Új Ifjúság, 1981. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1981-07-07 / 27. szám

C“T t’. ! ‘ ■ . ’ALf\K fEVbZE^rvI MUXKAHELVI ^' TAIT. GYAKRAX HAí.íA\i. BÁ>: V . . . \7, iS S/T\TE -XVTALÄNOS AARG ^OGYÓkÜRA után A FOGYD- ZX Kür.llKTi SÚLYÁT. A fE' ÉXSEG OKAI \ meí;eí.Ozfs EGY MÓD] ÁRÖL. XZ afcnan olvastok különböző fogyó­kúrákról, látjátok azoknak az em­bereknek a fényképét, akiknek dlé- tázással sikerült lefogyniuk. De mi történt velük a fogyókúra után? Tartósak-e ezek a karcsú vonalak? Erről már kevesebbet írnak a lapok, és hogy egy-egy fogyókúra következményei egyáltalán nem olyan egy­szerűek, bizonyítja azt egy széles körű, 20 000 ember bevonásával végzett kísérlet. Résztvevőinek a legkülönbözőbb fogyókú­rákkal sikerült egy év alatt ledobni, fö- löseges kilóikat, és elérni a kívánt test­súlyt. Az orvosok azonban ezzel nem ér­ték be, és a következő évben is figyelték pácienseiket. Egy év eltelte után megálla­pították, hogy a kísérlet alanyainak 95 szá­zaléka újra felszedte a nehezen ledolgo­zott kilókat, sőt az is előfordult, hogy né^ hányán még meg is tetézték ... A természet azzal a sajátos igyekezeté­vel, hogy fenntartsa az összes fajt, úgy rendezkedett be, hogy az ember minden fontosabb élettani funkcióját betöltő tulaj­donságát összekapcsolta egyfajta élvezettel. A nemzés és az étkezés Is Ilyen szempont­ból a legfontosabbak közé tartozik, és ezért mindkettő kellemes az ember számá­ra. De miért eszünk olyan sokat? Ennek oka az irányító szervben, az agy­ban keresendő. Az agy hypothalamus nevű része fontos vegetatív központ: a szervezet víz-, zsír-, szénhidrát- és sóanyagcseréjét szabályozza. Az irányító központ azonban nem műkö­dik mindig tökéletesen, s főleg azok kö­teténél. Hogy az orr és a felső ajak köz­ti pont érzékenyebb és általa befolyásol­ható az ember étvágya, ez szerencse, mert így mód nyílik minden teltkarcsúnak or­vosság és nagyobb erőfeszítés nélkül az önfogyasztásra. A módszer egyszerű: keressétek meg sa­ját aktív érzékeny pontotokat úgy, hogy tapogatással próbáljátok ki az orr és az ajak közti érzékeny helyet a mutatóujjal. Gyorsan felfedezhetitek, és fel is tudjátok fedezni, hogy az egyik hely érzékenyebb, mint a másik, vagy mint a környezete. Ha megtaláltátok ezt a pontot, akkor a követ­kezőképp masszírozzátok: 1. módszer: Bal kezeddel feltolod a fel­ső ajkadat és a jobb kéz mutatóujjával föl- -le masszírozod az érzékeny pontot. 2. módszer: Fogd a jobb kezed mutató és nagyujja közé a felső ajkat, mintha hara­pófogóval akarnád csípni az érzékeny pon­tót, és ugyanúgy, mint az előző módszer­ben, húzogasd fel-le, azaz masszírozd a már megtalált aktív Idegdúcos pontot. 3. módszer: Az aktív pontot benyomod a mutatóujjad körmével. Belülről az íny olda­láról ellennyomás keletkezik. Ezután a kör möddel mintegy három milliméternylre fel­nyomod, majd Ismét lenyomod az ajkadat. A felső ínyre gyakorolt nyomással ugyan­olyan hatás érhető el, mint a fenti csípős módszerrel. Az egész masszírozásnak mindössze tíz másodpercig kell tartania, ami azt jelenti. LEFOGYNI NEHÉZ hogy az étvágy központjának az aktivizá­lására elég harminc masszírozó mozdulat. Lehet, hogy ez a módszer nem jár azonnal en^ménnyel, de nem szabad elvesztene­tek a türelmeteket. Tehát tíz másodpercet napontal zött a körülmények között nem, amelyek­ben ma élünk. A fejlődés szempontjából az a funkció az egyik legrégibb funkciók közé tartozik, de sajnos még ma is úgy van beállítva, „beprogramozva“, mint ahogy azokban az időkben volt, amikor az ember csak vadászó, gyűjtögető, esetleg pásztor- kodó életmódot folytatott. Abban az idő­ben a testben felgyülemlett zsiradéknak megvolt a maga hasznos küldetése, mert az ember nem volt mindig abban a sze­rencsés helyzetben, hogy kedvezett neki a vadászszerencse. Ilyenkor hosszabb-rövidebb időre koplalni kényszerült. A meglévő „program“, illetve ösztön azt parancsolta, hogy egyék, amennyit csak bír, hogy le­gyen mit „elkölteni“ az ínséges időkben. Hogy az ember teljesíteni tudja ezt a „programot“, nemcsak az éhséget és jólla­kottságot érzi, ha étvágya is van. A mai helyzetben, a civilizált országokban, ahol megfelelő mennyiségű élelmiszer áll az ember rendelkezésére — sőt olykor még felesleg is van —, ez a program szinte végzetes, és áldatlan hatását nemcsak az embermilliókon, hanem sokszor már a há­ziállatokon Is tapasztaljuk. A természetben ugyanis egyetlen állat sem túltáplált, ha csak nem készül téli álmára. De ha egy állat az ember közelében él, és elégséges táplálékot kap, sokat fal, és elhízik. Nap­jaink embere eltér az egykori vadászgató, gyűjtögető lénytől, ma az önkiszolgáló bol­tok társadalmát éljük; de agyának alapvető funkciói egyáltalán nem, vagy majdnem semmit sem változtak. KARCSŰNAK MARADNI MÉG NEHEZEBB A táplálék kívánása a többi hasonló szokástól abban különbözik, hogy az ét­kezéstől nem lehet teljesen elzárni az em­bert, vagy leszoktatni róla. A dohányost, az alkoholistát vagy a kábítószer-élvezőt ki lehet gyógyítani úgy, hogy huzamosabb ideig megvonjuk tőle azt, ami a kárára van, de enni mindennap kell. Ezért az orvostudománynak ott kellene beavatkoznia, ahol a vágy születik, tehát az agy legrejtettebb zugaiban. De ez na­gyon is összetett kérdés. Viszont létezik egy nagyon egyszerű és hatásos módszer: az akupresszúra. Az akupresszúra az akupunktúra idősebb ^ testvére. Amíg az akupunktúránál a test bizonyos pontjaiba tűket szurkálnak, addig az akupresszűránál egyszerű masszázst al­kalmaznak. Az aktív pontok a bőrnek azon a Helyein találhatók, ahol az Iflegvégződé- sek. Ha ezeket a pontokat szúrással vagy masszírozással Ingereljük, ezek az Ingerek eljutnak az agy bizonyos pontjaíHai A' Eépea mi^jelölt ponl napi 10 mIsoSpercen Si törtln'Ő m'asszírozSsS Íce5vez8 hatással lefigí az agyközpont éhség- és telítettség érzétét szabályozó Ideggöcal- ra. Aa IrziSeny po.nt masszírozási módjairól cikkfinkben írunk. Az a hely, ahonnan befolyásolhatjuk az éhség és a jóllakottság érzetét, az orr alatt, pontosan az orr és a felső ajak kö­zött található. Az orvos, aki az eddig isme­retlen aktív pontot felfedeztOi sokáig és sokféleképpen vizsgálta a suájüreget, és o vizsgálatai révén fedezte fel ezt a pontot. Természetesen egészen véletlenül. Ugyanis minden aktív pont érzékenyebb a környe-^ ^ A gyerekek közül többen a kiflin és a sörön kívül semmiféle élelmet nem Ismertek, és még nem tartottak kana­lat a kezükben, pedig már ötévesek vol­tak, amikor ide kerültek — ezzel fo­gad a csákányi (Cakanyj gyermekott­hon Igazgatója, Habán elvtársnő. Nézegetem a vendégkönyvet, a gye­rekek leveleit. Levél; „Hetvenen élünk az otthonban, és azért vagyunk Itt, mert a szüléinknek nem kellünk, eldobtak maguktól. Nem gondolnák arra, hogy szeretnénk velük lenni, hogy szükségünk van rájuk. An­nak ellenére, hogy élnek, árváknak érezzük magunkat.“ — Sokan játékszernek vagy új ru­hának tekintik a gyereküket, melyet ha megunnak, eldobhatnak. Néhány szülő számára a gyerek nagy teher, amelytől Igyekszik mielőbb megszaba­dulni. Az ilyen gyermekekről gondos­kodik a ml otthonunk. A börtönbünte­tésüket töltő szülők gyermekeit Is ml vesszük gondozásba. Itt-tartózkodásuk költségeit bírósági döntés szabja meg, sajnos, nagyon gyakori az olyan eset, hogy a szülök még e csekély összeg (100—200 korona) fizetését Is megta­gadják — folytatja a gyermekotthon igazgatója. További levélrészlet; „Ha legalább egy kicsit szeretnének bennünket a szüléink, akkor időnként meglátogatnának, de ha jönnek is, ak­kor sem hozzánk, hanem az Igazgató néni után mennek és felelősségre von­ják, miért kell értünk fizetniük. Ezért nem is örülünk, ha jönnek. A múltkor, amikor itt volt az anyukám, csak áll­tam és hallgattam, nem tudtam mit mondani. Egyáltalán nem örültem ne­ki. Nekem igazi anyuka kellene, és nem az az asszony, aki itt volt.“ — A' gyéreinek piszkosan, éhesen, tes­tileg legyengülve kerülnek hozzánk. Nem ritka a megkínzott gyermek. Nem­régen egy olyan kislányt hoztak hoz­zánk, akinek sebeibe a szülei csípős paprikát raktak. Egy leányanya azzal kínozta a kisfiát, hogy a testén oltotta el a cigarettacsikkeket, és egy fém­szekrényben tartotta bezárva. Volt olyan gyermekünk Is, akit a szülei az istál­lóba zártak, és nem adtak neki enni. A szomszédok lettek figyelmesek a kínló­dó gyerekre, ők mentették meg az éh­haláltól. Levél: „Itt a gyermekotthonban mindenünk megvan. De azért mégis hiányzik a szü leink szeretete. Nagyon szeretjük taní­tóinkat, a nevelőinket, csak az a baj, hogy ők kevesen vannak, mi meg so­kan, nem jut belőlük mindenkinek.“ Amit a gyerekek legjobban Wányól­nak, az az érzelmi kötődés, a szülői sze­retet. Egy nevelő nem tudja pótolni a gondjaira bízojt tizenöt gyermek apját, anyját. Egyedüli megoldásnak az örök- befogadást tartom, nagy Is az érdeklő dés, de sajnos, az erre vonatkozó tör­vényrendelet meglehetősen köt bennün­ket. Kimondja, hogyha a szülő 12 hó­nap alatt csak egyszer is érdeklődik a gyereke iránt, akkor már nem fogadha­tó örökbe. Persze itt Is megnyilvánul a szülők jellemtelensége; tizenegy hó­napon át felé sem néznek a gyerek­nek, a tizenkettedikben aztán megje­lennek, megjátszva a féltő szülő szere­pét. Véleményem szerint szükség lenne a várakozási idő lerövidítésére, mert például, ha ez csupán fél év lenne, ak­kor az otthonunk lakóinak az ötven százalékát öri^cbe fogadhatnák. A gye­rekek Igazi szülőkre találnának, normá­lis körülmények között élhetnének, bol­dog családi körben. További levélrészlet: „Néhányon közülünk új szülőket kap­ták, jó lenne. Ha valaki értem is eljön­ne. Régebben ezt csak sajnálatból tet­ték, nekünk azonban nem sajnálatra Van szükségünk. Sokan előítéletekkel viseltetnek irántunk, nem tekintenek bennünket teljes értékű embereknek. Szerencsére az ilyenekből nincs sok. Mi nem tehetünk a sorsunkról, h'álásak va­gyunk minden csöpp szerétéiért. Hiszen e'd'dig nagyon sok rosszat átéltünk." Takács Éva

Next

/
Thumbnails
Contents