Új Ifjúság, 1981. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1981-08-25 / 34. szám

ni

T

C

sak aiűk, és szájtátva nallgatom Sim- Cák mérnököt. Már-már arra kérem, csípjen meg, hadd ébredjek fel, hiszen ez ólom, más nem Is lehet: ilyen beszédhez nem szokott a riporter füle.

Mert mit Is mond Ján Slmöák mérnök, a Csehszlovák Államvasutak ötezer tagú kassai (KoSlcej SZISZ-szervezetének az elnöke?

— Nem lehet, nem szabad, hogy mindegy legyen, milyen körülmények között, milyen közérzettel utaznak az emberek a vonatainkon, El kell gondolkodnunk az utasok részéről gyakran 'föltett kérdéseken: milyen alapon, jogon rabolja el a vasút az utas szabad idejét? Mert, ugye, késnek a vonataink, és nem is keveset. Én úgy gondolom, hogy az utazás szolgáltatás: az utas fizet és pénzéért kulturált körülmények között, a menetrend szerint akar pontosan elindulni és megérkezni. Hogy ebben csak allg-alig van része, elsősorban a ml hibánk, vasutasoké. A vasutasok hanyag, rosszul végzett, figyelmetlen munkája miatt van ez így, és ezen minél, előbb változtatnunk kell. Bebizonyítjuk, hogy jobb szervezéssel, körültekintőbb, a munkaszerződésben vállalt pontos munkával javíthatók, tisztességessé tehetők az utazás körülményei. És ezt bebizonyítjuk, ha a fene fenét eszik is. Mert mégsem lehet, hogy az olyan komoly, nagyhírű múltra visszatekintő „cégnél“, mint a vasút, a félmunka, a rosszul, igénytelenül elvégzett munka váljék uralkodóvá! Fiatalok vagyunk, bizonyítani szeretnénk: akarunk, tudunk másképp is élni, dolgozni, utazni I

A

z előzmények: a Kelet-szlovákiai Vas- útigazgatöság mellett működő, ján Simöák vezette ifjúsági szervezet Valami nagy horderejű és őrlési gyakorlati haszonnal bíró tettel akarta köszönten! pártunk XVI. kongresszusát, összedugták fejüket a kerületi SZISZ-esekkel, és megszületett az ötlet: védnökséget vállalnak a Bratislava-Koélce között naponta közlekedő Tátrán expressz fölött, és ifjúsági járattá nyilvánítják. Ehhez hasonló vállalkozás már fűződik a fiatalok nevéhez Kassán: amióta a 17-es autóbuszjárat fölött a város fiataljai védnökséget vállaltak, s lényegesen kevesebb lett erre a vonalra a panasz.

Az ötletben az elnök és még néhány társa óriási lehetőséget látott és lát még ma is. Olyan hévvel fogott Ján Simőák munkához, mint akit megbabonázott a gondolat. Megszállottként tervezett és tervez ma is. Rendületlenül hiszi, hogy lehet másképp is.

Mert milyen is volt a helyzet a Tatran- nal?

— Az év első öt hónapjában egyetlenegyszer sem történt meg, hogy időben megérkezett volna a végállomásra, és átlagosan hatvanöt percet késett. Ez az egyik dolog. A másik pedig az, hogy a kocsik klvülről- -belülről piszkosan, felületesen kitakarítva indultak el a pályaudvarról, a személyzet sokszor nem épp tisztességes hangnemben beszélt az utasokkal. Persze ez az áldatlan állapot nemcsak a Tatrant Jellemezte, hanem nagyon sok más expressz, gyors- és személyvonatot. A Tatrannál különösen fájt ez nekünk. Bosszantott bennünket. Elég, ha csak azt figyelembe veszem, hogy húsz évvel ezelőtt ugyanazt a 444 kilométeres távolságot hat óra és két perc alatt tette meg a vonat, ma egy óra tizenegy perccel tovább tart az út. Arról sem szívesen szólok, hogy húsz évvel ezelőtt szinte órát lehetett a Tátrán Indulásához és érkezéséhez igazítani. Hogy ml a romlás oka? Csak a legfontosabbakat sorolom föl. Hazánkban a személyszállítás ráfizetéses, ellentétben a teher- és főleg az áruszállítással, amely nyereséges, főleg akkor, ha a tehervonatok Időben vagy idő előtt érnek célhoz. Ezért aztán nálunk még nemzetközi gyorsokkal szemben is előnyük van a tehervonatoknak, jóllehet, minden szempotból elsőbbség illeti az expressz járatokat, csak ezt az előírást nagyon ritkán ' tartják tiszteletben. Hiszen minden állomásfőnök, váltókezelő, forgalmista céfprémiuma attól függ, teher- vonatügyben teljesítette-e a tervét. így a személyszállítás háttérbe szorul. Meg aztán, túlterhelt, nagyon-nagyon túlterhelt a pálya.

A fővonalon, Strbán keresztül 1937-ben egy műszak alatt 36 vonat haladt át, ma ugyanennyi idő alatt: 255 vonat. És a Kassa-Zsol- na útszakaszon valószínűleg a legnagyobb forgalom bonyolódik le a világon: egy kilométerre 4,3 millió tonna áru jut, míg Angliában 1,9, Japánban 1,7, az NSZK-ban 1,9 tonna. Sok helyütt nagyon rossz a pálya' állapota. Ott, ahol évekkel korábl^an 7Ö—110 kilométeres sebességgel lehetett hajtani, ma csak Kassától Rózsahegyig (RuäSomberokJ 31 hosszabb-rövidebb szakaszon van sebességkorlátozás 20-től 70-lg. Mozdonyvezető legyen a talpán, aki tartani tudja a menetidőt. Bár volt már rá példa, csak alaposan oda kell figyelni. Mondom, hosszú lenne még a sor: figyelmetlenség, feledékenység, későn állítják át a váltdt, a szabad utat jelző fénysorompót.;;

H

ogyan fogadta a fiatalok kezdeményezését a vasút igazgatósága?

— A pártszervezet részéről nagy az erkölcsi támogatás. Bárcsak ilyen egyértelmű lenne az Igazgatóság és a bratislavai fiatalok támogatása isi Csak egy példa: ez év május 31-én indítottuk először útnak a Tátrán ifjúsági expresszi, egyperces késéssel. Erre az alkalomra tizenhat kocsit — ennyi közlekedik naponta oda és vissza — óriási munkával „kiglancoltunk“, évtizedes kosztól megtlsztltottunkí Ragyogtak; Minden fülkébe kiraktunk egy ismertető szöa kulturált utazás követtelményelnek, akkor az utasokkal együtt másutt is feltehetik a kérdést, akár a SZISZ--esek, akár az egyes körzetek főnökségei: miért nem ez az általános, a jellemző valamennyi vonatra?

— Sajnos, pillanatnyilag az általános és a jellemző az — mondja később a pártszervezet elnöke, Koöka Gyula —, hogy hazánkban alacsony az utazás kulturáltsága. Bár tudom, hogy ez elsősorban a ml hibánk, vasuta.soké, de engedtessék meg némi utasokat érintő kritika Is: csak a mi igazgatóságunkhoz tartozó kocsikból évente 3,5 millió korona értékben lopnak el függönyöket — a Tatranból két és tél hónap alatt 74 függöny tűnt el —, hamutartókat, villanykapcsolókat és csatlakozókat meg egyebet. Még a vé- cépapírtls ellopják, arról nem is beszélve, hogy szemetelnek, fölhasltják az ülések huzatát ... Éppen ezért arra kérjük a tisztelt utazóközönséget, segítsenek minket, segítsék ezeket a cél érdekében főleg szabad idejükben rengeteget dolgozó fiatalokat a kultúrált utazás megteremtésében, elterjesztésében.

A

ugustus 17, délután három ól-a. A Tátrán a kassai pályaudvar első vágányán várakozik. Ján Simőákkal és kollégájával, Csejka Zsolttal, aki má Rózsahegyig kíséri a vonatot, végigjárjuk a szerelvényt; Az utolsó kocsit kivéve mindenütt példás tisztaság, rend. Ez a kocsi m bár a hazai viszonyokhoz szokott utasnajc már az Itteni tisztaság is fényűzéshelí tfkäk — hagy magán klvetnivalóti Azonnal blvat- ják hangosbemondón a takarltőnőkat, és sürgősen elvégeztetik velQk a munkái te most már jobban; Azok közben morognak« veszekednek a fiatalokra.

Pontosan 15.40-kor elindulunk.- Ä mozdony, vezető, Jaroslav Chlebec, azt mondja, ha minden jől megy. Zsolnáig húsz percnél többet nem késünk. Aztán hogy, hogy nem. Zsolnára 19.19 óra helyett három perccel korábban érkezünk meg. Útközben egyetlenegy pirosat sem kaptunk, sehol nem állftot. tak félre, sőt egy-két perc előnyünk is volt mindenütt. Bár, mint már említettem, nagyon sok volt a rossz, döcögős, korlátozott sebességgel megtett útszakasz, a masiniszta ügyesen „kormányozott“, állandóan nézte az óráját, ha lehetett, „rátaposott a gázra“, rohantunk 90—100—110 kilométeres sebességgel. Zsolnán aztán, amikor jött a váltás, a mozdonyvezető csupán ennyit mondott búcsúzóul:

— Látja, ha zöldet mutat a lámpa, ás a mozdonyvezető ügyeskedik egy kicsit, időre lehet hozni a vonatot.

Zsolna után lemásztam a mozdonyvezető fülkéjéből, és elindultam körülnézni a kocsikban. Szomorúan tapasztaltam, hogy már itt, 'félúton rengeteg az eldobált csikk, hogy a nemdohányzó szakaszok is bűzlenek a cigarettafüsttől, hogy a szemét a szemétkosár mellett hever, hogy a mosdóban a földön hever a szappan, hogy a vécékben a papír beledobálva a mosdóba, a papírkéztörlők a földre szórva ... Hirtelenében Ján Simőák és lelkes kis csapata jut eszembe: „A kudarcok nem tántorítanak el bennünket a céltól“ — vallják. Amikor elindul a szerelvényünk, Ján Simöák integet, és még akkor is a tervekről beszél: szeretnénk ezt, szeretnénk azt... jő lenne, ha a sajtó is támogatna bennünket... de aztán hangját elnyomja a mozdony egyre erősödő zakatolása.

B

ratislavába 22.34-kor érkezühk, egy perccel a menetrend szerint érkezési idő előtt. Csoda történt? Vagy csak ' mindenki tette, amit tenpíe kellett...?

Bevallom, megfertőzött Ján Simöák optimizmusa. Sőt, amikor még ö aznap bebizonyosodott,, hogy lehet így is utazni — és nem az újságíró kedvéért emberelték meg magukat a vasutasok, hiszen két-három e- gyén kivételével nem is tudtak rólam —, akkor már kezdtem továbbgondolni az eseményeket. Mert ml van akkor, ha ez a „Tat- ran-kőr“ terjedni kezd? Terjed egyik vonatról a másikra, és minden vonat tiszta lesz, minden vonat menetrend szerint közlekedik, minden kalauz előzékenyen, udvariasan bánik az utasokkal, minden váltókezelő forgalmista, állomásfőnök pontosan, becsületesen, percre készen elvégzi azt a munkát, amiért a fizetését kapja... És a vasútról átterjed a „kór“ a tömegközlekedési vállalatok jármüveire, az autóbuszokra, villamosokra. Onnan megint röppen egyet, és „megfertőzi“ az üzleteket, áruházakat, éttermeket, orvosi rendelőket, eléri a hivatalokat. Szinte beleremegek a gondolatba: ez már valóban egyenlő lenne a csodával.

Persze mindez nem is annyira abszurd, nem is annyira lehetetlen. Mert gondoljuk csak tovább: tegyük fel, a Tatranból valóban mintavonat válik majd, és példáját követi az ország többi vonata, vasutasa.

Hát nem csodálatos? Egy fecske csinálna nyaratl Legalábbis nyárelőt, kedvet a hosz- szú, forró nyár folytatásához.

És végezetül egy kérdés: ahhoz, hogy egy expresszvonat Időben, tisztán közlekedjék, miért szükséges egy ifjúsági szervezet néhány lelkes tagjának jobbára szabad idejében végzett munkája? Hiszen, hogy mindez megvalósuljon, azért száz és száz ember kap fizetést, talán még jutalmat is — a rosszul végzett munkáért. És ha már egyszer országos ügyért áldozzák szabad idejüket a fiatalok, akkor jő lenne nemcsak a Tátrán ifjúsági expressznek, hanem valamennyi ilyen kezdeményezésnek zöld utat adni. —

ZOLCZER JANOS A szerző felvételei

Ján SlmSák készül a Tátrán kocsijainak ellenérzésére>

ZÖLD UTAT!

Az utasok beszállhatnak: mind a nyolc kocsiban példás rend és tisztaság.

veget, hogy a szerelvény a vállalat SZISZ- védnöksége alatt' közlekedik, hogy szeretnénk kulturáltabbá tenni az utazást, és ehhez az utasok megértését, segítségét is kérjük. Aztán kigördült a vonat, és másnap már csak három kocsi jött vissza a tisztákból. Jelenleg a példásan rendbehozott tizenhat kocsiból csak hat a Tatrané, a többi a már említett felirattal csavarog valahol az országban, azóta sem tudtuk elérni, hogy visszakapjuk őket. Így újra és újra neki- gyürkőzünk a munkának, lemossuk kívülről, belülről a kocsikat. És képzelje, egyre több ifjúsági kollektíva jelentkezik önkéntes vonattísztitásra — a városból, a környékről. Jönnek hívás nélkül. Dolgoznak reggeltől estig. Mert szeretnék ők is kivenni részüket ebből a csodából, ahogy egyikük nevezte. Ebből is látjuk, hogy a fiatalok, meg egyátalán az utasok, igenis Igénylik a kulturált utazást, és ezért tenni is képesek valamit — ha a vasút megteszi az elsp lépéseket.

I I 87 tűnik, Simöák mérnök nem fogy ki 1 1 a szusszból:

— Összeköttetésbe léptünk a vegyészekkel, kísérletezzenek nekünk ki olyan tisztítószert, amely az eddiginél olcsóbb, hogy legalább havonta egyszer megmoshassuk kívülről a vonatot. Pillanatnyilag, gazdasági okokból, háromhavonként „fürdetik meg“ a vonatokat. Kértük őket, találjanak ki olyan fagyálló folyadékot, amely nem káros az egészségre, és télen nem engedi befagyni a vizet. Télen további újítást akarunk bevezetni. Már a mozdony bekapcsolása előtt fűteni szeretnénk a szerelvényt; a műszaki megoldást már megtaláltuk, csak az igazgatóság válasza várat magára. Szeretnénk továbbá, ha a Tatranon csak fiatalokból állna a személyzet < vonatvezető, mozdonyvezető, kalauzok, pincérek —, de az is túlságosan nehéz diónak tűnik;

— A Tátrán személyzete tulajdonképpen nem. változott. Hogyan sikerült hát „megváltoztatni“ a vonatot? Hiszen azóta tökéletesen tisztán indul Kassáról, s általában 15—40 percnél többet nem késik; A kalauzok udvariasabbak, előzékenyebbek ■ > ■

A személyzet valóban nem változott, csupán odafigyelünk, hogy mindenki becsületesen végezze a munkáját: Kérjük, vagy ha szükséges, úgy kényszerítjük a vasutasokat, a takarítónőket, hogy becsületeisen, lelkiismeretesei) dolgozzanak; Ez a dolog titka, semmi más. Meg aztán egyszer-bétszer, de ha kell, tízszer is ellenőrizzük a munkájukat. Kassáról délután 15.40-kor indul a Tátrán. Már háromkor kijövünk, végigjárjuk a szerelvényt, megnézzük, tiszta-e a padlózat, az ülések, üresek-e a szemétkosarak. a hamutartók, van-e a vécékben, mosdókban papír, szappan, víz. És ha valahol hiányosságot fedezünk' fel, ami sajnos elég gyakori, azonnal intézkedünk. Igaz, a takarítónők már morognak érte, megharagudtak ránk, de nem engedhetünk: nekik is meg kell tanulniuk, hogy a munkahelyükön is úgy kell felsúrolni, kitakarítani a kocsikat, mint otthon ünnep előtt a lakásukat. Mert nem furcsa, hogy ezek a falusi asszonyok odahaza tudnak pontos, szép munkát végezni, itt meg nem? Bizonyára azért nem, mert az évek során rájöttek, megszokták: lehet lazítani, lustálkodni, felületesen dolgozni, a fizetést akkor is megkapják. De ugyanez a helyzet néhány állomás forgalmistájával, főnökével is. Ha pirosra állították a Tátrán előtt a jelzőlámpát, és az expressz állt perceket, negyedórákat, senki sem vonta őket felelősségre. Vagy ha igen, akkor sem volt különösebb következménye, mert a vonat a következő nap és aantán Is újra késett, szinte mindennap. Mi most nagyszabású akcióba kezdtünk: két héten át egy-egy SZISZ; -vezetőségi tag elkíséri Zsolnáig a vonatot. Feljegyez minden másodpercnyi késést, a- melynek a megindoklását írásban fogjuk kérni; Igaz, eddig is csináltuk ezt, minden perc késés vagy rendellenesség miatt levelet Irtunk, kivizsgálást kértünk, jöttek is a válaszok: húsz koronát levontak X-nek, Y-nak a fizetéséből. Nevetségest Szóval, ezzel a felméréssel szeretnénk bizonyítani, hogy egyes állomások egyes posztjain a pontos, jó munka elvégzésére alkalmatlan emberek vannak, és kérjük a leváltásukat;

ehát ez már nem kizárólag Tatran- -ügy?

— A részeredmény nem eredmény. Ml nemcsak azt akarjuk elérni, hogy az országban egy vonat, a Tátrán expressz közlekedjék pontosan, tisztán, hanem mindegyik; A' Tatranból először szimbólumot, példát szeretnénk csinálni.- Bebizonyítani, hogy lehet így is; kultúráltan utazni és utaztatni; Bebizonyítani, hogy nem törvény- szerű ennek az ellentétje, hanem az akaraton, becsületes, jő munkán múlik. Mert ha már lesz egy vonat, és a tapasztalataink szerint lesz vagy már van is, amely megfelel

90B