Új Ifjúság, 1981. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1981-08-11 / 32. szám
Ms Ml tagadás: azt csupán hanoi barátaim állításából tudom, hogy a vietnami kakas erélyesebben — mondhatni harclasabban — Jelzi a hajnalha- sadtát, mint európai kollégái. Ebből persze ne tessék olyan messzemenő következtetéseket levonni, hogy rendszeresen átdurmoltam volna a napot. Hanoiban is korán kezdődik az élet: csak éppen kakasszó helyett ciripelésre ébred a város. Sajátos „tOcsOk zenére“, amely a főváros ezer és ezer blclkUJének kedves muzsikája. A esi llngeló kórusba a teherautók basz szusdudája, a Volgák és Ladák tenor Ja. néha egy-egy elegáns Toyota dal lamos szopránja vegyül — nincs csendrendelet, tülkOiésl tilalom, itt biciklik vannak és az európai ember számára szinte hihetetlen vezetési rutin, manőverezést készség. ofelsege, a biciklista Hát nézzük csak: mit kell tudni a „Xedapról“, azaz a vietnami bicikli ről és biciklistáról? A válasz egyszerű: 0 az Itteni közlekedés koronázatlan királya Gs mint az uralkodók többsége; szeszélyes, szertelen, és teljhatalomra vágyik. Nem Is eredménytelenül; őfelsége, a biciklista érdekeit szolgálja a (csupán elvben létező) KRESZ Is, amely városban 35 km/órára csökkenti a gépjármüvek sebességét. Kerékpárosok számára Is létezik korlátozás: ők óránként maximum húsz kilométerrel tekerhetik a pedált, ami az Itteni rendkívül párás, meleg klímában, a 95 százalékos relatív páratartalom mellett egyáltalán nem lebecsülendő teljesítmény. Pláne, ha potyautas Is ül hátul .. Belőlük pedig bőven akad. Még a viet naml udvarlás Is másképpen zajlik, ha a fiú nyeregbe pattan, a kislány BALAZS-PIRI KRISZTINA RIPORTJA TÉTKOR HANOIBAN Hogyan kukorékol a kakas, ha vietnami? pedig a ceomagtartÓD kucorog. Ilyenkor a visszapillantó tükörben (már ha van...) véletlenül sem az utca forgalmas képe látszik, hanem azok a bizonyos elbűvölő, mandulavágású szemek... Es persze az ajkak, hiszen a trécselés most sem szünetel: a tükörből szájmozgásról pompásan le lehet olvasni a gyakran ongra és hongra végződő lágy vietnami sza vakat, amelyek éppen úgy zengenek -bonganak, mint a hanoi utcák ezer nyi blciklicsengője. Az elmondottak után teljesen érthető: akit jó sora Vietnamba vezet, és Itt netán sokat kell autóban ülnie, az az első időben borzongva — és halk Imát rebegve — csukja be a szemét. Aztán persze kinyitja, mert rájön: nincs más választása. SÁRKÁNYOK ELŐNYBEN Kinyitja — és rengeteg kakast lát. Ezek a kukorik persze nem élnek: újságra, falra, lampionokra, legyezőkre festették őket. 1981 Vietnamban a Kakas éve — dukál hát e ked vés jószágnak a sok-sok színes pa- pírklvágás és tusrajz. Mert, hogy el ne felejtsem: abban a piszok és fantasztikus Szerencsé ben volt részem, hogy Vietnamban véglgélhettem azt a pár napot, amelyet Tetnek hívnak. Hogy ml a Tét? A magyarázat számomra megint csak nagy élmény: hiszen Hoang Tungtól, a Vietnami Kommunista Párt Központi Bizottságának tagjától, a KB Propaganda és AgVtációs Bizottságának elnökétől, a Nhan Dán, a párt központi lapjának főszerkesztőjétől kapom. Az elmaradhatatlan Illatos teával, banánnal és cigarettával ki nál, ö is rágyújt, dajkálja a plrlnyő lángocskát — a mozdulat ismerős, Ho Sl Minlit örökítették meg Így nemegyszer a filmkockák ... — A hetvenes évek elejének nagy •ffenzfvái után talán az egész világ megtannlta. hogy vletnaminl Tetnek mondják a holdújévet. Az ország majd négyezer éves tradíciójából fakad, hogy az új évet a holdiiaptár szerint fogadjuk — az idén februárban. Hasonló tradíciók élnek Kínában, Ja pánban, Koreában is. Indiában, La oszban és Kambodzsában viszont az indiai naptár szerint köszöntik az új évet: ebben az évben ápriisiban Maga az önnep az európai karácsony és szilveszter ötvözete, sőt: ilyenkor em lékeznek meg az emberek az ősökről — házi oltárt állítanak, gyertyát gyuj tanak. fölkeresik a pagodákat, igv áldoznak a halottak emlékének .. Idén február 5-én Vletniiin a Ma jóm évéiül búcsúzott — a Kakas ked véért. A keleti holdnaptár alapperló- dusa ugyanis tizenkét esztendeig tart. és valamennyi egy-egy állat jegyében telik el. A legenda szerint midőn Buddha halálos ágyához szólította a halandókat, csak tizenkét állat tette nála tiszteletét. Buddha hálából róluk nevezte el az éveket, méghozzá érkezési sorrendben. Az állatok egymással versengve i- gyekeztek Buddhához. Az utolsó mé terekig fej-fej mellett száguldott az élen az ökör, a patkány és a tigris Ám a hajrában az agyafúrt patkány túljárt a többiek eszén. Az ökör hátára szökkenve kifújta magát, majd elsőként ugrott Buddha ágyához. Méltán nevezi hát a tizenkét esztendős ciklus elejét azóta is a Patkány évének. A további sorrend: ökör, tigris nyúl (vagy macska), sárkány, kígyó, ló, kecske, majom, kakas, kutya és végül az utolsóként bedöcögö disznó Tucatnyi év után aztán minden kéz dödik elölről... A dolog elég bonyolult, de azért van praktikus oldala is (különösen nők számára). Az igazán tapintatos vietnami nem azt kérdezi, hogy hány éves vagy, hanem, hogy melyik állatjegyben születtél. Arra már könnyű következtetni — az arcvonások alapján —, hogy ki hányadik tizenkét esztendős szakaszt tapossa ... (Vagy ha nem, hát kisnyúl...) Arról nem is beszélve, hogy a régi hit szerint az emberek Jelleme híven tükrözi szü letési jegyüket. Am az állatokat me rőben más tulajdonságokkal ruházták föl, mint Európában. Ügy mondják: a tigris meleg szívű, csillogó egyéniség; a kígyó önző, a patkány könnyen kerül anyagi csődbe. És a sárkány? Nos, a nálunk dívó szörnyeteggel el lentétben a vietnami folklórban ö a becsület, a jóság jelképe... Mi több: ideális házastárs, akarom mondani házisárkány. CHUC MUNG NAM MÚII Ha az ünnepre készülődő igazi Hanoit akarja látni az ember, legegyszerűbb, ha a nevezetes Dong Xuan piacra látogat el, amely egész kis város: sikátorokból, üzletekből, zugáru sokból, antikváriusokból, ószeresek bői, frlssítösökböl és emléktárgyak árusítóiból áll. Már pukkannak a Tét hangos és nélkülözhetetlen kísérői — a petárdák. Szólnak a hagyományos dobok, röppen a lányok magasan zárt, hosszú nadrágos viselete, az ao dal. Égnek a tüzek az utcai árusok kis kocsijaiban, afféle mozgó taclkony hák ezek. készülnek az Ínycsiklandó falatok. Mellettük léggömbösök árul ják különleges furcsa formájú színes áruikat — még sárkány alakú is akadl az öreg festő pár dongért „csak önnek'szóló“ csodálatos kalll- gráfláju újévi jókívánságokat pingál. De a legkelendőbb áru mégiscsak a Tet-fa: rózsaszín virágú kis őszibarackfák vagy az apró, sárga gyümölcsökkel teli mandarlnfák, Vietnam karáncsonyfái. Nem olcsóak: egylegy fa 60—70 dongba (egy átlagos havi fizetésbe) kerül... (1 dong körülbelül 7 forint). Ennek ellenére az emberek megveszik őket — ünnepelni szeretnének. Hanoi környékén valóságos Tat-faUltetvények vannak: az ünnep napjaiban teherautókon, bicikli ken, motorkerékpárokon szállítják ő két a fővárosba. Ilyenkor az utak mintha klvirágoztak volna. És mindenütt föl-fölhangzlk az a mondat, amelyet már az első órában megtanulok, annyit látom, hallom: Chuc mung nam móli — azaz boldog újéveti A CSENDES FRANCIA Ezekben a napokban Így köszöntik egymást idegenek és jóbarátok egyaránt. A hanoi Visszaadott Kar'd Tava mentén — ahol minden fényárban úszik, és ahol úgy érzed: az a régi kecses pagoda szinte lebeg a vízen — ml is Ismeretlen .smerősbe botlunk. Életemben nem láttam, mégis szinte minden fontosat tudok róla. Jean-Pierre Debris nevét egy kis könyv tette Ismertté világszerte, így Magyarországon is. „Mi, akik Saigon börtönéből szabadultunk ...“ A francia bányászcsalád fia. a Francia Kommunista Párt tagja két és fél esztendőt töltött Thieu egykori saigoni diktátor büntetőtelepén. Életét csak a nemzetközi szolidaritás mentette meg ... Nem szívesen beszél a múltról. Tudom, ő volt az. aki 1970. július 10-én a saigoni Le Lói sugárút végén pöffeszkedő, a Thleu-rezsimet jelképező ormótlan katonaszoborra felhúzta a DiFK arany- csillagos lobogóját, a „gyűlölt kommunisták“ Zászlaját — és mindezt a szögesdróttal körülbástyázott saigoni alsóházzal szemben ... — Hogy mi történt azután? Nézze, azóta Saigon, azaz Ho Si Minh város is megváltozott, és nemcsak nevében ... Ünnep van, az emberek jóked- vűek, mulatnak, inkább a jelenről és méginkább a jövőről essék szó ,.. Tőmondatokban beszél. A Thleu-re- zslm börtönpoklát megjárt Jean-Pler- re ma Hanoiban él, dolgozik, francia lektor az Idegen nyelvű könyvkiadónál. A Kim Lien lakónegyedben lakik, egy szóbája van. Kerékpáron . közlekedik. A felesége vietnami, s6- ’ gbra Maevarországon tanult. És amikor a terveiről faggatom, elmosolyodik. Maradék — mondja csendesen. Chuc mung nam mól, Jean- Pierre, neked is. Neked, aki erre az országra tetted fel az életed. .MIT ÍGÉR A MÜT TÉT? Ha igazán meg akarod Ismerni a Tetet, nem árt belekóstolni az ünnepi menübe — állították vietnami barátaim. Hogy miért? Tessék: először is itt van a banh chung, a négyezer éves ősi étel, amely nélkül az új év elképzelhetetlen. Elkészítése nem is olyan egyszerű: speciális, csak a hegyekben termő növény levelébe kell csomagolni a rizs és hús fűszeres keverékét, tizenkét órán át főzni, amíg a levél kocsonyás aszpikká nem válik, majd hideg vízbe dobni, és már lehet is tálalni, tíz napig friss és élvezetes marad. Legendája sem kevésbé vonzó: valamikor, régen, még a hegyekben élt egy ínyenc király három fiával, akik — ahogy ez Jobb népmesékben szokás — versenyre keltek, ki tudja a legízletesebb trak- tát a királyi asztalra helyezni... Az idősebb fiú vadászni ment, csodálatos zsákmánnyal tért haza .. a középső a zamatos, dús levű gyümölcsöket gyűjtötte össze. A legkisebb? Hat hónapon át dolgozott a rizstől- dön, verejtékes munkával vetett, aratott — és 6 készítette el a legpompásabb fogást, a banh chungot. A szimbólum nyilvánvaló: a munkát, a termést, az egész évi erőfeszítést jelképezi az ünnepi étel. (Szégyen, gyalázat: nekem az elfogyasztása került nem kis munkámba. Azok az átkozott evőpálcikákl Mint tudjuk: az evőpálcikákkal úgy eszik az ember, hogy mindkettőt a hüvelykujja és a mutatóujja közé veszi, miközben az alsó pálca mozdulatlan, a felső pedig csőszerűén felcsipkedi az ételt. Ogy tűnt: kezdetben távolról sem mindenkinek adatik meg. hogy beletalálja magát az étkezésnek ebbe az új módjába, amely a legrégibbek közé tartozik a világon.) Még szerencse, hogy a műt tetet, azaz a cukrozott, szárított gyű mölcsöt nem illetlenség kézzel enni. A műt tét „funkciója“ különösen fontos: hagyományos fokmérője annak, hogy a vietnamiak milyen új évre számíthatnak. Ha bőséges a választék — azaz a dobozban mindenféle gyümölcs akad — jó év lesz... Ha nem... akkor bizony meg kell húzni a nadrágszijat. Nos, az idei Teten 54 millió vietnami pontosan érzékelte, hogy sovány a műt tetes doboz tartalma ... A Kakas éve senkinek sem lesz könnyű Vietnamban. Kívánjunk a hátralévő hónapokhoz erőt, egészséget és mindenekelőtt — jó termést: Fotó: A szerző Hagyományossá váltak a szocialista közösség országai vezetőinek találkozói a Krfm félszigeten. Ebben az évben is Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára találkozott Gnstáv Húsúk alvtárs- sal, a CSKP KB főtitkárival, köztársaságunk elnökével, Kádár Jánossal, az MSZMP első titkárával, Erich Ho- neckerrel, az NDK legfelsőbb vezetőjével és Nleolae Caucescuval, a Román Szocialista Köztársaság elnökével. A szocialista közösség vezető politikusai hangsúlyozták. hogy napjainkban a nemzetközi feszültség éle- '£ödésének megakadályozása és leküzdése, a fegyverkezési hajsza korlátozása, illetve megszüntetése központi feladat. Egyetértettek abban is, hogy az amerikai kormány akadályozza a legfontosabb kérdések megoldását. gátolja a nemzetközi tárgyalásokat, katonai erejének egyoldalú növelésére törekszik, és erre ösztönzi atlanti partnereit is. Ugyanakkor Kína számára megnyitja fegyverzetének arzenálját. Ez a politika kétség- kivül fenyegeti a békét és a nemzetközi biztonságot. A találkozó résztvevői e- gyetértettek abban is, hogy az eddigi leszerelési tárgyalásokon felgyüiemlett értékes elképzeléseket nem szabad befagyasztani, hanem felhasználva őket előre kell lépni, csökkenteni kell a fegyverzetek szintjét. Különösen fontos a jelenlegi fegyveres konfliktusok megszüntetése, a válsággócok felszámolása és a további összetűzések megelőzése. Aggasztó a közel-keleti helyzet romlása; ezzel kapcsolatban a szocialista országok vezetői hangsúlyozták, hogy már régen meg kellett volna fékezni az izraeli agresz- szort, rá kellett volna bírni, hogy tartsa tiszteletben az ENSZ alapokmányát. A közel-keleti válság igazságos rendezése halaszthatatlan feladat, amely megköveteli valamennyi érdekelt fél erőfeszítéseit. A szocialista országok vezetői ezeken a találkozókon ismét hangsúlyozták, hogy bármely bonyolult nemzetközi kérdést tárgyalásuk útján lehet és kell rendezni. Az elmúlt hónapokban összefoglalóinkban többször foglalkoztunk az európai blzionsági és együttműködési értekezlettel, amelynek munkálatai Madridban folytak. A tanácskozást most berekesztették, és megállapodtak, hogy október 27-én folytatják. Az értekezlet eddigi mérlegének megvonásában megmutatkozott mind a szovjet békepolitika, mind az a- merikai konfliktuspolitika a- lapvető jellege. Washington képviselője az „eredménytelenségre“ helyezte a hangsúlyt, a szovjet küldöttség vezetője viszont arra, hogy az amerikai törekvésekkel ellentétben sikerült nem kis eredményeket elérni, jóllehet még alapos munka vár rájuk. A hátralevő akadályok leküzdésének feltétele a kölcsönös jóakarat. Sajnos, az Egyesült Államok egyoldalú katonai fölényre törekszik, a Szovjetuniótól egyoldalú engedményeket követel. Tömören fogalmazva a szovjet álláspont lényege kompromisszumok, kölcsönös eró- Feszítések a biztonság érdekében, ezzel szemben az a- merikaiak azt javasolják, tegyen a Szovjetunió engedményeket, nyngati ellentételek nélkül. Az elmondottakból világos, hogy a Szovjetunió józan párbeszédre hív fel, ami kizárja az ultimátumszerű követelések módszerét. Csak a kölcsönös erőfeszítések vezethetnek el ahhoz, hogy a madridi találkozó eredményes legyen.
