Új Ifjúság, 1981. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1981-09-01 / 35. szám
A diákok MSG A SZÜNIDŐ UTOLSO NAPjAIT SLVEZTSK. OE A PEDAGÓGUSOK MAR AZ ÓRAREND összeállításán dolgoztak, szakmai megbeszéléseken vettek részt STB MUNKA társunk ellátogatott néhány iskolába, EGYETLEN KtVÄNCSl KÉRDÉST TÉVE FEL AZ ILLETÉKESEKNEK: HOGYAN VÁRJAK SZEPTEMBER ELSEJÉT? M ég nincs nyolc óra, de a komáromi (Komárno) Gépipari . Szakközépiskola igazgatója Kányicska Tivadar mérnök, már az irodájában tartózkodik. Az idei tanévben ma ül össze első ízben a pedagógiai tanács, de az igazgató elvtárs sok munkája ellenére szívesen szentelt néhány percet lapunknak. — Több mint ezer tanulóval kezdjük az idei tanévet, diákjaink hatvan százaléka a magyar tanítási nyelvű osztályokat látogatja. Kétszázötvenhat elsősünk lesz. e- zek két szlovák és hat magyar ta nftási nyelvű osztályt alkotnak. Négy-négy gépészeti, illetve építészeti tagozatú első osztályunk van, bizony lényegesen megnőtt az Iskola tanulóinak a létszáma. Szá munkra, az Iskola pedagógusai számára is jelentőséggel bír az Idei tanév, mivel az idén érettségiznek az első építészeti szakot végzett diákjaink. Az Idén egy, már régebben hiányolt „oktatóeszközzel“ gyara podott Iskolánk: végre megvalósult a számítóközpont, két és fél millió korona beruházással épült. Ezt a létesítményt nemcsak a mi Iskolánk, hanem a többi komáromi középiskola diákjai is ha.sznál- hatják. Szinte már visszatérő probléma a tanteremhiány, ez a gond tanulóink számának növekedésével a- rányban nő: jelenleg tizenegy tantermünk van városszerte. Ilyen körülmények között pedagógusaink számára bizony nem kis gond a tanítás. Megpróbálunk saját erőnkből segíteni ezen a helyzeten: májusban 10 millió korona értékű beruházással új épületszárny építésébe kezdtünk. Az Iskola építészeti osztályainak a diákjai itt végzik szakmai gyakorlatukat. Diákotthonunk új köntösben várja lakóit, ugyanis kifestettük az épületet, az iskolába pedig bevezettük a gázfűtést. Ilyen a helyzetkép, ezzel várjuk diákjainkat szeptember elsején. sönd van a Losonci (LuCe- nec) Klement Gottwald Építőipari Szakközépiskola folyosóin. Csak néha hallani a föl- mosővödrűk csörömpölését, a takarítónők a szünidő alatt végzett tatarozás! munkálatok ntolsó nyomait tüntetik el. Csakhamar befejeződik a pedagógiai tanács ülése, az Oj Ifjúság kérdéseire Jana Macovi igazgatóhelyettes válaszol: — Az új tanévet 465 diákkal kezdjük. Százhuszonegy elsősünkből ötvenhármán a mágyar tanítási nyelvű osztályokban tanulnak, ami valamivel kevesebb az előző évekhez viszonyítva. Ez talán azzal magyarázható, hogy Komáromban a gépipari középiskolát építészeti szakkal bővítették. Beszámolhatok egy újdonságról is: az előző tanévekben csak a szakosított osztályokban tanítottunk földméréstant, az idén már az egyik szlovák osztályban IS bevezetjük a földméréstan oktatását. A másik szlovák és a két magyar nyelvű osztályban magasépítészetet tanulhatnak a diákok. Sajnos a földmáréstan oktatására még nincs elég szakképzett pedagógus, így külső tanerők segítsá- gét is igénybe vesszük majd. A tanteremhiánnyal kapcsolatos gondokat az az új épület sem oldotta meg, amelyet három éve a diákok közreműködésével adtak át. A laboratóriumokban a kovács és az asztalos szakma titkaiba kós tolnak bele a diákok, ezen kívül rendelkezésükre áll két rajzterem is. S hogy a diákok jól érezzék itt magukat, esztétikus környezetben tanuljanak, a nyár folyamán az Iskolát festettük és hat tanteremben az egész padlózatot kicseréltük. E gy héttel a tanévkezdés előtt az Ersekűjvári (Nővé ZAm- ky) Közgazdasági Szakközépiskolába vetődött idegen látogató bizony mindenre gondolhatott, csak arra nem, hogy pár nap múlva már feleltetés, dolgozatírás fogja lázban tartani a dtáksere- get. MaltnroslAdák, festékesdobn- zok hevertek szanaszét, de a pedagógusok számára már megkezdődött az ój isko'al év. Sidó Zoltán igazgatóhelyettes a pedagógiai tanács és a pártgyűlés között készségesen válaszolt az Oj Ifjúság kérdéseire. — Hatszáznyolovan diákunk van. közülük száznyolcvanán a magyar tanítási nyelvű osztályokat látogatják. Az 1981/82-es tanévet bizonyos változásokkal kezdjük. Gondolok Itt elsősorban a tanulók létszámának csökkenésére, ugyanis központilag előirányzott terv szerint csökkenteni kell a közgazdasági középiskolák diákjainak létszámát. Tavaly hét osztályunk érettségizett, az Idén viszont csak három első — egy szlovák, egy magyar tanítási nyelvű, valamint egy szakosított-osztállyal kezdünk. Gondolom ez az adat eléggé tükrözi helyzetűnket. Persze minden rosszban van valami jó: felszabadul néhány tanterem, új szaktan- termekben oktathatjuk a számítástechnikát, a könyvvitelt ős a gépírást. Változott az iskola belső arculata Is, festettük a tantermeket, a konyhát, kicseréltük a linóleumot stb. Bízom benne, hogy a tanévnyitóig közös erővel fendbe tesz- szűk az Iskolát. TÓTH ERIKA CSÜCSFORGALOH - SZEPTEMBERBEN Tanéveleji sücsjot galom a papírüzletben Nagy Mártát, a dunaszerdahelyi fDun. Stredaf Kék Duna áruház papír- és írószer részlegének vezetőiét arról faggatom, hogy ho gyan készültek jel a tanév kéz detére. — Szeptember a papírüzletek ben a legerősebb hónap, olyan, mint a játéküzletekben a decem bér. Mi már hónapok óta készü lünk szeptemberre, csomagoljuk a tüzetborltókat, osztályonként cső pontosítjuk a füzeteket, segédesz közöket stb. Évközben kevesebb a munkánk, most bizony a 15 ta gú kollektívából senki sem mehet szabadságra. — Látom, rengeteg Itt a vásárló, htánycikk-e valamilyen iskolai tanszer, segédeszköz? — Sajnos Igen. Hiánycikk például az olcsóbb golyóstoll, töltőtoll, a körző és a kék tinta. Természetesen számos új árut kaptunk, szeretném megemlíteni az új kivitelezésű töltőtollakat és golyóstoliakat, ezenkívül az elsősök matematikai segédeszközeit, amelyek főleg a halmazelmélet elsajátításában segítik majd az apróságokat. — A vásárlónak az a fontos, hagy minden szükségeset időben megkapjon. Milyen érzéssel néz ön a szeptembert csúcsforgalom elébe? — Bosszant néhány tanszer krónikus hiánya. Például értetlenszé momra, hogy miért nem tudunk elegendő kék tintát gyártani. A mi részlegünk ezidáig még egy üveggel sem kapott, a múlt évi adagunk is csak 300 üveg volt és ez a mennyiség pillanatok alatt elfogyott. A vásárlók azt hiszik, nem rendelünk elegendő mennyi séget ezekből a cikkekből és mái szinte belefáradunk a sok magya rázkódásba... És ez bizony egy olyan részle gén, amelynek napi bevétele BOSS ezer korona, nem kts gondot okoz. De hogy a 15 tagú kollek tíva példásan és lelkiismeretesen végzi a munkáját, azt az is blzo nyitja, hogy a nyugat-szlovákíai kerület szakágazati versenyében tavaly a harmadikok lettek. Széllé Beáta A szerző felvétele M 3 Kihalófélben levő szavak? Ha beleszólhatnék a kereskedelmi dolgozók képzésébe, akkor mindenképpen bárom már-rnár kihalófélben levő szóra hívnám tel a diákok figyelmét: Köszönöm, elnézést, tesséki Mindhárom szót valamennyien már másfél éves korunkban elsajátítjuk, és használjuk is mindaddig, mfg szüléink győzik a figyelmeztetésekkel: köszönd meg az ajándékot, kérj bocsánatot a tanító nénitől stb. Sajnos Idővel száműzzük szótárunkból a bé- űlkor három varázsszavát és ebben nem kis szerepe van a kereskedelmi dolgozóknak. A három szó ugyanis az elárusító és a vásárló kapcsolatteremtésének legalapvetőbb üzleti kelléke. Kellene, hogy legyen; ugyanis ezek a szavak egyre inkább hiánycikknek számítanak. — Ha egy elárusítőnő azzal fogadna, tessék választant, esetleg néhány pillanatig foglalkozna Is velem, a vevővel, megköszönné az érdeklődésem, akkor én is másképp viselkednék. De a pultra dobott árut nem szokás megköszönni... A vásárlóéhoz hasonló hangvételű a kereskedelmi dolgozók álláspontja is: ha a vevő egy ,,kérem"-mel, vagy „elnézés"-sei kezdené látogatását nálunk, akkor minden más lenne... A vásárlő készséges kiszolgálást szeretne és Igaza van. A kereskedelmi dolgozó megértő vevőt, aki pontosan tudja mit akar, vagy legalább olyat, aki nem e felsőbbrendűségét akarja érvényesítem vele szemben. De hát ki mondja elsőnek: elnézést. Természetesen az, akinek a másikra szüksége van. akinek hivatásánál fogva ezt mondania kell, akinek magatartását az illedelmesség. a szolgálatkész- Bég kell, hogy jellemezze. Nem vitás, hogy a vásárlók és elárusítók kapcsolatának eredményességét, tehát azt, hogy a kínált áru elkel-e vagy sem, ki határozza meg döntő mértékben. Ennélfogva azon sem kell vitatkozni, hogy kinek a kötelessége „udvarolni“ a másiknak, ki mondja ki az első köszö- nöm-öt stb. A valóság sajnos nem I- lyen egyértelmű, tíz vásárlásunk közül legalább nyolc nem ennek megfelelően ját- szödlk le. Kinéznek bennünket az üzletből, mert zavarni merásztljük az elárusító- nők kedélyes csevegését, a- mit viselkedésükkel tudomásunkra is hoznak, éppúgy, mint azt, hogy egyáltalán nem érdekeltek az üzlet forgalmában. (Ez pedig ténylegesen nem Igaz.) Természetesen vannak vérbeli kereskedőink. Szerencsére egészen fiatalok is a- kadnak köztük. Külföldi barátnőmmel nemrég, habár nagy szorongással, de azért vállalkoztam egy cipövásár* lási körútra. A bratlslaval Hurban-tári cipőárubázban kezdtük és ott Is fejeztük be. Sikerrel, Ugyanis az történt, hogy egy másodéves Iparltanulö fél őrén át türelemmel próbálgatta barátnőm vékony lábára a szebbnél szebb szandálokat, míg a nyolcadik párral mindketten elégedettek voltak. Az újabb meglepetés egy gyógyszertárban ért. A gyógyszerész miután elolvasta a receptre felírt orvosság nevét. a telefonszámomat kérte azzal a magyarázattal, hogy pillanatnyilag nem szolgálhat az orvossággal, de ha megjön, azonnal értesít. Nem azt mondta, nézzek be holnap, holnapután, habár ezzel a válasszal ts a- légedett lettem volna. Válaszában nemcsak a kereskedő, hanem az ember Is megnyilvánult. Mit mondjak a címben feltett kérdésre. Ne hágyjuk kihalni, használjuk Inkább többet, mim kevesebbet a három varázsszót. Eíárusf- tők és vásárlók egyaránt. ZACSEK ERZSÉBET 1981-82