Új Ifjúság, 1981. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1981-08-11 / 32. szám

N Y A R: a gabonatáblán, a káposztásban és a kombájn nyergében MALOMBAN Amíg a magból kenyér lesz, az arányló bűzaszemeket először' lisztté kell őrölni. Hogy ez mennyire bonyolult, különböző gé­pekkel végzett művelet, arról meggyözöd- hettem az Ivanka pri Nltre-l malomban. Aki véglgkalaMolt a már 1920 óta működő üze­men, Marl^ Gyula fömolnár volt. — Már az apám Is molnárként élte le az életét, és sokat beszélt a molnárok mun­kájáról. Néha magával vitt a munkahelyé­re, hogy megmutassa a gyakolatban Is mind­azt, amit máskor szinte tátott szájjal hall­gattam. Aztán mire 1940-ben molnártanonc- nak jelentkeztem, már sok mindent tudtam a szakmáról — kezdi a beszélgetést Gyula bácsi. — Kezdetben csak három és fél vagon, később öt, ma pedig már tizenkét vagon búzát őrölünk naponta. Jelenleg tizenhár­mán dolgozunk hétfő reggeltől szombat reg­gelig három műszakban felváltva. Ha szük­séges, akkor húzzuk még szombaton Is e.* gész nap. Ez olyankor szokott előfordulni, ha nincs elég liszt a pékségekben — tehát besegítünk a környező kisebb malmoknak^ A tizenhárom itt dolgozó munkás közttf egy főmolnárként, három almornárként, a többi pedig segédként dolgozik. Régen a tőmolnárnak járó fizetség kétszerese volt a segéd fizetésének. Ma már mindannyian 2500 korona körül keresünk. — Valójában milyen az élet a malomban? — Hozzánk a környékről szállítják be a learatott búzát. Ha kettéharapjuk a szemetj vagy belemarkolunk a zsákba, azonnal lát­juk, jő-e a gabona vagy neíoi. Az első fon­tos dolog, hogy meggyőződjünk a szem si­kértartalmáról.- Akkor a legjobb a búzaszemv ha az aratás alatt nem esik az eső. A szá­raz, szép búzából van a finom fehér színű lisztj A kenyér is táplálóbb száraz őrlés után. A mag először a gationatlsztltóba, vagy ahogy mi mondjuk, a koptatóba kerül. Na­gyon fontos a gabona tisztaság. Hiába vol­na a liszt hófehér, az ilyen őrlet, ha víz éri, megfeketedik, mint a sár. Nálunk ez nem fordulhat elő. Nem hiába mondják a háziasszonyok meg a pékek, hogy az Iván­kái lisztből akarnak sütni. Ha az emberek finom kenyeret ehetnek, a molnárt Is di­csérik. Ilyenkor kicsit kihúzom magam, mondván, megint jó munkát végeztünk. A koptató után a mag a mosógépbe ke­rül, majd levegővel felszippantva szállítják tovább. A kefegép és a kamra után a búza a srótolóhengerekre kerül. Itt történik a tulajdonképpeni őrlés. Ezután már csak a szitálás marad hátra, amit nálunk négy ha­talmas dupla szita végez. A szitálás közben különválasztódik a hófehér liszt, középter­mékként a dara és yégül a korpa. A szitálás után a következő feladat a munkásnőké, akik zacskózzák a terméket; külön-külön a finom lisztet, a rétes-, a da­ra- és a kenyérllsztet. Majd zsákokba ke­rül a takarmányliszt és a korpa is. Az emberek már régen Is tudták, hogy a molnár a malom lelke, tőle függ, milyen a liszt. így van ez most is. Építhetnek akár­milyen csodamalmot, ha a molnár nem áll feladata magaslatán, nem ér az semmit. Nálunk szerencsére ezt mindenki tudato­sítja. Kitűnő a munkához való viszony. Ha az őrlés közben valamilyen probléma adó­dik, igyekszünk azt azonnal megoldani, hi­szen legfontosabb eledelünkről, a kenyér­ről van szó. Zügnak-zakatolnak a malom gépel már hatvanegy éve. A molnárok minden nap újra és újra neklgyürköznek a munkának, forognak a kerekek, a zsákokból fehér liszt száll, s a molnár megigazítja kobakján a sapkát... IBOLYA, ROBERT, VERA A Rozsnyói (Roziiava) Állami Gazdaság­ban az épitőtáborosok munkájáról. Kerekes Ilona táborfelelőst faggatom. — Éppen ma érkezett két csoport a helyi közgazdasági középiskolából és egy az egészségügyi középiskolából. Rajtuk kívül még tíz építőtáborosunk van. Két főiskolás lány a gabona minőségét és nedvességtar­talmát vizsgálja, négyen pedig a gabonát rakják, takarítanak, amolyan kisegítő mun­kát végeznek. A -másik csoport, amely őket váltja, délután kettőtől este tízig dolgozik. Örömmel mondhatom, hogy nincs problé­mánk velük. Vannak elegen, és a munkáju­kat is becsületesen végzik. A diákok több­sége már júniusban jelentkezik munkára. Az idén több diákot is el kellett utasítanunk, mert betelt a létszám. Szerintem mindig jobb, ha többen jönnek^ mintha hiányozna a dolgos kéz. Az udvaron először Borsodi Ibalyával ta­lálkozom, éppen söpröget. — Hetedikes koromtól minden nyáron itt dolgozom. Először a nővéremmel jöttem, aztán a barátnőmmel, most meg egyedül. Lassan bevánszorog egy gabonával teli kocsi. Ibolya gyorsan elbúcsúzik, megy se­gíteni a három fiúnak, akik a kocsiról rak­ják le a gabonát. Pár perc alatt elkészül­nek. Aztán az egyik Domich Róbert össze- söpri az elszóródott szemeket, majd ő is odajön hozzánk. w Tetszik ez a munka? — kérdezem^ í— Eddig még Igen. >— Mióta dolgozol itt? Amióta megkezdődött az aratás, július tlzenhatodikától. m Voltál mát ápltótób'orb'an? g-ü Még nem, ez a2 eisä munk'afielyern.- Ha y; megy, íovábS íg, nagyon meg leszek égedve. ú Meddig leszel itt? ííBí Az aratás végéig. Néhány perc múlva két őrá, közeledik a munkaidő vége. Onclrej György és Gyenes Gyula a kocsikat tisztítja. Sietnek, ha befe­jezték, mehetnek haza. — Mi kisegítő munkások vagyunk. Mindig azt csináljuk, ami a legszükségesebb — mondják. — Ma például reggel kisöpörtük a raktárt. Utána jöttek a gabonaszállltmá- nyok, azt raktuk ki. A műszak végén min­den nap kitakarítjuk a kocsikat, összesöpör­jük az elhullott szemeket. Egy kis helyiségben, ahol a gabona ned­vességtartalmát, minőségét vizsgálják. Var- ga Verával beszélgetek. Vera a Szlovák Műszaki Főiskola negyedikes diákja. Hat éven keresztül minden nyáron segít az ara­tásban. Ahogy megkezdődik a munka, min­den nap reggel kilenctől este kilencig dol­gozik, egészen az aratás végéig. — Ma milyen minőségű gabona érkezett? — jó minőségű gabonát kapunk. Az időjá­rás is kedvező az aratásnak, hiszen az utób­bi napokban 29—30 fokos melegek voltak, és ez nagyon kedvező a gabona minősé­gére. HUSZONNÉGYEN A RYSYN Lakatos Lászlótól, a SZISZ Rimaszombati (Rim. Sobota) Járási Bizottságának elnöké­től érdeklődöm a járás fiataljainak szün­idei tevékenységéről. — Pár nappal ezelőtt fejeződött be a já­rási ifjúsági találkozó, amelyet idén Nagy­balogon (Vefky Blh) rendeztünk. A talál­kozó három napig tartott, s a résztvevők száma meghaladta a kétezret. A műsort a fiatalok kívánságai alapján állítottuk össze. Az első napon voltak a sportversenyek, este pedig diszkót rendeztünk. A második nap a kultúrműsoroké, a találkozó utolsó napja a kikapcsolódásé, a szórakozásé volt. Dél­után ünnepélyes keretek között hirdettük ki a sportversenyek eredményeit. A találko­zót táncmulatsággal zártuk. Nyárra keve­sebb kultúr- és szórakoztató műsort terve­zünk, azért, mert a legtöbb fiatal vagy nyá­ri építőtáborban dolgozik, vagy valahol nya­ral. Megemlíteném még, hogy idén 24 SZISZ- tag képviseli járásunkat a nemzetközi ifjú­sági találkozóval összekötött Rysy-túrán. Nem mellékes tényként említem meg, hogy ezerötszáz diákunk dolgozik a járás építő­táboraiban. Ezeknek a fiataloknak a nagy része segédkezik az aratásban, néhány cso­portunk pedig különböző üzemekben, vál­lalatoknál dolgozik. Eddig huszonhét alap­szervezetünk kapcsolódott be a nyári ara­tási munkákba és ötvenhat kombájn nyer­gében fiatal, ül. Részt veszünk az „Egy szem se vesszen kárba“ aratási versenyben. Az Ifjúsági Fényszóró tagjai a gabona szeny- nyezettségét és nedvességtartalmát vizsgál­ják, s ezzel is Igyekeznek elősegíteni, hogy minél jobb minőségű gabona kerüljön a ma­lomba. Végezetül még annyit: a nyári terveinket megpróbáltuk úgy összeállítani, hogy kive­gyük részünket a mezőgazdasági csúcsmun- kákből, de ugyanakkor, szórakozzunk, stran­doljunk, élvezzük a nyarat, a vakációt. Péntek délután fél' négy Péntek délután fél négy, tűz a nap. Az ember Ilyenkor a strandra vágyik. Minden bizonnyal így .vannak ezzel azok a lányok is, akik a Jeliavai Állami Gazdaság licel (Lt­cince) kertészetében, dolgoznak. Többségük­ben középiskolások, akik a nyári szünide­jükből 2—3 hetet munkával töltenek. — Igaz, ami igaz, szívesebben napoznék valahol a Balaton partján, de azért itt sem a legrosszabb. A fáradozásért pedig kárpó­tol az, hogy itt is ugyanúgy lebarnulok, és persze a boríték sem megvetendő, amelyet az ember a kezébe kap — válaszolja Seszti- na Adél, a Rozsnyói Egészségügyi Szakkö­zépiskola negyedikes tanulója. — Hogyan telik egy-egy napotok? — Nem unatkozunk, hiszen dolgozunk. Reggel hétkor kezdünk, kilenckor rövid szünetet tartunk aztán ismét meló tizen­kettőig, akkor egy óra ebédszünet követke­zik. Majdnem mindenki falubeli, így haza­jár ebédelni, délután egykor pedig folyta­tódik a munka egészen négyig — válaszol­ja Szlamka Ilona, aki két év múlva már nem mint építötáboros, hanem mint szak­képzett munkaerő dolgozik a kertészetben. — Hétfőn és csütörtökön szedjük a fó­liasátrakban a paprikát, uborkát, káposztát, karfiolt. A hét többi napján kapálunk, gyomlálunk — kapcsolódik a beszélgetésbe Bene Edit vegyésznövendék. — Ezek szerint van itt munka bőven. Bírjátok a lépést az asszonyokkal? — Hát persze. Hu néniék inkább segíte­nek nekünk, mintsem sürgetnének, siettet­nének bennünket — feleli jirsza Irén. — A hangulatunk sem lenne ilyen jó, ha ők nem lennének. — Én már el sem tudok képzelni egy dé­lelőttöt sem Bendula Kati néni meg Szuhai .Jolán néni szellemes vitái nélkül — jegyzi meg Adél jókedvűen. Mindenki vidám. Még egy-két kapavágás, és vége a munkaidőnek. — Sok mindenre jó egy ilyen munkával töltött szünidő. Az emberek jobban össze­szoknak, összebarátkoznak, mint egyébként. Megbeszélik gondjaikat, dalolnak, viccelőd­nek. Így vagyunk ezzel ml is — teszi még hozzá sietve Edit, aztán ő is fogja a kapá­ját és elindul a többiek után. Szögedi Erika SZEMVESZTESÉG; 0,4B—1,SB SZÁZALÉK A SZISZ Komáromi (Komárno) Járási Bi­zottságán már kora tavasszal elkészültek az idei mezőgazdasági munkák politikai-szer­vezési tervével. A sietségre azért volt szük­ség, mert idén a mezőgazdaságban dolgo­zó fiatalok munkaversenyét egész évre ter­vezték, ami a gyakorlatban annyit jelent, hogy a végső elszámolásnál a tavaszi, a nyári és az őszi munkákban elért eredmé­nyek összesítése határozza meg a sorren­det. Ez a versenyforma jónak ígérkezik, mert egész évben kiegyensúlyozott teljesít­ményekre ösztönzi az alapszervezeteket. A második szakasz — az aratás — értékelé­se ezekben a napokban folyik, így NÉMETH ISTVÁN, a jb titkára csak a menet közben szerzett tapasztalatok összegezésére vállal­kozhatott i— Jól felkészültünk az idei aratásra, a nyári munkaversenybe harminc alapszerve­zet, tizenkét Ifjúsági Fényszóró-Őrjárat har­mincöt pionírcsapat kapcsolódott be. >— Elégedettele vagyfeifc? ^ — Sajnos, nem, mert minden igyekeze­tünk ellenére kilenc alapszervezet egyálta­lán nem vett részt az idei nyári munkaver­senyben. Az okokat kivizsgáljuk, de már most elmondhatom, hogy olyan alapszerve- zetekröl -van sző, amelyek még mindig nem tudtak megfelelő kapcsolatot teremteni a mezőgazdasági üzemek vezetőségével. Per­sze, ez nem azt jelenti, hogy csak a fiata­lokban kell keresni a hibákat. — Az említett harminc alapszervezet mnn- kójóval mennyire vagytok elégedettek? — Szinte minden nap kint voltam a ha­tárban, és tapasztalataink azt mutatják, hogy az a háromszáz fiatal, akik a gépeken dolgoztak, kitűnő munkát végeztek. Össze­sen százhét kombájn nyergében ült fiatal.. Munkájuk minőségét legjobban a szemvesz­teség fejezi ki. Idén 0,42 és 1,46 százalék között mozgott a szemveszteség, s ez na­gyon jó eredménynek számít. — És hogyan dolgoztak a kisegítő mun­kát végző fiatalok? — Gépjavítók nélkül az aratást el sem lehetne képzelni. Nekik külön versenyt szer­veztünk. Ebben negyvenhárom egyén és tizenkét csoport kapcsolódott be. A gépja­vítók munkáját idén is hátráltatta a pótal­katrészek hiánya, de erre fel voltak készül­ve. Ha kellett, órákon belül elkészültek a szükséges alkatrészek. — A szalma betakarítása szintén gyors munkát igényel, hogy a talajelőkészités mi­nél előbb megkezdődhessék. E téren mi­lyen eredményt értek el a fiatalok? — Negyvennégy szalmafelszedőt és har­mincöt présgépet kezeltek fiatalok. Ezek a gépek szinte párhuzamosan dolgoztak a kombájnokkal. A verseny egyik kritériuma éppen a gyorsaság volt és reméljük, a cikk megjelenéséig már minden szalma be lesz takarítva. — A végleges mérlegvonás még nem ké- szUlt el. Mely alapszervezetek között dől el a nyári verseny? — Megfigyeléseink és a részeredmények alapján a vágfüzesl (Vrbové nad Váhom), a dunamocsi (Moö), a gútai (Kolárovoj és marcelházal (Marcelová) alapszervezet az első helyezések várományosa. — Milyen jutalmak várnak a legjobbak- ra? — A verseny födíja a vándorzászló. Idén újat kell csináltatnunk, mert tavaly a mar- celházaiak végleg elnyerték. Háromszor egy­más után első helyen végeztek a mezőgaz­daságban dolgozó fiatalok versenyében. Ezenkívül tárgyi jutalmak is várnak a fia­talokra. — Mi az, ami még sokáig emlékezetes ma­rad számotokra az idei aratásról? — Egy nagyon hasznos tapasztalat: Oj- gyallán (Dulovce) az év elején szétesőben volt az alapszervezet. Néhány személycsere után a szervezet benevezett az idei ver­senybe. Az eredmények láttán a fiatalok visszanyerték hitüket, s újra együvé ková- csolódott az alapszervezet. Az odlal anyagát írta: Kamoncza Márta, Kántor Mária, Szögedi Erika és Kamocsai Imrei

Next

/
Thumbnails
Contents