Új Ifjúság, 1981. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1981-07-07 / 27. szám

Dr. VLADIMIR PRIPUTEN, AZ INTER­COOP KÜLKERESKEDELMI VÁLLALAT IGAZGATÖJA LAPUNK RÉGI MUNKA­TÁRSA. KÜLFÖLDI ÚTJAIRA MINDIG MAGÁVAL VISZI JEGYZETTÖMBJÉT ÉS FÉNYKÉPEZŐGÉPÉT. PANAMAI ÉLMÉ­NYEIT MÖST LAPUNK ÖLVASÖIVAL IS MEGOSZTJA. V asco Núnez de Balboa spanyol hódító 1510- ben expedíciójával az Atrato folyó deltájához ér­kezve megalapította Darlen települést, és fokozatosan minden hatalmat magához kaparintott. A települést megerősítette, őraaga pedig portyákat szervezett a kör­nyékre. Mindegyik ilyen ki­ruccanásának az arany volt a célpontja. A hegyeken túli tömérdek kincsről terjengő legendák öt ts hatalmukba kerítették, úgyhogy 1513- ban 200 spanyol és vagy 100 indián kalandorral fölkere­kedett e kincseket megsze­rezni. Harcok és megeről­tető előrehaladás árán át­jutott a hegyen, és egy ha­talmas óceán mellett talál­ta magát. Ezt az ismeretlen vizet elnevezte Déli-tenger­nek, és akkor még nem is sejtette, hogy fölfedezte a Csendes-óceánt. Panama mai fővárosának helyén ünnepé­lyesen kijelentette, hogy a kasztiliai király nevében a part menti területet a spa­nyolok tulajdonába és fenn­hatósága alá átveszi. A ki­rály elismerése és hálája je­léül kinevezte a Déli-tenger admirálisává, Panama és Colba-sziget kormányzójává. Balboa tett még néhány hó­dító portyát, de szembeke­rült Darlen helytartójával, aki aztán foglyul ejtette, és kivégeztette. A panama! Balboa Ave- ban, azon a helyen, ahol Balboa fölfedezte az óceánt, ma szobor hirdeti a fölfe­dező és az esemény emlé­két. Róla nevezték el az or­szág pénznemét is: egy bah boa vásárlóértéke ugyan­olyan, mint az amerikai dollárnak. Ha zuhan a dol­lár árfolyama, követi a bal­boa Is, ha felértékelik, ja­vul a balboa is. Papírpénz Panamában nincs, a névadó képét ábrázoló váltópénz méretben, súlyban megfelel az amerikai centnek, és nu mizmatikai értéke van. Gya­korlatilag szinte alig talál kozunk vele, mert Panama pénzforogalma amerikai dől lárban bonyolódik le. Balboa nemcsak egy hó dító neve, nemcsak pénz nem, hanem város Is, amelv ma már egybeépült Panama fővárosával. Amikor a Pa­nama-csatorna övezete az USA fennhatósága alá tar­tozott, a csatornaövezet ad­minisztrációs központja a főváros volt. A csatorna csendes-óceáni torkolatánál terül el, lakosságának szá­ma 130 000. Az élénk forga­lom mellett orlentálls jelle­ge mégis nyugodt város be nyomását kelti, amerikai vi déki kisvárosok hangulatát árasztja Balboa, olyan, a- milyenné az amerikaiak formálni akarták. Balboában székel a Panama-csatorna Társaság, amelynek élén az USA elnöke által kinevezett kormányzó áll. A csatorna 81,6 kilométer hosszú, és vizén évente 14 ezer tengeri jármű halad át. A Panama-csatorna övezete a panamaiak számára 1979. október 1-tg tiltott terület volt. Délről északra vagy fordítva csak az Amerlka- -hídon mehettek át az or­szág lakói. A csatornaöve­zet kiterjedése 1432 négy­zetkilométer, ebből 492 négyzetkilométer a vízfelü­let. Szélessége a csatorna vonalától délre és északra is 8 kilométer. Ez a terü­let a Panama-csatorna Tár­saság igazgatása alá tarto­zott, amely részvénytársa­ságnak egyedüli tulajdono­sa az Amerikai Egyesült Ál­lamok kormánya. Politikai vezetése a csa­tornaövezet kormányához tartozott, amelynek élén ma­ga a kormányzó állt. Külön­leges katonai parancsnok­ság Is volt ez, hiszen a te­rület mindmáig az USA egyik legfontosabb katonai támaszpontja a világon. Pa­namában a csatorna térsé­gében 30—35 ezer észak- amerikai katonából álló 14 hadi támaszpont működött és működik. De színhelye a latin-amerikai országok fegyveres erői hadgyakorla tatnak Is. Itt zajlottak le például a partizánellenes harcok vezetői iskolájának, diizsungelbeli harcok Iskolá­jának vagy a PánamerikAj Katonai Akadémia gyakor­latai. Az elmúlt hónapokban lepleztek le egy amerikai kiképző központot, ahol a Salvadort junta katonáit képezték ki. Ez ellen a pa­namai kormány tiltakozott is. 1979. október 1-lg a csa­torna térségében az észak- amerikaiaknak külön szál­lásaik, éttermeik, kórházaik, vasúti kocsijaik stb. voltak A térségbe engedett pane maiak egyetlen joggal él­hettek csupán; a munka jo­gával, De az amerikai al­kalmazottak kétszerte, há­romszorta nagyobb bért kap­tak munkájukért, mint pa­namai társaik. Az övezetben amerikai törvények szerint amerikai bíróságok ítélkez­tek, és amerikai rendőrség tartotta fönt a rendet. A panamaiak harca a csa­tornáért hosszú volt, és sok áldozatot követelt. Történe­te olyan régi, mint maga a csatorna. Közép-Amerika leg­délibb csücskének, a Pana- ma-földszorosnak kedvező fekvése — legkeskenyebb része mindössze 47 kilomé­ter széles — eleve felkínál­ta ezt a helyet csatorna építésére. Anglia és az USA között már a múlt század 30-as éveiben, a csatorna építése­kor viszály támadt azért, hogy ki uralja ezt az óceáni „folyosót“. Az Amerikai Egyesült Államok 0]-Grana- dát — így hívták akkor Pa­namát — 1846-ban jogelle­nes egyezségre kényszerí­tette, hogy ezáltal, vámmen­tes átjárást biztosítson ha­jói számára. A két említett ország viszályát a franciák maguk javára fordították: 1879-ben megszerezték Ko­lumbiától (hozzátartozott akkor Panama) a csatorna építésének koncesszióját. A franciák hozzá is láttak a munkához, de a mérhetet len korrupció a csatorna­építő részvénytársaságot 1888-ban csődbe juttatta. A következő francía részvény- társaság sötn járt sikerrel. Századunk második eszten­dejében a félbehagyott épít­kezést és a koncessziót el­adták Eszak-Amerikának. Rá egy évre az amerikaiak a Panamai-föidszoros zónájá­ba tengeri hadiflottát me­nesztettek, és általa fordu­latot szerveztek Panamá ban, amely azt eredményez­te, hogy az ország elsza kadt Kolumbiától és létre lőtt a „független köztársa Ság“. A Panamára kényszerített, 1903-ban kelt egyezmény 2. fejezete kimondja, hogy: „A Panamai Köztársaság örök időkre átengedi a 10 mér­föld szélességben vízzel bo­rított terület használatának és ellenőrzésének jogát csa­torna építésére.“ Ennek az egyezménynek a következ­tében Panama a csatorna­térség politikai-gazdasági függvénye lett, és mindmáig a fejlődő országokra jellem­ző életszínvonal jellemzi. Az Amerikai Egyesült Államok számára ez az egyezség azt jelentette, hogy megnyílt előtte a több ezer tengeri mérfölddel rövldebb út New Yorktól a Csendes-óceán nyugati vizein és Ázsia fe­lé. Az Imperializmus ter­jeszkedő politikájának egyik megnyilvánulása volt ez. Az egyezség értelmében az USA-nak saját belátása szerint joga volt Panamá­ban bevetni katonai erejét, támaszpontokat építeni, vagyis ezáltal létrejött az USA egyeduralma Panamá­ban. Az egyezmény aláírá­sáért Panama 10 ezer dol­lárt kapott, és 1914-től, a csatorna megnyitásától évi 250 ezer dollárra rúgott a neki juttatott használati díj. Érdekesség kévéért hadd említsük meg, hogy 19ö8-ig Panama 20 millió dollár hasznot húzott a csatorná­ból, míg az USA „csak“ 2831 millió dollárt. Az Amerikai Egyesült Ál­lamok 1903-ig korlátlan ura volt a csatornának és a tér­ségnek, amely tulajdonkép­pen amerikai gyarmatnak számított. „Mindent a ha­záért!“ — ezzel a jelszóval szállt szembe Panama lakos­sága az imperialista lelgá- zókkal, s így akartak meg­szabadulni a politikai-gaz­dasági függőségtől. 1936-tól egyre nagyobb méreteket öl­tött a felszabadító mozga­lom, és új egyezség megkö­tésére kényszerítette az ame­rikaiakat. Ebben az egyez­ségben már mérsékelték a legkeményebb feltételeket, de az USA uralma a csa­torna fölött továbbra Is meg maradt. Ojabb lendületet adott a csatornáért folyó harcnak az 1964. január 9-i diák és ifjúsági megmozdulás az a- merlkal övezetben. Ezek a panamai fiatalok azt köve­telték, hogy a csatornával saját országuk rendelkezzék. Azt vallják, nem ismerhe­tik el egy olyan ország, helyzetükben az USA törvé­nyeit, amelyhez nem tartoz­nak. Az 1964. évi januári ese­mények 22 emberéletet kö­veteltek, és több mint 500- an megsebesültek. De ez a zavargás sem ingatta meg Amerika szuverenitását Pa­namában, amelyet ez az or­szág már évtizedek óta kénytelen tűrni. Hosszas tárgyalások és még hosszabb harcok vették kezdetüket, a- melyek négy évvel ezelőtt újabb egyezmény megköté­sében csúcsosodtak ki. Pa­nama részben visszakapta a csatorna fölötti rendelkezé­si jogát. Az Ancon hegyről elénk tárul az egész Panamai-öböl, balra Panama város, jobbra Balboa. Akár egy plasztikus térképen, látni a csatorna „kapuját“ az óceántöl a Ml* raflores-zsiliplg, az Amerl- ka-hidat és a hajók bosszú sorát, amelyek arra várnak, hogy átkelhessenek a csa­tornán, és folytathassák út­jukat. Majd negyedmillió pana­mai Jött el ide, hogy 1979. október 1-én lássák az ame­rikai zászló levonását, a- mely néhány emberöltőn át lobogott Panama fölött, és szemtanúi legyenek a neveze­tes eseménynek, amikor ün­nepélyesen felvonják a pa­namai lobogót. Legtöbbjük életében elő­ször lépett erre a panamai területre, hiszen 1979 októ­bere előtt panamai úgyszól­ván be nem tehette ide a lábát. A magas drótkerítést, amely a csatorna övezetét szegélyezte, letépték és a panamaiak most már itt is szabadon mozoghatnak. Ilyen drótkerítést már csak az amerikai támaszpontok kö­rül látni. Panama tehát visszanyer­te az idegen kézben levő te­rületének tetemes részét, no­ha e terület 40 száza­lékán még mindig katonai támaszpontok vannak. Az ország napjainkban Is kato­nai támaszpontok színhelye, és 1999. december 31-ig az is marad. Az USA-nak hatá­rain kívül Itt van a legna­gyobb katonai ereje össz­pontosítva. De már az ts valami, hogy a Panama-csatorna Társaság balboái .székházá­ban az Amerikai Egyesült Államok nemzeti zászlaja mellett ott lobog a panamai zászló is. De a harc még nem fejeződött be ... Közeleg a Lengyel Egye­sült Munkáspárt rendkívüli kongresszusa. Az elmúlt hé­ten befejeződtek a vajdasá­gi pártértekezletek, amelyek megválasztották a rendkívü­li kongresszus küldötteit. A varsói vajdasági értekezle­ten a főváros pártbizottsá­gának első titkára, Stanlsz- law Kocziolek elmondotta, hogy ez a jelentős párt- szervezet továbbra Is támo­gatja a pártvezetőségnek azt a törekvését, hogy a prob­lémákat tárgyalásos úton rendezzék, és hogy a párton belül helyreálljanak a leni­ni normák. Ugyanakkor nem lehet tétlenül nézni, mon­dotta, hogy a Szolidaritás regionális szervezete, amely­nek Varsóban van a szék­helye, a szakszervezet alap- szabályzatával össze nem egyeztethető jogköröket pró­bál formálni magának, ki­adványok tömegében támad­ja a gazdasági és pártveza- tőket, beleavatkozik a párt belső ügyeibe. Kocziolek re­ferátumában azt Is hangsú­lyozta, hogy Lengyelország szövetségesei teljes joggal aggódnak, mivel az elhúzó­dó válság nemcsak a len­gyelországi szocializmust, hanem az európai politikai egyensúlyt is veszélyezteti. Ebben a helyzetben magát a pártot fenyegeti az, hogy saját tagjainak egy része sem érzi át kellőképpen a helyzet súlyosságát. Stefan Olsowszki, a KB titkára, a politikai bizottság tagja ugyanezen a konferencián kifejtette, hogy. ma a leg­fontosabb feladat helyreál­lítani a bizalmat Lengyelor­szág és szövetségesei között, hogy megerősödjön Lengyel- ország megbízhatósága a szocialista országok közös­ségén belül, és a nemzet­közi gazdasági együttműkö­dés terén ts. Kifejtette, na­gyon fontos és sürgető fel­adat a párt marxista-leni­nista jellegéért és eszmei egységéért, szervezeti össze- forrottságáért és a pártta­gok aktivitásáért vívott küz­delem. Willy Brandt, a nyugatné­met Szociáldemokrata Párt elnöke, aki egyben a Szo­cialista Internacionálé elnö­ke Is, az elmúlt héten Moszkvában járt. Ottlétekor fogadta öt Leonyid Brezs- nyev elviárs is. A találkozó során a tárgyaló felek ag­godalmukat fejezték ki a nemzetközi helyzet romlása, különösen a lázas fegyver­kezés fokozódása, a külön­böző háborús konfliktusgó­cok és ezzel összefüggésben a háborús veszély megnö­vekedése miatt. Kifejezték meggyőződésüket, hogy a je­lenlegi kiéleződött helyzet­ben mindent meg kell ten­ni az enyhülési politika folytatásáért, ennek katonai területre való kiterjesztésé­ért, valamint a béke meg­őrzéséért és megszilárdítá­sáért. A találkozón Leonyid Brezsnyev kijelentette, hogy a NATO militarista köreinek a soha nem látott fegyver­kezési hajsza kibontakozta­tására irányuló igyekezete nem segíti elő számukra a katonai fölény megszerzé­sét, hanem hozzájárul az amúgy is bonyolult nemzet közi helyzet komplikálásá- hoz. Brezsnyev elvtárs fi­gyelmeztetett a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának a vi­lág parlamentjeihez és né­peihez nemrég intézett fel­hívására, és kifejtette a Szovjetunió álláspontját Észak-Európánuk atomfegy- vermentes övezetté történő változtatásának kérdéséről. Ugyanakkor, mint mondotta, a Szovjetunió kész gondo­san megfontolni más álla­mok valamennyi konstruk­tív elgondolását. Pekingben közzétették azt a dokumentumot, amely hi­vatalosan átértékeli az or­szágban 1949 óta végbement tejlödést. Ez a dokumentum úgy véli, hogy Mao Ce-tüng „súlyos tévedéseket" köve­tett el, de kitér a negatív jelenségek okainak igazi elemzése elöl. A Panama-csatorna Társaság épülete Balboában. Kilátás az Ancon hegyről a csalorna egy részére, a balboái kikötőre. „FOLYOSÓ“ két óceán között

Next

/
Thumbnails
Contents