Új Ifjúság, 1981. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1981-08-18 / 33. szám

*m

e ••

» • m

• » <

ri

n

WRTVJOBa

•»•H I XUJAgl \

gggBUéW

—9T»*Í

)-aBSJBiV I IBAIQTTBXi I

—míg

B|mg8

•AtZlJVBIS

U»oa«BSa]|

tM

•tSWM««

—«IBS

»•nvn»

•g'I'X

0

«

•■n»* --i

vt •í* »Hto

•TMfü

CAB •«TOn

TB* 'Smxi

tMBnjíBlj-•f^jtTucy

mntftx

cssias

Ofl

1

/•IXWD/

XVOÜOBr

1

81« •

• A4BB«

TMBBf«

ÍH

•s-s

8»T«MTRi

X

•Ita oXtöj TBTtjwOa

d-i

«»»«.!»«---------r•T»a P?»

BOgCB,!

M—Z

■

*

WBpi

iBBmAo •••

••8BOJ

^twpeoft

W194

«n—raoji

r

BBBTO------^WaTBZi

iBJvmtm

"•T—XTWg

SBlX;

Bf

____t

•ABV* pn^' T;

í

•ojyq f-»n

BBBJJfT «B-•XJOJB Bt

i

•MBB

»W

Jk.-jVT Ttja ti- »BW »C

i

•BB

•fi OT

H

l'f»—

'S»??-OttBp *«A

A lapunk 31. számában megjelent rejt- Rejtvényünkben Jules Renard francia re- vény helyes megfejtése: Az idS erősíti a gény- és drámaíró bölcs mondása van el- barátságot, dé gyengíti a szerelmet, rejtve. SV.

lálUk ki, hit éhen pusztult

ak.

Egy láda mOgött megtal

álták a képet. June a ládára állította, hogy jobban fzemiigyra vehesse. Úgy volt, ahogy sejtette. A portrén a nyakláncról lógó gyémántok ugyanolyan tormájáak és cslszolásfiak voltak, mint az iivegkristályok a gyertyatartón.

Valami neszt hallott maga m

ägOtt, és megfordult. EI- állj a lélegzete. Mögötte Por- gesné a köténye alól egy fekete hatalmas forgópiszlolyt húzott elő. Lassan felemelte, és June-ra irányította. Hüvelykujjával közben kioldotta a biztosítót.

— Magörölt? Mit akar azz

al a fegyverrel?! — kiáltott June.

Porgesiié, anélkül, hogy l

eengedte volna a fegyvert, bal kezének mutatóujját a szájához emelte, jelezve Ju- ne-nak, hogy hallgasson. Lassan kinyitotta a padlásajtót, és kifelé fülelt, közben a jobb keze kicsit lejjebb csúszott, úgyhogy a revolver csöve most June hasára irányult. Az egész házban tökéletes csönd honolt.

—- Ogy látszik, tévedtem s

zólalt meg Porgesné —, minél hamarabb intézzük el a dolgokat, mielőtt valaki valóban jönne.

— Maga tudott az ékszer

ekről, az elveszett gyémántokról? — kérdezte June, miközben meglúdltotta a gyertyatartót, amelyen csillingel- nl kezdtek az ttvegkristá- lyok.

— Tudni? Ez nem jó kifej

ezés. Inkább csak sejtettem — Porgesné bal kezével a hajába túrt. mintha viszketne a feje. june most látta csak, hogy az ezüstösen ősz haj tulajdonképpen egy jól készített paróka, amely most egy kicsit félrecsúszett.

— Persze nem szólhattam s

enkinek, amíg nem voltam benne biztos. Azonkívül szeretem az életet, szívesen vagyok ezen a világon, még ekkor is, ha rossz és bűnös. Mi manapság egy bűn?

Shekleyné hagyatékának kez

elője?

— Szeretném látni azt a képet!

— A képet akarja megnézn

i?

— Igen. Szeretném tudni, k

i festette.

— Összefügg ez valahog

yan a gyilkoshággal?

— Azt majd meglátjuk.

— fő, akkor hozok gyert

yát a konyhából.

— Vihetjük ezt a gyertya- t

artót is...

— Odakint van elemlámp

ám is — mondta félőn Por gasné —, tudja ott fent huzat van, s eloltja a gyertyát.

— Van gyufám.

— De hiába gyújtja meg a gyertyát, ismét elalszik.

Egy szűk folyosón mentek f

el, és kinyitották a padlás ajtaját. A gyertya csak gyé ran világította meg. Valahol valami zörgést hallottak.

—? Ml az? — fordult visz s

za Porgasnéhes june.

— Lépéseket hallottam l

entről.

— Bizonyára Chad érkez

ett meg.

— Nem valószínű, mert a k

ulcsokat itthon felejtette, ott vannak a kesztyűtartón.

— Akkor ki lehetne, az a

jtó be van csukva.

— Nem emlékszem ponta- s

an, becsuktam-e, amikor maga hazajött.

Még néhány másodpercig h

allgatóztak, de semmilyen neszt nem hallottak tovább. Felmentek a padlásra. June megbotlott valamiben. Lejjebb vitte a gyertyatartót, é.<: megnézte, mi az. Egy össze száradt madártetem volt. Majd még néhány hasonlót fedezett fel a padlón. A madarak berepültek a foghíjas tetőn, és utána nem taHazatérése után June e- g

yedül üldögélt az előcsarnokban. Chad Abernathyhoz ment, és még nem tért visz- sza. June elővett egy könyvet és olvasni próbált, de valahogy nem ment. Eszébe jutott a polgármesteréknél látott Lady Warrington- -kép. Közben tekintetét kö- rUljáratta az előcsarnokon. A szeme megakadt egy halványabb négyszögön a talon. Itt lógott Sheklayné portréja amelyet két nappal ezelőtt leszedetett Porgasné- val a falról. Egyáltalán nam tetszett néki ez a kép. Most is látta lelki szemel előtt. Az arcból két szúrós szem nézett rá. A sovány nyakon egy lánc függött, rajta négy hatalmas gyémánt. Az alkotó fehér sziporkázást festett a gyémántokhoz.

Murialnek valószínűleg a- z

ér* kellett meghalnia, mert tudott valamit erről az öregasszonyról. Ezért volt june nak ellenszenves ez a kép. De vajon mi lehetett ez a titok?

Jnne ismét végigjáratta t

ekintetét az előcsarnokon, A kandallón egy öreg ón gyertyatartó állt. A gyertyát tartó tányérka körül hatalmas üveg „kristályok** lógtak. Nagyon giccses volt az egész. No, ezt is el kell tá- voMttatni Porgesnével, gon dolta magában June.

Hirtelen elállt a lélegzete. F

elpattant, a kandallóhoz ugrott és megfogta a kristályokat. Üveg. semmi kétség, hanem az a csiszolás!

Azonnal hívta Porgesnét.

— Mondja, hová tette azt a képet, amely itt lógott?

— Hát hová, a padlásra, a t

öbbi limlom közé. Már rég mondtam, hogy el keltene égetni.

— Maga elégette a képet?

— Hová gondol? Csak nem k

erülök konfliktusba azzal az öreg Hubbarddal,. aki

S

TRIEZENEC SÁNDOR:

A POPZENE

A progresszív rock előfutárában, a Yarbirdsben bárom nagyszerű muzsikus gitározott: Erik Clapton, Jeff, Beck és Jimmy Page. Ez u- többi egészen 1968-ig, a zenekar feloszlásáig. Mikor Jimmy Page magára maradt, azt tervezte, hogy Oj Yar- blrds névan alakit együttest. Keltb Moon, a Who időközben elhunyt dobosa tehet rö- la, hogy az ú] zenekart mégis Led Zeppelinként Ismerte meg a világ.

Page alakuló csoportjába a nagyközönség előtt Ismeretlen zenészeket hívott meg, az énekes posztját Robert Plant foglalta el, aki a szájharmonikát Is ü- gyesen kezeli, a basszusgitáros a korábbi studléze- nész, John Paul Jones lett, a dobokhoz John Bonham ült. Angliai bemutatkozásuk vegyes érzelmeket váltott ki, a hallgatóság a „yarbirds-l** hagyományok folytatását várta, de ők merőben mást csináltak. Hiába találta ki számukra Keith Moon a Led Zeppelin nevet, az angliai Impresszáriók csak Üj Yar- birdsként reklámozták az e- gyOttest Ezért azután a ténykedésl helyüket áttették Amerikába, első albumuk is ott készült.

Már az is sokat sejtetett nem mindennapi tebetségűk- ből, hogy a nagylemez zenei anyaga alig harminc őre a- latt készült el, pedig ekkor •aég esek egy hönapja játszott együtt a csoport. Mikor a lemez napvilágot látott, mindenki érezte, hogy valami új született, azt a- zonban a legoptimistább vájtfUlűek sem jósolták volna, hogy a Zeppelin képes lesz akár a Beatlest is kiszorítani a slágerlistákról. Hiszen muzsikójuhat mindennek, csak kommersznek nem mondhatjuk. A blues hagyományából marit, akár Jiml Hendrix vagy a Gream, de annál sokkal frissebb, é- lénkebb virtuóz gUárszölól

mellett jimmy Page érdeme főleg abban állt, hogy bemutatta a zenészvilágnak a hard-rock stílus gitárfigurái receptjét. A Len Zeppelin a- laphangzása Is újszerű volt annak Idején: keményen dübörgő hangszerek fölött szálló vlsszhangosltott, eszeveszett magasságokba szárnyaló ének, amellyel Robert Plant Iskolát teremtett.

A bemutatkozó albumon külsó szerzők dalait Is játszották, a rőmgl kettessel jelölt lemezük már csupa Page-Plant nótát tartalmazott. Erről származik az első világraszóló és mindmáig talán legnagyobb sikerük, a Whole Lotta Lőve (Rengeteg szerelem).

Hazatérésük Angliában diadalát volt, 1988 és 71 között nem ragyogott fényesebb csillag a pop mennyboltján náluk. Ez alatt az idő alatt négy remekművű nagylemezt adtak ki (cim nélkül, csupán römal számmal Jelezve a sorrendet), s még Inkább élményszámba mentek forró hangulatú koncertjeik. 1972-ben nem jelent meg albumuk. A következő esztendő termáse, a Houses Of The Holy (Szent házak) várakozáson alul maradt, legalábbis ez volt a kritikusok többségének a véleménye. A pop Ítészei hamar rásUtötték a bélyeget a lemezre: középszerű, egy a sok közül. Majdnem két évig kellett várnunk, míg a Zeppelin a Physical Grafftti című kettős albumával alaposan kiköszörülte a csorbát. A két lemez szinte tárháza a tiszta, hamisitatlan kemény rockniuzsHfának — a csoport legkiegyensúlyozottabb, legjellemzőbb kiad- ványa.

A Led Zeppelin köve.kező korszakát három szomorú e semány határozta meg. Először Robert Plant súlyos autóbaleset érte, hónapokig mozgásképtelen volt. 1976 áprlilisában mégis megjelent a Presence (Jelenlét] című albumuk, s az egyik turné- jukről készült filmben (A dal ugyanaz marad] már a felépült énekes szerepel. A következő csapás ismét őt érte: fehérvérűségben elhunyt az alig ötéves kisfia. Plant Idegösszeomlása miatt másfél évig csend honolt a zenekar körül. Már-már 1- gaznak mutatkoztak az e- . gyüttes feloszlásáról szállingózó hírek, amikor az ABBA stockholmi stúdiójában rögzítették az In Through the Out Door (A kijáraton keresztül) című legutolsó lemezüket. A fekete korong barázdái megint csak jófajta rockmuzsikát rejtettek, s annak ellenére, hogy a re- ' cenziók többnyire kiegyensúlyozatlan színvonalúnak minősítették, jó néhány dala, mint például az All my Love (Szerelmem), a Fool in the Rain (Bolond az esőben) vagy a Hot Dog (Forró kutya) hamarosan sláger lett.

A Zeppelinről köztudott, hogy a fiúkat nemcsak a zene köti össze, a magánéletben ts jól megértik egymást,

Tizenkét évi közös muzsikálás után mégis tagcserére kényszerültek: tavaly szívroham következtében meghalt az együttes dobosa, John Bonham, aki az ismeretlen Band Of Joy (Öröm- zenekar) nevű csoportból került a Zeppelinbe. A szakma egyik legjobb rockdobost tisztelte benne, akinek maratoni szólöjalról legendák keringtek. Halála után új- fent a zenekar feloszlásáról cikkeztek, ám a tervezett európai turné megvalósult. A doboknál a rockberkekben már öreg rókának számító Alan White foglalta el a helyet, aki hajdanában Len- nőn Plastic Ono Bandjében, majd pedig a Yes tagjaként püfölte a „bőröket“.

MÉRFÖLDKÖVEI

Olyan, mint egy csipetnyi só a sült húshoz.

— Vannak bűnük, amelyekért akasztanak — mondta june, közben felmérve a távolságot maga és Porgesné között.

— Mindenkit csak egyszer akaszthatnak föl -r emelte magyarázóan az ujját Porgesné —, és az egész procedúra nem tart tavább egy percnél. Sokkal rosszabb a bűnökkel a pokolban számot vetni. Ez rendszerint ő- rükkévalóságig tart.

Közben June észrevétlenül közelebb húzódott Perges- néhez. Most körülbelül megfelelő a távolság, gondolta June, olyan, amilyenre a judotanfolyamon oktatták. Hirtelen hanyatt esett, miközben jobb lábával kirúgta Porgesné kezéből a revolvert, és még a levegőben sikerült elkapnia a fegyvert.

— Aü!.— kiáltott fel Porgesné. — Dgy látszik megbotlott. Nem ütötte meg magát, gyermekem?

June-bnz lépett, boev felsegítse.

— Az én hibám. Már régen ki kellett volna söpörni ezeket az elhullntt madarakat. Még a lábát is eltörhat- ta volna.

June zavartan bámult ai Oragassznnyt.

— Most már igazán nem tudom, mit gondoljak magáról.

— Vigyázzon, a revolver ki van biztosítva, még valami baj is történhet. Azt a kis micsodát nyomja, la, azután már biztonságos. Már van egy kis tapasztalatom. Gyakran szoktam a kertben célba lőni. Tíz méterről eltalálom a nádszálat is.

— Menjünk le, ott majd mindent elmond.

Amikor a lépcsőkre értek, lentről lépéseket hallottak.

— Ez biztosan a gyilkos — súgta Porgesné.

Lábujjhegyen osontak le a lépcsőn, June a revolvert szorongotta.

Az előcsarnokban Hubbard ügyvéd állt.

(Folytatjuk)

TÖRD A FEJED

QIBB

[HBl]

EK El

uJH uaLl

lüEa

H]Q9

HEH

1%

□B

BE]

n

ra

EU

M]

m

cs

am

SJ

m

A font iáthntó elemek égy híján az őstzat lehetséges kombinációban szerepelnek a fd- kete-fehdr téglalapokban. Hogyan helyezné el őket az utolsó, üres hálózatban úgy, hogy olyan minta alakuljon ki, amelyik egyik négy*

szögben sem létható?

Megfejtések a 31. számból: A.

B. 5

Megfejtések a 32. szämböll

B. 1. Különböző hosszú- .ságú a frakk két szárnya.

2. A férfi nadrágja alul hosz- szában, derék alatt keresztben csíkos. 3. Az épület oszlopa megtörik a fátyol mögött. 4. A háztető rálóg a férfi kabátjára. 5. Hiányzik a nő egyik cipőjének a kivágása.

Wm Il2 SHIUttl