Új Ifjúság, 1981. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1981-08-11 / 32. szám

t A SZiSlSZKB lAPJA 11 XXX. Ővrolyam 1981, augusztus 11. Ara 1,— korona Mint minden évben, idén is nagy érdeklődés előzte meg a „Trencín a divat városa“ című kiállí­tást. A kiállító cégek 864 divatcikket neveztek be az Arany Fatima verseny- j be. A bíráló bizottság 90 1 terméket talált méltónak erre az elismerésre. Köz­tük a képünkön látható [ nadrágkosztümöt is. A kiállítás látogatói napon­ta ötször láthattak érde­kes divatbemutatókat. A kiállító cégek ígéretet tettnek, hogy termékeik rövidesen az üzletekben is megjelennek. NYÁR, VÍZ, NAPFÉNY — ÉS GÖRKORCSOLYA A VONZÓ SZÉPSÉGŰ TÖTH ENIKŐ, AKIT A KÖ­ZELI HETEKBEN KÉT TÉ- VÉFILMBEN IS LÄTHA- | TUNK, SPORTTAL TÖLTI SZABAD PERCEIT. HOGY 1 ESÉSNEK NYOMA SINCS j RAJTA, CSAK A FOTÖS ♦ ERDEME. (Máté Mag'da felvétele^, í Lapzártakor az idei Rysy-túra els6 résztvevői már feljutottak a csúcsra. Az immár hagyományossá vált túrák a Rysy csúcsára idevonzzák a fiata­lok ezreit nemcsak hazánkból, szá­mos további országból is. A lomnlcal táborban jó hangulat uralkodik. A tá­borozó fiatalok az idén is csopor­tokban és mindig képesített vezető kíséretében mennek a 2500 méteres Rysy csúcsára. Mindenki, aki feljut a csúcsra, emlékérmet kap ajándék­ba. Ezeket az emlékérmeket, amely­ek összsúlya 150 kg volt, 12 kelet- csehországi fiatal vitte fel a Rysyre még az akció megkezdése alőtt. A csúcs és a tábor között állandó rö­vidhullámú rádióösszeköttetést torta- naki A fiatalokat vonzza a táborban fel­lépő együttesek műsora Is. Egyébként ezekről a rádió és a tévé helyszíni közvetítést ád. Az idei Rysy-túra résztvevői is meg­emlékeznek Vlagyimir lljlcs Leninről, aki 1913 augusztusában maga is fenn járt e magas-tátrai csúcson. Lenin e- migráclóban élt az akkori Galícia területén, és gyakran kirándult a tát­rai Óriások világába. Lenin tréfásan „hegyi akrobáclónak' nevezte ezeket az utakat, és azóta az 6 nyomán má-‘ sok is szívesen megjárták ezeket az utakat. Lenin emlékének adózva korunk If­júsága is minden, évben részt vesz ezen a rendezvényen, hogy kifejezze hazafias és Internaclonálls érzéselU r AKI VÁLASZOL: Stefan jaCiansky, A DAC EDZŐJE A hét végén elkezdődnek a küz- telmek a szlovák nemzeti labda­rúgó ligában. Ebből az alkalomból kerestük fel a Dunaszerdahelyl AC (Dunajská Stredaj edzőjét, a hazat labdarúgás egyik legna­gyobb mesterét, aki csak az idény előtt vette át a csapat irányító sát. Milyen indítékból ment Du- naszerdahelyre?, Korábban azt gondoltam, hogy egy Időre hátat fordítok a focinak. Az utóbbi években olyan dolgok történtek körülöttem,, hogy csak nehezen tudtam rajtuk túltenni magam. Közben eljöttek utánam Dunaszerdahelyröl, és né­hányszor láttam a csapatot, az volt az érzésem, hogy ez nagy­szerű játékosanyag. Engedtem a csábításnak, így vagyok itt. E- gyébként is mindig szerettem fog­lalkozni a tehetséges, perspekti­vikus játékosokkal. Azok a meg­mondhatói, akiket jóformán a pelenkából húztam ki, és most több élvonalbeli csapatban is kulcsemberek. Néhány hét leforgása után még nehéz ítéletet mondani, de pró­bálja megfogalmazni, hogy az új állomáshelyén mennyire váltak be a reményei? Jobban, mint gondoltam vol­na. Almomban sem mertem volna rá gondolni, hogy ilyen nagysze­rű légkörbe csöppenek. Lassan harminc éve vagyok a szakmában, életem legszebb edzöévelt a kas­sal VSS-ben töltöttem, de most úgy érzem, mintha a valamikori VSS-ben lennék. Évekig nem jár­tam ebben a városban, a tavaszi mérkőzést — még az egykori csa­patommal — Nagymegyeren ját­szottuk, ezért mondhatom, hogy ugyancsak meglepődtem. Már rég nem láttam ekkora fejlődést, mint amit ebben városban tapasz­taltam. Visszatérve a focira: sehol a világon nem tapasztaltam még, hogy az emberek ennyire együit éljenek a focival. Egy lépést sem tehetek, hogy ne kérdezősködje­nek a csapatról. Hadd kérdezősködjünk ml Is. Mi újság a csapat háza táján? — Nem történtek lényeges vál­tozások, ha csak a saját szemé­lyemet nem említem. Átigazoltuk Sajáneket PreSovból. Vele a kö­zéppályán kísérletezek. Nagyon reményteljes a fiatal Bertalan az Interböl. Elég sok és alapjában véve kemény ellenfelek ellen ját­szottunk edzőmérkőzést, s ebből arra következtetek, hogy a felké­szülés megfelelő volt.- Vannak bi­zonyos problémák, a fiatal Hor­váth Béla, akit nagyon tehetséges játékosnak tartok például sérült, sérüléssel bajlódik Kováé is, és Domonkosra már nem számítha­tunk. Kezdetben egy kicsit meg­látszott, hogy az előző idény vé­gén kissé fellazult az egyesületi munka, de már minden rendben van. Számumra • nagy meglepetés ; volt Szikora Gyuri, aki pályaed- ' zőként a segítőtársam. Fiatal ko­ra ellenére óriási szaktudással ' rendelkezik, és ami még jobb, ■ tovább Is tudja adni a játékosok­nak. Az elmondottak alapján mit vár az új Idénytől, és mi a véleménye j dz SZNL mezőnyéről? í — Nincs kimondott favorit, és J ez talán baj is, Éppen ezért na í gyón kiegyensúlyozott lesz a baj- ■ nokság. Tervünk, hogy az első öt ' között végzünk. Azelőtt Is rokon­szenves volt nekem ez a csapat i azzal, hogy mindig — otthon és idegenben is — támadó futballt ; játszott. Ezt a hagyományt akar- ^ juk folytatni. Mi a véleménye a mai labda­rúgásról általában? — Nem akarok kiábrándult vé­leményt mondani, de az az érzé­sem, hogy sok az inas és kevés a mester. Nagyon össze kell fog­nunk, hogy visszahozzuk a labda­rúgás régi szépségét. Vélemé­nyem szerint erre Dunaszerdahe- ; lyen nagyszerűek a lehetőségek. ’

Next

/
Thumbnails
Contents