Új Ifjúság, 1981. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1981-08-18 / 33. szám
eCYSZERC 6 iiíRíg MARATONI NŐK 'A Nemzetközt Olimpiát Bizottság közel' múltban hozott döntése véglegesen „törvényerőre emelte“ a női maratoni futást. Az ötkarikás mozgalom vezetőinek határozata szerint az 1948. évi nyári olimpián már sor kerül a versenyre — csak épp nem a férfiakéval azonos időben. Vagyis nem velük együtt, hanem — külön. E kitételnek látszólag nincs sok értelme, valójában azonban egyenesen szükségszerű a megállapítás. Amikor ugyanis az emancipáció maratonistái megkezdték a maguk küzdelmét a 42195 méteren való egyenjogúsításért, hogy iagzukat bizonyítani tudják (a nagy terhelésnek nincs semmiféle hátrányos hatása a női szervezetre) — természetesen csak a férfiakkal egyazon mezőnyben Indulhattak. A híres bostoni maratonon, ahol tulajdonképpen először tűntek föl szép számban a nők, jó 10—15 esztendeje a szervezők még külön fogdmegeket alkalmaztak. A már akkor Is több ezres létszámot mozgósító eseményen ugyanis a hölgyek csak titokban, nem ritkán inkognitóban, a rendezők tudta nélkül rajtoltak. Vagyis mindenféle nevezés nélkül (hiszen amikor szabályos úton jelentkeztek, mindig elutasították, szinte beszivárogva, illegálisan kapcsolódlak be a keserves futásba. Az úton-útfélen álldogáló őröknek épp az voll a feladatuk, hogyha ilyen rendbontót, ilyenfajta hívatlan vendéget fedeznek föl a trappolók hosszú sorában — Irgalom és kegyelem nélkül halásszák ki a nőket a férfiak közül. A show-effektus adva volt, hiszen ei töbnyire látványos kergetőzést eredményezett. Az ilyenfajta közbeavatkozásokat azonban gyakorta maguk á férfi maratoni fu tók akadályozták meg, mondván; ha mát kedve szottyant a kolleginának, hadd fusson velünk egy kicsit. Már úgyis csak harminchét kilométer van hátra... Mindez már a múlté. Ma már bárhol, bár mikor a világon, akár hosszú hajjal, lakkozott körmökkel és kifestett szemmel is megjelenhetnek a gyengébb nem képviselői a maratoni versenyek rajtjánál. Hí rendben van az Igazolásuk, ha megvan a sportorvosi engedély, ha neveztek — hát tessék, kérem, folyvást, csak folyvást... A nők számára egy évtizeddel ezelőtt elérhetetlennek tartott két és fél órás szintet — kapaszkodjunk meg legények — 1980 végéig harminchét ailétanö érte el A norvég tanítónő, Grete Waitz (mellesleg a 3000 méter Európa- és a crossfutás többszörös világbajnokai vezeti a ranglistát 2 óra 25 perc 41,3 másodperces teljesítmé nyével, második az amerikai Patrícia Ca- talano-Lyon 2:29:36,6-tal. De — még a világranglista századik helyére is három órán belül (2:49,08) kellett célba érni. Megjegyzendő: Grete Waitz három éve még maga is úgy nyilatkozott, hogy szerinte az elérhető női csúcsidő a férfiak midenkori legjobbjától kb. húsz perccel marad majd el, és e különbség nemigen csökkenne. Érdekes módon azonban at ausztrál Derek Clayton (még 1969-ből származó) 2:08:33,6 órás idejétől, amely a táv nem hivatalos abszolút világrekordjának számít — ő már nincs húsz percnyi távolságra. Az 1981. év eddigi eseményei mindenesetre világosan jelzik, hogy újabb teljesítményrobbanásra lehet számítani. A 43 életévében (!) járó angol háziasszony, Joyce Smith március végén Londonban két és fél órán belül futva (2:29:57) nyerte e versenyt. Az április közepén rendezett ha gyományos bostoni maratonon viszont egy merőben más korosztály két jeles képviselője javított nagyot egyéni legjobbján. A mindössze 24 éves új-zélandi Allison Roe volt a leggyorsabb; 2:26:45 órás eredménye alig valamivel többel, mint egy perc r cél maradt el Waitz szuperfutásától — miközben a mögötte másodikként beérkező, korábban már említett 27 esztendős Cata- lano-Lyon is csaknem két percet javított eddigi csúcsán. Most persze már tucatjával vannak szakemberek, akik állítják: igen, igen, a női test fizikai felépítése, fiziológiai működése, az adottságok eleve képessé teszik a nőket ilyen' fantasztikus teljesítményekre. Sőt, akadnak olyanok is, akik már szinte esküsznek — a pszichikai adottságok révén az ő eredményeik hamarosan túlszárnyalhatják a férfi maratoni futókét... Lehet, persze, hogy akik most ezt mondják, azok tizenöt évvel ezelőtt éppen az ellenkezőjét hangoztatták. Mindenesetre: túl a negyvenen vagy húsz-egynéhány esztendősként — a lányok- asszonyok tényleg hihetetlen dolgokra képesek a 42 195 méteres maratoni távon. ■ De hát már megszokhattuk: nemcsak üt... •____________ ■ - ■______ B UKARESTI NOTESZLAPOK Tíz napon át, tíz sportágban 85 ország 2908 sportolója versenyzett Bukarestben a XI. Nyári Universiádén az 1981-es főiskolás világbajnoki címekért. A résztvevők létszáma az ötezerhez közeledett, ezért e nagyszabású rendezvénysorozat jellemzésére nem véletlenül használták gyakran a „klsolimpia“ jelzőt. Maga Juan Antonio Samaranch, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság spanyol elnöke az év első számú sporteseményének nevezte a diákok sportfesztlválját, mely már hagyományosan a béke, a barátság és a népek közötti kölcsönös barátság szellemében kerül kétévenként megrendezésre. Major Lajos, a bratislaval Sport munkatársa, naponta tudósított az Universiádé e- seményeiröl, győzelmekről érmekről. Jegyzetfüzetében azonban sok, kevésbe fontos mozzanatot, jelenséget, érdekességet is rögzített az óriási rendezvény színes for- g^atagából. Ezekkel osztozik most meg az Új Ifjúság olvasóival. HONNAN FÚJ A SZÉL? Az atlétikai versenyek ezúttal világcsúcsok nélkül futottak le, ennek ellenére a- zonban egész sor kiemelkedő teljesítmény született. A legértékesebbek közé tartozik a magyar Szalma László eredménye távolugrásban — 823 centiméter. Pedig kezdetben nemigen ment a bajuszos, délceg ugrónak. „Állandó ellenszélben ugrottam“ — panaszkodott a verseny után. Ezért az ötödik ugrás előtt úgy döntöttem, ha törik, ha szakad, kivárom a kedvezőbb lég áramlatot.. Kivárta és győzött. A tanulság egyönletü: sosem ári tudni, honnan túj a szél... Egy kis bökkenő azért a- kad; Szalma ugrasa ugyan tíz centivel volt hosszabb eddigi legjobbjánál, magyar csúcsként azonban mégsem érvényesíthető, mivel a hátszél végül is túl erősnek bizonyult. A SZTÁR ÉS A FOTO Az egész Universiade első számú sztárja kétségkívül a hazai Nadia Comaneci volt (megj.: magyarul Komanecs- nek ejtjük). Számtalan világ- verseny hőse, valamennyi elképzelhető bajnoki cím tulajdonosa. Még 1975-ben a Skiení EB-n tűnt fel, üstökösként robbant a nemzetközi női lornasport egére. Az 1976-os montreáli olimpián már remekelt, aztán évente egy-egy világversenyt megnyert, hogy a tavalyi moszkvai olimpián, ha fényében kicsit megkopva is, de azért még tündököljék. A ' román fővárosban hellyel- -közzel a bírók is segítségére voltak, klasszisához azonban így sem férhetett kétség. Összesen öt aranyérmet nyert! Mindezt ei kell mondani róla, hogy megértsük hihetetlen népszerűségének o- kát. Akárhányszor feltűnt például az Universládé-falu- nak nevezett, kerítéssel körülvett és fegyveres örök főiskolai interná tuskomplexum területén, rögtön az érdeklődök, autogramvadászok hada fogta körül. Érdekes, hogy maguk a részt vevő sportolók is körülrajongták. Egy alkalommal például afrikai atléták egy csoportja kérte, kanyarítsa oda nevét programfüzeteikre. Pechük- re azonban egyiküknél sem volt toll vagy ceruza. Erre az egyik barna „Marokkó“ felirattal a melegítőjén „Mo ment, momenti“ kiáltozással elrohant, s kisvártatva szélsebesen vissza is érkezett szobájáról az íróeszközzel, majd gyerekes boldogsággal vágta zsebre a bajnoknő a- laírásával díszített papírlapot. Legalább edzett egy kicsit a fiú ... Lehet, hogy nem Is lesz utolsó — hanzott el egy ironikus megjegyzés. A csattanót Is maga az élet produkálta: másnap, az 1500 méteres síkfutás döntőjében az első Saldo Aouita (Marokkó) lett. Ki tudja, hogy otthon hányán ostromolják majd öt is — autogramért ... DUMCSI A vízben Ezerötszáz méteres gyorsúszás. A román Szakadáti és a magyar Koczka uszodahosszal lemaradt a többitől, de azért csak nem adják fel, úsznak tovább. Sőt, a bírók megrökönyödésére, a célba jutás után sem állnak meg... Istenem — mondja valaki a parton —, egy kicsit elbeszélgettek! Ami még magában véve nem lenne kizárt dolog, hiszen a román fiú Erdélyből származik ... Egy kis mosoly Juan Antonio Samaranchnak, az NOB elnökének sajtóértekezletéről. — Személyi jellegű kérdést szeretnénk feltenni — emelkedik szólásra az ismert angol BBC-társaság riportere.—Elnök úr, önt itt valamennyien Szamaranchnak szólítják, pedig szerintem, jobban mondva a spanyol transzkripció szerint, gondolom Szamarancsnak kellene. Hogyan Is áll ez a dolog? — Nagyon egyszerű —, mosolyog a spanyol diplomata. — Se nem Szamarank, se nem Szamarancs, hanem Számárán. — Na, megint tanultunk valamit — summázza az angol. ersÄcDto-LOGiKA Gabriela Dóri a világ legjobb középtávfutónői közé tartozik. S mivel a nőkkel kapcsolatban a külsőségeket sem tanácsos teljesen elvetni. megjegyzendő, hogy az előbbi tény vonzerejét nagyban fokozza jó megjelenése és — olasz létére — hosszú, szőke haja. Nem csoda, hogy temperamentumos honfitársai, az újságíró kollégák körében is rendkívüli népszerűségnek örvendett. Nap-, hosszat interjúvolták őt verseny előtt, verseny után, s ha nyílt volna rá lehetőség, tán még futás közben is kérdezgették volna. Vajon miről lehet annyit nap mint nap faggatni szegény kislányt? — ötlött fel a gondolat... — Hogyhogy miről? — kérdez vissza megrökönyödve az egyik olasz kolléga. — Hát logikus: ha nyert, akkor tirról, hogyan sikerült neki, ha meg nem, akkor hogy miért... Valóban. Este lepedőnyi hosszúságú telexet küldött • szerkesztőségébe. Ezúttal ar-. ról, hogy miért lett a csinos Gabriella 1500 méteren „csak“ második... KT korán kezdi. Ki hitte volna? Kiderítették, hogy az Universiádé-fa- lu legifjabb lakója dán nemzetiségű, a neve Mads Man- gor (egyébként fiú), s életkora; másfél év ... Szülei sportolók, akiknek egyszerűen odahaza nem volt kire hagyni a kis Mad- sot, tehát magukkal vitték Romániába, s ott érthetően az egyik legelkényeztetet- tebb Universládé-résztvevő tett. De azért rendszeresen sportolt, naponta kétszer indult egy testére szabott versenyszámban, melynek elnevezésé: séla gyerekkocsiban. MAJOR LAJOS, Bukarest — Bratislava A szerző Peire Kakival, azaz Kaki Péterrel, a szatmári születésű román ifjúsági tőrvívó világbajnokkal készít interjút. Kuki Bukarestben éppúgy, mint a néhány héttel azelőtt a francia Clermont Perrandban megrendezett felnőtt VB-n, ezüstérmes lett. PETER POSPtSiL felvétele HÚSZ ÉV UTÁN SIKERÜLT A csallóközcsütörtöki (Stvrtok na Ostro- ve) sportegyesület tagjai (az SE 1929-ben alakult, jelenleg 130 tagja van) örömmel és egyben Izgalommal várták a labdarúgó idéiLy. kezdetét, augusztus 9,-ét. Ennek oka , pedig ás, hogy a helyi labdarúgócsapat 20 év után ismét a II. osztályú bajnokságban játszhat (a falu csapata az 1960—61-es Udénybén';szerepelt a II. osztályban). ' í^'-Mir ketlett tenni, hogy a csapat ilyen szép eredményt elérjen? — kérdeztem Nagy Ernőt, a 20 éves, ambiciózus fiatalembert, a csapat edzőjét és a labdarúgószakosztály elnökét, aki a legtöbbet tette az egyesületért. Ahhoz, hogy felkerülhessünk, elsősorban megfelelő feltételeket kellett terem lenünk. Saját erőből öltözőt építettünk zuhanyozóval, hideg-meleg vízzel, egy szép irodahelyiséggel. Az öltöző előterét lebetonoztuk és tetőt húztunk fölé. És van itt büfénk is. Bekerítettük az egész pályát, . díszcserjéket, fákat ültettünk köré. Rendszeresen öntözzük és nyírjuk a pálya füvét. Ma már a felszerelés minőségével és mennyiségével is elégedettek lehetünk. A három év alatt tehát megfelelő körülményeket teremtettünk a sportélet fellendítéséhez. Köszönettel tartozunk a falu és a Helyi Gazdálkodás vezetőségének és a Gombai (Hubíce) Ag-nak a jelentős támogatásért. Nagy segítséget nyújtott a csapatnak a lelkes szurkolótábor. A mérkőzéseket átlagosan 300—400 ember nézi meg. Örvendetes tény, hogy ez a szám az idegenben játszott mérkőzéseken sem csökken, ami azi bizonyítja, hogy a foci Csallóközcsütörtök- ben is népszerű, hogy anyagi bázisunk nagy része a bevételekből származik. További tényező a rendszeresség. Télen is tartottunk tornateremben edzést hetente kétszer. Tavasztól pedig az edzések a pályán folynak. Sokat segítenek az edzömér kőzések. Pluszként könyvelhetjük el azt Is, hogy rendszeressé váltak a szakosztály vezetőségének összejövetelei, ahol raegbe széljük a problémákat. Nem feledkezünk meg az utánpótlás neveléséről sem. Rendszeres edzéseken foglalkozunk az ifjúság; csapattal. Fiataljaink az Idényt a III. osztály második helyezettjeként zárták. Elmondhatom, hogy csapatunk eredményeiben most mutatkozik meg az elmúlt három év rendszeres munkája. — Jellemezd a csapatot, a játékát és beszélj a problémákról Is. — Csapatunk fiatal, helybeli játékosokból áll, így jó a csapatszellem, kiváló, összetartó kollektíva alakult ki. A játékosok jól viselik el a kritikát, nem hiányzik belőlük az elszántság, az egészséges becsvágy, a küzdőszellem. Természetesen vannak gondjaink is. Hiányzik az edzőpálya, az edzéseknél előtérbe kerülnek a munkahelyi problémák (nehezen tudjuk összeegyeztetni az edzések időpontját a játékosok munkaidejével). A jövőben elvárjuk a játékosoktól az edzésekhez való jobb Hozzáállást, a nagyobb fegyelmet. Ahhoz, hogy jól szerepelhessünk a II. osbtályban, komolyan kell venni a taktikai felkészülést. A csapat ugyanis laktikallag még eléggé tapasztalatlan. És elszalasztjuk a gólhelyzeteket. Inkább technikás, mint eröfocit játsszunk. — Végezetül, mit várnak a csütörtöki labdarúgók az 1981—82-es idénytől? — Elsősorban tapasztalatszerzést. Olyan csapatokkal kerültünk össze, amelyekkel még nem játszottunk. Szeretnénk jól szerepelni. Jó lenne, ha csapatunk az Idényt a jobb középmezőnyben zárná. Reméljük, hogy a szurkolók továbbra is kitartanak mellettünk, és nem csalódnak bennünk. Akik a felkerülésért a legtöbbet tették: Nagy Ernő — edző, a labdarúgó szakosztály elnöke, Siroky András, Sípos László — vezetőségi tagok és játékosok, Kállay Károly, Takács István. Horváth Imre, Sill Imre, Németh Sándor, Sül Árpád, Tichy Ferenc, Lintner Róbert, Lintner József, Mog- rovics Árpád, Kozirs Kárqly, Czíferi Imre, Kuky Vince, Kuky G-, ula, Kuky Gábor, Va- lacsay Róbert, Frano Miklós, Darvas József. Takács Éva T
