Új Ifjúság, 1981. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1981-08-04 / 31. szám

ZOlCZER JÄNOS RIPORTJA — A Jcutyának se kell a paprlkánkl — mondja a Jó negyvenes férfi, miután Ér­sekújvár (Nővé ZámkyJ szélén felvett a kocsijába, és én elmeséltem neki, hogy egy panaszos levél nyomában paprikaügy­ben Igyekszem Naszvadra (Nesvady). — Paprika meg panasz, abból van elég, de megértésből, segítő szándékból annál kevesebb — törli meg verejtéktől gyöngyö­ző arcát, majd mond néhány cifrát, és ki tesz Naszvad község végén, a zöldségfel- vásárló bódénál. Búcsúzáskor még szeret­ném föllrni a nevét, de hajthatatlan: — Amit mondtam. Igaz, nem szívom vlsz- sza, de a nevemet nem adom hozzá. ViszlátI Rigó József sem szívta vissza, amit szer­kesztőségünknek Irt levelében, sőt, öröm­mel fogad, amikor felkeresem öt Naszva- don, s mondanivalóját élőszóval is meg­toldja: i—i Rendszeresen, évek óta visszatérő prob­léma a megtermelt zöldség értékesítése. Azt már évek során megszoktuk, hogy nem volt elég láda, hogy korábban a faládákat ne­künk kellett összeszegezni, hogy dulako­dás-veszekedés volt, ha megjött az üreslá- da-szállltmány. De azt nem szoktuk meg, és remélem, a termelő sem szokja meg, amit az Idén művelnek velünk. Csodálatos minőségű és mennyiségű paprika termett. Güriztünk Is vele Januártól mostanáig szin­te minden áldott nap. Lemondtunk pihenés­ről, szórakozásról, kirándulásról, sok min­denről, és a paprikát csak veszekedés, sok- -sok mérgelődés után veszik át, ha egyálta­lán átveszik. A középkorú férfi higgadt tárgyilagosság­gal adja elő a hétezer lelket számláló falu apraját-nagyját idegesítő eseményeket. Pap- rlljaügyben volt Itt az utóbbi hetekben ve­szekedés, testvérek, barátok, szomszédok váltak egymás ellenségeivé. Az emberek sír­tak kínjukban, szidták azt is, akinek az egészhez semmi köze, és sokan fogadkoztak: soha többé nem termesztenek paprikát. Rigó József nem tartozik az Itteni meg­határozás szerinti „gazdag“ paprikások kö­zé: neki mindössze 3500 tő van a kertjé­ben. A gazdag Jelző csak azt Illeti meg, aki nek legalább 10 ezer tő hoz termést, de olyan háztáji porta sem ritka Naszvadon, ahol 15—IS ezer tő is található. Szóval Ri­gó József 30 mázsa paprika termelésére és átadására kötött szerződést a Zelenina vál­lalattal, Eddig a szerződés értelmében mind­össze hét mázsa paprikát adhatott le, bár ennek közel a duplájára Is képes lett vol­na. Most Is, mutatja a kertjét, a három fó­lia alatt rengeteg a paprika, óriási példá­nyok, de nem szedik le, mert nem veszik át a felvásárlóban. így aztán a súlyos pap­rika letöri az éltető szárat, vagy akár az egész tövet is. — Nagy a kár, nagy a veszteség, de ez senkit sem érdekel. így aztán nem csoda, hogy egy hónap múlva nem lesz paprika, hiszen ha nincs leszedve, nem nőhet az új, no meg letöredezik a szár, tönkremegy. És aztán majd az lesz a baj, hogy nem telje­sítettem a szerződésben vállalt kötelezett­ségeimet. Ki érti ezt? Nem tudom, de annyi biztos, óriási pazarlás ez, amit nem szabadna megengedni — mondja a kiska­punak támaszkodva, amikor elköszönök tőle. Épp teherautók rakodnak paprikát, ami­kor a falu széli 249-es számú zöldségfelvá­sárlóba érek. Haris Teréz, a felvásárló ve­zetője egy cseppet sem csodálkozik, amikor előadom Jövetelem célját: igaz-e, hogy a paprikát nem veszik át a kistermeklöktől? — Jogos a panasz. Igaz, de csak részben. Hiszen bizonyos mennyiséget eddig rend­szeresen felvásároltunk, de nem az összes termést. — Ml ennek az oka? — Ügy tudom, mint maga — mondja, és hellyel kínál. — Nézze, Itt évek során az volt, a bevett szokás, hogy az átvétel, felvásárlás előtti napokban a termelők be­jelentik: én ennyi mázsát, én annyi mázsát tudok hozni — mondjuk — hétfőn. Felírom őket sorrendbe, megrendelem a szükséges mennyiségű üres ládát, kiosztom köztük, és aránylag megy minden simán. így volt még ez a szezon kezdetén, júniusban is. Ki meny­nyit jelentett és hozott, annyit vettem át, pedig Jóval több termett, mint tavaly, hi­szen 1980 Júniusában közel kétmillió koro­nát fizettem ki paprikáért a kistermelők­nek,- Idén pedig már négymilliónál Is töb ' bet. — Szóval nem lett volna Itt semmi baj, ha július harmadikén nem kapom a tele­font Gyalláról: néhány napig egyetlen kiló paprikát se vegyek átl Ml lesz Itt? — gon­doltam magamban. Hiszen nagyon sokan már leszedték a termést, és hatodlkára 300 mázsát Jelentett a falu. Telefonok Ide, te . lefonok oda, végül megkapjuk az ukázt: Július hatodikén, héttőn 150 mázsát, a felél • átvehetjük. Igen ám, de kiét? Próbáltam a feliratkozási sorrend szerint, de ez se tetszett az embereknek. Aztán azon a héten újra nem vásárolhattunk ,pgy kilót sem. A következő hétfőn már 500 mázsát vehettem át, bár akkor már a falu még egyszer any nyit lett volna képes leadni. S gondolhatja ml lett annak a paprikának a sorsa, anili nem vehettem át az emberektől: vagy Itl helyben kiöntötték az útszéll árokba, vagy otthon megetették a háziállatokkal Ugyan akkor négy kamionnak, amelyek Csehor­szágból érkeztek Ide paprikáért, üresen kel lett visszamennie, hiába volt itt a rengeteg áru. De tavaly megtörtént olyan Is, hogy már háromnegyedéig meg volt rakva a ko esi, amikor telefonon Ideszóltak: vissza az egész. És a paprika a kamion helyett az útmenti sáncba került. A fenti beszélgetés Július 23-án hangzott el, s azóta, mint arról értesültünk, gyökere­sen megváltozott a helyzet. Sőt, már ott- Jártunkkor és az azt követő napokban Is. minden mennyiséget átvettek. Bár az akkori felvásárlási ár négy nyolcvan és hét koro­na között mozgott, ami a július elejei hu­szonkét koronához képest meglehetősen alacsony. És nagyon sokan vannak olyanok, akik a kezdeti huszonkettő vagy a későbbi tizenhét koronás áron egyetlen kiló paprí kát sem tudtak értékesíteni, sőt még a jú llus 14-1 áron, tizennégy koronáért Is csak keveset. A felvásárló vezetőjének, Haris Teréznek becsületére legyen mondva, ő a saját paprikáját le sem szedte, sőt, az édes­anyjáét se vette át, nehogy a felbőszült tö­meg a kivételezés, protekcíózás gyanújával Illethesse öt. Olyan volt Naszvad, mint a megbolygatott hangyaboly, de nemcsak Naszvad, hanem a messzi környéke, a komáromi, az újvári, a galántai Járás Is. Termesztők és kívülál­lók sem értették, miért nem kell a paprika a felvásárlónak, senkinek. Sokan azt a magyarázatot kerekítették a miért után, hogy azért, mert külföldről Importálunk paprikát. Mások egyszerűen a gondatlan, fejetlen szervezést, a nem megfelelő piac­kutatást marasztalták el. Sokan tudni vél­ték, hogy a cseh országrészekben hiány­cikk a paprika, hogy ott mutatóba Is alig van, és Itt, Dél-Szlovákiában pedig a sze­métre dobják. Hogyan lehet ez? — tették föl a fölháborodott kérdésüket. Aztán szóba kerültek a konzervgyárak. Ebben az eset­ben valóban az az igazság, hogy a konzerv­gyárakánem a fólia alatt termesztett drága paprikái vásárolják fel, hanem megvárják az olcsó, klnli termést. Teszik ezt a kon- zervvásárlók érdekében. Nos, a kérdések sokasodtak. Így aztán telefonon és személyesen Is megkerestük az Illetékeseket. — Halló, Zelenina Pardubice? — Igen. a telefonnál FrantlSek Vrátil Igazgató. — Kapható-e városukban és környéken elegendő paprika, s folyamatos-e az ellá­tás? — Paprika? Ha most küldene egy kilót, nehezen tudnám valahol Is eladni. Nálunk egész hónapban elegendő paprika volt, több mint tavaly vagy azelőtt. Egyebek közt Zsi- gárdről, Marcelházáról szállítjuk, hetente kétszer. — Itt a brnól Zelenina vállalat, a telefon­nál Weis mérnöknö. Hogy mi újság papri­kaügyben? Nos, elsősorban az, hogy túl csípős a Dél-Szlováklából érkező paprika, a vásárlók panaszkodnak ezért is, meg az aránylag magas árak miatt Is. Bár ami igaz. Igaz: naponta 130—150 tonnát veszünk meg az újvári Járásban és ugyanennyit adunk el a kerületünkben. Többre nincs szükségünk, csak esetleg olcsóbb paprikára. — Hradec Králové, Zelenina? Kérném a kereskedlml osztályvezetőt... — Jó napoti A telefonnál Jozef Soukup. Hogy nem kell-e paprika. Drága uram. Pil­lanatnyilag Is 150 tonna van raktáron, és naponta 20—25 tonnát adunk csak el. Ez Is soki Bár a szerződésünkben vállalt ötven- tonnás mennyiséget még júliusban átvesz szűk. És nyugodtan mondhatom, az Idén kielégítő volt paprikából az ellátás. A találomra kiválasztott három példa te­hát épp az emberek körében elterjedt vé­lemények ellenkezőjét bizonyltja: a Dél- -Szlováklában megtermelt paprika elegen­dő mennyiségben és Időben eljutott Cseh­országba. Nyújtom a Zelenina komáromi Igazgató­jának, Dlósy Antalnak Rigó József panaszos iM 3 EGY lEVÉl NYOMÁRÁN levelét. Miközben elveszi, azt mondja: — Jobb dolguk nincs az embereknek, mint leveleket írni? / — Talán megnézné, hogy ml áll bennel — bátorkodom közbevetni, és megdöbbent az igazgató szájából elhangzó első mondat. És mielőtt még olvasni kezdené a levelet, megnézi, ki Irta. Majd elolvassa és azt mondja: — Tudnak a paprlkaflgyről a miniszté­riumban is... Én nem tudok a levélre vá­laszolni. Tény és való, hogy részben Igaza' van, mert voltak problémák, akadozott az átvétel, naponta ötven-hatvan telefont Is kapok ebben az ügyben, még este a laká­somra Is hívnak, de magyarázatot nem tu­dok adni. Vagyis: írja föl ezt a két adatot: napi 30—40 vagonnylt Jelentettek a terme­lők, és napi 10—15 vagonnyit tudunk elhe­lyezni. A baj ott kezdődik, hogy egyszerre érett be a paprika, nagyon Jó a termés, s ennélfogva telítve van a piac. Korábban kellett volna mérsékelni az árakat, de ez csak magánvélemény. Kezdettől fogva ol­csóbban adni, s akkor valószínűleg a keres­let ős a kínálat nagyobb egyensúlyt mutat­na. A bratislaval Zelenina vállalat vezérigaz­gatóságán Stefan Soták mérnök, kereske­delmi Igazgató különféle kimutatásokat, görbéket, számhalmazokat mutat. Roppant készséges és tájékozott, gyorsan kiderül, hogy kereskedelmi ügyekben nemcsak ha­zai, hanem világviszonylatban is van átte­kintése: ismeri, tisztában van a piac törvé­nyeivel. És még ami a riporter számára kel­lemes meglepetés volt, azon nyomban fo­gadott, nem csűrte-csavarta a szót. — Nos, kezdjük azzal, hogy ebben az évben külföldről mindössze 135 tonna pap­rikát hoztunk be. Az előző évekhez vi­szonyítva ez elenyésző mennyiség, s az utolsó szállítmány Június 3-án érkezett. Mi már előbb Is terveztük a külföldi behozatal leállítását, hiszen csak május hónapban 110 tonna paprikát szerettünk volna felvásárol­ni 8 termelőktől, de akkor azok még egyet­len kilót sem tudtak eladni. Aztán Júliusra 2564 tonna volt a terv, és sajnos, csak 1940 tonnát vehettünk át. És nézzük a Júllustl Július 20-lg 3775 tonnát vásároltunk, pedig a havi tervünk 6913 tonna, tehát nem va­lószínű, hogy teljesítjük. — Akkor viszont duplán nem értem, hogy miért nem veszik át mondjuk a naszvadlak- tól a paprikát? — Nézze, én ezt nem akarom elhinni. Hiszen aki szerződést kötött vállalatainkkal, azoktól helyi kirendeltségeinknek köteles­sége időben átvenni a vállalt mennyiséget. Ha ezt nem teszik, ezúton is kérem a ter­melőket, éljenek törvényes Jogukkal, perel­jék be. Mert ami Igaz, Igaz, vannak vállala­tunknál is olyanok, akik hátráltatják a munkát, de kérem, tessék őket néven ne­vezni, mert a kritika csak úgy ér valamit, ha konkrét. — Végül is: ön szerint mi ennek a zűrza­varnak az oka? Mert hivatkozhatok a Pravda július 23-1 cikkére, vagy a vidéken szerzett tapasztalataimra: nagy a fejetlenség papri­kaügyben. — Nos, én a hibát elsősorban abban lá­tom, hogy mindenki egyidőben termeszti a paprikát. Pedig van még legalább húsz-egy- néhány fajta zöldség, ami hiánycikk. Nézze ezt a listát. Pontosan láthatjuk, hogy pél­dául gombából, salátából, fokhagymából Ja­nuártól decemberig milyen mennyiségre tartunk Igényt, szezonban napokra megha­tározva. Es ezt a listát átadtuk a kiskerté- szek szövetsége központi bizottságának. Kértük, hassanak oda, hogy tagságúk ne csak paprikát, uborkát, esetleg retket ter­messzen, hanem sok egyéb mást Is. Egy­részt azért, mert másra is szükség van, más­részt azért, hogy ne állhasson elő az a helyzet, mint Idén a paprikával, korábban meg a salátával. Hiszen országos viszonylatban szinte egy­szerre érett be a paprika, tíz napig, két hé­tig túl sok van, aztán meg egyszerre nincs seklnek egy darab sem. Higgye el, augusz­tus húszadika körül már nem lesz paprika. Azért nem, mert nem ésszel termelünk, ha­nem csak erővel. Mondom én mindig: kár a munkáért kár a földért, kár az Ideges­ségért, ha az egész nép egyszerre ront rá valamire. Mert ha okosan ésszel termeszte­nénk egyikük előbb, másikuk később ültet­né el a palántát, folyamatosan lenne mond­juk paprika meg az árak „em Ingadozná­nak ennyire merészen. — A tanulság tehát egyszerűen ennyi len­ne: nem erővel, hanem ésszel? — PontosanI És legyenek tisztában a piac törvényeivel: amiből sok van, az ol­csó; amiből kevés van, az drága. Sohasem értem, hogy ezt az évezredes roppant egy­szerű törvényszerűséget elfelejtik az em­berek. És ebből kiindulva tudhatnák azt Is, ha a szomszéd uborkát termeszt, akkor én paprikát fogok, ha a másik szomszéd ret­ket, akkor én salátát. Hiszen így csinálják ezt mindenütt a világban. Ezáltal a káosz, a fejetlenség is elkerülhető. Persze, ehhez elsősorban jobban szervezett kistermelői hálózat kellene. És nagyobb rugalmasságra, akár paprika vagy akár más ügyben. MÉRGELŐDÉS PAPRIKAÜGYBEN OKOSAN, ÉSSZEL TERMESZTENI „NÖVELNI KELL A MEZŐGAZDASÁGI TERMÉKEK FELVÁ­SÁRLÁSÁT A KISTERMELŐKTŐL, S EZZEL IS HOZZÁJÁRUL­NI A HAZAI PIAC gazdagításához.“ IRészlet a „CSSZSZK 1981—1985. évi qazdasúgi és szociális fejlődésének f6 Irányai"-béli

Next

/
Thumbnails
Contents