Új Ifjúság, 1981. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1981-08-18 / 33. szám
||M|3 Egy kedvet, tehetségei tizenkilenc éves lányt mutatok most be az 0| If|áság olTasőinak. A haja szőke, a fzeme kék, és olyan a hangja, akár a fuvolának. Vagyis; ágy tad vele bánni, mint az Igazi hangszerrel. Tardoskeddl. Édesapja a szővetke zetben növénytermesztő, édesanyja fodrász, az Öccse pedig pllöta lesz. Ennyit előzetesen. Nem is tudom miről Írjak előbb, arről-e, hogyan lett énekesnő vagy arról, milyen te gyelmezetten, szorgalmasan tanul, e setleg milyen fiúról álmodik? Mészáros Olga ugyanis a csehszlo vák néphadsereg Nálepka Kapitány Művészegyüttesének a tagja, énekei táncol, és közben rengeteget tanul gyakorol. Akik Ismerik, tudják, egy évvel ezelőtt fejezte be a lévai óvónőképzőt. és nagyon, de nagyon szereti a gye rekeket. Az óvodában beszélgetünk. 3 ha egy kisfiú vagy kislány odabú jík hozzá, ő megslmogatja, magához szorítja, de a gyerekek is ragaszkod nak hozzá. — Ügy kezdődött, hogy volt az óvó képzőben egy kis gitáregyUttesünk és énekeltünk, játszottunk. Egyszer azt mondták, verseny lesz, amolyan iskolai verseny, a Barátság melódiái című országos verseny Iskolai fordulója. jó, ha verseny, akkor verseny gondolta, és énekelt könnyedén, tér mészetesen, a zsűri pedig, az Iskolai azt mondta, hogy ő a legjobb. Követ kezett a körzeti, majd a városi ver seny, és a bizottság ismét őt küldte tovább a járásl-versenyca. Innen szín. tén ő jutott tovább. A különbség csak annyi volt, hogy most már nem egy, hanem két nap szabadot kapott. A zsűri csodálkozott gyönyörű hangján, és azon, hogy bár semmi különösebb képzésben nem részesült, mégis jobb. mint azok, akik öt-hat évig éneket tanultak. Azt tanácsoltak neki, hogy okvetlen jelentkezzék konzervatóriumba. Egy két év alatt behozhatja a lemaradást, tgy is lett. Sőt. Szorgal ma nem ismert hatért. Közben távú ton pszichológiát tanul. — Amikor befejeztem az óvónőképzőt, mindenképpen szerettem volna továbbtanulni. Mindegy, hogy mit, csak tanulni, elvégezni valamilyen főiskolát, hogy ne legyek tusko. így aztán jelentkeztem az egyetemre. — Felvettek? — Fel, Igaz. csak fellebbezésre és esti tagozatra, de mit számít az. — Es az ének? — Akkor, amikor jelentkeztem a főiskolára, még szóba sem került az ének. csak Idén, azután; hogy másodszor is megnyertem a Barátság melódiái című versenyt. Idén már beiratkoztam a konzervatóriumra, és OLGA, AZ egy niagántanárnönél is tanulok. Egyre jobban éreztem, hogy jó lenne elmenni az óvodából, és az énekkel összekapcsolható foglalkozást kerestem — Ügy látom sikerült. — Véletlenül . A versenyen össze barátkoztam az egyik lánnyal, és ő megkérdezte, nem akarnék-e belépni a katonaegyüttesbe. Miért ne? Fizetést kapok, énekelhetek. Elmentem hát a felvételire, és megfeleltem. — Ilyen egyszerű ez? — Kedvezett a szerencse. — A szerencse? — Igen, pontosan. Nekik ugyanis egy szőke lányra Is szükségük volt. én pedig most szőke vagyok. Először nem gondoltam az egészet komolyan nem is gondoltam arra, hogy felve hetnek, de ha már ott voltam, kezdett érdekelni a dolog, és annyit beszéltem a vezetőnek, hogy megkedvelt, látta, akarok, és így felvettek — Mennyit gyakorolsz naponta? — Sokat, legalábbis én úgy látom hogy elég sokat Naponta négy-öt órát. Az együttes és a munkám szem pontjából erre nem lenne szükség, e löbbiek letudják gyorsan, de én be aka rom hozni a lemaradásomat. Ha sike rüln«. .k^eretnék még elénekelni néhány operai szerepét. — Mi a véleménye teljesítményedről a tanáraidnak? — Magam Is meglepődtem, amikor az egyik tanárnőm egy év után azt mondta, hogy úgy a negyedik évi a- nyag végénél tartunk. — El a pszichológia? — Az Is megy. Eddig minden vizsgát letettem. Igaz, van is rá rengeteg időm, és elég köhnyen tanulok. Ez így volt már a középiskolában is Mindig is mondtam a többieknek hogy nem kell tanulni, csak tudni... — fó neked, hogy Ilyen felhőtlen az életedl — mondom neki, és arra gondolok, hogy minden milyen simán megy az életében. A áziileid biztos nem örülnek, hogy gyerekük ilyen meisze került tőlük. — Nem Is tudom ... Egy biztos, ha tehetem, sietek haza, nekem is nagyon hiányoznak. Nemrégen Eperjesen léptünk fel, szaladtam, hogy lássam öcsémet. — 0 is örült? — De még mennyire. £s mennyire elbolondította az iskolatársait. Valamennyit magával hozta a fellépésre, ÉNEKESNŐ látni kellett volna azt a nagyszerű hangulatot. A közönség tombolt, az együttes tagjai pedig sugároztak az örömtől. Felejthetetlen volt. — Szeretnek az együttesben? — Azt hiszem Igen. Szeretek sokat beszélni, így nem állom meg, ha csönd van, feszültség ... — A fiúk is körülrajonganak? — Az együttesben sok a fiatal, esi. nos, klassz srác. — Akad olyan Is. akit álmaidban szoktál látni? — Akad, de mennyire, hogy akad. —* Milyen az? — Fekete, maga^ jó alakú és meleg barna szemű. És esze Is legyen. Nem szeretem az üres híg embereket. De egyelőre még nem akarom magamat lekötni. Ha sikerül, mini mondtam, egyszer még szeretnék énekelni operában is. Még sokáig beszélgetünk, és sok minden idekívánkozna még. Ha nálatok föllép a csehszlovák néphadsereg Nálepka Kapitány Művészegyüttese, az a szőke, csinos, kedves lány az énekesek között Mészáros Olga. Drukkoljatok neki, keressétek tel a fellépés után, meglátjátok, örülni fog neki. NÉMETH ISTVÄN A szerző felvétele Úgy érzem > komolyabb lettem Tisza Valika a rozsnyói (Ro2flava) járás egyik legfiatalabb képviselője. Huszonhárom éves, három község, Lúcska {Lúőkaj, Barka (Bőrka] és Kovácsi (Kováöovo) közel ezer lakójának a „gondvlvöje“ ebben a választási Időszakban. A Rozsnyót Állami Gazdaság könyvelőié, a lúcskai ijlúsági szervezet aktív elnöke és határtalanul rajong a természetért. — Milyen a kapcsolatod a választókkal? — Szeretem az embereket, s örülök, hogy most már lehetőségem is van ügyes-balos dolgaik orvoslására. — Mennyire változtatott meg ez a 'vlelös beosztás? — Ügy érzem, komolyabb lettem. Jobban odafigyelek a környezetemben zaflö eseményekre, a párbeszédekre. Eddig Inkább a természet kötött a szülőföldhöz, most már a nép gondfa-baja, múltfa és fövöje is ma rasztal, s egy fokkal magasabb erköt esi és jogi értékrendszerben való gon dolkodásra serkent. — Ml köt a fiatalokhoz? — Elsősorban az, hogy én ts fiatal vagyok, ezen túl pedig a közös szó rakozás, művelődés. Nagy híve va gyök a közösségi életformának, s ezért szervezni, agitálni is szeretek — Véleményed szerint milyenek a faludban, Lúcskán a fiatalok? — Mindenekelőtt azt mondanám el róluk, amit nem szívesen veszek tő lük. Annak ellenére, hogy nagyon sok értékes és érdekes program meg valósitól. Illetve résztvevői voltak, ké nyelmesek, nehézkesek. Több elszánt Ságot, áldozatot és fiatalosságot vá runk tőlük. — Közismert a természetszerete ted... — Igen, imádom a falum környékét itt reggeltől estig, tavasztól őszig üdít erőt ad a természet. Reggel például feketerigó lüttyögeíése ébreszt, este tücsökzene vagy békebrekegés altat el. korcsmaros LASZLÖ M ár messziről megcsapta orromat a frissen sült kenyér illata. Ott, ez előtt az épület előtt Párkányban iStúrovo) senki sem kérdi, vajon ml célt szolgál az épület Küldetése a körülötte terjendö illattól nyilvánvaló: kenyeret gyárt. Száraz Máriával járom az üzemet. A laboratóriumban megismerkedem Nagy Katival, a SZISZ üzemi szerve zetének elnökével. Megtudom, hogy két évig pangott az üzemben a SZISZ- -élet, de 1980 januárjától az új vezetőség egész sor eredményt mutathat fel. Részt vettek a papír- és vasgyűj- tésben, kirándulásokat szerveznek, legutóbb például Budapesten véglg- szurkolták az angol-magyar futballmérkőzést. — A pék számára mit jelent a nyár? — Nem a pihenés, hanem a gyakori duplaműszakok Időszaka — mondja Kati, — Aratáskor nincs megállás, szabadságot is csak nagyon ritkán vehetünk ki nyáron. Mi két járás, az újvári (Nővé Zámky) és a lévai (Le- vice) Járás 64 000 lakosának sütjük a napi kenyerét. Egy műszak alatt teljesen automatizált gépsoron 8000 kg kenyeret és 45 000 péksüteményt sütünk. — Három műszakban dolgozunk műszakonként átlag 30—40 ember. Legfontosabb feladatunknak az aratók és a turisták friss és jó minőségű kenyérrel való ellátását tartjuk. Végigmegyünk az üzemen. Katitól megtudom, hogy a kenyértészta 52 percig kel, 42 percig sül. Augusztusban kapjuk már az új lisztet, amelynek sajnos jelentős része még nagyon nedves. A megengedett nedvességtartalom 15 százalék lehet, ha ezt túlhaladja, kénytelnek vagyunk a lisztet visszaküldeni. — Melyik malomból kapják a lisz let? — Párkányból, Nltráról, Szeneröl (Senec), esetleg kapunk még Surány- bői (Surany). — Volt már olyan eset, hogy vissza kellett küldeni a lisztet? — Én 1979-töI dolgozom itt, azóta még nem fordult elő. Kamoncza Márta Fotó: Zolczer KENYÉRGYÁR Veszek egy doboz gyufát, gépies mozdulattal rágyújtanék, de hiába próbálkozom, a gyufászál nem lobban lángra. Eldobom, próbálkozók egy másikkal, az sem. A harmadikkal, áz sem. A negyedik sem. Automatikusak a mozdulataim, s tgy észre sem vettem, hogy a gyufaszálaknak nincs jefe. De nemcsak azon a négyen nincs. A dobozban összeszámolt harmtekét gyufa végén mindössze kettőnek van fe- fecskéfe. Miközben ezen dühöngök a komáromi Prior áruház •- lőtt, mellém toppan egy alkalmi helyt ismerős. Meséién neki az esetet. — Hát te nem tudod, hogy a ml gyufánk részt vett egy nemzetközt kiállításon? — kérdezi komoly tekintettel. — Igen, részt vett. A kiállítás leégett, de a mi gyufánk épségben maradt — mondfa mosolyogva. Safnos, semmi kedvem nevetni, még az ilyen szellemes viccen sem, mert most is, mint már akár század- szőr vagy ezredszer is, ha a Banská Bystrica-l Smreői- na vállalat készítette gyufát veszek a kezembe, a következőn morfondírozok! pont ebben az országban, ahol a világon elsőként kezdték gyártani Irinyi János találmányát, a gyufát, pont ttt csapnivalóan rossz a minősége? Igaz, a Csehországban gyártott gyufa már világmárka, exportcikk. És az is igaz, hogy mind a mai napig — nem tudni miért — egy országon belül gyufa és gyufa között óriási a különbség, az ellentét. És még az is igaz, hogy elmehetnék a gyufagyárba, megkérdezhetném, miért olyan a gyufa, amilyen, de minek? Mert tudom előre, hogy az illetékesektől megkapnám rá az „objektív okok miatt' magyarázatot, de ez engem mint fogyasztói nem érdekel. Nem szabad, hogy érdekeljen. Én a húsz filléremért rendes gyufát akarok. Mert bizonyára a gyufagyártőkat sem érdekli, miéri nem készül el időre egy-egy lakóház: ők sem magyarázatokat akarnak kapni, hanem lakást. Nem érdekli őket, hogy miért mogorva, durva hozzájuk a pincér — azért-e, mert a foga fáj, vagy mert beteg a gyermeke, esetleg ilyen a természete — hanem tisztességes, udvarias kiszolgálást akarnak, várnak. Nem érdekli őket, hogy a közlekedési vállalat miért nem indít több villamost, amikor mindegyik zsúfolt — hiszen kényelmesen, kulturált kö- ’ rülmények között szeretnének utazni ... Ezzel azt is klmondtam, hogy a gyufaügy nem csak gyufaügy. hogy a többi sem csak az, ami, hogy az egész egy nagy körforgás, s végeredményben minden mindennel összefügg, egymásba fonódik, hogy az ügy egyik részlete a másiknak következményei is lehet... Hogy mindenkit elsősorban a saját munkája, munkaköre kéne, hogy érdekelje, hogy ott kéne buzgőlkodnia, felesked- níe, a tökéletesre törekednie, hogy az „objektív okok miatt“ többé nem lehessen érv, mentsvár, hogy egyszerűen ismerjük be végre: az objektív okok mindig Isztn- \te mindig) szubjektivek, mi — én, te, 6 — idézzük elő őket, s mert tömegesen jelentkeznek, azért válnak, válhatnak „objektívakká". Mert ha a gyuíagyártó gyufát H) adna ki a kezéből, a lakásgyártó lakástfl), a pincér p i n c é rft j lenne, a villamos V 111 a m 0 s /!I — ésatöbbi, ésatöhbi akkor a rosszul végzett munka kiválna a sorból, és akkor a napnál ts világosabb lenne, hogy a gyufagyár nem azért gyárt mert — teszem azt — TOSSZ minőségű fát. papírt kap, hanem a quáron belüli szubjektív okánál fogva. Szóval ezért nem megyek el a gyufagyárba ... (Zolczer]
