Új Ifjúság, 1981. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1981-12-21 / 51-52. szám

1! IM NAGY ZOLTÁN Illusztrációi K lány, aki az ételt szokta osztani, beteg M lett reggelre: aznap Irén töltögette a ká- , uét. Amikor megérkezett, alig jogadta a kö- t' szönését. Ez még lehetett véletlen is, dl­l' mossúg, egy elszalasztott villamos, lefutott szem a harisnyáján — akármi. De a reg­gelinél már észre kellett vennie, hogy más­ról van szó. Ahogy belemerítette a kana- I! lat a bórödzö folyadékba, ahogy belelocs­w csintotta a bögrékbe, egyetlenegyszer sem r' nézett rá, s mikor Oszkár segíteni akart ' neki, hogy a tizliteres kondért átemeije a másik asztal elé, elrántotta előle a kávét, s pirosra gyűlt arccal, egyedül vesződött vele, míg oda nem zuppantotta a frissen súrolt hokkedlire. A kávé túlcsordult a kondér peremén, lefutott a csorba zomán­con, s kis tóba gyűlt a hokkedli tetején. A gyerekek vihogtak. Tíz pár bögre ösz- szecsattant, ahogy a szemben ülő párok egymás mellé tolták, majd villámsebesen az asztalföre csúsztatták a csészéket. Ko­vács Margit, akt a legszélén ült, megpisz­kálta az orrát, majd csíkot húzott a ki- löttyentett kávéból maga felé. „Ki az or­rát túrja, nem jó lány, durva!“ — mondta l', ‘ Oszkár mély, papos hangon. Kovács Margit zavartan mosolygott. Irén elbiggyesztette a száját, átcipekedett kondérjával a harma­dik asztalhoz. A lányok szuszogva kortyol­ták a kávét, s alighogy elkészültek, vízért csengtek. Oszkár tizedik éve volt napközis, oda se figyelt. Víz, hogyisnel Most ittak három deci folyadékot. Irént figyelte, aki közben átkerült a fiúk asztalához, s a kiürült bádog fenekét ütö- gette a nagykanállal. Oszkár kifutott a konyhába, becipelte a másik fazekat. A fiúk teát kaptak, a tejes nem hozott elég tejet. Ügyesen, anélkül, hogy egy cseppet is elcsorgatott volna belőle, Irén elébe ál­lította a teái. Ez volt az utolsó próbálko­zás. Irén ismét csak elbiggyesztette a szá­ját, némán osztani kezdte a reggelit, s azt se mondta, köszönöm. Oszkárt elöntötte a méreg. Cigaretta után taphgatott a zsebében, aztán elernyecttek az ujjal. Majdnem rágyújtott, mintha nem tudná, hogy a gyerekek között nem sza- f bad dohányoznia. Irén ott hajladozott mel- lette, jól látta szép melle mozgását a pety- tyes nylonkötény alatt, ettől zavarba jött, lesütötte a szemét. Irén cipője szinte villo­gott a piros betonon. Idebenn mindig más cipőt húzott, frisset, tisztát, mintha nem :■ tudná elviselni estig az utcai tülekedés, a sár nyomait. Oszkárt most ez is ingerelte, ez a váltott cipő. Palika elröhentette ma­gát a háta mögött, és beletrombltált a csé­széjébe. „Ejnye, ejnye!“ — szólalt meg is­mét azon a természetellenes mély han­gon, amely tele volt félig megrágott ke­nyérdarabkákkal. Irén leoldotta kötényét, hátraf eszít ette a vállát, mint aki fáradt. A lánycsoport felállt. ,^gészségéret" — ve­zényelte Irén, s a hatvan lányból viszont kívánta neki vagy tizenöt. Kovács Margit a választékát simogatta, még egyszer, utol­jára, vizet kért. A párok elindultak, Irén vezette őket. Ügy ment fel a nappaliba, hogy meg se biccentette a fejét Oszkár fe­lé. Messziről még sokáig hallatszott a lá- ] nyok rendetlen dobogása. Oszkár rá se bírt nézni a maga bögré­jére. Irén, persze, megreggelizett, szájfes­tékének holdgcskája ott pirosodott a csé­sze peremén. A kenyérhéjat megint szétdo- bálta ~ azt sosem eszi meg. Oszkár a haj­nalokra gondolt, mikor ö meg Róza, a mos­tohahúga. feltérdeltek a közös ágyban az ajtónyitásra, s az apjuk két marokkal szór­ta elibük a kiflivégeket, zsemlemaradéko­kat, amit a vendégek után összegyűjtött az asztalokról. Mi lehetett ennek az Irénnek az apja? Ki kellene csenni az irodából az életrajzát. Aligha pincér, mint neki. „Egészségére!“ — szóltak most a fiúk is. Oszkár szavára egyszerre egyenesre rán- dult a sor. „Egy-kettői Egy-kettő!“ — ve­zényelt a napos, csattogtak a talpak az alagsori folyosó kövén. A mosdó mandula­szappan-illata elkeveredett a konyha fűszer- szagával. Oszkár most először érzett vala­mi szomorú elégtételt, mikor látta, hogy sípjelére milyen katonásan sorjáznak be a gyerekek a mosdóba. Irén lányai a W. C.-n? Nevetséges. Fogalma sincs, mi a fegyelem. Most megint Irénre kellett gondolnia, s az iménti jó érzése elenyészett. A fiúk el­helyezkedtek a nappalijukban, ö meg össze­fogta a kezét a derekán, ahogy szokta, s elkezdett sétálni az asztalok között. Misiké valami új amerikai játékot kapott, akörül majdnem veszekedés támadt. Maga is elját­szott vele egy-két percig, mulatságosak voltak a klgyúló lámpácskák, a megvilágo­sodó számok. Kinn elindult a hó, a szél fel­borzolta a tetőt. Benn meleg volt és gye­rekszag. Nyáron megcsináltatta az összes ablakktllncset — jutott eszébe, s egy pilla­natra ismét elégedett volt. Bezzeg a Iá nyok munkatermébenl A fátékszekrény üvegjében megigazította a nyakkendőjét. Nagyon szép nyakkendő volt, a tegnapi nyakkendő, lila és barna csíkos félselyemből. Tegnap még a patkót is feltűzte, ami a papától maradt, a patkói, kilenc piros kövével. Ma már nem horda­nak ilyesmit, de Irénen mindig van valami ékszer, hát felvette 6 is, ne gondolja, hogy... Belebámult a saját arcába aztán, mintha mosolyogni akarna, széthúzta a szá­ját is. A foga igazán hibátlanul szép, az SZABÓ MAGDA: az egyetlen korona ott, a metszőfogán, az is arany, nem vipla. Hirtelen az az érzé­se támadt, hogy nézik. Megfordult. Balogh kerekre nyílt szemmel meredt rá dz építő­kövek mögül. Oszkár ellépett az üveg elöl, összecsukta a száját. Harmincnyolc éves. Van egy kis háza Szentmihályon. a disznónak megterem a ku­korica a kertben. A HEV majdnem ott áll meg előtte, a telek ötször annyit ér ma, mint tizenöt éve, amikor örökölte. Most nem emlékezett rá, mondta-e Irénnek, hogy üveges könyvesszekrényében megvan a tel­jes lókat jubileumi kiadás, vagy csak akar­ta mondani. Lehet, hogy nem mondta, niár mindegy. A pedagógiai irodalomnak külön kis polcot ácsolt Ö maga, a rekamié fe­lett van. Huszonkilenc könyv, a legújabb szakkönyvek is. Ha lefekszik, csak felnyúl, leveszi valamelyiket. Megvan neki a Mit játsszunk ma?, és ami teljesért kaphatat- lan már a szakirodalomból, ott van közé­pen, félbörbe kötve, a saját munkája is. A napközis gyermek egy napja ... Irta: Sas Oszkár. Az utolsó darabig elfogyott annak idején, pedig ötszáz példányban nyomtat­ták ki. A két nappalit egyetlen faajtó választot­ta el. Valaki sírt, áthallott az Irén méltat­lankodó hangja is. Nem tud rendet tartani, mindig van nála valamtl botrány. A lányok árulkodnak, verekednek, a mosdó mindig csupa víz meg mocsok utánuk. Ez az Irén úgy jár a gyerekek közt, mint a bálvány. Ezért is figyelt fel rá először, mikor ta­valy tavasszal Idekerült — micsoda ügyet­len egy teremtés ez. Csak bolyongott a ter­mekben, folyosókon, tehetetlenül és mosoly nélkül, minduntalan át kellett futkosnia hozzá, rendet csinálni, mert zavarta a lá­nyoktól átszűrődö zaj. Milyen jó volt hoz­zá, emlékezett Oszkár, hogy segítette, mennyit magyarázott neki. Most megint úgy látta Irént, mint legelső, hosszabb beszél­getésük idején, különös, magas nyakú ruhá­jában. Minden ruhája olyan furcsa, sose látott Ilyeneket más tanítónőkön. Csak állt akkor is, végighallgatta, aztán elfordult, s kedvetlenül és sután játszani kezdett a gye­rekekkel. Jancsi kése beleszaladt kis, kövér muta­tóujjába. „Csigavér!“ — mondta Oszkár, s már buggyant is a fertőtlenítő folyadék. Milyen szép pólyát - tűd kötni! S nem sír ám a legény, pedig csíp a jód. Bánni kell velük tudni. Hogy esik a hó! Ma nem lehet sétálni vinni a gyerekeket. A lányoknál odaát a kályha is rossz. Irén sose törődik semmi­vel. Mikor figyelmeztette, hogy fázni fog­nak a télen, csak a vállát vonogatta, mint akinek ez is mindegy. Milyen szép a válla is! Mint egy szoboré — jutott az eszébe, s örült, hogy megtalálta a megfelelő hason­latot. Milyen különös, hogy éppen Irént szereti. Miért szeret meg az ember egy ilyen furcsa teremtést? Mégis meg kellett volna reggeliznie, most kellemetlenül üres a gyomra. A gyerekek között mindig lecsillapul benne minden in­dulat. Megpörgetett egy piros golyót a leg­kisebbek asztalán. Milyen kedvesen játsza­nak, milyen békéseni Tetszettek neki a pa­rányi bútorok, ezek a szinte babaszoba mé­retű székek. Irén magasabb, mint ö, ha itt állnak a legkisebbek között, valahogy még magasabbnak hat. Fél óra múlva vége a csendes foglalko­zásnak, valami verset fog tanítani. Szereti azt az áhítatos némaságot, amivel ezek a kicsik a verset meg a mesét fogadják. Irén könyvből mesél, hadarva és halkan, alig lehet érteni. A lányok sose figyelnek, rap zolnak közben. Tóth Etelka egyszer valami csúnya dolgot rajzolt. Borzasztó, hogy min­dig Irénre kell gondolnia! Megkordult a gyomra, ijedten körUlnézétt, de nem hallotta senki. Palika, aki a leg­közelebb ült hozzá, a pasztilinjét gyúrta. Sajnos, folyton a tegnapi nap jár az eszé­ben. Jó volna meginni a teát, és jó volna átmenni Irénhez. Sóhajtott, elfordult a gyerekektől, és a kavargó havat nézte. Hirtelen megörült. Hátha Irén félreértette tegnap? Hátha azt gondolta, mikor feladta a kabátját, és do­bogó szívvel, reszketve megcsókolta a nya­kát, hogy csak..., hogy nem is gondol házasságra? Olyan különös ez az Irén, más, mint a többi lányok. Borzasztó lenne, de milyen megnyugtató. Meggyorsult a lépte. Klein Péter, a ked­vence, a mankós, akt rosszul gyógyult a paralíiisből, mindenhová követte gyönyörű fekete szemével. Igen, igen. Talán mégis mondania kellett volna valamit az előtt a csók előtt. Most, hogy visszagondol, maga sem érzi egész világosnak a tegnap elej­1 tett célzásait. Mennyi idő van még? Tíz perc. Akkor tálán ... Ott ácsorgón a közös ajtó előtt, nem mert benyitni. Aztán a véletlen segített ne­ki. Valami nekihuppant az ajtónak a má­sik teremben, valaki stkoltott, dobogtak. A fiúk nyugtalankodni kezdtek. Oszkár sípolt, csend lett. Valami megint az ajtóhoz ütő­dön, s'egy éles gyerekhang ocsmány szól kiáltott. Vad nevetés támadt. Oszkár elpi­rult, és benyitott az ajtón. Irén ott állt a tomboló gyerekek között, cigarettázott, úgy figyelte, hogy térdepel a csúnya, copfos Fehér Klári egy kapálódzó, ordító gyerek hátán. Oszkár szétválasztotta a verekedőket, a bőgőnek kifújta az orrát. Irén elnyomta a cigarettáját, hátat fordí­tott neki, kinézett az ablakon. Két perc múlva mindenki az asztalnál ült, hátratett kézzel, a copfos maga elé bámult, az meg, aki úgy üvöltött, megkarmolt kezén az Osz­kár zsebkendőjével, óriási könnyek függő nye mögül mosolygott rá. — EnekeljünkI — mondta Oszkár. — Min den jó kislány énekelt Énekeljünk, kislányok: jaj, be szépen hull a hó! Alusznak a szép virágok, amíg itt jár Télapó! 0 maga kezdte a dalt, a hangocskák foly tatták. Átnézett a fiúkhoz, a napos komo­ran járkált az asztalok között, még kurta karját is összefonta a hátán, öntudatlanul utánozva Oszkár mozdulatát. Oszkár úgy érezte, mintha önmagát látná valamikép pen: szinte boldog is volt. Visszament Irén mellé, s kinézett 6 is az utcára. — Szép munka ezi — szólt a lányhoz, s a nyakkendőjét babrálta. Most sajnálja, hogy nincs rajta a patkó. Jó fogás esett rajta. Irén meg se fordította a fejét. Osz­kár már-már azt hitte, néz valakit. Egy férfi állt lenn az utcán, az meg felfelé né­zett, a napközi ablakaira. Színes sálja volt. raglánszabású kabátja. „Nem tanító — gon doha Oszkár —, tanító nem hord ilyen sá lat.“ — Szép munka ez — mondta megint, halkabban. A gyerekek most kezdték a dal második versszakát. Az egyik asztalnál egy­másba karoltak, és taktusra himbálóztak, együtt az ütemmel. Oszkár bátornak és ü- gyesnek érezte magát; lám milyen békét teremtett itt. 0 a nyugalom őre ebben a házban, a védelmező, az erős. — Maga is beletanul, Irénke — nézett a lányra, s mintha csak véletlenül tenné, vé­gigsimította az Irén karját. — Beletanul, meglátja, és megszereti. A gyermek az élet virága. A gyerekek a harmadik versszakot fújták. Bár válasz nem jött a szavára, Oszkár úgy érezte, hogy Irén nem vonja el a karját, s mintha a szeme is szelídebb lenne, mini máskor. Mélyet lélegzett és kimondta: — Remélem, tegnap nem tetszett félre­érteni? Irén megfordult, nekivetette a hátát a falnak. Sápadt volt, de lehet, hogy a hi­degtől. Oszkár a kihűlt kályhára nézett, az­tán elkapta a szemét, hogy folytassa. — Bú és öröm együtt jár: férj és nő, a házaspár... — mondta végre. Nagyon ér­telmesen és tagoltan akart beszélni, de a hangja remegett. Hülye — mondta/Irén, minden indulat nélkül. Elnézett a feje fölött. — Menjen innen, mert rosszul vagyok, ha látom. Hull a kedves hó, leányok, szánkót is hoz Télapó ... dlncogtak a gyerekek. Oszkár nagyon egye­nesre kihúzta magát, most majdnem egy­forma -magasak voltak Irénnel. A fiúk ter­méből robaj hallatszott, csörömpölés. „Nem visít senki“ — gondolta Oszkár, de úgy érezte, mintha egy idegen ember gondol­koznék a fejével, s 6 valami képtelen mó­don tudomásul vehetné ennek az Idegen embernek a gondolatait. Átment a fiúkhoz. A Klein Péter mankója zuhant le, estében leütötte a Palika festékesdobozát. A vízfes­tékek széjjelgurultak, egy kármin el is rop­pant az Oszkár talpa alatt. A napos már fel is kapta a mankót, teljes volt a rend. Klein Péter lesütötte a szemét, nem nezeti senkire. Oszkár hátat fordított nekik, me­gint a könyvszekrényre bámult, abban is ott volt a saját könyve. Sas Oszkár napkö zivezető — olvasta benne az idegen ember a barna címke feliratát. A napközis gyer­mek egy napja. Most meghallotta, hogy va­laki sír. Visszafordult. Klein Péter az asz­talra borult, és sírtában betapasztotta a fü­lét, mintha maga sem akarná hallani a hangját. „Mért sír?" — képedt el Oszkár, s most először érzett valami ingerültséget. De azért odament hozzá. í \ fi |i;-I i r k-' r Sí i I V, i ;í í* i' í '.i íj I TilTií 19 ÜW

Next

/
Thumbnails
Contents