Új Ifjúság, 1981. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1981-08-04 / 31. szám
fesztivAli gondolatok A két hénapba zsúfolt országos rendez vények Idénye befejeződött. A Jökai-napok, a Dunamentl Tavasz és a Kodály-napok után Gombaszög, a „seregszemlék seregszemléje“ zárta a rendezvények sorozatát. Az utóbbi nemcsak abban különbözik a többitől, hogy felsorakoztatja (is) az előbbiek győzteseit, hanem abban is, hogy ez az egyetlen, ahol nem verseny, helyezés a tét. Mert a többi rendezvénynél bizony versenyzőnk, néha elkeseredetten, néha ádázul, szinte már azt is mondhatnánk, hogy agyonversenyezzük magunkat. A versenyzés mellett szóló legnyomósabb érv a színvonalemelés. EZ bizonyos pontig Igaz, csakhogy egy ponton túl az együttesek szem elől tévesztik a színvonalat, és helyébe más cél lép; a helyezés. Párhuzamot lehetne vonni a sporttal (bár nehezen összehasonlítható], amikor már nem a játék, hanem a pontszerzés a lényeges. Mert... ... a verseny egyik iegfontosabb meghatározója a zsűri. Lett légyen Ítélése bármilyen pontosan kidolgozott kritériumok alapján szubjektív véleménye egy-egy zsűritagnak meghatározó. Mivel a zsűriben nagyjában és évről évre egy kis csoport váltakozik, Izlésűk-felfogásuk ismeretes. Így a verseny előtti időszakban a csoportok leggyakrabban elhangzó kérdése; ki lesz a szűri? Ha ez ismeretessé válik, megkezdődik (akaratlanul is) a „mű“ hangolása, az elvárható zsűri ízlése „hullámhosz- szára“. Nem elhanyagolható az a tény sem, hogy a meghirdetett versenyfeltételek (például a táncnál), bár céljuk egyértelműen pozitív, szűk mederbe terelik az alkotók lehetőségeit. Elrettentő példa adódott erre néhány évvel ezelőtt, amikor a zselizl fesztiválon a kilenc szereplő csoportból bét ugyanazt az anyagot hozta, szinte azonos feldolgozásban. Vannak olyan esetek is, amikor a csoportot fenntartó szerv munkájukat az elért díjakon méri le, és egy díj nélkül maradás az amúgy jól működő csoportban változásokat, esetleg az anyagiak korlátozását vonja maga után. Az a tény sem elhanyagolható, hogy egyes csoportok, lévén más-más anyagi, személyi és szervezeti feltételük, eleve nem azonos „pozícióból" Indulnak, és így a végeredmény sem lehet objektív. Mindez arra mutat, nem kellene-e elgondolkodni az ügy érdekében, változtatni a beidegzett módszereken. Mondjuk úgy, hogy a díj, az elismerés maga az országos rendezvényi való részvétel lenne. Az eddig díjként kiosztott anyagiak juttatására is lehetne kitalálni valami ésszerű rendszert. A gombaszögi rendezvény immár huszonhatodik évét érte meg. Az eredetileg népművészet! fesztiválnak indult ünnepség fokozatosan az öntevékeny kultúrát egészében átfogó bemutatóvá vált. Ez pozitív fejlődésnek mondható. Egy hosszú Időszakon keresztül visszatérő rendezvény (két és fél évtized pedig hosszú idő) a legjobb szándék mellett is „elkopik“. Mintha ez lett volna jellemző az idei Gombaszögre. Az egészét tekintve az idei müsorsorozatot sem mondhatjuk gyengébbnek mint az előző évieket, csak mintha kissé fáradt lett volna. A műsor is meg a rendezők Is. Csak ezzel lehet magyarázni a sok bosszantó jelenséget, amelyből idén a megszokott átlagnál jóval több volt. Mert mért kellett a Duna menti fesztivál győzteseinek (gyerekeknek) üres nézőtér előtt, csak úgy egymásnak, szerepelniük. Az ígért három magyarországi énekesből miért nem jött el egy sem, miért kellett a rozsnyól járás népművészeinek vasárnap délelőtt értékes műsorukat tátongó padsorok előtt bemutatniuk? Es végűi miért kellett a nézőknek elviselniük az odaözönlött huligánok és csövesek kellemetlenkedéseit egész idő alatt? Csak néhány kérdés a sok közül. Lehet, mindez csak a véletlen összjátéka, de lehet egy kicsit már a rutinmunka eredménye. Talán majd a következő Gomhaszög választ ad erre a kérdésre. Horváth Rezső pn SZEGED DEAN PIlAGA TALÁLKOZÁS LÜBOMiR MÁTLLAL — Hetekig kerestem, de képtelen voltam e nyomába szegődni. Voltak, akik azt állitották, hogy Prágában van, mások biztosra vették, hogy néhány napra Brnöba utazott, én meg úgy tudtam, külföldön vendégszerepei a Szlovák Filharmónia énekkarával. Most, hogy végre találkoztunk, elsősorban arra vagyok kíváncsi, hol töltötte az elmúlt napokat. — Itthon és külföldön — mondja nevetve Lubomlr Mátl, a Szlovák Filharmónia énekkarának karmestere. — Az utóbbi hónapokban egyre többet pendllzek Prága és Bratislava között, hiszen az új évadtó) már a Cseh Filharmónia énekkarának karnagya teszek. Brnóhoz a pályakezdésem köt, ott végeztem el 1967-ben a Janáöek Zeneművészeti Főiskola karmesteri és orgonatanszakát. Az első években még zenekarokat is vezényeltem, később, amikor egyre több volt az elfoglaltságom, döntenem kellett, s az énekkart választottam. >— Talán valami más is befolyásolta elhatározását? — Bevallom, az énekkari munkát kicsit érdekesebbnek találom. Lehet, ha pályafutásom kezdetén nem találkoztam volna Josef Veselka professzorral, más lenne a véleményem. Ö volt az, akitől a legszebb útravalót kaptam: ö ébresztett rá a kantáták és az oratóriumok szépségére. — S gyermekkorában ki hívta fel a figyelmét a zenére? ' — Nálunk családi hagyomány a zenélés. Nagyanyám zongorázott, apám hegedült, képzelheti, milyen házi muzsikálást tartottak. Ilyen légkörben eszembe sem jutott, hogy más hivatást válasszak. Később, amikor Mozarton és Beethovenen kívül már Sztravinszkijt és Bartókot is ismertem, megszállottja lettem a zenének. — Brnóbúl 1972-ben Ostravára került, hat év múlva pedig Bratislavába. Közben bejárta Európát, eljutott Amerikába, és nem volt egyetlen nemzetközi fesztivál sem, amelyről díj nélküli tért volna haza. Az Egyesült Államokban ugyanolyan nagy sikert aratott, mint Angliában, Jugoszláviában vagy Debrecenben, ahol 1974-ben énekkarával első dijat és a Művelődési Minisztérium kU- lOndiját kapta. Kollégái közül sokan viszolyognak az ilyen versenyektől, önről meg közismert, hogy örül, ha mehet. — Igen, én kimondottan szeretem az ilyen rendezvényeket. Meggyőződésem, hogy nemcsak az én javamra válnak, hanem az énekkar is tovább fejlődik. Elég, ha csak azokra a partitúrákra gondolok, amelyeket egy-két versenyen szereztem meg, s azt Is külföldi utaknak köszönhetem, hogy többet tudok a japán és az egyiptomi népzenéről, mint korábban. — Valóban, a zeneszerzők közül kik állnak a legközelebb az egyéniségéhez? — Morvaföldön nőttem fel, ezért Janáőekot kedvelem leginkább. Glagollta miséje teljesen felkavarja az érzelmeimet. Sztravinszkij, Mahler és Bohuslav Martlnü alkotásaitól is sokat kaptam, de mindenkivel azonosulni tudok, akivel kapcsolatba kerülök. Mert ahhoz, hogy egy művet jól szólaltassak meg, óhatatlannul meg kell szeretnem a szerzőjét. — Nem mondta még, hol lépett fel legutóbb az énekkar. —' Hollandiában és Ausztriában voltunk, majd Budapesten volt lemezfelvételünk. Szegeden pedig az Ivan Szuszanyinban vendégszerepelnek. — Izgatottan várom az előadást, hiszen Glinka komoly szerepet szánt az énekkarnak. Mert az orosz és a lengyel folklór a kórus szólamaiban bontakozik ki teljes pompájában. SZABŰ G. LÁSZLÚ Csak pontosan és okosan Ma nem szégyen felnőttként sem beülni az iskolapadokba, és megismerkedni a tndomény legújabb vívmányaival. Az ntöbbl Időben egyre gyakrabbakká váltak nálunk a szemináriumok, rövidlejáratú tanfolyamok. Az Irodalmi Alap magyar részlege élve az adott lehetőségekkel harmadszor rendezte meg Párkányban (StúrovoJ a fordítók tanfolyamát. Mint azt 'dr. Kulcsár Tibor, a tanfolyam egyik szervezője elmondta, a (ordltők telelősséga Sagyon nagy egy nemzetiség nyelvének áz ápolásában,- tisztaságának megőrzésében. Felelősségteljes hozzáállás nélkül elképzelhetetlen a fordítói munka. A fenti gondolatot hangsúlyozták többek között az előadók Is. A négy nap alatt a fordítói szakmát érintő előadások egész sora hangzott el. Pr< Zeman László,- p szakszövegek összetartozásának kér- (Jéselt taglalta, Szabőmlbál^ Gizella tanársegéd a szöveg- hűséghez való ragaszkodásról, beszélt. Ezt az elvet főleg a tankönyvek fordítóinak kell szem előtt tartani. Dr. Dénes Imre a szakszövegek nyelvi felépítésével foglalkozott. Dr. Villám Obert főiskolai előadó azt hangsúlyozta, hogy az egyes tankönyvek 10—15 év alatt elévülnek, így nem tölthetik be társadalmi szerepüket. Ezért időről Időre lel keli újítani a tankönyveket. Bertók Imre docens a szlnonlmalehetőségek felhasználását és a grammatikai problémákat boncolgatta. A tanfolyam zárónapján Dvorszky Katalin tanárnő, a fizika könyvek fordításáról szólt. Előadását számos példával Illusztrálta, és hangsúlyozta, hogy a nyomtatott szónak súlya van. Ezt kell, hogy tudatosítsák a tankönyvek fordítói Is. Es ml szívesen tesszük hozzá, hogy nemcsak a tankönyvforditók, hanem azok is, akik a különböző csehszlovákiai magyar lapoknál dolgoznak. Éppen ezért jó. lenne, ha a jövőben a tanfolyam szervezői lehetőségét nyújtanának a szerkesztőségeknek ISi hogy az említett ézem'inárlumon képviseltessék magukat —es— ANIKÓ Noha javában tart a szünidő, visz- szaptllantanl az eltelt tanév eredményeire most is időszerű. Persze egy ilyen visszatekintés egyszersmind jövőbe nézésre is jő alkalom. Ám egy gimnazista vagy egy alapiskolai tanuló munkájának sikereit, személyiségének lényeges jegyeit nemcsak a tanulmányt eredmények jelzik, hanem az a pluszteljesímény is, melyet a szűkebben értelmezett iskolai teendők — az alapkötelezettségek — teljesítésén túl is nyújtott. Ebből a magasabb perspektívából nézve Tóth Anikó, a Nagyölvedi (Vei. Ludlncej Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola volt nyolcadikos tanulója sok sikert hozott, igazán eredményes évet tudhat maga . mögött. Megelégedéssel, lelki nyugalommal pillanthat vissza. S ez a szünidei lelkinyugalom — úgy vélem — a legnagyobb jutalom egy diák számára. Ez esetben talán Anikó szülei számára is, akik mindketten pedagógusok, s bizonyára az ő fáradozásuk, segítő készségük gyümölcse is leányuk jó bizonyítványa és egyéb sikerei. Ismerkedjünk meg vele. Magam Kassán (KoSícej találkoztam vele először az idei Kazincszy-napok kiejtési versenyén. A versenyre magyarszakos tanára, Zoller Mihály készítette föl. A tanár így jellemezte Anikót: „Minden iránt fogékony. Bármilyen feladatra kész. Elmélyülő természet. Kötelesség- és tisztelettudó, mindamellett van fantáziája ...“ — Sokoldalú vagy, ezt a mamádtól tudom. Mit jelent ez konkrétabban? — Igaz, sok minden érdekel. — Például? — Például a természet. Persze ez tág fogalom. Ami az iskolát illeti, legjobban a magyart és a matekot szeretem, no meg a természetrajzot. Természetrajzból többek között növénymegfigyelést kell végeznünk. Én a virágokat választottam. >— Idén természetrajzi olimpián is voltál, ■— Voltam, és most már bevonhatom, igen szurkoltam. A szlovák tanulókkal egy mezőnyben rajtoltunk, hogy sportnyelven szóljak. A . munkám magyarul volt megírva, és szlovák nyelven kellett megvédeni. S az eredmény? — 'A harmadik helyen végeztem. Ügy tudom, a Dunamentl Tavaszon is harmadik lettél. Mikor? — 1979-ben, prózamondásban. — És milyen szöveggel szerepeltél?. — Pándl Lajos Hogyan született a perbetet. mese című írásával. M 'A népmesét is szereted?. i— Azt a legjobban-. ■— Megmondanád, hogy miérti?, Miért? Mert sok lelemény - és kOttőtség van benne. »Az idei kiejtési verseny országos döntője után, amikor átvette az első helyezettnek járó oklevelet és a nagy halom szép könyvet, megkérdeztem tőle: — Tavaly vettél részt először a kiejtési versenyen, s az idén újra beneveztél. Mi volt az indítóokod? — Talán az, hogy nemcsak az irodalmat, hanem a nyelvészetet, a nyelvet is igen közel érzem magamhoz. És szeretnék minél többet tudni róla. Elkértem tőle azt a papírt, amelyen Fábry Zoltán A nyelv maga az emberség című írásának egy részlete van leírva. Anikó az Azért szeretem a tavaszt című választható írásbelivel és az említett Pábry-szöveggel nyert első helyezést. Elolvastam neki néhány mondatot Fábry Zoltán írásából (melyet nemrégen ő olvasott igen szép kiejtéssel, kultúráltan, közönség előtt): „Egy nép tükre, lényege, önkifejezése a nyelv. (...)_ A nyelv egy nép életének legfontosabb szerve: ideghálózata. Ha itt bénulás áll be, megérzi az egész szervezet. Népet csak nyelvében és nyelvével lehet felemelni. Nyelv nélkül nincs szellem, nincs erkölcs. A nyelv maga az emberség. Nyelv nélkül semmi sincsen. Mindennek kezdete, gyökere és lényege a nyelv, a szó. Táj és ember, történelem és vallomás, munka és pihenés, termelés és fogyasztás, hit és akarat a nyelv segítségével élnek tudatúnkban. Világos: a szlovákiai magyarság tegnap és ma csak nyelvével és nyelvében élhet emberhez méltó életet: Európát, kultúrát, szocialista humanizmust.“' S a végén megkérdeztem: — És érted is, amit Fábry mond? Tudatában vagy e szavak jelentésének? Meglepetten emelte rám okos szemét, tekintetében neheztelés. Megfeszültek arcizmai... — Ne haragudj, hogy ilyet kérdeztem. Mi a hobbid? Tekintete lassanként megenyhül. — A zene. — Azért jársz második osztályos korodtól zongoraórára? — Ha nem járnék is Aztán Bartók-est volt a falujukban. Nagy László Bartók és a ragadozók s az Este a székelyeknél szerepelt a műsoron. Az est sikeréhez Anikó is hozzájárult. Tóth Anikó ősztől továbbtanul. KÖVESDI JÁNOS
