Új Ifjúság, 1981. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1981-08-18 / 33. szám
f 4 gifiiíy Peter Colotka elvtárs nyilatkozik a Csehszlovák Rádiónak és lapunknak! Most Is ügy búcsúztak a résztvevők, mint az előző huszonnégy év során mindig: — Jövőre újra eljövünki Es biztos lesz,' aki egy év múlva újra eljön a tátralomnici Eurocamp FICC táborba, hogy részt vegyen a Rysy csúcs megmászásával egybekötött nemzetközt ifjúsági találkozón, aki rászolgál erre Jó szervezeti munkájával, megdolgozik érte. Most is nagyon sok fiatalt ismerősként üdvözölhettem a találkozón: itt voltak tavaly, tavalyelőtt meg azelőtt is. S az idén még nagyobb volt az érdeklődés, hiszen a Jubileumi, 25. nemzetközi ifjúsági találkozóra Jöttek el a fiatalok a Tátra hegyormai alá. isi A SZISZ Szlovákiai Központi Bizottságának évenként ismétlődő legnagyobb rendezvénye, a Rysy-túra negyedszázados Jubileumát ünnepelte. Talán érdemes visszatekinteni erre a huszonöt esztendőre: hogyan, mikor, miért kezdődött ez az előbb csak országos, majd nemzetközi méreteket öltő rendezvénysorozat. Nos, menjünk vissza időben egészen 1913-ig. Lenin ekkor már egy éve Krakkóban élt, ahová párizsi e- migrációjából érkezett. Minél közelebb akart lenni hazájához, a cári Oroszországhoz, hogy közvetlenebbül irányíthassa a forradalmi mozgalmat.- A rá Jellemző buzgósággal állandóan dolgozott, szerkesztette a Pravdát, Irt, tanult... És ha csak egy kicsit is engedte az ideje, szívesen barangolt a tátrai hegyekben. Hosszabb túrára először 1912-ben Indult, s az éjszakát egy helyi menedékházban töltötte, amelynek vendégkönyvébe ezt Irta; „foglalkozása: forradalmár.“ , A következő évben felesége leromlott egészségi állapota miatt, hogy közelebb legyenek a hegyekhez, a Zakopané mellett fekvő Foroninba költöztek. Innen Indult el barátaival Lenin egy kétnapos túrára, valószínűleg 1913. augusztus. 11 vagy 12-én, hogy megmásszák a 2499 méter magas, sok helyen nagyon meredek és veszélyes Rysy csúcsot. Otközben barátai- vissza akartak fordulni, de Lenin ekképp bátorította őket: ,,Az akadályoktól nem szabad megijedni, le kell küzdeni őket.“ Egyebek mellett e Jelszó Jegyében vágott neki 1957. augusztus 3—4-én háromszáz fiatal a túrának: nincs lehetetlen. Előbb azonban .még a tátrai fiataloknak volt egy nem mindennapi ötletük. Ötvenhét nyarán a Moszkvában megrendezett VI. VIT-et ők különleges helyről szerették volna üdvözölni. Ügy döntöttek, hogy felmásznak a legmagasabb tátrai csúcsra, a Gerlachra, onnan keltezik üdvözletüket. Már-már indulóban voltak, amikor az akkpíl, ifjúsági szövetség tátrai elnökének, Jaroslav Frisudának újabb ötlete támadt: a Gerlach helyett válasszák azt a csúcsot, amelyet Lenin is megjárt, a Rysyt. Az ötletet közzétették a 'Tatranské novl- ny lapban is, és öt nap múlva már csehszlovák, lengyel, NDK-beli és magyarországi fiatalok rakta tábortűz égett a Rysy csúcsán. A szinte spontán létrejött rendezvénynek sikere volt, és - még az év decemberében megkezdték a következő találkozó szervezését. Erre már 780 fiatal érkezett, s táborukat Nov^ Smokovecban ütötték föl. Aztán a rendezvény évről évre egyre nagyobb tömegeket mozgatott meg, hiszen 1961-ben már közel 12 ezer fiatal gyűlt össze, akik mintegy 43 szétszórt táborhelyen találtak maguknak szállást. A kimondottan rossz viharos — a hegyekben havazott — időjárás miatt mindössze 5300-an értek föl a csúcsra. Az ezt követő években már lényegesen kevesebben Jöttek el, átlagban ötezer körül. Egészen 1975-ig nem volt igazi, állandó otthona a találkozóknak, de akkor végre új, kellemes, kultúrált környezetben, a tátralomnici Eurocamp FICC melletti Sportcampben találkozhattak már a fiatalok. És azóta Is Ide érkeznek minden évben augusztus elején az ország legaktívabb, legjobban dolgozó fiataljai. Az egyes Járási küldöttségek vezetői elmondták, hogy meglehetősen nehéz a választás, mert hiszen általában 30-50- en képviselhetnek egy-egy Járást, s ennél sokkal nagyobb azoknak a száma, akik megérdemelnék a részvételt: minden évben nagy a tülekedés. Idén 5153-en Jöttek el a Tátrába otthonról és huszonhatén a környező szocialista országokból. Az ötnapos találkozó fő programja, hogy naponta közel kétezer fiatal megmássza a Rysyt. De míg ők túrán vannak a tábor többi lakói sem tétlenkednek. Egy nap mindenki kiveszi részét a tátrai ösvények, utak tisztításából, segédkezik az itt folyó építkezésen, vagy bekapcsolódik a Tátra látogatottságát vizsgáló népes csoport munkájába — ezt idén végezték először a résztvevők. Megint mások külön- féie sportversenyeken, ügyességi Játékokban, vetélkedőkön vehetnek részt. És szinte reggeltől estig szólt a hatalmas tábor egyik másik szögletében a zene: lehetett táncolni, énekelni. Kora délután és esténként népszerű előadók, együttesek léptek fel, szabadtéri filmvetítés volt és minden este diszkó. Éjfélig, hajnalig visszhangzott a tábor a Jobbnál Jobb zenétől. A fiatalok táncos kedvét még az sem tudta szegni, hogy legtöbbjüknek már hajnali négykor-ötkor kelnie kellett, hiszen a túra kiindulópontja a Jó húsz kilométerre lévő Poprádl-tónál volt, ahová autóbuszok vitték a „hegymászókat“. Onnan aztán már gyalog lehetett csak tovább menni, küszködve, kapaszkodva megtenni a 4—5 órás utat föl és lefelé, ami közel ennyi ideig tart. A rendezvény első napján megtette ezt az utat a találkozó legmagasabb rangú vendége, Feter Colotka, az SZSZK miniszterelnöke is, aki az idén már sokadik alkalommal Járt fönt a csúcson. A kiadós túra megtétele után a Csehszlovák Rádiónak és a lapunknak adott nyilatkozatában többek között ezt mondta: — Mindig örömmel Jövök a Rysyre, hiszen fiatalokkal találkozhatok, akik ezen a találkozón is remekül példázzák országunk ifjúságának tenniaka- rását, sokoldalúságát, egyetértésüket pártunk politikájával. Hiszem, hogy a lenini útról sohasem lépnek le, egységük, akárcsak itt a találkozón is, szilárd marad. XXX Az igazi veterán, az a hetvenhét éves bácsi, OndreJ Kadlec, aki az idén már ötvenedszer nézhetett szét a Rysy csúcsáról, azt mondta, soha nem volt még ilyen verőfényes, meleg idő a Rysy-túrák történetében, mint az idén. S még hozzátette, öt év múlva, a harmincadik találkozón is szeretne feljutni a csúcsra. „Amíg évente ide eljöhetek és megmászha- tóm a Rysyt, fiatalnak érzem magam“ — mondotta. Egy év múlva tehát újra ugyanott: Rysy, 2499 méter. ZOLCZER fANOS A szerző felvételei fí; 9 5? i U ON Az idén nyáron igazán nem panaszkodhatnak a nyaralók. A napocska bőkezűen ontja sugarait. Ilyenkor legjobb a víz mellett pihenni. Sokan nem elégednek meg a hazai strandok nyújtotta . lehetőségekkel, hanem hosz- szabb útra indulnak, a határainkon túlra. Így turista- idényben szükségszerűen megnövekszik a határátkelő- helyeken a forgalom. A Magyarországra igyekvők legtöbbje a komárno — komáromi és a Rusovce — rajkai határállomást keresik fel. Én a komáromi átkelőhelyet keresem fel, az itt dolgozók munkájára voltam kiváncsi. akik ebben a kánikulában is igyekeznek gyorsan, udvariasan végezni kötelességüket. A hídon hosszú autóoszlop kígyózik. A főleg csehszlovák, NDK-beli és lengyel jelzésű kocsik utasai többnyire türelmesen várakoznak, csak itt-ott dobol ujjaival egy-egy türelmetlen gépkocsivezető. Ez érthető, hiszen legszívesebben már a Balaton vagy a Fekete-, illetve Adriai-tenger vizében fürödnének. A túloldalról, Magyarország felől valamivel kevesebben jönnek, viszont a gépkocsik hovatartozása tarkább képet mutat. A magyar és az NDK-beli turistákon kívül lengyelek, hollandok, görögök, olaszok, románok és bolgárok utaznak 'hozzánk. Két bőrdzsekis jugoszláv fiatalember motorkerékpáron járja Európa országútjait. Naponta sok-sok kirándulókkal teli autóbusz is érkezik a határra. Bizony, mire a határőr egy-egy autóbusz utasainak útíokmányát ellenőrzi, ingéből csavarni lehet a vizet, mert az álló járműben olykor 50 fokot is mutat a hőmérő. A turisták átkelését a határon nagy mértékben lassítja a teherszállítás. Talán nincs is a napnak olyan szaka, hogy ne állna a hídon kamion. A vámőrök mégis mindent megtesznek az utas- forgalom gyors lebonyolításáért. Azoknak, akik gyalogosan vagy kerékpáron keltek útra, nem kell várakozniuk. Az autósok számára is csak pár perc lenne a várakozási idő, de turistaidényben ez sokszor harminc perc, de megtörténik, hogy egy órát is vesztegelniük kell a határon. Pedig a turista maga is sokat segíthet azzal, hogy otthon ellenőrzi, érvényes-e az útlevele, rendben van-e a vámnyilatkoza- ta, valamint — a kapitalista országokba való utazás esetén — a többi, nélkülözhetetlen okmány, hogy amikor felhangzik a „fó napot kí- vánokl Otlevél- és vámvizsgálat“. minden gyorsan és zökkenőmentesen menjen. Ezt a fárasztó munkát, a- melyhez nélkülözhetetlen az emberszeretet, csak teljes o- daadással, hivatástudattal lehet végezni. Az'egyik vámőr mondta, hogy nagyon szeret az emberekkel foglalkozni. Mindenki örül a kirándulásnak, a külföldi útnak és jó érzés tölti el, hogy már itt a határon egy-egy jó szóval bocsátják tovább útjukra a vámőrök. Mert a vámőr soha nem felejt el jó utat, kellemes pihenési kívánnii Az egyik határállomáson Volt, aki csak a Poprádi-tóig jutott föl, és a további túra helyett a napozást választotta. 2499 METER magasságban Olyan volt a tátrai tábor, mini a tengerparti üdülő: mindenki fürdőruhában járt-keit. 'A hatalmas tábor valamelyik pontján mindig szólt a zene.
