Új Ifjúság, 1981. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1981-08-18 / 33. szám

2 IM LENGYELORSZÁG AZ AMERIKAI IMPERIALIZMUS számításaiban Az amerikai hatóságok és reakciós erők tevékenysége amelyet a lengyelországi e- seményekkel kapcsolatban fejtenek ki, az egész ameri­kai világuralomra törő köl- politlkának csupán egyik szempontja. A lengyelországi esemé­nyeket érintő kérdésre vá­laszolva Reagan elnök az amerikai imperializmus tény­leges célját újból megfogal­mazta a következő szavak­kal: „Az, aminek Lengyelor­szágban vagyunk tanúi a vi­lágkommunizmus végének kezdete." KIEMELTÜK Természetes, hogy a nagy- vállalkozói körök e legfel­sőbb szószólója azt reméli, hogy a szocializmus destruk­ciója Lengyelországban a szocializmus végének kezde­tét fogja jelenteni az egész világon. A szocializmus megsemmisítése az ameri­kai imperializmus létfontos­ságú becsvágya és célja. Nagyszabású projektum ez, a bankárok és nagyvállalko­zók közös összeesküvésének mesteri terve. 1917. az első szocialista állam létrejöttének éve óta az amerikai imperializmust és agresszív külpolitikáját egyszer s mindenkorra meg­szállta a szocializmus elfoj­tásának gondolata. Az USA külpolitikája 1917 töl minden egyes szocialista országgal szemben arra trá nyúlt, hogy valamennyi prob léraát, minden nehézséget minden szakadást és gyen­geséget kihasználjon a világ szocializmus destabillzálásá nak és megbomlasztásának megkísérlésére. Az amerikai bankárok, a kik Lengyelországnak köl csönöket nyújtottak most magánbeszélgetések kereté ben azt mondják: „pórázon tartji'k Lengyelországot", és beismerik, hogy az amerikai beruházások céija minden e gyes országban csupán nye reségre és fennhatóságra i rányul. A nagyvallaikozöl körök Fortune című folyóirata le­leplezte: a bankárok úgy vé­lekednek, feladatuk az, hogy „a lengyel kormány finánc- csendőrei" legyenek. Len­gyelországban betöltött sze­repükről szólva annak a vá­rakozásuknak adtak hangot, hogy „az amerikai bankok még hosszú időn át Len­gyelországban maradnak". Tekintettel arra, hogy a magánbankok vállalkozásai nak egyedüli célja a nyere­ség, készek maximális nye­reséget kicsikarni minden helyzetből, amely közepette a beruházást eszközük. Az Egyesült Államok bank­jai a „ílnánccsendőr“ szere­pére törekedve igyekeznek minden erejükből meggyőz­ni a kapitalista bankokat, a melyeknek Lengyelország már visszafizette tartozásait, hogy ne nyújtsanak újabb kölcsönöket, és ne tárgyal­janak újból a hitelezett ösz- szegek vagy a kamatok tör­lesztéséről. És éppen az a merlkal bankok ragaszkod­nak az arcátlan 21,75 száza lékos kamatlábakhoz, vala­mennyi általuk nyújtott köl­csönnél. Az Egyesült Álla mok a legfőbb világcsendőr és nincs számára olyan esz­köz, amely túlságosan becs­telen volna, ha céljainak el­éréséről van szó. Senkit sem téveszthetnek meg az amerikai Imperializ mus és ellenforradalmi esz közel — a CIA és az FBI — tényleges szándékai. A CIA- nak különleges osztálya van minden egyes ország szarná ra. A CIA lengyel osztályát a külügyminisztérium, vala­mint az amerikai kormány töhbi hírszerő osztályát rö vtddel azután létesítették hogy '194'4-bén léVréjölt a I.engyel Népköztársaság. A szocialista Lengyelország megszületése óta teljes mér lékben érvényesült az USA kitűnően megszervezett és megvalósított konnánypoli tikája. a fel forgatás a be­avatkozás és a lengyelelle­nes összee.sküvés politikája GUS HALLNAK. az Egye sült Államok Kummu nisia Pártja főtitkárának cikkéből RÉGI IDŐK NÉMA TANÜJA A napokban emlékezünk meg arról, hogy Kelet Szlo- vákla fötdmüvef jobbágya! felkeltek az úri sanyargatás ellen. A kelet szlouáklal pa­rasztfelkelés kolera felkel és néven vonult be a történe­lembe. A felkelést a job­bágyok elviselhetetlen sorsa idézte elő. Ha ugyanis a földműves jobbágy megfizet­te az összes adót és Illeté­ket, jóformán semmije sem maradt a megélhetésre, ezért a falvakon éhség pusztított, kiváltképpen 1/130 hon. ami kor az egész országban rossz volt a termés. A bajokat tetézte, hogy a következő évben kolerajár vány tört ki. Az éhezéstől gyengült emberek tömege sen puszlitllak el e borzosz tó betegségben. A nép kö zOtt elterjedt a mende-mon da, hogy az urak mérgezték meg a kutakat, és ez ele gendö volt ahhoz, hogy fel lázadjanak. Kaszákkal, vas villákkal. cséphadnrókkal felfegyverkezve megtámad ták és felégették az úri kas télyokat. A felkelés központja Tő keterebes volt. de csatlakoz lak hozzá a mai vranovi já rás települései, sőt Szepes ség szegény népe is. A zen dűlök ellen katonaságot hív ták, és a nagy túlerő né­hány hét alatt elfojtotta a felkelést, amelynek követ­kezményei szörnyűek voltak. Az urak kegyetlen bosszút álltak a népen, a felkelés vezetőit, több mint száz sze­mélyt halálra ítéltek és ki­végeztek. Vranov határában állt az a jegenyefa, amelynek a tör­zse a képen látható, és e- gyes források szerint erre akasztották fel a felkelés vezérelt. Tíz évvel ezelőtt még zOldült a fa, de lassan enyészésnek Indult, ezért konzerválták, és táblával lát­ták el, hogy néma tanúként hirdesse az utókornak az úri önkény elleni bátor ki­állást. (p) papírgyári fiatalok a lERVTEUESlliSlRI Amikor életemben először és utol­jára Jártam e helyen, a földgyaluk még csak a leendő építkezés helyét egyengették. Időközben azonban fel­épült Párkányban (Stürovo) hazánk egyik legnagyobb papírgyára. Sajnos, a gyár folyton munkaerőhiánnyal küzd, és ez a tervteljesítést Is ve­szélyezteti. A folyamatos tervtel jesl- tésre csak a legnagyobb erőfeszítések árán képesek, és ehhez a SZISZ üze­mi szervezete is tetemesen hozzájá­rul. A SZISZ nyolc alapszervezetének összesen négyszáz tagja van. A gyár­ban természetesen ennél sokkal több fiatal dolgozik, a szervezettség ala­csony, mindössze ötvenszázalékos. Karol Melléka, a SZISZ üzemi bizott­ságának elnöke ezt azzal magyarázza, hogy az alkalmazottak túlnyomó ré­sze vidékről jár be, munka után rend­szerint siet haza, így nem kapcsolód­hat be a szervezeti munkába. — Semmi értelme, hogy a jobb szervezettség érdekében „holt lelke­ket" . tartsunk nyílván — mondja. — Inkább legyünk kevesebben, de aki belép a szervezetbe, az dolgozzon is. Karol Meliska vegyipari szakközép- iskolát végzett, azelőtt a bratlslaval Juraj Dimitrov Vegyi Művekben dolgo­zott, három évvel ezelőtt jött haza Korábban a műszaki fejlesztési rész­legen dolgozott, másfél éve áll az üzemi bizottság élén. Ezenkívül az üzemi pártvezetőség alelnöke, így sze­mélyében jól párosul a két fontos tisztség, könnyen átültetheti a leg­fontosabb gazdasági és politikai fel­adatokat az ifjúsági szervezetben. Maga is fiatal, mindössze huszonnyolc éves, könnyen szót ért a társaival. Érrel szükség Is van, mert az öt üzem majdnem mindegyikében a terv teljesítésben szinte állandó a feszült ség. Különösen vonatkozik ez az ún, „dechtochemára" ahol a gyár legfon tosabb végterméket, a kátránypapirl gyártják, továbbá a faaprltó Ozemre. Karol Mellíka és áz anyag-, illetve nyersanyagszállí­tásra. — Néni nézhettük, hogy a drága, nagy teljesítményű impregnáló gépek tétlenül álljanak — mondja Karol Me- liSka. — Vállaltuk, hogy minden hét­főn ás pénteken a délutáni műszakot SZISZ-tagok látják el. Ügy tervezzük, hogy egy év alatt egymillió négyzet- méter káti’énypaptrt sikerül így elő­állítanunk, és ezzel jelentős mérték ben elősegítjük a tervteljesítést. A legszofgalmasabbak között említhet­ném PaVóI Novákot, Adam Belákot, az egyik alapszarvezet elnökét, Milan ZáVOdilfkot, és Rákóczi Máriát, aki viszont a le.gutóbbl választások óta a szövetség! gyúlés képviselője. A fiúk a közlékedésböl Viszont a vago nők és Uszályok be és kirakásánál segítenek név szerinf FrantiSek Stru hár, Peter Michalik, Chalmovskp Mi roslav és Eduard Chaderka mérnök. Az egyes alápszerVeZetekben van egy Hajdú Zoltán olyan nyolcvantagű gárda, amelyr« mindig számíthatunk. A fiatalok ilyetén hozzáállása a ter­melési feladatokhoz a jó politikai ne­velő munka eredménye. Sajnos, a SZISZ-munka a többi tehületeken már nem bontakozhatott ki Ilyen szépen. Nincs rá lehetőség hiszen a népes ifjúsági szervezetnek nincs egy klub­ja, mindössze egyetlen apró helyiség áll a rendelkezésére, ml több, az 0- zemnek sincs klubja, kultúrháza. — Ilyen körülmények között azt tesszük, amit lehet — mondja az el­nök akit legjobban bánt a helyzet. Elsősorban sportolunk és a turiszti­kát űzzük. Szép hagyománya van már az üzemben a röplabda-, a lábfenisz és a asztalltenísztornáknak és az úszőversenyeknek. Időnként kirándu­lunk a környékre, esetleg a szomszé­dos Magyarországra. Nagyon jól mű­ködik a lövészkörUnk, amely már já­rási, sőt Szlovákiai méretben ts fi­gyelemre méltó eredményt ért el. A kör vezetője. Hajdú Zoltán másodosz­tályú edző, a SZISZ-munka más terü­letein is nagyszerű segítőtársam. A kulturális életünk már szegényesebb, időnként színházJátogatás. Másra a városi kultúrházat sem vehetjük i- génybe, mert már rég nem felel meg az igényeknek. Talán valami javulás várható, ha befejezik egy öregebb épület tatarozását, amelyben ifjúsági klub Is létesül. A papírgyár! fiatalok valóban meg­érdemlik, hogy a munka mellett • szabad Idejüket is hasznosan és tar­talmasán töltsék el. Reméljük, hogy ehhez az üzem vezetőségétől az eddi­ginél nagyobb támogatást kapnak. PALAGYI LAJOS A szerző felvétalal A szaktanlntézst tornatermét hetenként üttzíir vehetik Igénybe. A kép egy parázs lébteniszmérkőzésan készült. „CSAK“ AZ EMBERT Már akkor, amikor ősünk még beszélni sem tudott, már akkor a létfenntartás­hoz szükséges legfontosabb eszköz, a köbalta egyben fegyver is volt. A fegyver szinte egyidős az emberiség­gel. Akkor még primitív esz­köz volt, de már úgy is be­töltötte szerepét. Aztán ősünknek nemcsak a törzse egyenesedett ki, nemcsak beszélni tanult meg, nemcsak használati eszkö­zeinek készlettára bővült, hanem ölO-vágó-szúró kész­letének skálája is. Lett a kés, lett a dárda, a fúvócső, a nyílvessző, az íf, a kard, a buzogány, a parittya, a kőhajítógép, az ágyú, a tank, s lett a rakéta, az atom­bomba ... Ss a napokban új­ra bővült az emberiség fegy­vertára: lett a neutronbom­ba. fontosabban, az USA el­nöke, akinek kezében egy­koron gyakran eldördült a colt a felvevőgép előtt, pa­rancsot adott a már évekkel korábban feltalált neutron- bomba gyártására. Nem tudom pontosan meg ítélni, egyáltalán fel tud­juk-e fogni, mérni e hír, pa­rancs szörnyű következmé­nyeit. 1945. május 9-e óta alig telt el olyan nap civili­záltnak nevezett földpolyón- kon, hogy egyik vagy másik pontján — vagy egyszerre több helyütt — ne ropogtak volna a fegyverek; a bőm bák sUvíló zaját hallva anyák ne ölelték volna ma­gukhoz féltőn csemetéiket, gyermekek, feleségek, báró tok ne siratták volna az el esetteket. Mert ml a háború? Veszteség, halál, fájdalom, könnyek, árvaság pusztí­tás ... Háború — halál. Nem tu­dunk kezünkbe venni újsá­got, rádiót hallgatni, tévét nézni, hogy ne kellene tu­domást vennünk újabb hábo­rúkról, újabb halálhírekről. Már szinte úgy tűnik éle­tünk elmaradhatatlan vele­járója lett a háborús hír. Épp ezért már oda se figye­lünk, már megszoktuk, nem is tudatosítjuk, hogy egy ha­lott, tíz halott, száz halott, ezer halott... „Elmegyünk“ a hírek mellett, elmegyünk legalább olyan közömbösen, mint az éjszakai utoa részeg hempergője mellett, elme­gyünk, mint áltáléiban min­den mellett, hiszen már min­denből annyira elegünk van már mindenről annyi az él ményünk, hogy közönyünk sem feltűnő. Meri lényegében mi tör tént itt és most, amikor el­látott hozzánk a hír: Reá qan... parancs... neutron bomba...? Nem tehetek róla, de ez a hír mégsem egy a sok kö zUl, nem szabad, hagy egy legyen a sok közül. Igenis kapjuk most föl a fejünket, hagyjuk most abba a vacso­rát, a csókot, a munkát, a napozást, mert attól a pil­lanattól kezdve, hogy Rea­gan kiadta a parancsot, hogy hozzánk elfutott a hír, más lett, megváltozott a világ: az emberiség történetében el­addig a legnagyobb veszély kezdte meg létünket pusztu­lással fenyegetni. Nemcsak afról van szó, hogy felbo­rult az erőegyensúly, hanem arról, hogy az egyensúlyo­zás a legveszedelmesebb fegyverrel kezdődött, hogy ma az emberi elme már o 'gan fegyvert állít elő. nmein épségben hagyta íeltnlálója tervezője, gyártója ceruzá­ját, papírjait, gépeit, „csak“ magát a feltalálót, tervezőt. előállítót, „csak“ az embert öli meg. Hogy a primitív ember primitív fegyverétől idáig, a civilizált ember clotltzált fegyveréig jutottunk. Értitek ti ezt, emberek?! Az ember látványosan, nagystílűén, óriási árat fi­zetve érte öngyilkos akar lenni: mert erről van szó. Ss közben Európának ez a fele hiába mondja, sürgető — akárcsak mindenütt a vi­lág józan elméi —: békét, egyenlő pozícióból tárgyalá­sokat, leszerelést, és egyszer majd teljes leszerelést, hogy a békét már ne a fegyve­rek szavatolják! Hasztalanok a Szovjetunió bizalomger­jesztő tárgyalási kezdemé­nyezései, hiába az Ismert egyoldalú lépések, úgy tű­nik, minden hiába: az impe­rializmus nem akar tudo­mást venni a Föld döntő többségének óhajáról. ÍMár végig sem merem gondolni, hogyan festene a város, az ország, a világ, a- melyben semmi más nem semmisülne meg, „CSAK“ az ember.) Vajon azok véglg- qondoUák-e, akik ma Ameri­kában a neutronbombát nyáTitdk? Mert a felelöaség- ‘len eaypnlöpn nstlnzuvk mi, ..CSAK“ az emberek! ZOLCZER JÁNOS I

Next

/
Thumbnails
Contents