Új Ifjúság, 1981. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1981-12-21 / 51-52. szám

10 IM FORHA (3)1 E gy évvel korábban már teljesen úgy tűnt, hogy a For­ma 1 autóversenyek fölött uralkodó két nagy nemzet­közi szövetség, a FISA (Nemzetközi Gépkocsi Sport­szövetség) és a FOGA (Gépkocsi Tervezők Szövetsége) közötti mély ellentét a népszerű versenysorozat halálát jelenti. Az emlékezetet felfrissítendő hadd idézzük fel, mi is állt a né­zeteltérés hátterében, ami miatt majdnem kenyórtörésre ke­rült sor. A FISA a versenyzők biztonsága végett korlátozni igyekezett a sebesség további növekedését, s ezért számos technikai újítást szabálytalannak minősített és betiltott. Többek között azt kívánta, hogy 500 lóerős motornál ne lehessen erőseb­bet beépíteni a kbcsltestbe. Ugyanakkor 575 kilogrammról 625-re akarta emelni a kocsik minimális súlyát, és szabály­talannak minősítette a járművek aljára erősített ún. „szok­nyát“, amely szívóhatásával biztosítja ugyan a kocsi jobb fek­vését a pályán, ám bizonyos helyzetekben úgyszólván kormá- nyozhatatlanná teszi a járművet. Bernle Ecclestone, a FOGA mindenható ura, aki ráadásul a Brabham versenyistálló főnökeként is érdekelt az üzlet­ben, ellenzett minden olyan javaslatot, amely bármilyen for­mában is csökkenthétté volna a versenyek izgalmait, kocká­zatát, mondván, hogy éppen azért olyan sikeresek (értsd anyagilag sikeresek] a Grand Prix-futamok, mert a pilóták minden pillanatban vásárra viszik a bőrüket, és a veszélytu­dat vonzza a közönséget. Ha viszont lanyhulna az érdeklődés, a televízió sem törné magát a közvetítés jogáért, s elmarad­na a különböző cégek „jótékonykodása“ is, a vállalkozók ke­vesebb hasznot vághatnának zsebre. Ezt egy nyereséghajhá- szó üzletember semmi szín alatt sem kockáztathatja. NINCS MEGÁLLÁS Carlos Reutemann — A tizenkettedik órában veszítette el a vilógbajnnki címet Több ízben szintén visszavonulási szándé káról biztositolta a közvéleményt. Harminckilenc éves ta­lán hinni is lehet neki.,. Az történt tehát, amit akkor megjósoltunk. A mind mélyebb válság Idővel minden érdekeltet ráébresztett arra, hogy csak­is a megegyezés hozhat mindenki számára biztos hasznot, s ennek megfelelően január végén maratoni tanácskozások után Olaszországban megszületett a „módénál béke“. A szemben álló felek elásták a csatabárdot. Az év első nagydija a dél-afrikai Kyalamlban még a sza­kadás jegyében za’jlott le, és eredménye nem is számított be a világbajnoki pontküzdelembe. Nem álltak rajthoz a FISA pártján álló versenyistállók; a Renault, Ferrari, Alfa Romeo, Osella, Talbot-Llgier és a Toleman. De aztán március 15-én a kaliforniai Long Beacli ben teljes felállításban zúgott fel a Forma 1-esek 1981-es idényének mezőnye. Nincs megállás. Az űrrakétákkal vetekedő, 3000 köbcentis gépszörnyetegek újra száguldásba kezdtek, nyergükben a se­besség, a háttérben a pénz megszállottjaival. Agyafúrt mű­szaki megoldásokkal és újításokkal, friss becsvággyal és a sebesség határainak további kitolásával, új izgalmakkal, koc­kázattal. Az előzményektől függetlenül az idei versenysorozat csen­desebb és nyugodtabb légkörben zajlott le minden korábbi­nál. Persze ezt azért nem kell szó szerint venni. Most sem múlott el egyetlen futam sem kölcsönös vádaskodás és ás- kálódás nélkül. A legtöbb kifogást azzal a Brabhammal szem­ben emelték, amelynek a nyergében Nelson Piquet világbaj­noki címet nyert. A vita tárgya az említett kocsi hidropneu- matikus rugózása. Igaz, hogy menet közben mások Is kísér­leteztek ezzel az újítással, és azon sem csodálkoznánk, ha az új évfolyamban valamennyi kocsi alkalmazná, de most nagy vihart kavart fel. Az egyes futamokon hol az egyik, hol a másik Istálló emelt óvást ellene, mert ebben a církuszso- rozatban ez így ildomos, és úgy szép az élet, ha zajlik. Egyébként a versenysorozat első felének lefolyása megle­hetősen egyértelmű volt. Az argentin Garlos Reutemann sikert sikerre halmozott, olyan pontelőnyre tett szert, hogy mér-már úgy tűnt, senki sem foszthatja meg a világbajnoki címtől. A sorozat második részében azonban néhány futamban be sem ért a célba, így a Brabham istállóból származó brazil Nelson Piquet hangyaszorgalommal ledolgozta hátrányát Az utolsó futam előtt már mindössze egy pont volt Reutemann előnye, s bár Piquet csak két pontot szedett össze, ez elég volt a világbajnoki címhez. 1974 óta, amikor James Hunt szintén az utolsó futamban egy ponttal előzte meg Laudát, még soha­sem volt ilyen szoros a világbajnokság állása. Érdekes, hogy Reutemann már Hollandia nagydíjén megjósolta Piquet győ­zelmét, amikor a következőket mondta: „Ügy érzem, hogy Piquetnek nagyobb esélyei vannak, mint nekem. A Brabham uníverzálísabb autó, mint az enyém, jobban alkalmazkodik bármelyik pályához.“ AZ Ül KIRÁLY j A 29 éves brazil pilóta elképesztően rövid idő alatt jutott I fel a csúcsra. Még csak 1978-ban mutatkozott be a Forma 1 I versenyautók kategóriájában. Első futamgyőzelmét tavaly, a . Long Beach-i nagydíjon aratta, és még ugyanabban az évben j az ausztrál Jones mögött a második helyen végzett. Idén há- 1 rom nagydíjon futott be elsőként. ! Teniszezőnek Indult, korábban szép sikereket ért el a te- I niszpályán, és még most is jól forgatja a rakettet. Édesapja, 1 Estadio Santa Maior brazil egészségügyi miniszter mindon- j áron teniszbajnokot akart belőle nevelni, de Nelson máskép- : pen döntött. Tizenkilenc éves korában már hazája gokart baj­noka. Hamarosan átnyergelt a Forma 3-ok kategóriájába, s honfitársa, a kétszeres világbajnok Emerson Fittipaldi buz­dítására rándult át Európába, hogy szerencsét próbáljon a I Forma 1-ben. „Engedtem az unszolásnak — mondja , és egy napon fé- . lénkén kopogtam Ecclestone irodájának ajtaján. Nyíltan Nelson Piquet, az új király. megmondtam neki, hogy ki vagyok és mit akarok, hogy be akarok lépni a nagy versenyek világába. Bernie nem neve­tett ki, hanem ellátott jó tanácsokkal. Megtartottam a szavát, 1978-ban már rajthoz is álltam Hockenhelmben, az NSZK nagydíján.“ Első világbajnoki futamát nem fejezte be, de Olaszország nagydíján már kilencedik lett. Kanadában, akkor már Brab­ham autón, tizenegyedikként ért a célba. „1978 végén ajánlatot kaptam Ecclestonetöl, hogy lépjek be a csapatába. A szerződést nem írtam rögtön alá, csak a következő idényben. A legtöbb versenyző egész életében ar­ról álmodik, hogy a Ferrarihez kerüljön. Én mindig a Brab- hamhoz akartam kerülni, lehet azért is, mert Ecclestone köz­vetítésével kerültem a Forma 1 világába." Piquet az autópályák azon kevés lovagjai közé tartozik, akik nem akarnak sportpályafutásukból mindenáron meggaz­dagodni. Feltűnés nélkül, egyszerűen él. „Nem vágyom milliókra, nincs is rá szükségem. Mire len­nének nekem? Egyszer haza akarok térni Brazíliába, lete­lepszem egy kis házikóban, körülveszem magam barátokkal, és élvezem a szikrázó napfényt. A versenyek csodálatosak. Sokat kaptam tőlük, de sok mindentől meg is fosztottak. El­váltam miattuk és talán nem Is lesz időm arra, hogy csalá­dot alapítsak. Versenyzőtársai korábban vadócnak tartották. Többször megfontolatlanul cselekedett, nem tudott kellően összponto­sítani, s ezek a tulajdonságai megfosztották néhány győze­lemtől. „Nem vagyok vadóc. Nem szeretem azonban, ha valaki fö­lényeskedik — mondta. — Ezért nem tisztelem a nagy ne­veket, Alan lonesnak is megmondtam, hogy ne is közelítsen a Brabhamhoz, mert könyörtelenül kiszorítom a pályáról. Azok voltak az Idők, amikor még Niki Lauda versenyzett a Brabham istállójában. Teljesen más volt, mint amit mond­tak róla. Sokat tanultam tőla. Főleg azt, hogy életben mindig nyíltnak és őszintének kell lenni. Niki mindig meg­mondta az ember szemébe azt, amit gondolt. Gsakhogy ezt nem szeretik áz emberek. Lauda ezenkívül megtanított az au­tók tesztelésére. Addig száz számra köröztem a pályán, és semmi hasznom sem volt belőle.“ LAUDA VISSZATÉR? Nem kizárt dolog, hogy az újdonsült világbajnok a követ­kező idényben ismét viszontlátja a pályán társát és ked­velt tanítómesterét. Niki Lauda, aki két éve egyik óráról a másikra abbahagyta az általa „eszeveszett körözésnek“ titu­lált sportolást, nyár elejétől nagyon sokat megfordul a ver­senyistállók háza táján, később be is jelentette visszatérési szándékát Mire e sorok napvilágot látnak, talán már azt is tudni fog­juk, hol kezdi újra a kétszeres világbajnok. McLaren gép nyergében látták leggyakrabban, és Ron Dennis, a McLaren „istállómestere“ nem is késett a magyarázattal. „Niki Lauda jövőre ismét rajthoz áll, éspedig a McLaren csapatában. Áprilisban járt nálunk, szemügyre vette az MP 4-es típusjelzésű autónkat, de semmilyen megegyezés nem történt A helyzet most is ugyanez, Nikinek magának kell dönteni^,» hogy mit tesz.“ . Lauda a jelek szerint már döntött is, mert a következőket I mondta: A borzalom az élet sója — vallják a Forma 1-ben —, amely ezúttal sem hiányzott. A kép bal szélén ülő )ohn Watson csak csodával határos módon menekült meg Monzában á biz­tos haláltól. Kocsija kettészakadt, az egyik fele felrobbant, ő szerencsére a másik felében ült. A kép jobb oldalán James Hunt, a hölgy csak kellék a nagy felhajtáshoz. I „Az az érzésem, hogy ez a jövő autója. Nemcsak azért, mert szénszálas, a legmodernebb anyagból készült, hanem azért is, mert roppant egyszerű a konstrukciója. Talán ez a legfontosabb.“ De vajon mi késztette Laudát korábbi elhatározásának meg- másítására? A kétségtelenül rendkívül tehetséges és rokon­szenves sportember korábban az autósport legjobban fizetett versenyzőjévé — és ezzel egyidőben nagystílű üzletemberré — nőtte ki magát. A kétszeres világbajnoki cím, a tizenhét fu­tamgyőzelem megtette hatását, dőltek a reklámból származó milliók, amelyekből Lauda-Air néven repülőtársaságot alapí­tott. Sokan most azt fontolgatják, hogy talán a vállalkozás nem hozott annyi pénzt, mint az olykor két- és háromszáz kilo­méteres óránkénti sebességgel folyó esztelen száguldás, s pénzügyi gondjai késztetik a bajnokot a visszatérésre. Lauda azonban cáfolja e híreszteléseket. Azt mondja, hogy az indu­lás nehézségein túljutott Lauda-Alr már nem vesz igénybe annyi Időt, a jelenlegi gazdasági körülmények között pedig nem lát lehetőséget jelentősebb fejlesztésekre, így szabad idejének egy részét szeretné régi sikereinek színhelyén el­tölteni. „Tudni akartam, miként vezetek egy mai Forma 1-es ko­csit — mpndta. — Kíváncsi voltam az új, „kőkemény“ rugó­zásra. Meg kell mondanom, nem nyerte meg a tetszésemet. Vártam, miként hat rám a versenyautó vezetése. Szerencsére ismét öröfnet jelentett. Na, nem mindjárt az első kanyar­ban ... Ellenőrizni akartam reakcióim gyorsaságát, a Jogások, mozdulatok összehangolt működését. Így egy-két évig még hobbimnak, a Forma 1-es autóversenyzésnek hódolhatnék.“ A visszatérés, a régi idők „kísértése“ ragyogó sportembe­rek számára okozott már sok-sok keserűséget, s csak keve­sen jutottak fel ismét a csúcsra. Hobbiként világszínvonalon versenyezni, ennek még a gondolata is fantasztikus; márpe­dig a Forma 1-nél másként nem is lehet. Annak idején, pont két éve nagyon emberi okok késztet­ték a versenyzés abbahagyására. Apa lett, és nem akart to­vább kockáztatni. Akkor most miért vállalja a bizopytalan jövőt? A Forma 1-es autóversenyzés nem nyugdíjas foglalko­zás. A négy évvel ezelőtt visszavonult világbajnok, James Hunt — aki a hírek (vagy híresztelések?) szerint szintén a visz- szatérés gondolatával foglalkozik — mondta; „Időben kell tudni kiszállni az autóból. Saját lábon ...“ Lauda, az autóversenyzésnek ez a kivételes képességű, vi­lágszerte népszerű alakja, aki egyszer már majdnem az életé­vel fizetett, s csak társai húzták ki égő Ferrari kocsijából, bizonyára tisztában van ezzel. Vagy a kísértés nagyobb min­den józan megfontolásnál? Ügy látszik, ebből az ördögi körből nehéz kiszállni. Saját lábon... Mészáros jAnos Alán Jones — Nem tudta elviselni a világbajnoki cím elvesz­tését. Annak ellenére, hogy a harmadik helyen végzett, a mi­nap bejelentette, hogy visszavonul, és ezentúl az üzletnek él. De lehet, hogy ebben a visszavonulási szándékban is egy kis üzleti szellem rejlik. Nyilván úgy vélekedik — és nem is alaptalanul —, hogy így több gázsit sikerül zsebre vágnia.

Next

/
Thumbnails
Contents