Új Ifjúság, 1981. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1981-07-28 / 30. szám

törincz Zsuzsanna tusrajza

ÍÖRG STEINER

AZ EMBEREK

Az emberek vígan akarnak élni, tévét nézni és autöban ttlni, és egy házat Is a természet Síén.

Az emberek segíteni akarnak

az utcán átkelni a vaknak,

ha az éppen az utcán át igyekszik.

Az emberek szeretnék

hogy róluk csak jót mondjanak,

kevés fájdalmat akarnak és hosszá életet,

s hogy még a haláluk előtt

egy kicsit halhatatlanok is legyenek.

Mezey Katalin fordítésa

HANS MÜHLETHALER

A SZAVAK

A szavak elakadnak egy fal

leomlik közlünk virág kékfébe nézek

KUNO RAEBER

KABÓCA

Majd nem marad belőlem más, csak a hangom, majd keresel még, mind a szobákban, a lépcsőn, hosszú folyosókon, kertekben, keresel a pince mélyén, lépcső alatt keresel majd.

Majd keresel még.

S mindenütt csak a hangom hallod, magas, monoton éneklő hangom. Mindenütt rád lel, mindenütt téged nyugtalanít majd, mind a szobákban, a lépcsőn, hosszú folyosókon, kertekben, pince mélyén, lépcső alatt Majd keresel még. Majd nem marad más, csak a hangom.

Tandorl Dazsg fordltlM

mely nincs többé és kérdéseim megfúlnak benne

lélegzetedben nyárfa lombja reszket

Petrl György fordlttM

ELAKADNAK

/

Ernest Hemingway

FENN

MICHIGANBEN

ment. fim és Charley az első szobában maradt. Uz a konyhában ült a tűzhely mellett, úgy tett, mintha könyvet olvasna és fímre gondolt. Nem akart még lefeküdni, mert tudta, hogy fim ki fog jönni, s látni akar ta, mikor elmegy: magával akarta vinni ágyába a képét.

Erbsen gondolt rá, s akkor kijött fim. Csillogott a szeme, a haja kicsit összeku- szdlódott. Uz lesütötte szemét a könyvre, fim a széke mögé került, ott megállt. Uz érezte a lélegzését, aztán fim átölelte. A lány melle duzzadtan és rugalmasan feszült a férfi kezében, mellbimbói megmerevedtek. Rettenetesen megrémült, soha senki nem nyúlt még hozzá, de azt gondolta; „Végre Idejött hozzám. Valóban idejött."

Mereven tartotta magát a nagy Ijedségtől, mert nem tudott semmi mást tenni, s ekkor fim szorosan odanyomta a székhez és megcsókolta. Olyan éles, fdfó, kínzó érzés volt, azt hitte, nem bírja elviselni. Erezte fimet a szék támláján keresztül, s nem bírta elviselni, s ekkor valami megpattant benne, s az érzés melegebb és lágyabb lett. fim szorosan odanyomta a székhez, most már Liz Is kívánta, s fim ezt súgta:

— Gyere sétálni egyet.

Liz levette kabátját a konyhafalra szegezett fogasról, s kiléptek az ajtón, fim átfogta a karjával, pár lépés után min- dtg megálltak, összetapadtak, s fim megcsókolta. A hold nem sütött, bokáig gázoltak az út homokjában a fák közt le a rakodóig s az öbölben álló raktárig. A víz csapdosta a cölöpöket, s a fok feketén emelkedett az öblön túl. Hideg volt, de Liz egész testében itzott, hogy együtt van ftm- mél. Leültek a raktár védelmében, és fim szorosan magához húzta Ltzt, A lány félt, fim egyik keze bebújt a ruhájába, ás a méh lét simogatta, másik kezét az ölébe tette. A lány nagyon félt, s nem tudta, mit Is fog fim csinálni, de azért odatapadt hozzá, Akkor a kéz, amelyet oly nagynak érzett

ölében, eltávolodott, a lábára siklott, ét kezdett felfelé csúszni ra/ta.

— Ne, fim — mondta Uz. — fim fót- jebb csúsztatta a kezét.

— Nem szabad, fim. Nem szabad, — D# fim, a nagy kezével, ném törődött vélt.

A deszkák kemények voltak, fim Jelhaf- tóttá Liz Tuháfát, s valamit akart csinálni vele. A lány félt, de kívánta. Meg kell lennie, de félt tőle.-> Azt nem szabad, fim. Nem szabad.

— De Igen. Meg kell tennem. Tudott, hogy meg kell tennünk.

— Nem kell, fim. Nem tesszük meg. Nem való. 0, olyan nagy, és úgy fáj. Nem teheted fim, fim, öt

A rakodó lucfenyő deszkái kemények, szálkásak és hidegek voltak, fim fájdalmat okozott neki, s most nagyon ránehezedett a súlya. Liz meglökte, olyan kényelmetlenül összenyomorgatottnak érezte magát, fim aludt. Meg se moccant. Liz kikászálódott alóla, felült, lesimította szoknyáját és kabátját, és megpróbálta valahogy megigazítani a haját, fim kissé nyitott szájjal aludt. Liz rdhajolt, és megcsókolta az arcát. fim tovább aludt. Felemelté egy kt- cstí a férfi feféí és megrázta, fim elfordította a fejét, és nyelt egyet. Liz sírva fakadt. Odament a rakodó széléhez, és lenézett a vízre. Az öbölből köd szállt föl. Ltz fázott, szerencsétlen volt, s úgy éretté, minden elveszett. Visszament oda, ahol fim feküdt, s a biztonság okából még egyszer megrázta.

— fim — mondta sírva. — fim. Kérlek, fim.

fim morcogott, s kicsit összébb húzódott. Ltz levette a kábátfát, a férft fölé hajolt, és betakarta vele. Rendesen és gondosan köréje csavarta. Azután keresztülment a rakodón, s fel a meredek homokos úton, lefeküdni. Hideg köd szállongott az erdőn át az öböl felól.

Szász Imre fordítása

IÁN LENGŐ

HASZNOS CSELEKEDET

fim Gilmore Kanadából jött Hortons Bay- be. Megvette a kovácsmúhelyt az öreg Mor- tontól. fim alacsony és fekete volt, nagy bafuszú, nagy kezű. jó patkolö hírében állt, s nem nagyon volt kovács jormája még bSrkOtényben sem. Fenn lakott a kovácsműhely fölött, és D. f. Smithéknél étkezett.

Liz Coates Smithéknél dolgozott. Smithné, ez a hatalmas termetű, ropogósán tiszta asszony azt mondta, hogy Ltz Coastesnél takarosabb lányt még nem látott. Űznek formás lába volt, mindig tiszta pamutkötényt hordott, s Jim észrevette, hogy a haja hátul mindig rendes. Tetszett neki a lány csinos arca, de sose gondolt tízre.

Űznek igen tetszett fim. Tetszett neki, ahqgy fim átsétált a műhelyből, s gyakran áüáogált a konyhaajtőban, hogy megfigyelte, mikor hazafelé indul az úton. Tetszett neki a bajsza. Tetszett neki nevetésénél felvillanó fehér foga. Nagyon tetszett neki, hogy nem olyan, mint egy kovács. Tetszett neki, hogy D. J. Smithnek és Smithnének annyira tetszik fim. Egyik nap rájött, hogy tetszik neki a fekete szőr a karján, s a karfa fehérsége a cserzett vonal fölött, mikor odakinn a mosdótálban mosakszlk. Ettől a felfedezéstől furcsán érezte magát.

Hortons Bay, a falu, mindössze öt házból állt. Boyne City és postahivatala magas álhomlokzattal, olykor-olykor egy kocsi állt előtte, aztán következett Smtth háza, Stroud, Dillwort, Honon és Van Harsén háza. A házak nagy szilfaligetben álltak, s az út nagyon homokos volt. Az út két oldalán szántóföldek és erdők. Az úton felfelé a metodista templom és lefelé, a másik Irányban az Iskola. A kovácsműhely vörösre volt festve, s az Iskolára nézett.

Meredek, homokos üt vezetett le a dombról a szálerdőn át az öbölhöz. Smithék hátsó ajtajából az ember végignézhetett az erdőkön, amelyek lejutottak a tóhoz, és körbefogták az öblöt. Nagyon szép volt tavasszal és nyáron, az öböl kék és fényes, és a tavon, a fokon túl rendszerint tajtékos hullámok hömpölyögtek a Charlevoix és a Michlgan-tő felöl fújó szélben. Smithék hátsó ajtajából Uz látta a tavon a Boyne City jelé kifutó termésérccel megrakott bárkákat. Mikor nézte őket, úgy tetszett, mintha nem mozdulnának, de ha bement, és eltörült néhány tányért, s azután újra visszajött, már eltűntek szem elől a fok mögött.

Liz mostanában folyton fim Gílmore-ra gondolt. A férft nemigen vette észre. A műhelyről, a köztársasági pártról és James

G. Blaine-röl beszélgetett D. /. Smlthszel Esténként a Toledo Blade-et és a Grand Rapids-t újságot olvasta lámpa mellett az első szobában, vagy kiment halat sztgo- nyozni az öbölbe fáklyafénynél. D. ]. Smlthszel. ősszel 0, Smith és Charley Wyman sátorral, élelemmel, baltával és puskáikkal kocsira ültek, s elmentek szarvasvadászatra a Vanderbílten túl fekvő fenyves síkságra. Uz és Smithné négy napig főzött nekik, mikor elindultak. Liz szeretett volna valami finomat készíteni Jlmnek, de végül nem csinált semmit, mert félt tojást. és lisztet kérni Smithnétöl, s félt, hogy ha maga venné meg, Smithné rajtacsípi a

főzésen. Smlthnével pedig rendjén lett volna a dolog, de Liz mégis félt.

Míg fim Odajárt a szarvasvadászat-kiránduláson, Liz folyton rá gondolt. Borzasztó volt az az idő. Nem tudóit jOl aludni, mert rá gondolt, de felfedezte, hogy ez mulatságos is. Nem baj, hadd gondoljon csak rá. A visszaérkezésük előtt való éjjel egyáltalán nem aludt, illetőleg azt hitte, hogy nem aludt, mert teljesen összekeveredett benne a valóságos ébrenlét az álombéli nemalvással. Mikor jönni látta a kOcstl az úton, hirtelen gyengeség és émelygés fogta el. Nem tudta kivárni, míg meglátja jímet, s úgy érezte, minden rendbe jön, ha egyszer megérkezik. A kocsi megállt a nagy szilfa alatt, és Smithné meg Ltz kiment. Mindegyik férfinak szakálla volt, és három szarvas hevert a kocsiban, vékony lábuk mereven kinyúlt a kocsiderék oldala felett. Smithné megcsókolta D. J.-t, az meg átölelte az asszonyt. — Hello, Liz — mondta fim és vigyorgott. Liz nem tudta, mi történik, ha fim visszajön, de hogy valami történik, abban biztos volt. Semmi sem történt. A férfiak hazatértek, ennyi az egész, fim lehúzta a vászonzsákokat a szarvasokról, s Liz megnézte őket. Az egyik nagy bika volt. Megmerevedett, már nehéz volt leemelni a kocsiról.

— Maga lőtte, fim? — kérdezte Uz.

— Aha. Ugye csudaszép? ~ fim vállára vette a zsákmányt, s vitte a füstölőbe.

Aznap este Charley Wyman Smithéknél maradt vacsorára. Túl későre járt, nem mehetett haza Charlevotxba. A férfiak megmosdottak, és az első szobában vártak a vacsorára.

— Nem maradt semmi abban a butykos- ban, fim? — kérdezte D. J. Smith, és fim kiment a fészerben álló kocsihoz, és behozta a korsó whiskyt, amelyet a férfiak magukkal vittek a vadászatra. Húszliteres korsó volt, s egész helyesen kotyogott még az álján. Jim húzott belőle egy nagyot, mikor hozta be a házba. Nehéz az ilyen nagy korsót úgy felemelni, hogy az ember ihas- sék belőle. A whisky végigcsurgott az ingmellén. A két férfi mosolygott, mikor fim bejött a korsóval. D. f. Smtth poharakat kért, s Ltz hozott. D. J. kiöntött három nagy adagot.

~ No, egészségedre D. J. — mondta Charley Wyman.

— Arra a fene nagy tikára, ftmmy — mondta D. ].

— Azokra, amiket elhibáztunk — mondta fim, és lehajtotta az Italt.

— fő, férfinak váló.

— így ősszel ez a legjobb gyógyszere minden betegségnek.

— Igyunk még egyet, fiúk.

— Ez már beszéd. D. J.

' — Kisufjlg, fiúk.

— A jövő évre.

fim kezdte nagyszerűen érezni magát. Szerette a whisky erejét, izét. Örült, hogy visszatért a kényelmes ágyhoz, meleg ételhez és a műhelyhez. Még egy pohárral ivott. A férfiak virágos kedvükben jöttek vacsorázni, de nagyon tisztességesen viselkedtek. Liz is asztalhoz ült, miután behozta az ételt, és együtt evett a családdal. Jó vacsora volt. A férfiak komolyan ettek. Vacsora után megint átmentek az első szobába, Liz pedig Smlthnével leszedte az asztalt. Azután Smithné felment az emeletre, s Smith is elég hamar kifött, és ö is .felOlyan hasznos cselekedetet akartam elkövetni, amely mindenki javát szolgálta volna.

Elmentem hát a városházára, kihallgatást kértem a polgármesternél, s a- mlkor fogadott, ezt mondtam neki;

— Az egész város számára hasznos cselekedetet akarok végrehajtani. De szükségem van valakire, aki vállalja érte a felelősséget. Elvállalod?

A polgármester úgy nézett rám, mintha nem lennék egészen beszámítható, és elküldött.

De nem adtam föl.

Lelkesen és fáradhatatlanul kerestem azt az embert, aki vállalja a felelősséget.

De nem jártam sikerrel.

Mindenki elküldött, mielőtt meghallgatta volna, milyen cselekedetről van szó. Borzalmas azonossággal Ismétlődött meg ugyanaz a helyzet.

•— Valami hasznosat akarok tenni. Olyasmit, ami neked is hasznodra válik. Vállalod érte a felelősséget?

— Nem felelhetek másért, mint önmagamért — hangzott minden esetben a rideg és egyértelműen elutasítő válasz.

Sokszor, nagyon sokszor hangzott el.

Nem adtam föl azonban a reményt, hogy egyszer mégiscsak találok valakit, aki magára vállalja a felelősséget.

Kitartóan keresgéltem ezt az embert.

Részletesen magyarázgattam, hogy az a cselekedet, amelynek végrehajtására készülök, az egész város érdekeit szolgálja majd. Mindenki gyanakvóan elküldött. Ha legalább egy, egyetlen egy megfelelő embert találtam volna!

Bármennyire ékesszólóan érvelgettem, Ilyen embert nem találtam.

Es mivel nem találtam, hasznos cselekedetemet sem követtem el, és ezt senki sem vetheti a szememre.

Városunknak, lakosainak sejtelmük sincs arról, mit veszítettek ezzel.

Csak egyetlen vigasz maradt számomra.

járom az utcákat, és világgá körtö- löm, hogy becsaptak, és mindenkit megvádolok:

— Ha nem akartátok vállalni a felelősséget cselekedetemért, bűnösek vagytok amiatt, hogy nem váltottam valóra ...

És a legjobban az bánt, hogy én is elestem attól a haszontól, amely cselekedetemből adódott volna

Deák Péter fordítása

r