Új Ifjúság, 1981. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1981-08-18 / 33. szám

4M s Ramalya úr olyan elegáns, mintha most lépett volna ki a londoni Re­gem Street valamelyik jobb férfidí- vatüzletéböl. Halvány, homokszín bur­berry öltöny, fövényszlnű ing, a bar­na különböző árnyalataival csíkozott nyakkendő, puha vörösesbarna bőrből készült clpzáras rövid csizma. Rolex óra, négerbarna Samsonite diploma­tatáska —, ha a bőre színe, arcvoná­sai és kékesfekete haja nem árulkod­na, akár angol üzletembernek Is néz­hetném, különösen a kiejtése miatt: az úgynevezett King’s English a maga enyhe afíektálásával, a legjobb an­gol egyetemeken végzettek kötelező Ismertetöjele, úgyszólván névjegye. Ramalya úr azonban indiai, a Hindus­tan Machine Tools Limited Izzólámpa­gyártó gépsorokkal foglalkozó rész­legének Igazgatója, s a Madrasba tar­tó Air India gépen ülésszomszédom. Andhra Pradesh állam fővárosából, Hyderabadból — ahol Ramalya úr a cége számára a budapesti Egyesült Izzó által felszerelt lámpa- és fény- csőgyárat látogatta meg — Tamil Na­du állam fővárosáig, Madraslg alig egy óra az út, de arra elég, hogy a szívélyes Igazgató, megtudva, hogy Keralába tartok, rövid Ismeretést tartson India eme „bezzeg“ államáról. — A számok mutatják: Kerala nép- sflrűsége igen nagy. Hogyan lehetsé­ges mégis, hogy ott olyan jók a lakos­ság körülményei? —: Először Is nem olyan jók. Csak Jobbak, mint máshol. Másodszor: Ke- ralában majd nálam sokkal jobban elmondják az okokat, s maga Is sa­ját szemével láthatja, hogyan élnek a keralalak — szólt, s átadta a név­jegyét a kötelező „ha legközelebb er­refelé Járna...“ kezdetű udvarias szöveggel, majd makulátlan eleganciá­ja teljes pompájában elhagyta amad- rasl repülőtér kissé dúlt betonján landolt gépet Én meg újabb 7—800 kilométert „ballagtam“ a jó öreg DC fedélzetén a keralal főváros, Trivandrum felé Lent vörösre égett sziklás sivatagok és hegyvonulatok váltakoztak bűje zöldellő őserdőkkel, apró települések ezret fölött húztunk el, bal kéz felől föltűntek az óriási templomváros Ma durat felhőkarcoló méretű gópuram- Jal, e különleges templomkapuk vagy tornyok, aztán Jobbra, a gép előli egyszer csak halványodni kezdett a horizont. Fakóbb, majd élénkebb kék be ment át, és alattunk már a dús kókuszpálmaerdő nagyobb fáit is ki lehetett venni. Az erdők szinte bele­lógatták a lábukat az élénk kékségbe, az Arab-tenger vizébe. Még egy éles balkanyar, s leszállunk a trivandrumi reptéren, mely nagyságát tekintve a Ferihegyinek talán a negyede, ren­dezettségéről, kiszolgáló helyiségei­nek színvonaláról és méreteiről pe­dig inkább ne essék szó — viszont kétségtelenül csodás környezetben helyezkedik el; pálmaligetek, óriási mangrovefák körltik. s idecslllámlik a tenger is. A repülőtérről a városba közlekedő busznak természetesen se ablaka, se ajtaja — így készítik — így legalább mozog egy kicsit a levegő, ami annyit jelent, hogy a kinti 40 fok cirkulál egyet a benti 45 fokkal. A légkondi­cionálásnak sajátos, Indiában általá­nos módja ez, de sebaj. Fő, hogy ha­ladunk a város felé. Kókuszpálmák közé bújt falusias települések között vezet az üt, szinte észrevétlenül érünk be a városba. Feltűnik, hogy az Indía- -szerte megszokott szent tehenekből alig látni, s hogy bár a házak és az utcán járó-kelő emberek nem tanús­kodnak különösebb jólétről, Calcuttá­hoz vagy éppen Bombay egyes kerü­leteihez képest sokkal nagyobb a rend és a tisztaság, a ruházatok tisz­tábbak, utcán lakó családok nincse­nek, s hiányzik a kéregető gyerekek hada Is. Nocsak, Kerala máris a „bez- zegség“ jelelt mutatná? Szállásom a Mascot Hotel: mintha egy Indiában Játszódó Somerset Maug- ham-novellából vagy ennek filmvál­tozatából, (Made In Hollywood 1930) vágták volna ki. Óriási ápolt udvar, a fák alatt kis lugasok, bennük asztal, székek, hogy a kedves vendég ott fo­gyaszthassa frissítőjét. Táncterem mé­retű hall, faburkolattal, szép szőnye­gekkel. Kellemesen félhomályos, lég­kondicionált étterem, a végében szö­kőkút csobog. A szobák majdnem utca szélességű verandára nyílnak. Az ab­lakokon szúnyogháló és zsalugáter, az ajtókon szintén, de van egy jelleg­zetes, lengő félajtó is, hogy a szoba be Is legyen csukva, s nem Is. Vas­tag, szúrósságában Is puha, barna, faltól falig kókuszszőnyeg borítja a padlót. Az ágy kerekeken gördíthető alkotmány, baldachinszerO szúnyog­hálóval. Vagy két méter átmérőjű ö- reg ventlllátorszárnyak kavarják lom­hán a levegőt. Kicsit remeg tőlük a plafon, mindenesetre elhúzom alóluk az ágyat. A fürdőszoba jó hűvös, mert a padlója köves. Méretei megfelelnek egy európai polgári szalonénak, s a kádban, akár vlzlpolómeccset Is le­hetne játszani. És van víz, és mű­ködnek a csapok. És nincs zuhanyozó, mert ezt a szállodát még angol gent­lemaneknek építették, és egy gentle­man kádban fürdik; csak a lovakat fürdetik állva. Jó angol szokás szerint itt Is ismeretlen fogalom a keverő­csap: külön csőből folyik a hideg és a meleg víz (ez is a hosszú' angol uralom öröksége). Csörömpöl a falra szerelt jó öreg telefon: Szurendran Neth, akt tud ér kezésemröl, a hallban vár. Lent egy hófehér dhótiba (nadrágszerüen a csípő és a combok köré csavart gya­potlepelbe) és a vakító fehér rövid ujjú ingbe öltözött férfi vár. 0 az In­diai Kommunista Párt keralal közpon­ti bizottsága marxista intézetének a vezetője. Ügy kezd velem beszélgetni, mintha évek óta Ismernénk egymást. A közvetlenség, a barátságosság, az idegenek iránti figyelmesség, s az a szándék, hogy minél jobban megis­mertessék velük Indiát, a sajátos in­diai viszonyokat, Surendran Nathban a magasan képzett marxista világos okfejtésével, elemzökészségével páro­sul. 0 az indiai — pontosabban: ke­ralal —• talajból kinőtt értelmiségi, aki indiai voltát ruházatával Is hangsú­lyozza. (A másik típus a külföldön tanult angolos iskolázottságú, enyhén anglomán vagy amerikomán típus — mint Ramaiya úr is volt —, de egy­ben a két típus sok képviselője meg­egyezik: India érdekében, India elő­rehaladásáért tevékenykednek, ha más és más utakon járva Is.) Surendran Nath, s még más kera- laiak nem kis segitőkészségének kö­szönhetem, hogy valamit megtanul­tam arról, miért Is „bezzeg -állam Kerala. Íme néhány ok. Köztudott, hogy Keralában 1957-ben kommunista kormány került hatalom­ra, s ezzel indiai (és nemcsak Indiai) precedens teremtődött. Azóta a több­szöri választásokon a kommunista kormánytöbbség ugyan megszűnt, de az Indiai Kommunista Párt és a Kong­resszus Párt (Indlra Gandhi pártja) baloldali színezetű helyi szervezete általában koalíciós kormányokat ala­kít. A kormányban mindig van több kommunista miniszter Is. Ezek a té­nyek kihatnak az állam egész politi­kai összképére s gazdasági-szociális helyzetére is. India összterületének csupán az 1,2 százalékát teszi ki Ke­rala, de a lakosságnak több mint 4 százaléka Itt él. A keralal átlagkere­set nem magas (alacsonyabb, mint az összindlal átlag), de ennek ellenére itt jobb a tömegk életszínvonala, mert a jövedelmek eloszlása sokkal arányosabb. A szegények Itt gazda­gabbak, s a gazdagabbak szegényeb­bek, mint más indiai államokban. A körültekintő szociálpolitikai intézke­dések jóvoltából 8 kicsi Keralában nagyobb összegeket fordítanak a köz­oktatásra, mint a három legnagyobb indiai államban együttvéve. Az álta­lános iskolai oktatás ingyenes. Ennek köszönhető, hogy itt az írástudók a- ranya 62 százalék (az összindlai arány 30 százalék körül van), s hogy ezer lakosra mintegy negyven újság jut (összindlal arány 13—14 újság / ezer fő). Kerala India legnagyobb népsű- süségű állama, s ezért a munkanél­küliség fenyegetőbb, mint más álla­mokban. Hogy itt az éhínség, ez az Indiában a most már kielégítő meny- nyiségü étkezési gabonatermés dacá­ra is folyton ugrásra kész csapás, mégsem ismert, annak több oka van. Az egyik; ez a kis állam roppant ter­mékeny tengerparti sávval rendelke­zik. Banán, kókusz, tápiógyökér, rizs és rengetegféle gyümölcs terem, azon­kívül az ország közel 600 kilométeres tengerpartja mentén mindenhol élénk halászat folyik (csak a halászati szö­vetkezetek száma 600 körül van], így a hal igazi népélelmezési cikk — s emellett nagy bevételi forrás Is. hi­szen bár Kerala partvonala India e- gész tengerpartjának talán csak az egytlzede, mégis itt fogják egész India halzsákmányának bő egyharmadát. Kerala India legnagyobb kókuszter- melö területe. Egyben a legerősebb kókusz- és kókusztermék-feldolgozó ipar Is Itt működik. India gumlterme- lésének 90 százaléka szintén innen származik. Bors- és szegfűszeg-terme­lésben Kerala szintén nagyhatalom. Indiában talán itt valósították meg legkövetkezetesebben a földreformot: 2,3 millió parasztcsalád kapott földet, ami nagy szó, még ha a puszta föld­juttatással nem Is oldódott meg a fa­lusiak minden problémája. Az állam egyik nagy gondja még mindig a falusi termelési mód elma­radottsága, s az ezzel együtt járó alacsony termelékenység meg az eb­bűi kővetkező pénzhiány. Amiből meg az ered, hogy a paraszti kisgazdasá­goknak — melyeknek itt is nagyon kicsi, nem egészen egy hektár az átlagterülete — nincs pénzük (vagy nincs elég pénzük] a műtrágya, a gépek beszerzésére vagy az öntözővíz megfizetésére. (Bár Keralában van e- legendó víz. ami egyébként a feltűnő tisztaság és az emberek ápoltságának is alapja. Itt minden ember naponta egyszer megfürödhet, mert annyi a jó minőségű, tiszta víz, és ez. Ismer­ve a szubkontinens ivóvlzhelyzetét, már-már hihetetlen fényűzésnek szá­mít.) Másik nagy gond a munkanélküli­ség. Évente körülbelül 120 ezer Isko­KERALAI UTAZAS lát végzett fiatalnak kellene új mun­kahely. Talán ha egynegyedük kap munkát. Ezért nagy a kivándorlás az Arab-öböl országaiba. Főleg szakmun­kások és fiatal értelmiségiek mennek oda dolgozni. Hogy e kényszermeg­oldás más oldalról nem is olyan rossz, azt jelzi, hogy a külföldön dolgozó keralaiak évente körülbelül 4 milliárd rúpiát utalnak haza keresetükből. (Indiában vidéken fejenként napi 2 rúpia — körülbelül 4—5 korona — az úgynevezett szegénységszlnt, de — hivatalos statisztikák szerint is — India lakosságának mintegy a fele e szint alatt, gyakorlatilag az éhség­szektorban él.) Valamit enyhít a mun­kaerő-túltermelésen a mostanában erőteljesebben megindult iparosítás, és 8 nagyon lendületesen fejlődő tu­risztikai „Ipar“. (Kerala tengerpartja szinte egész hosszában csodálatos fö­venystrandokat kínál: Kovalam pél­dául vetekszik bármely csendes-óce­áni sziget szépségével, amellett sok­kal olcsóbb.) Ml Kerala „bezzegségének“ végül is a legfőbb titka? — kérdeztem a szí­vemhez nőtt trivandrumi „jószolgála­ti információs munkacsoport“ tagjai­tól, mintegy búcsúzásul és összegezé­sül. — Talán az — mondották —, hogy egy Indiai viszonyokhoz képest magasan Iskolázott lakosságú, tehát értelmes emberek millióiból álló ál­lamot a szokásos, az érzelmi és érdek alapokon űzött Indiai politikai gya­korlattól eltérően az értelemre apel láló, józan, a nép érdekeit szem előtt tartó politikai erők vezetnek, s mint ilyenek, könnyebben tudnak szót ér tenl az indiai politikusok zöménél ve­lük sokkal jobb kapcsolatban levő, bennük jobban bízó tömegekkel. Óvatos, de helytálló fogalmazás. S — hitem szerint — benne van Kerala lövőjének iránya, jövőbeni „bezzeg­ségének“ alapja is. Az Egyesült Államok el­nökének döntése a neutron- fegyverek gyártásának kér­désében világszerte felhábo­rodást okozott, sőt számos esetben még az Egyesült Ál­lamok szövetségesei is ki­fejezték nemtetszésüket, Így Hans-Jürgen Wischnewskl nyugatnémet miniszter, az SPD alelnöke hangsúlyozta, hogy Washington döntése az európai szövetségesekkel va­ló konzultációk nélkül szü­letett. Emiatt Európa csaló­dott, annál is inkább, mivel a Reagan-kormány biztosí­totta a nyugat-európai kor­mányokat, hogy valamennyi Európát érintő kérdéséről Időben tanácskozik velük — jelentette ki. Az SPD felszó­lította a nyugatnémet kor­mányt, hogy Idevonatkozó NATO-tárgyalások keretében olyan álláspontra helyezked­jék, amely megakadályozná a neutronfegyver nyugat-eu­rópai elhelyezését. Ogy látszik, Reagan alnOk döntése a neutronfegyverek ügyében csak a kínai veze­tők tetszését nyerte meg egyöntetűen. Kína mindin­kább szerepet játszik az E- gyesült Államok katonai ter­veiben. Erre utal Andrej Gromiko szovjet külügymi­niszter a néhány nappal eze­lőtt a moszkvai Pravdában írott cikkében. Az a körül­mény — Írja AndreJ Gromi­ko —, hogy az amerikai-kí­nai közeledés szovjetellenes alapon megy végbe, arra kényszerít bennünket, hogy ezt a tényt az Egyesült Ál­lamokhoz és Kínához fűződő kapcsolatainkban figyelem­be vegyük. Köztudott, hogy az afgán területek elleni szakadatlan fegyveres beha­tolások javarészt az Egye­sült Államok és Kína támo­gatta Pakisztán területéről történnek. Pakisztán egyre inkább olyan politikai útra lép, amely szomszédaiban különös aggodalmat vált ki. Jól fejlődnek Kuba és Me­xikó kapcsolatai. Ezt állapí­totta meg Fidel Castro ku­bai és Jósé Lopez Portillo mexikói elnök. A két államfő továbbá meg­vitatta a Kuba és Mexikó kö­zötti kereskedelmi, techno­lógiai és Ipari együttműkö­dés fejlesztésének lehetősé­gét, és a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről cserél­tek véleményt. Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára egy rádiúinterjú- ban igen súlyosnak ítélte meg a nemzetközi helyzetet. Szerinte létre kell jönnie legalább egy minimális e- gyüttmüködésnek, hogy ki­mozduljanak a holtpontra jutott leszerelési tárgyalá­sok. A főtitkár a nukleáris háborút jelölte meg az em­beriséget fenyegető legna­gyobb veszedelemként. A nukleáris készletek szerinte sokszorosan elegendőek a világ elpusztítására, s akkor nem lennének sem győzte­sek, sem vesztesek. Wald­heim reméli, hogy a nemzet­közi válság mérséklődhet, ha szeptemberben az ENSZ-ben létrejön a találkozó Gromi­ko szovjet és Haig amerikai külügyminiszter között. Épp ezekben a napokban Andrej Gromiko levelet kül­dött Kurt Waldheimhoz, a- melyben a Szovjetunió azt javasolja, hogy vegyék fel az ENSZ-közgyűlés követke­ző ülésszakának napirendjé­re a javaslatot: „Kössenek szerződést bárminemű fegy­verek telepítésének tilalmá­ról a világűrben.“ A Szovjetunió síkra száll azért, hogy a világűr egy­szer s mindenkorra mentes maradjon minden fegyverfaj- tától, hogy ne legyen a fegy­verkezési hajsza új színhe­lye. az országok közötti kap­csolatok kiéleződésének for­rása. TAKACS ISTVÁN

Next

/
Thumbnails
Contents