Új Ifjúság, 1981. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1981-12-21 / 51-52. szám

12 DM

A

mikor másnapra találkozót be- , szélt meg a „kis norvéggal“ Tivoliban, Villa d’Este-bell lakásán, a mesternek kiment a fejébfil, hogy karácsony vigíliája van. Csöndes és nyugodt nap köszöntött be, meleg és aranyszínű a ferdén érkező téli napfénytől, mint amilyenek a decemberi napok Rómában lenni szoktak. Az öreg Liszt lassan járkált fel s alá a kert ösvényein, szökőkutak csobogtak mellette, a majdnem ünnepnek számító napon már megnyitották őket. A norvég látogatása után megint kiment a kertbe, enyhe köd ereszkedett alá, és amikor arra a helyre ért, ahonnan a Had- rlanus-vlllát és a távolban egész Rómát láthatta, úgy érezte, mintha a látóhatár összeszűkült volna, a Sza- bln-dombokra kékség ült és a Szent Péter-bazlllka Innen oly kicsiny, de kerekségében szép és élettel teli kupolája, mintha csak a Campagna gyümölcse volna, a távolságtól ugyanolyan kéken bukkant elő, pasztellszín vonalakkal, mint a háttér egésze.

Reverendáját megigazítva leült egy padra, és végignézett az oly jól Ismert tájon, mintha életében először látná a Campagna lankáinak körvonalait és terpeszkedő síkságát. A levegőben, az előtte kítárulkozó térben ünnepélyes csönd honolt, mint mindig és mindenütt karácsony vigíliájának napján. A távolból — talán éppen Rómából, mert Igen tompa volt a zúgás — harangszó hallatszott. A dallamra fülelt: é-á-gesz-á. Ismételgette gépiesen, de a kis, nevetséges és nagyon rokonszenves norvégra gondolt, aki elhozta a versenyművét. Olyan bátortalanul és megllletődve, reszkető kezekkel ült le a zongorához, hogy alig tudta eljátszani a saját szerzeményét.

„Milyen mulatságos volt — gondolta Liszt —, amikor úgy csodálkozott, hogy én azonnal, príma vlsta elzongoráztam a művét, mintha régóta Ismerném. Hiszen ez semmiség, szép, de...“

Liszt azon tűnődött, ml Is a zene

voltaképpen, tovább hallgatta a ha- rangszót, és nem tudta pontosan kivenni a zúgásból a dallamot.

Ebben a pillanatban egy kislány szaladt oda hozzá, Blonda, a Villa d’Esie gondnokának a lánya, és kezében fehér papírlapot lobogtatva már messziről kiáltozta: „Slgnor abate, signor abatel“ Kifulladva állt

zét elvezető apró árkok csörgedeztek. Liszt felkelt, és lassan a kislány után Indult. Az árnyékos helyek nyirkosak és hűvösek voltak, a víz egyhangúan csobogott, ez a zúgás a ciprusok és örökzöld tölgyek között mintha a madárdalt pótolta volna. Csaknem tavaszlas volt az Idő.

Szemben a hosszú, keskeny lépmlnlatűrt vett elő.. Szó nélkül átnyújtotta az „apátnak“.

Liszt kezébe vette a miniatűrt, megnézte, és csöndesen felsóhajtott, úgy csodálkozott, mintha valami Igen meglepő dolgot fedezett volna fel. A képről egy sovány, szinte gyermeki arc nézett rá, erős homlokáról rakoncátlanul oldalra hulló hajtlncsekVILLA D‘ ESTE

meg a szeretett mester előtt, és előírásszerűén pukedllzve átnyújtotta neki a nagy, női betűkkel írt lapot.

— Egy hölgy... — mondta levegő után kapkodva — egy hölgy ... egy idős hölgy szeretne találkozni slgnor abatéval ... azt mondta, hogy okvetlenül, hogy muszáj... Pedig a papa megmondta, hogy nem lehet... de ő mégis, okvetlenül...

Liszt nyugodtan elolvasta a levelet.

„Mester, a nevem nem mond semmit önnek. De találkoznunk kell egy nekem fontos ügyben. És talán önnek sem lesz közömbös, fogadjon, kérem.

Justina Guardl grófnő.“

Liszt felemelte szemét a levélről, és Ismét a messzeségbe nézett, mintha az égszínkék, meleg térségben keresné a nő nevét. De emlékezete semmit -sem mondott neki.

— Jól van, gyermekem — szólt —, kérd meg a hölgyet, fáradjon a kertbe.

Blonda nekilendült, és gyorsan végigfutott a kaviccsal borított sétányokon, melyek mellett Ibolyaszínű aggófű virított, és a szökőkutak vlcsön feketébe öltözött nő jött lefelé. Mozdulatai bizonytalanok voltak, járása Ingadozó, és amikor megállt a mester előtt, félénken vetette rá nagy és szokatlanul kék szemét. Töprengett, hogy Is kezdje a beszélgetést, s egyszer csak, már eléggé váratlanul, mélyen meghajolt, majd szájához emelte zsebkendőjét, és halkan kö- hintett. Túl lehetett az ötvenen.

— Hideg van — mondta Liszt —, menjünk a napra. Látja, milyen nyirkos Itt. Ma nyitották meg a szökőkutakat.

Visszafordultak a pad felé, ahonnan a Hadrlanus-vllla látszott. A hölgy egy darabig némán ment. majd hirtelen franciául szólalt meg. Liszt csodálkozva nézett rá, a nő hangját, különösen pedig a beszédmódját ismerősnek érezte.

— Gyönyörű Itt. Először járok Tivoliban.

Amikor a padra leültek, a hölgy szó nélkül kinyitotta a kezén hordott bársonyzacskót, és kiemelt belőle egy átlátszó papírba csomagolt kerek tárgyat. Némán kibontotta a fehér papírt, és egy arany,keretbe foglalt

kel. Tiszta szemében a zsenialitás és a humor csillogása, nagy, csontos orra' hosszú, finom vonalat rajzolt ki. Liszt nagyon sokáig szemlélte a szép vonásokat.

— Chopin — szólalt meg végül, planlsslmóban.

— Ez az utolsó kincsem — mondta a grófnő

Liszt ránézett, azután Ismét az arcképre, melyet kezében tartott. Remegett a nő keze, ezt jól látta.

— Hogyan került önhöz? — kérdezte. *

— Chopin tanítványa voltam — suttogta bizonytalanul Guardl grófnő. Majd hozzátette: — És szeretném eladni.

— Eladni? — kérdezte Liszt csodálkozva.

— Van egy unokám ... — válaszolta még csöndesebben a nő —-, és igen nehéz helyzetben vagyok. Ez mindenem.

Liszt agyán hirtelen átfutott valami. A látványt — nem annyira magát az arcot, mint Inkább a keretet díszítő aranyozott rózsákat — Ismerősnek érezte, Elk ipta tekintetét a miniatűrről, és figyelmesen a mellette ülő nőre pillantott. Sápadt volt, ajkát keserűen összeszorltotta, éé szép, vlrágsztrmos finomságú smr' héját leengedte kék szemére. OOn> desen és mozdulatlanul ült. ^gy darabig hallgattak. Liszt gépiesen újra Ismételgetni kezdte a távoli harangok kongó hangján. A szökőkutak madarai közvetlenül a hátuk mögött csicseregtek.

^ De hiszen... — kezdte el Liszt.

Am e pillanatban Guardl grófnő fölemelte a kezét, mintha vissza a- karná tartani a férfit, és kétszer csak ennyit mondott:

— Nem ... nem ...

És egyszerre az Idős zenész szeme elé tárult a régen elfelejtett kép, mintha az Itáliai december kéklő ködjei függönyként lebbentek volna fel. Régmúk Ifjúságának bolond ével jelentek meg előtte. Hát mennyire könnyelmű Is volt az emberi Arra gondolt, hogy Guardl grófnő neve csak álnév. Lopva, sandán rápillantott a mellette ülő nőre. De hiszen ez Justine, Joujou, a régi párizsi Ismerős. vele együtt járt Chopin lakásán, amikor a zeneszerző nem volt odahaza. Joujou ellopta akkor ezt a miniatűrt, ő pedig nevetett rajta, mint egy jó tréfán. A miniatűr aztán egyszer s mindenkorra összeveszftette őket, ezután már soha nem voltak olyan felszabaduHtak egymással szemben ........A son ami Frangols Liszt“

— Ismételte magában az Etűdök kottájára Irt ajánlást.

Ismét kinyitotta száját, hogy mondjon valamit. És a feketeruhás hölgy Ismét tett egy visszautasító mozdulatot.

Majd a nő hangosan így szólt:

— Ne Idézzen kísérteteket.

— A kísértetek visszatérnek — suttogta megllletődötten az öreg.

— De sohasem ugyanabban az a- lakban — mondta határozottan a hölgy. — Valóban Guardl grófnőnek hívnak Csak van egy unokára .. Azt szeretném, ha önhöz hasonlítana.

E szavak tónusában annyi tiszteVÄRI ATTILA:

TA R TA R VGA

Nagybátyám, az ügyász volt az egyetlen, aki nem szidott Lajta miatt. Még akkor sem, amikor ott tanyáztunk a kiégett malom pincéiében, Lajta, én és a szamár; az egyetlen dolgozó, mert Lajta abból élt, hogy kOlcsönadogatta a szamarat, meg abból, hogy Klotlld, a szamár képes volt egyetlen szuszra kltnnl fél veder sört, és órákig lázott Örömében, ha cigarettát adtak neki.

— Nem hittem, hogy csavargót nevelek — mondta apám, és nagybátyám, az ügyész pont úgy röhögött, mint Klotild a cigarettának, és azt mondta: .tévedsz, kedvesem', mert a ml családunk ilyen émelygős, mint egy málnaszörpOs kakaó- habbal leöntött keresztelői hangulat. „Tévedsz, kedvesem.'

— Kérlek, szeretnék valamit mutatni neked — mondta apám,

és nagybátyámba karolt, és mindenki tette magát, hogy nem tudja, mi következik, pedig ha lehetne hallgatózni nálunk, akkor most éppen azt lehetne hallani: „Szépen kérlek, Gedeon, ne röhögj ilyen osztentatíve'. Amire Gedeon bácsi azt fogja válaszolni; „Kedvesem, az én keresztnevemet Gedeonnak és nem Gideonnak kell ejteni, azonkívül nem szoktam ^ röhögni, esetleg nevetek, és még ezenfelül, kérlek, kerüld az s idegen kifejezéseket.“ |

De nálunk nem szabad hallgatózni. Azt csak Lajtánál lehe- ! tett, a pincében. Nála mindent lehetett. Fagyalbokorra öltöt- * tűk a dlllkOrtét, mert akkor felfut a tűzfalra, és gyertyatartó ■ formájúra növeltük az almafákat. Bs amikor leestem, nem f kellett azt mondani, hogy fáj a popóm, mert Lajta irtó dJl- | hős tudott lenni az ilyesmiktől. |

— A seggem, fiatalúr. Brit, a seggem. Annak van popója, i akinek fütyülOje. Érti? Attól Ijednének meg a mamák, ha a | kisfiúk lütyünflüttye, bögyOrője, vagy még hogy a francba 5 hívják, egyszer csak elkezdené fütyülni a szorrentól emléket, s

Bs Lajtánál szabad a fűrészporban aludni, vagy Klotlld mel- f lett a szalmán, ahol az ember jobbára nem is tud aludni, j mert Klotlld mindegyre megbOkl az orrával, mint a mene- , dékhdzt ágyon szokták, hogy forduljon az ember, és ha nem j sikerül a csel, akkor boldogan lázik.

Szóval, ott ültünk az ebédlőben, éjt és Babt néni és az Ide- ' gén és anyám... Az idegen, aki Lajtának harmadik unoka- j testvére volt, és eljött a drágakövekért. Anyám mozdulaíla- í nul ült, 0 soha sem szólt bele semmibe, csak olyanokat esi- i nált, hogy megrázta a fejét, és billegve táncolt, miközben f azf mondta: „FOúr, hozzon egy ételt, melyben jelen vannak a hal, a rizs és a mazsola, leöntve szójaszósszal japánosan.' i Különben csendes volt, egész nap azt nézte, hogy Babi néni, í apám nagynénje hogy gyúrja a laskát, és néha azt mondta ‘ mélázó hangon: „Nem laska, hanem tészta, de istenkém, \ miért ne lehetne laska, ha a torma nem retek, és az orto- ■ gonális nem illatos. Oh.“ '

Bn nagyon szerettem, amikor a mama Ilyeneket mondott, mert csak akkor volt ijesztő, ha hallgatott, és ropogtatta az ufjatt, vagy az ablakhoz szorította az arcát, és nézte a pa- | takparti égerfákat, és könyörögni kellett, hogy löjjOn már j el, és hiába sötétítettük el az ablakot, mert ott állt, elkékült 1 az orra és a szája a nyomástól, és télen szinte ráfagyott az | üvegre. \

Nem ... nem ... sokkal jobb volt, ha beszélt vagy ha apa beszélt nagybátyámmal, az ügyésszel, vagy az, amikor Lajtával néztük, hogy kapkodja Klotlld a fejét, ha meghallja a I sör szót. I

*— Mea kell borotválkoznom, prücsOk, mert nagyon sOrtés '

Fodor Katalin tnsrajzat (12—13 old.)

az arcom — mondta Lajta, és Klotild gyanakodva nézett, mert megcsináltuk vele azt is, hogy gomboltuk a nadrágunkat, mintha ktsdolgunkrd mennénk, és otthagytuk, mert olyan cirkuszokat csinált a kocsma előtt, ha nem kapott sört, hogy tiszta szégyen volt.

Ilyen volt Klotild, néha átfOtt a patakon, megállt a ház előtt, és nézte anyámat, majd megkerülte a házat, és ismét visszajött, és olyan közel ment az üveghez, hogy ősszel meg télen párás is lett az ablak. Nézték egymást, aztán Klotild zászlósán magasra emelt farokkal rohant a palló felé. Sokszor órákig lestük, ha éppen nem kellett kölcsönadni a fa vágónak, vagy Lajtának volt mit innia otthon is, vagy ha

éppen mesélni akart nekem, ami elég ritkán fordult elő... Szóval, néztük ezt a torz játékot, mintha Klotild, a szamár is tudta volna, hogy anyámnak valami játékot kell vinni. jEzt én fedeztem jel. hogy a játékok érdeklik csupán.)

Cserebogarakat fogtam, azt mondták, ezer szárnyért kaphatok egy focilabdát, senki sem tudta megtnondapi, hol ..píin a cserebogár-hivatal, még nagybátyám, az ügyész sem tudta, azt mondta, ha megtalálom a begyűjtő központot, szóljak, mert neki is maradt még gyermekkorából néhány ezer szárnya.

A szobámban mindenféle skatulyák, kazetták és dobozok voltak, és míndenikben kapárásztak a cserebogarak. Anyám fölvett egy gyufaskatulyát és a füléhez tartotta: „Hozzál nekem máskor is dobozt ilyen mozgó sötétséggel“.

Most, hogy már senki sem él azok közül, akikről mesélek, nincs akitől megkérdezzem, miért készültek elmenni ebből a városkából, és miért maradtak mégis mindörökre itt: Babt néni orgonaszeszes zsebkendőivel, Babt néni, aki a seritövei hadonászva magyarázta, hogy egyszer felpakol, és akkor vége... Nagybátyám, az ügyész, a törvénykönyv alapvetően elhibázott voltában való nagy bizakodásával (ezt ő szokta így mondani magáról harmadik személyben), anyám, akinek tekintete átszivárgóit az ablaküvegen, mint a kamrába akasztott disz- nófősajt bőrén a csöppekbe gyűlő zsír, de a tekintete sohasem tudott tócsává gyűlni, hogy aztán elinduljon vékonyan kígyózva a hegyek jelé... Meg nagytata és nagymama a falon, mindketten barnára pácolOdva a füsttől, s az a hajdani festő nem egymás felé tekintő két képet festett. Nagytata is, nagymama is a kandalló tetejét nézte. Anyámra hagyták a hegyek bámulását.

— Ti nagyon gazdagok vagytok -y mondta Lajta. — Ha akárnátok, reggeltől estig álmodozhatnátok.

— Te is ~ mondtam bizonytalanul.

— Oho, ez nem igaz. Nekem nincs rá pénzem. Bn Ingyen csinálom ugyanazt, amit ti pénzért.

Nagybátyám, az ügyész is azt mesélte, hogy a főtárgyaláson ugyanezt mondtat „Bn ingyen csináltam ugyanazt, amit ti pénzért csináltok.“ Bs azt is mondta, hogy egyáltalán nem érzi bűnösnek magát.

— Azon a napon, amelyen a főtárgyalást tartották, rengeteg szekér érkezett, annyi hegyilakó főtt be a városba, mintha hetipiac volna, pedig Mária-Magdolnakor volt a piac... Beálltak a templomtéri gesztenyefák alá, zabot öntöttek az abrakosvedrekbe, ilyenkor rengeteg vadgalamb és gerle mászkált a porban, és elloptam a nagybátyám, az ügyész puskáját, mint hetivásárkor, ha csak tehettem, mert a kocsmáros két madárért adott Lajtának egy korsó sört, de még így is szinte ingyen kapta őket, mert rántott csirkeként fzolgálta fel vagy paprikáson, mert a parasztok nem ették volna meg, ha tudják, hogy galamb. Ezek itt a békacombot sem eszik.

Egészen közel kellett férkőzni a madarakhoz,- hogy főbe lőhesse őket az ember, mert szárnytollaikról lepattant a légpuska golyója. De el lehetett lopni a sörétes puskát is, s a templom tornyából közvetlenül a számlap mögül leheteti a törvényszék tetejét lőni, onnan, ahová senki sem fért be, csak én, mert én voltam a legsoványabb a fiúk közül, és ott fenn nem vehetett észre senki, mert nem is gondolták, hogy a két szét mállóit tégla helyén át tud mászni valaki.

fis éppen akkor, amikor Lajta fölött kimondták az ítéletet, és nagybátyám, az ügyész megdöbbent attól, hogy a legsúlyosabb ítéletet kapta, én megláttam odafentről a kéktollú mátyásmadarat a törvényszék egyik ablakpárkányán és odalőttem. Aznap nem légpuskával vadásztam, mert nagybátyám, az ügyész odabenn tanúskodott, és én nem tudhattam, hogy vaddisznót hajtottak a Mária-Magdolnakor, és ha lett volna helyem a számlap mögötti kuckóban, biztos hanyatt esek az ütéstől, de nem estem hanyatt, és még órák múlva is hallottam a harangot vagy valami ahhoz hasonló zúgást. A bíró