Új Ifjúság, 1981. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1981-08-18 / 33. szám
elemenék négy éve házasodtak össze. Egy balatoni kiránduláson ismerkedtek meg. Könnyű nyári kalandnak indult a dolog, végül házasság lett belőle. Kelemen Géza tervezőmérnökként dolgozott egy sok emeletes irodaházban, a felesége pedig az egészségügyi minisztériumban titkár- nösködött. Főnöke elégedett volt a munkájával: figyelmes, ügyes, minden tekintetben megbízható munkaerőt látott benne. Ráadásul csinos is volt. Ízlésesen, választékosán öltözött. Egyszóval minden megvolt benne, ami a nőt vonzóvá és kellemessé teszi, s egy főnöknem nem mindegy — legyen fiatal vagy idősebb —, hogy milyen teremtéssel dolgozik nap mint nap, s hogy az ügyfeleit ki és hogyan fogadja. Házasságuk négy éve alatt kisebb összekoccanásokon kívül komolyabb nézeteltérésre vagy veszekedésre nem került sor. Egyetlen valami okozott köztük feszültséget: a csinos asszonyka nem tudott főzni, s ami még inkább súlyosbította a helyzetet, hajlandóságot sem mutatott arra, hogy megtanuljon. Ahogy aztán múltak a hónapok és az évek, a feszültség egyre nőtt. Bár nem beszéltek róla, mindketten érezték, s főleg a férjben halmozódott fel az elégedetlenségből fakadó keserűség. Várható volt, hogy előbb-utóbb kitör belőle az áldatlan helyzeten változtatni akaró szemrehányás. Ki is tört, de Zsuzsa egyáltalán nem sértődött meg. Mosolyogva, félvállról vette férje szemrehányását. =— Mókuskám, hiszen én rögtön bevallottam, hogy nem tudok főzni — mondta az asszony fölényes magabiztossággal, és megpöckölte a férje orrát. Mint egy Játékos cica. De azóta már elmúlt négy hosszú év •— felelte a férfi mogorván, miközben idegesen szívta a cigarettát. — Elmúlt, de én sem akkor, sem azóta nem köteleztem magam arra, hogy megtanulok és rendszeresen főzök. •— 'A házastársaknak kimondatlan is tudniuk kell, hogy kinek mi a kötelessége — Jegyezte meg a férfi — Felsorolnád? — kérdezte az asz- szony még mindig könnyed hangsúly- lyal. Rágyújtott. — Kérsz kávét? — Köszönöm! — utasította vjssza a férfi mogorván, majd emeltebb hangon folytatta. — Kávét bezzeg tudsz főzni, mert rákényszerültél a hivatalban, hogy megtanulj. Most már az asszony is kezdte komolyabban venni a dolgot. *— Szóval neked semmi más nem hiányzik a házaséletedből, csak az, hogy nap mint nap házi koszttal trak- táljalak? — kérdezte élesebb hangon. —• Igen ... pontosan csak az hiányzik.,. ■— mondta a férj, fekete szakái lát simogatva. ■—> Ezek szerint neked a gyomrod mindennél előbbre való? Kelemen Géza válasz nélkül hagyta a kérdést. ÜJabb cigarettára gyújtott, felállt, az ablakhoz lépett és hosszan nézett kifelé. — Kérdeztem valamit, Gézukái? — mondta az asszony kissé gunyorosab ban a kelleténél. — Nézd, Zsuzsa! — fordult a férfi az asszony felé. — Amikor összeházasodtunk, elterveztük, hogy előbb megteremtjük az otthonunkat.,. * A meleg fészket — mondta az asszony kuncogva. — Igen, a meleg fészket!, ha úgy tetszik... Esetleg kocsit is veszünk, ha minden Jól megy. Bs jól ment: megvan az otthonunk, a kocsink, most már Jöhetne a gyerek. De mire? A gyerekkel törődni kell, tisztába rakni, táplálni... ■— No, és!? Mi az hogy no, és!? Talán én fogok főzlcskélni? — pattant fel a férfi. — Ne pattogj, kérlek, ne pattogj, jó, légy szives! — veszítette el a türelmét most már az asszony is. — Ne félj, nem kell neked főzlcskélni, majd főznek helyettünk a bölcsődében, az óvodában, később meg a napköziben, és kész, el van intézve! — Válóban azt hiszed, hogy ezzel minden el van intézve!? — Tízezrek, százezrek intézik ha sonlóan a sorsukat, ha nem tudnád, mókuskám. " Ne mókuskázz. Jói? ■— Mi a szösz! — fortyant fel az asszony. — Talán már azt sem engeded meg, hogy a szakálladba túrjak, hogy melléd feküdjek az ágyba, mert nem rakok eléd tyúkhúslevest, meg kacsasültet az asztalra? — Reménytelen és értelmetlen tovább folytatni — mondta a férfi csen desen, és átment a másik szobába. Mindez tavasszal történt. Látszólag napirendre tértek a történtek felett, s azóta egyetlen szó sem hangzott el főzésről. / smét elérkezett a nyár. Július elején Zsuzsa azzal az újsággal Jött haza, hogy kapott kéthetes szakszervezeti beutalót egy Karlovy Vary-i üdülőbe. — Valahogy össze kellene hangolni a szabadságunkat, hogy együtt tölthes- sük — mondta az asszony behízelgőn. A férje ölébe ült és beletúrt a szakállába. •—< Mit szólsz hozzá? Ojabb konyakot rendeltek. — Te, Zsuzsa, ha még egyet megiszom, becsípek... Valahogy szomorúnak látszol. Csak nem futott zátonyra a házasságtok? — Hát.,. majdnem.., mondta Zsuzsa elgondolkodva, és mindent elmondott őszintén a barátnőjének. — Tehetek én arról, hogy nem háziasszonynak születtem? Minden kihull a kezemből, isten bizony minden ... — Szereted? ■—> Hogy kérdezhetsz ilyet? — Akit szeretünk, annak a kedvéért mindenre képesek vagyunk. Azt tanácsolom, tanulj meg főzni. —• Nem megy... nem és nem megy... irányt. A büfében megivott egy sört, majd leült egy padra a szökőkút közelében. A lány mély lélegzetet vett, s elindult feléje. — Szabad ez a hely? — tette fel a szokványos kérdést a világ legtermé- szetesetbb hangján. ~ Tessék! — mondta a férfi anélkül, hogy akár egy pillanatra is szemügyre vette volna a lányt. Kató ' rágyújtott, később a férfi is. Hallgatagon ültek egymás mellett. Nézték a hatalmas szökőkutat, s hallgatták az aláhulló víz zuhogását. — Magának tetszik?, •—< kérdezte i lány sokára. A mérnök kissé meglepetten pillantott a lányra, majdhogynem zavarba jött: váratlanul érte a kérdés. Hogyis mondjam... is. Is... Túlságosan monumentális, szinte óriási... 'A kisebb, a kevesebb ezúttal talán több lett volna... Magának? Nekem tetszik — billentette oldalra a fejét a lány, mintha nyomaté- kot akart volna adni a véleményének. Valahogy így kezdődött az ismeretségük. Aztán már minden nap találkoztak. Nagyokat sétáltak, beültek egy-égy presszóba, szombaton este pedig táncolni mentek. Jóval éjfél után indultak hazafelé Jó hangulatban. Langyos volt az éjszaka, a város meg csendes, szinte kihalt. '■—> Hazakísérném, de én közelebb lakom — mondta a férfi viszafogottan, csendesen. — Azt Javaslom, jöjjön fel hozzám. No, ne mondja! ■— nevetett fel a lány. — Délután, amikor telefonált, Jelezhette volna a szándékát, legalább hálóinget készítettem volna be a kézitáskámba ... — Szóval nem Jön? — Hát nem a hálóingen múlik? kérdezte a lány incselkedve. — Nem, Katinka: az akaraton. — Milyen igaza van, Géza!... Hát akkor induljunk! eggel Kató lecsúszott az ágyról, magára kapta Zsuzsa pongyoláját, és kilopakodott a konyhába Néhány perc múlva tálcára készített reggelivel vlszallbegett a szobába. — Ébresztő, hétalvó! ~ mondta csilingelő hangon. — Kihűl a reggelid! A férfi hirtelen felült az ágyban, és csodálkozó szemmel bámult a lányra meg a tálcára. Mintha abban a pilla natban döbbent volna rá, hogy mi is történt vele tulajdonképpen a héten és az elmúlt éjszakán. — Te tudsz főzni? — kérdezte el- hülve, egyben felcsillanó szemmel. — Az is valami?!... Várjál csak. olyan ebédet remekelek, hogy megnyalod utána mind a tíz ujjad! Ebéd után a férfi megilletődve csó kolgatta a lány kezét. — Köszönöm!... Mintha csak az édesanyám főztjét ettem volna. Pedig az ő főztjéröl legendákat szoktak mesélni azok, akik egyszer vendégségben jártak nálunk. A lány ezúttal nem nevetett, — Apukát egész fiatalon vitte el a szive. Édesanyám aztán ráfogott a munkára: takarításra, mosásra, főzés- ré... Azt szokta mondani: kislányom, ha más hozományod nem is lesz, vidd magaddal az eszedet meg a há ziasságodat. Meglátod, a főztőd Jó illa ta, meg íze nap mint nap átjárja majd a férjed szívét, és nemcsak tisztelni meg becsülni fog érte, hanem szeretni is... ~ Milyen igazat mondott... A következő hét végén Kelemen Géza megkérdezte a lánytól. — Ha elválnék Zsuzsától, feleségű! jönnél-e hozzám? — A főztöm miatt? kérdezte a lány csendesen, tőle szokatlan komolysággal. — Nem csak azért, Katinka... Mint embert is megszerettelek. ~ Nem vehettek el a legjobb barát nőmtől. — Hogyan? Ti ismeritek egymást Zsuzsával? — Gyerekkorunktól... Egy utcában laktunk... — Aztán a lány minden! elmondott az összeesküvésükről. A férfi hahotázva nevetett, majd ká romkodott, újra nevetett, végül elko molyodva hosszan nézett maga elé, — Nem számít.,. Akkor is feleségül veszlek, ha hozzám jössz. — Rendben van, Géza, ahogy gondo lód, én szabad vagyok — mondia búcsúzóul, azzal elment Nagyon üres maradt utána a lakás. LOVICSEK BÉLA BARÁTNŐK — Sajnos, nem megy — felelte a férfi. — Fontos és sürgős munkát kell befejeznünk, csak szeptember elején vehetem ki a szabadságomat. Az asszony elszontyolodott. • ~ Nélküled én sem megyek. — Ugyan, ne csacsiskodj! Ki kell használni minden lehetőséget. Kibírjuk, nem halunk bele ... Az asszony felállt, szembefordult a férjével, és hosszan fürkészte az arcát. — Nagyon könnyen beleegyezel, ez több, mint gyanús, Géza! — Ne beszélj bolondokat! — Ha tüzetesen végiggondolom az utóbib heteket... te, Géza, neked van valakid, isten bizony, van! — Hát persze, hogyne volna: te meg a munkám. — Egyáltalán nem vagy féltékeny? ^ Kölcsönös bizalom nélkül még a házasság sem megy... Jól néznék ki, ha négyévi házasság után féltékeny- kednem kellene. Akkor már inkább a válást választanám, de féltékenykední, ugyan! ~ Micsodát, válást?... Te képes volnál elválni tőlem!? — kérdezte az asz- szony összeszűkülő szemmel. — Ki tudja? — vonta meg a vállát a férfi. — Talán ,.. Mindez szöget ütött az uszony fejébe, és tovább munkált benne a gyanakvás mérgezett tüskéje. Egyre inkább nyugtalanította a gondolat, hogy a férje se teszi, se veszi az elutazását. Estefelé a sarki presszó előtt összeütközött Katóval. — Katinkám, ezer éve nem láttalak! ...De Jól nézel ki... Ez aztán a meglepetés! — öszeborultak, összecsó- kolóztak. — Igyunk meg egy kávét. Jó? — Konyakot is ihatunk a találkozásunk örömére. Együtt kezdtek Iskolába Járni, egyszerre végeztek, együtt Jártak moziba, színházba, szórakozóhelyekre. Szerették és ismerték egymást, egyszóval testi-lelki Jóbarátok voltak. Konyakazás közben minden lényege set elmondtak egymásról, hogy alakult a sorsuk, hogy élnek. Zsuzsa megtudta Katóról, hogy még mindig nem ment férjhez, hogy özvegy édesanyjával ét, hogy egy nagyobb üzem számvevősé gében dolgozik. — Mit lehet tenni — húzta fel a vállát Kató —, a kutyának sem kellek. No és te? 'A férjed? — Tervezőmérnök, tehetséegs. Jóvágású ... Tudod, olyan cigányképű és szakállas... Szakállas mókus... — Jól éltek? ... Miért ne élnétek, igaz? Most meg az az ézésem, hogy van valakije. Szamárság... Zsuzsának váratlan ötlete támadt. (Azóta is átkozza magát a hirtelen Jött ötlete miatti. Segíthetnél nekem, Katinkám. — Miben? Szemmel tarthatnád Gézát, míg oda leszek. — Már hogy tarthatnám szemmel, mikor egyáltalán nem ismerem — nevetett fel a lány az ó megszokott, jóízű nevetésével. — Ne haragudj, ilyesmit nem vállalhatok. — Nagyon szépen kérlek, ennyit igazán megtehetsz értem ... Tudod, majd ügy intézem a dolgot, hogy bemutatom, persze csak távolról. Tudniillik, ha személyesen mutatnálak be, mindent elrontanánk. Sejtenie sem szabad, hogy figyeli valaki. — Hogy te miket ki nem találsz, Zsuzsa! Nem Ismerek rád. — Esetleg ki is kezdhetnél vele... — Majd hülye leszek — komolyodott el a lány. — Mit képzelsz rólam? — Semmi rosszat, ne érts félre. Benned megbízom, mint saját magamban, talán még Jobban. ‘ Jó vicc!... Hogy még kezdjek ki vele... És ha netán odáig fajul a dolog, hogy le akar fektetni? — morfondírozott a lány. — Akkor legalább tudni fogom, hányadán állunk. Te tudni fogod, de velem mi lesz? — Semmi — mondta Zsuzsa határozottan. — Egyszerűen nem hagyod odáig fajulni a dolgot. A harmadik konyak után a lány megvonta a vállát. — Hát Jó, nem bánom ... Mostaná ban úgyis egyedül vagyok, egy kis nyá ri kalandnak nem is lesz rossz... Jó kis móka lesz — mondta a lány és fel szabadulton. Jóízűen felnevetett, s ap rólékosan megbeszélték a haáitervü két. Z suzsa vasárnap a kora délutáni gyorssal utazott el. Férje kikí sérte a pályaudvarra, természe lesen. Megjelent Kató is, aki tiszte tá válságból figyelte a bücsúzkodásukal Amikor a gyors tovagördült, a férj el Indult hazafelé. A lány észrevétlenül követte egy darabon. Semmi komoly- .Ságot nem tulajdonított a dolognak, viccnek vette az egészet. Másnap Kató munka után megkezdte megfigyelői tevékenységét. Az irodaház bejárati ajtajában végre megjelent a mérnök, körülnézett és elindult hazafeléd. A lány a nyomába eredt. A férfi a Gottwald tér felé vette az
