Új Ifjúság, 1981. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1981-12-21 / 51-52. szám

IM »

let volt az Idős mester, sőt talán az Etűdök szerzője iránt Is, hogy Liszt elhallgatott.

Az egykori csinytevóst más fényben látta, ahogy most a kezében tartott miniatűrt nézegette. Karácsony vigíliájának csöndes délutánján minden világos lett, mindenbe méltóság költözött, ö, a nő — és Chopin.

Az élet világából mindez már a történelembe költözött.

Igen — mondta Liszt —, belőlünk is legenda lett.

És előhúzta zöld . bugyellárisát, melyből kivett egy névjegyet és a ceruzáját, beszélőpartneréhez fordult, és megkérdezte:

— Mennyit ér önnek ez a miniatűr?

Guardi grófnő félrefordította a fejét, és a kert felé nézett. Szerényen így válaszolt;

— Számomra ez felbecsülhetetlen érték.

Liszt biztos kézmozdulattal tetemes összeget Irt a névjegyre, és átnyújtotta a fekete hölgynek.

— Parancsoljon — szólt, és megadta római bankárának a címét Is.

Joujou oda sem nézett, s a névjegyet a bársonyzacskóba rejtette, majd erősen összehúzta zslnőrját. Felállt, és a mester felé nyújtotta kezét. Liszt némán megcsókolta.

Grazié tante — szólalt meg most már olaszul a grófnő. Szótlanul kísérte a nőt a kaviccsal borított sétányokon, az Ibolyaszlnű aggófü mellett, a víz üveghangú csobogása közepette, egészen a villához vezető magas lépcsőkig. A lépcsők alatt mindketten némán meghajoltak, és Justine a fekete kalapjáról arcára húzta a fátyolt.

Az öreg Ltszt egy darabig a lépcsők tövében állt, látta, ahogy a hölgy lassan megy felfelé, egyre ma; gasabbra lépve távolodik, és ösz- szeolyad a zuhataggal meg a villa nyirkos árnyékával. A harangsző ebben a pillanatban már közelebbről, a vízesés másik partjáról hallatszott, egészen liangosan, mintha a nőt dicsőítené.

lOZEF PETEHKA

Jegyesek

Megpróbáltak kibújni a börUkböl. ^

E percnek

azonban ölük az éke,

tapadnak egymáshoz, mint lemezhez

a tűje.

Már más is megírta előttük e müvet, de az újrajátszott mű is lehet az eredetibbnél is gyönyörűbb, ha zeng

csuklóinkban, mint magánytól és

gőgtől átjagyott

szentéjben a vihar. Ha most szúlák

szökne ki

gerincvelőjükből, márványtorzót

díszítene.

0, öröklét, ó, egek...

Csak az idő vasfoga vésheti ki az együtt élni és megöregedni is képes

szoborcsoportjukat.

PAVEL KOYS

Egy férfira

Amikor már legvégén voltam

önmagámnak,

s egy méhével vetekedett súlyom

könnyűségben,

mindenki eljött, szinte mindnyájan

rohantak,

csak ö nem jött el éppen.

lOZEF BIMON

Bájoló

őrizd meg haragod s fáj'ádlrridd védd a csókok szédületét őrizd meg kemény térded is védd napjaink menekvését

őrizd meg éhséged és szomjad ha egymást el is mellőznénk őrizd meg mindazt mitől halunk védj sok-sok rémes költeményt

őrizd meg elnehezült kebled őrizd a föld s a kő súlyát őrizd kosárban a kígyót őrizd villogó zöld szemét

őrizd haragod s a megvetést kínok kínja az is te vagy őrizd rém jóakarónk az időt védd ne legyen még fanyarabb

Németh István fordításai

Mikor a fájdalom hegye fám zúdult-omlott,

az ő szava, vagy akárcsak a hallgatása megmentett volna. Mondják; elkutyult,

megromlott...

Inkább nem hiszem. Fájna.

(Vógh György fordítása]

elájult, meri kilőttem a kezéből a jegyzőkönyvet. Azt mondta nagybátyám, az ügyész, hogy mindenki jelugrált, csak Lajta maradt nyugodt, és azt mondta: Ne hülyéskedj, prücsök, és nagybátyám, az ügyész rögtön tudta, hogy én voltam. Nemcsak azért, mert ő mindig otthon csinálta a golyóit, és most észrevette a lilás löporjüstöt a torony számlapja mögül, és éppen tizenkettőt ütött az óra, kattogva jorogtak a láncos kerekek, aztán harangoztak Is, de én semmit sem hallottam.

— A gonosztevők összeesküvése — mondta a bíró, amikor magához tért, és intett, hogy vezessék el Lajtát. A teremben csak a bíróság tagjai voltak, a hegyilakókat már korábban kizárták a tárgyalásról, mert Lajta védelmében mindenfélét kiabáltak a prefektusról.

— Azonnal végre kell hajtant az ítéletet — mondta a bíró, bár tisztában volt vele, hogy a mi városunkban csak harmadfokú bíróság van, mint ahogy azzal is tisztában volt, hogy Lajta nem kötelet érdemel, de szigorú utasítás érkezett, nem szabad kesztyűs kézzel bánni a prejektus gyilkosával.

— Most már lejöhetsz — rángatta késő délután nagybátyám, az ügyész a lábamat, mert jöldsüket voltam. Elvitt autózni, de nem tudott az útra figyelni, és úgy reszketett a keze, hogy a cigarettáját is én tartottam. Rohangáltunk összevissza a mezőn. Zötyögtünk a patakparti homokkupacok között meg a hegyi úton, ahol véletlenségböl sincs forgalom, csak a hegyilakók jönnek nagy néha hosszú derekú szekereikkel. Pedig én nem is akartam autózni, arra voltam kíváncsi, hogy lesz-e vagyonelkobzás Lajtánál, mert Klotildot és az ásványgyűjteményt rám hagyta. Azt mondta, hogy a hülyékben nincs bizalma, inkább rám hagyja a köveit: „Ezek a gyűrűkbe raknák vagy a fülükbe, mint a vadak..Néha megmutatta nekem ezeket a csodálatos opálokat, rubinokat. Kiszedegette a kazettából smaragdjait, spinelljeit és ctrkon- jait, a különböző árnyalatú turmalinokat: „Ebből még hiányzik egy lehetséges árnyalat — mondta —, pedig láttam egyszer a bagdadi bazárban egy narancsszínűt, de nem tudtam ellopni." „Te szoktál lopni?" „Nem, nem szoktam, de néha lopok ásványokat. Érted, ezek ásványok, és nem drágakövek. Kristályok." Es most nagybátyám, az ügyész kocsizik velem. Lovaglócsizmájával időnként szétrúg egy-egy útszéli homokkupacot, mert a terepjárónak nincs ajtaja, azon a jelén, amelyiken 6 ül, ott csak egy lánc van.

— Te ott voltál, ugye? Mit láttál? — kérdezte.

Nem, nem is voltam ott.

— Ott kellett lenned prücsök, mert Mózes bácsi vele látott a kocsma előtt, és Lajtánál voltál akkor is, amikor elkapták a rendőrök.

— Igen, ott voltam, de nem láttam semmit.

— Nekem Igazán megmondhatod, én azt is tudom, hogy mtért történt. Ha egyszer kedved lesz hozzá, cserélhetünk. En elmondom, hogy miért, te elmondod azt, hogyan történt.

^ Jó, de akkor engeditek, hogy lemehessek bármikor a pincénkbe, és nem adjátok el Klotildot, mert anya is szereti.

— 0, igen... anyád — mondta nagybátyám, az ügyész. Belerúgott egy homokbuckába, és felüvöltott a fájdalomtól. Megálltunk, le kellett vetnie csizmáját, csupa kék volt a lábfeje, s körmét alól szivárgott a vér. — O, igen... Megtarthatod a szamarat meg a Lajos köveit Is.

■— Lajos?

a- Akarom mondani, Lajta — javított nagybátyám, az ügyész, és elpirult.

Szerettem volna tudni, hogy miért ölte meg Lajta a prefektust, és miért szekerezett be annyi hegyllakó a bányavidékről, és miért tüntettek Lajta mellett a tárgyaláson, amikor nyilvánvalóan 0 maga is beismerte a gyilkosságot.

— En csak azt láttam, hogy Lajta nem ivott többet, mint máskor, és amikor hazalndultunk, Klotild megette a csomag cigarettát, amit a vasúti pályaőr fizetett, és onnan tudom, hogy Lajta nem volt részeg, mert úgy adía oda a csomagot.

hogy Klotild csak a felét tudta leharapni, és még maradt legalább hat ép cigaretta, amit óvintézkedések után is lehe- | tett szívni, mert az a pimasz Klotild képes volt kiszedni az j ember szájából a bagót. Olyanokat csinált, hogy megleste a \ kollégium kerítése mögött cigarettázó fiúkat, és kivette kezükből a csikket. Egyszer meg a kertyendéglöben a plébános asztaláról csórta el a bunkós végű havannát..: Es amikor hazafelé mentünk a kocsmából és köszöntem Mózes bácsinak, az új prefektus valakinek azt mondta: „Üdvözlöm, doktorkám." Es ahogy ezt mondta, köpött is egyet. En hátranéztem, de nem volt Mózes bácsin kívül senki az utcában, és az öreg is éppen belépett a trafikba... — Lajta azt mondta, hogy siessünk, de a prefektus eléje állt, és megfogta a • vállát: „Sokáig kerestelek, de végtére is nem olyan nagy ez a világ. Gondoltam, hogy Gedeonhoz jutsz." „Gyere, menjünk, prücsök" — mondta Lajta, de a prefektus rángatta. — „A kurva anyádba mész, doktorkám. Azt hiszed, most is nagy- fiúskodhatsz, mi? Azt hiszed, hogy én még mindig bükkjaga- j tyás zsaru vagyok, ugye? Na, köszönj szépen." „Neked van [ kurva anyád, Tartaruga, és ne a Soós-gyerek előtt gyere rám." ,lNem vagyok Tartaruga..." — üvöltötte a prejektus.

— Tudod, hogy mi a tartaruga? — kérdezte nagybátyám, az ügyész.

— Azf nem tudom, de a többi szavakat mind értettem. !

— Teknösbéka, Így hívják a teknőst latinul.

— Értem — és folytattam a történetet. — „En senkinek sem vagyok tartaruga — üvöltötte a prejektus, és meg akarta ütni Lajtát, és akkor egyszerre két dolog történt. Klotild kiharapta Tartaruga Ingzsebéből a cigarettát és ugyanabban a pillanatban Lajta le is ütötte. „Mehetünk" — mondta nekem.

— Es még? — kérdezte nagybátyám, az ügyész.

— Es akkor hazamentünk.

— Innen valami hiányzik. Egy egészen pici valami, amit mi i

úgy hívünk, prücsök, hogy bűntény. Az nyilvánvalóan hiány- j zik. A kórbonctani jelentésben az áll ugyanis, hogy ,lcésre ! emlékeztető, kardpenge szélességű éles szerszámmal történt t a testüregbe való behatolás." j

— Várj csak — mondtam. — Ha elviszel engem is gombászni, amikor mész, és ha eldugod az ásványgyűjteményt, ' akkor továbbmesélem. |

— Esküszöm — mondta nagybátyám, az ügyész. i

— Ez, amit eddig meséltem, szerdán történt. 1

— Stimmel. [

— Csütörtökön is szidta az anyámat, és azt mondta: „Ho- (

hó, az erkölcscsösz doktorka kisfiúval buzizik mostanában, j azért nem kellett neki a lábatlan felesége." Es akkor Lajta belevágta a sarlót, de nem úgy, ahogy a filmen szoktak ölni, ‘ hanem úgy, mintha csak leköpte volna, és aztán Klotild ha- | zahozta a sarlót, mert ha Lajta részegen elhagyta a mezőn, ! akkor is Klotild hozta haza. Es most is hozta a sarlót, de Lajta nem veregette meg a nyakát, ahogy máskor szokta. \ „Ezt kicsináltam" — mondta, és ezenkívül nem volt hajlandó semmit sem mondani... En elmondtam, hogy történt, te t mondd el, hogy miért? ,

i — Kicsi vagy még, prücsök — mondta nagybátyám, az i ügyész, és, kalapjából dagadt lábfejére töltötte a vizet. — Ne j haragudj, prücsök, úgysem értenéd most meg, de majd egy- j szer bizony isten elmondom. í

— Nem vagyok kicsi, de tudtam, hogy te is olyan vagy, j

mint Babi néni, aki mindig csak ígérget... Es .nem is mond- j tam el neked, hogy csütörtökön reggel ott járt Lajtánál a i pincében Tartaruga, és rólad is szó volt. j

— Mit mondott? — kérdezte nagybátyám, az ügyész. j

— Azt mondta, hogy; „Gedeon is olyan balfácán, mint te." j Bs még azt • mondta; „Judittal utána is annyiszor kamatyol- j

' tunk, ahány bolhád van. doktorkám." S$ Lajta akkor ismét i

pojonverte, és elszedte a pisztolyt, mert Tartaruga azzal hadonászott.

— Nem hiszem, te prücsök. Be akarsz csapni. Miért ütötte volna meg Lajta a prefektust, hiszen minden cukrászdában lehet kamatyolnl fagylaltot vagy kávét.

— Nem, Gida. Ez a kamatyolás olyan, amit te szoktál csinálni Barbarával. Csakhogy itt azt a Judiíot, a lábatlan ember feleségét kamatyolta a prefektus, és azért kapta azt a nagy pofont Lajtától.

— Es Tartaruga nem adta vissza?

— Nem tudta visszaadni, mert elesett, és úgy csinált, mint amikor a kanális szortyog. Es most már látod, hogy én tudok mindent, és velem nyugodtan beszélhetsz, mert nem mondalak meg Babi néninek, és apának sem szólok, hogy Barbarával úgy autózol, hogy közben fogod a mellét.

— Te, béka — mondta nagybátyám, az ügyész, és visszaült a kocsiba. Indított és egyből fordult, de úgy, hogy visítottak a kerekek a homokon.

Most, hogy már egyikük sem él, nehéz volna ellepörlznt azt a rengeteg mendemondát, amivé Lajta története vált. Ezt a furcsa történetet, mely él még akkor is, ha összes szereplői réges-rég halottak. Látom anyám üvegtócsává gyűlő nézését. Hallom a terepjáró kerekeinek surrogását, Lajta unokatestvérének köhlntését, amint ott ül figyelmeztetően a szobában, Babi néni és anyám között, s a fehérre lakkozott szárnyas- ajtót nézi, ahol apám és nagyapám, az ügyész arról csevegnek, hogy • vajon lókötő vagyok-e, s hogy ez az idegen mit keres itt. Ez a harmadik unokatestvér abból az isten háta mögötti bányavárosból, ahol Lajta orvos volt valaha és Tartaruga volt a rendőr, és nagybátyám, az' ügyész jogtanácsos volt... Az örökös én vagyok, mert a törvényszéki jegyző által hitelesített végrendeletben hagyományozta rám Klotildot és az ásványait, melyeket mások drágakőnek neveznek. Hiszen ha nem is volna ez a végrendelet, akkor is el kellene dugnia nagybátyámnak, az ügyésznek ezeket a dolgokat, mert autózás közben titoktartást ígértünk egymásnak.

Csak most érzem, hogy Lajta halála megnyugtatott. En nem is őt szerettem. A pincét szerettem és a köveket. Es az sem lepett meg, hogy embert ölt. Olyan természetesen tette, mintha köpött volna.

Egyszer, amikor részegen hortyogott, kutattam abban a ládában, amely alá a gyűjtemény volt elásva. Láttam a fényképeit: matrózruhában, fehér betétes cipőben áll a htntaló előtt... Es bajuszos érettségi képét, és a bányászkórház előtt fehér köpenyben, és határozottan úgy emlékszem, hogy az egyik képen ők álltak hárman egy fenyő alatt: Lajta, Tartaruga és nagybátyám, az ügyész. Biztosan létezett egy ilyen kép.

— Ha Tartaruga nem kamatyol Judittal, még mindig élhetne? — kérdeztem.

— Talán igen — mondta nagybátyám, az ügyész.

— Azért, mert a Judit férjének nem volt lába, azért ölte meg Lajta Tartarugát?

— Nem, prücsök, ez sokkal bonyolultabb... Nagyon régi mese. Amikor Lajos odakerült, szerelmes volt a lábatlan feleségébe ...De akkor a lábatlan még ép ember volt, hegymászó. Es Judit őt választotta, nem Lajtát.

— Es szép volt?

— Szép. Nagyon szép — mondta nagybátyám, az ügyész, és elpirult.

Annak a pincének a hangulata kísért. Nem, ezt soha sem fogom tudni megfogalmazni. Egyre fennebb költözöm, s még így is gyakran ébredek arra, hogy ott vagyok abban a bor- szagú pincében, s a réseken besütő fényben egyik kezempől a másikba öntöm a drágaköveket.

Az éjszaka csendjében elpattanó hegedűhúrt, azt a képtelen teljességet, amelyben nincs jó és rossz, szeretek, nem szeretek, nem fogom tudni most már megmagyarázni soha.