Új Ifjúság, 1981. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1981-12-21 / 51-52. szám
^ UM VÍZUM SPANYOLORSZÁGBA MINDEN IRQ, KÖLTŐ VAGYA, HOGY FELJUSSON A PARNASSZUSRA, A LABDARUGÓÉ PEDIG, HOGY EGYSZER ELJUSSON A VILAGBAJNOKSAGRA. CSAK NAGYON KEVESEKNEK ADATIK MEG EZ A SZERENCSE. EZEK KÖZÉ TARTOZNAK A CSEHSZLOVÁK ÉS A MAGYAR LABDAROGO-VALOGATOTT TAGJAI IS, AKIK KEMÉNY KÜZDELEMBEN VÍVTAK KI A SPANYOL VlZU MOT. ERRŐL ÉS A VÉLT ESÉLYEKRŐL NYILATKOZNAK A LEGILLETÉKE SEBBEK: SZEPESI GYÖRGY, A MAGYAR LABDARUGÓ SZÖVETSÉG EL NÖKE, MÉSZÖLY KALMAN SZÖVETSÉGI KAPITÁNY, ÉS A CSÉHSZLO VAK CSAPAT JÁTÉKOSAI. Dr. Jozef VengloS edző, a csehszlovák siker kovácsa, Ladislav Vizekkel. Nehéz selejtező csoportban, kemény küzdelemben vívta ki a továbbjutást a csehszlovák válogatott.' A- lább az egyes mérkőzések közvetlen résztvevői és hősei nyilatkoznak. MARIAN MASNY (Wales :— Csehszlovákia 1:0): Minden kezdet nehéz, de ez még annál Is nehezebb volt. A walesiek az angolok Iriss skalpjával álltak ki ellenünk, korábban 4:l-re verték őket. Ez felfokozta az önbizalmukat, telve voltak erővel, lelkesedéssel. E tulajdonságokat otthon máskor la éreztetik. Nyilvánvaló volt, hogy amely csapat csoportunk erős hármasából otthonában megtorpan, az kiesik a játékból. Tudták ezt a walesiek Is, és ennek megfelelően hajtottak, sbár ml Is Igyekeztünk, az első félidőben nem voltunk méltó ellenfeleik. Döntő gólt kaptunk, és nem tudtunk szabadulni a teklntélytlszte- lettől. A szünet után jobbak voltunk, de .nem tudtuk érvényesíteni a játékfelfogásunkat. ZDENÉK NEHODA (Csehszlovákia — Törökország 2:0): Azt hittük, hogy ezen a mérkőzésen csak a gólarány kérdéses, de a nehéz, jeges talajon végül is a vártnál nagyobb erőlködéssel vívtuk ki a szerény győzelmet. Ilyen körülmények között elveszett a játék szépsége, csak egy cél le!>e gett előttünk, valamilyen módon az ellenfél hálójába juttatni a labdát. Nyugodtan elmondhatom, hogy a véletlenre.játszottunk. Röv.,1 időn belül két gólt szereztem, és alaposan fellélegeztünk, hogy ez Is utánunk van. A kimondott sereghajtóval mekkora küszködéssel győztünk. UBOR RADIMEC (Törökország — Csehszlovákia 0:3); Isztambulban két ízben is halálos csend uralkodott. Először a szünetben, az öltözőnkben, amikor fejmosást kaptunk, a mérkőzés után pedig a lelátókon. A gól nélküli első félidő alaposan felbosszantotta csapatunk vezérkarát, a szünetben teketórlázás nélkül értésünkre adták, hogy ha nem akarunk elbúcsúzni Spanyolországtól, akkor győznünk kell. A második félidőben már élvezettel játszottunk, ós a gólok is megszülettek. LADISLAV VIZEK (Cseh Szlovákia — Izland 6:1): Tudtuk, hogy sok gólt kell lőnünk, de az elején nem ment a dolog. Éreztem a- zonban, hogy előbb utóbb fordul a kocka, és bejönnek a gólok is, ha majd az izlandiakban elfogy az erő. így is lett. Örömömre szolgál, hogy én nyitottam meg a gólesőt. Addig a kapus még a szemünket is kivédte, aztán jött egy ártatlan támadás, tulajdonképpen nem Is kapura szántam a labdát, és 1:0 lett belőle. Egy kicsit megijedtünk, és a közönség is kezdett Izgulni, a- mlkor az ellenfél 2:l-re szépített. A végén azonban újra magunkra találtunk, és akkor már úgy hullottak a gólok, mint a nyári zápor. Ha még legalább öt percig játszunk, több Is esett volna. A mérkőzés végét jelző sípszó — ökölvívó kifejezéssel — a kiütéstől mentette meg Izlandot. LADISLAV JURKEMIK (Csehszlovákia — Wales 2:0): A brit csapatok ellen szívesen játszom, ezért örültem a mérkőzésnek. Biztos voltam benne, hogy győzünk, mert a britek idegenben legalább egy osztállyal gyengébben játszanak, mint otthon. Vártuk, hogy védekezni jönnek, és csak az volt kérdéses, hogy mikor esik gól. Végül egy kicsit be is segítettek, amikor Pa- nenka szabadrúgása után öngólt vétettek. Hosszú idő után ismét a fedezetsorban játszottam. Nem zavart, bár Itthon ezen a poszton többet kell támadnom, mint idegenben, ahol inkább a sepregetőt segítem. Sajnos, kaptam egy sárga lapot. Az ellenfél cselezett, becsúsztam, és véletlenül eltaláltam a lábát. Lehet, azért kaptam, mert a bíró kompenzálni akarta a korábban a walesi játékosnak adott sárga lapot. Mivel a törökök elleni meccsen is volt egy sárga lapom, nem utazhattam Izlandra ... JAN KOZAk (Izland — Csehszlovákia 1:1): Az e- gylk beszélgetésen megkérdezték tőlem, hogy a selejtező mérkőzések melyik gólját tartom a legfontosabbnak. Bár ez még a Wales — Izland (2:2) mérkőzés e- lőtt történt, azt feleltem, hogy az izlandi egyenlítő gólt. Mikor ott kikecmeregtünk a kátyúból, hittem/ hogy továbbjutunk. Szavamra, azt sem tudom, hogyan adtam azt a gólt.. A labda lepattant Masniról, 6 rém esett... S amellett annyi kimondott gólhelyzetünk volt, én is elpuskáztam néhányat. Keserves pillanatokat éltünk át, de egész Idő alatt bíztam, hogy legalább egy gólt adunk. Nem tudom, mi történt velünk Izlandon. Néha vannak megmagyarázhatatlan mérkőzések. Az elején rosszul, nagyon rosszul játszottunk. STANISLAV SÉMÁN (Szovjetunió — Csehszlovákia 2:0): Jobban szeretem, ha a két csapat felváltva támad, ha gyakrabban kerülök játékba. Más a helyzet, na nincs semmi dolgom. Ez nehéz feladat elé állítja a kapust, mert elvonja a figyelmét. Tbilisziben azonban ilyen problémám nem volt... A szovjet csapat nagyszerűen játszott, véleményem szerint sokkal jobban, mint azután Wales éllen. Kár mindkét besikerült gólért. Az elsőt szokványos hely- jietből kaptam, a másik véletlen gól volt, a labda a kapufáról egyenesen a csatár lábára hullott. Pedig máshová is pattanhatott volna ... A hazaiak mindenesetre teljesen megérdemelten győztek. JOZEF BARMOS (Csehszlovákia — Szovjetunió 1:1): Azon a mérkőzésen harcoltuk ki végérvényesen a döntőbe jutást, amelynek előre is örültünk, ám amelyiktől féltünk is. Jópárszor játszottam már szovjet futballisták ellen, kiváló a technikájuk, nagyon jól és gyorsan mozognak labdával és nélküle is, az ember néha azt sem tudja, hová u- gorjon hamarább. A fizikai és lélektani szempontból is rendkívül nehéz mérkőzés számunkra eleinte rosszul alakult, de a végén akár győzhettünk is volna. Kerültek gólhelyzeteink, ilyen volt például Nehoda tejese, de a döntetlen is a mi győzelmünk volt. SZEPESI GYÖRGY November utolsó vasárnapján megbecsült és nagyon népszerű vendégeket fogadott a somorjai (Samo- rín) CSEMADOK-klub. A mai , magyar labdarúgás két kulcsembere látogatott el a csallóközi kisvárosba, hogy csaknem félezer érdeklődő valóságos sajtókonferencián faggassa ki őket. Szepesi Györgyöt és Mészöly Kálmánt nem kell bemutatni; az egykori riporter és az egykori labdarúgó ma az e- gész magyar labdarúgásért vállal felelősséget. Szepesi György az MLSZ elnöke, Mészöly Kálmán a válogatott csapat szövetségi kapitánya. ÖRÖMÖK ES GONDOK Szepesi György: A mai csehszlovák és magyar foci sok közös jegyet tartalmaz. Mindkét együttes bejutott a világbajnokság döntőjének mezőnyébe, és ennek mindenki örül. Kérdéses viszont, hogyan sikerül a spanyol- országi helytállás. Az is köztudott, hogy mind a csehszlovák, mind a magyar nemzeti bajnokság nagyon közepes színvonalú, elmarad a fejlett labdarúgó- sporttal rendelkező orsza- 1 j. gok bajnokságai mögött,- és ez megnehezíti a válogatott együttessel dolgozók munkáját. Mészöly is, Vengloä is könnyebb helyzetben lenne, ha a liga hétről hétre nagy iramú, parázs találkozókat hozna. Gond továbbá az. utánpótlás nevelése, az tehát, hogy a fel-felbukka- nó tehetségeket miképpen építsék be a nagyobb csapatokba úgy, hogy azok megőrizzék játékkedvüket, lelkesedésüket. A magyar és a csehszlovák válogatott csapat közös problémája továbbá az is, hogy az idősebb játékosok helyét mikor vegyék át a fiatalok, és főleg: kik legyenek ezek a fiatalok? AZ Esélyekről Mészöly Kálmán; A világbajnoki mezőny egyik tagjától sem félünk, de mindegyiktől tartunk. Ügy vélem, a csapat nem kergethet délibábot, de nem szabad lebecsülnünk sem magunkat. A legjobb tizenkettő közé szeretnénk kerülni. Rengeteg múlik a január tizenha- todikl sorsoláson. Ha ott szerencsénk lesz, ez a terv teljesülhet. Nemrég láttam a kínaiakat, filmen. Kitűnő csapati Lebecsülni senkit sem lehet, azok, akik Spanyolországba eljutottak, tudnak, és szívósan fognak küzdeni. Remélem, nem ismétlődik meg a legutóbbi világbajnokság magyar vonatkozású esete, amikor is Nyilasit meg Törőcsiket az elfogultan bíráskodó játékvezető kiállította. Szepesi György; A legjobb négy közé várom az NSZK, Spanyolország és a Szovjetunió csapatait. NYILASIRÓL Mészöly; Nyilasi a ml csapatunk kulcsembere. Nélkü- e szárnyaszegett, bizalmat vesztett a társaság. Ez volt a londoni vereség egyik oka is, bár tárgyilagosan meg kell jegyeznem, hogy csodák nincsenek, nem hinném, hogy a Wembleyben tétmérkőzésen , le tudnánk győzni Keagenéket. KÉT ÓRA Szepesi Györggyel . és Mészöly Kálmánnal Szepesi: Jó csapat ez a miénk, de nem aranycsapat, ezt nem szabad elfelejteni. Mészöly: Sokat töprengünk, ki lehetne az a vezér- egyéniség, akit Nyilasi pótlására bevethetnénk. Remek játékos például a középpályás Csapó, és ráadásul nagyon jó emberi tulajdonságai vannak. Klubcsapatában pazar dolgokat művel, a válogatottban viszont nem képes az irányító szerepkörének betöltésére. Ennek bizonyára lelki okai vannak. A kulcsember tehát Spanyolországban is Nyilasi marad. Minden jel erre mutat most, 1981 vége felé. MEG EGYSZER AZ ANGOL — magyarról Sok klubtagot, somorjai és környékbeli érdeklődőt nem hagyott nyugton a londoni találkozó. Nem a vereség izgatta őket, hanem a mód, ahogyan az bekövetkezett. Mészöly — Szepesi; A csapat már biztos csoportelsőként érkezett Angliába. Ennek is volt bizonyára tudatalatti hatása. Hiába hangsúlyozta az angol — magyar mérkőzések hagyományainak szerepéi, hiába vetítettük le a hat-hármas filmet, ez. valahogy nem serkentette a játékosokat. Ráadásul úgy zuhogott az eső, mint ahogyan mifelénk soha. Igen, mondhatja bárki, az ellenfél is ázott, ők is az Iszapos-lápos mély talajon futkároztak. Ez igaz, ők viszont gyermekkoruk óta ismerik ezeket a viszonyokat! Az is a vereség e- gylk oka talán, hogy a ml csapatunknak legfeljebb akkor lehetett volna rendkívüli módon küzdenie, ha a csoport más együtteséért is küzdött volna, ez azonban nem jött számításba. Nem nagyarányú, hanem tisztes vereséget elszenvedni Angliában? Ez a világ bármelyik csapatának megfelel. Többre jelenleg nem vagyunk képesek, de ha Spanyolországban összekerülnénk Keagenékkel, bízunk benne, hogy minden másképpen leszl TOrOCSIKROL Es kissrOl Ml a véleménye Mészöly Kálmánnak Törőcsik és Kiss szerepléséről? Miért nem kísérletezik másokkal is a csatársorban? Törőcsik marad hátravont, osztogató szerepkörében? Csak úgy záporoztak a kérdések, Mészöly pedig higgadtan válaszolt: Kiss is, Törőcsik is jő labdarúgó. A selejtezőkön lőtt góljaik vagy átadásaik továbbjutásunkat eredményezték. Tény az, hogy Törőcsik az autóbalesete óta nem lendült olyan formába, a- mllyet elvárnánk tőle, Kiss pedig, bár Igazán nagyon jó alkatú, masszív csatár, mintha olykor gyáva lenne közelharcba bocsátkozni. A világbajnokság előtt alkalmat kap a debreceni Kerekes György a csatársorban. Egyszerre azonban nem lehetett a mélyvízbe dobni. Sallalt fél éven át készít- gettük első válogatott szereplésére a románok ellen, így van ez Kerekessel is, aki erőteljes, gólerős, jó labdarúgó, ml fedeztük fel. Pölöskelt is figyeljük, de egyelőre várakozás alatti a Ferencvárosban a Jáléka. MÉSZÖLY KALMAN Törőcsik szerepkörét az határozza majd meg, milyen lesz az ellenfél, milyen formába lendül ö maga, és milyen lesz a csatársorunk összetétele. Nem az évek számát nézzük, ez az „idegenlégiósok“ korára vonat: kozlk, hanem a teljesítmény re. Ki tudná elképzelni Bálint, Fazekas, Müller vagy Mészáros nélkül a továbbjutást? Szó esett Mészárosról is, aki hosszú idő után végre valóban megbízható pontja volt a válogatottnak. Mészöly elmondotta, hogy a kapusokkal Tamás Gyula, aí volt válogatott kapuvédő foglalkozik — remekül. Kér, hogy Tamás mint külkereskedelmi szakember, két évre külföldre távozik. Lelki- Ismeretes munkája hiányzik majd. sebes GUSZTÁV KÖNNYEI Él-e még Sebes Gusztáv? ■— kérdezte valaki a klubtagok közül. — Él bizony — felelte Szepesi György —, és mert nemsokára hetvenhat éves lesz, ma már inkább a tanácsait, mint irányító munkáját írigylik az MLSZ-ben. A foci azonban továbbra is a szerelme maradt, áz általa vezetett mérkőzések pedig kitéphetetle- nül élnek benne. Ennek illusztrálására az MLSZ elnöke elmondta, hogy Jövőre a mozikba kerül egy izgalmas film a hajdani aranycsapatról. A film egyik jelenete az, amely az 1954-es berni világbajnoki döntő helyszínén, a pályán Játszódik. A rendező megkérte Sebes Gusztávot, utazzon el vele Bernbe, és a pályán mutassa meg, honnan is lőtte a jobbszéisö Rahn azt a mindent eldöntő, vereséget jelentő harmadik NSZK-gólt. Amikor Sebes Gusztáv a megfelelő ponthoz ért, zokogásban tört ki,, és egy szót sem tudott mondani. Íme, egy kis példa ró, hogy mennyire emberi, mennyire mély nyomokat hagyó „tevékenység“ a futball, mennyire kitölthct egy teljes emberi életet. HOGYAN tovább? Mire ezek a sorok az olvasókhoz jutnak, a válogatott tagjai kötelező s2:abad- ságukat töltik. Január negyedikén kezdődik az alapozás; ezt követően Budapest néven egy hosszú üj- -zólandl portyára, hét-nyolc mérkőzésre utazik a csapat. A világbajnokság előtt a Népstadionban csak egy hivatalos, nemzetek közötti találkozót terveznek, a százhuszonötödik Magyar- ország — Ausztria meccset. Ennek egyik érdekessége lese (talán): Nyilasi ötvenedik válogatottsága. A magyar nemzeti bajnokság soha nem tapasztalt iramban, háromnaponként zajlik tavasszal, a keret ezután edzőtáborban csiszolja formáját, és készül Spanyolországba. Reméljük, mind a magyar, mind a csehszlovák válogatott együttes helytáll. Akárhogy alakuljon is azonban a dolog, a somorjalak a világbajnokság után is szívesen tesznek fel kérdéseket Szepesinek #s Mészölynek. Balta György P. L. Két nagy csillag egv tenyérnyi helyen. Oleg Blohin és Zdenék Nehoda a bralislavai sorsdöntő mérkőzésen. Helexa és Kolár felvételei
