Új Ifjúság, 1981. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1981-12-21 / 51-52. szám

im > .Egyszeriben leszült csend támadt. 'A férfi, aki a szírt tetején állt, elrugaszkodott a sziklától, és hosszú zuhanás után eltűnt a taftékos mélységban. Azokon is, akik nem először nézték végig a mutatványt, úrrá lett a látvány nyújtotta izgalom. ElObuk- kan-e a tengerből? Mindannyian megkönnyebbülten sóhajtottak, amikor megjelent, és felfelé kapaszko­dott a meredek lejtőn. Taps, és a csodálat kiáltásai kísérték...“ MILAN VÁROS: A (fuebiwfo szikh A Csendes-Óceán nyugati partvidékén te­rül el a híres mexikói rlvléra, a világszer­te Ismert fürdőhely, Acapulco, a Hawall- -szigetek és Tahiti után a harmadik legfes- tölbb paradicsom. És természetesen a leg­drágább Is. A helybeli lakosság számára azonban teljesen Idegen világ. Acapulco a nahoa Indiánok nyelvén azt Jelenti, elpusztított nádas; mások meg azt állítják, hogy a név a latin aqua puchra, „gyönyörű víz* szóösszetételből ered. Gya­kori Itt a földrengés, a város mégis gyara­podik, terjed, szépül. Lent, a part mentén pazar szállodák sorakoznak, amelyekről su­gárzik a Jólét, a fényűzés. Fent a dombo­kon ennek az ellentéte látható: a. bennszü­löttek viharvert, nyonlorúságos viskói; fa­laik közt pedig a nyomor az úr. ABRA DE SAN NICOLAS A világnak ezt az egyik leggyönyörűbb zugát, a szinte hihetetlen szépségű hatal­mas kráternyllásra emlékeztető öblöt mind­untalan elöntik a tenger hullámai. A vagy húsz méter mély és öt kilométer széles sziklaképződményt a tenger hullámai al­kották, és ez az alkotói folyamat még nap­jainkban Is tart. A tenger vize felcsap a meredek part szikláira, és a gránitba re­pedéseket váj, a meglévőkbe pedig mind mélyebbre kúszik. Ezek a minlfjordok. Acapulco a turisták — leginkább az ame­rikai turisták ^ tízezreinek paradicsoma. Az üdülés szempontjából kitűnőek az ég­hajlati adottságai. Itt nem kell attól tar­tani, hogy az eső elmossa a nyaralást. Csa­padékszegény vidék ez, alig 1400 millimé­ter hull évente, s ennek Is 95 száialéka Júniustól októberig. Az aszályos Időjárás­nak pedig természetes velejárója a víz­hiány. A környező hegyekben újabb és újabb víztárolókat építenek. Szinte egész évben kellemes Itt az Időjárás, Január és februárban átlag 25, május-augusztusban 28 fok meleg van. A dúsgazdag amerikaiak a Batista Kubát látják Acapulcóban. Itt akarják magukat kárpótolni az elvesztett szigetországért. Lu­xusszállodákat építenek, ahol édesvízzel töltött medencékben lubickolhatnak. Játék­termekben szórhatják dollárjaikat, vagype- dlg a bárokban Italra és könnyű nőkre. Az azúrkék parton úgy gyarapodnak a mese­házak, akár eső után a gomba. És a pén­zes amerikaiak az „elpusztított nádasban" fOrdőznek vagy vitorláznak, esténként pe­dig, ha már unják a szórakozást, az Italt, a Játéktermeket, Irány Quebrado (ami spa­nyolul azt Jelenti, repedés, szakadék), vagy más nevén Ábra de San Nicolas, hogy lás­sák „minden Idők legizgalmasabb mutat­ványát...“ ÉGŐ FÁKLYÁVAL A KEZÜKBEN La Quebrado tulajdonképpen keskeny ki­csi öböl, amely mélyen belenyúl a meredek sziklás partba. Amit a természet megalko­tott, az emberek saját ízlésükre formáltak, hogy még romantikusabb, de leginkább nyaktörőbb legyen. Az öböl sziklás fene­két csak dagálykor árasztják el a Csendes- -óceán hullámai. Óránként érkeznek, az el­sők még csak fodrozódások, majd mind nagyobbak és szilajabbak, mígnem teljesen elcsendesedik a víz tükre. Amikor közeledik az első nagyobb hul­lám, a 40 méter magas kőszirtről az első indián a mélybe veti magát, és a további hullámokba a további kaszkadőrök. Az ug­rást másodpercnyi pontossággal ki kell szá­mítani. Itt azonban a tét nem valamilyen sportvllágrekord: hajszálon múlik az em­ber élete. Az indiánok este és éjszaka égő fáklyá­val a kezükben ugrálnak, hogy így is nö­veljék a látványosságot Ha sikerült az elrugaszkodás, haladékot kaptak az élettől, ha nem, a sziklákon lelik szörnyű halálu­kat, és elnyeli őket a fáklyával együtt az óceán vize. A tragédia színhelyét csak a másodperc töredékéig festi vörösre az em­bert vér, a hullám rögtön eltűnteti a szo­morú nyomokat. Ismét kihunyt egy élet És ezeket a sziklákat már nagyon sok ember vére öntözte. A mélybe zuhanó Indiánt nézve szinte kővé mered az ember, az asszonyok elta­karják kezükkel a szemüket Jóllehet búsá- san megfizettek a látványért Sikoltoznak, majd valamennyien tapsolnak. Az El Mlra- dor vendéglő kilátóteraszáról nézik a mu­tatványt, s hogy végig bírják Idegekkel, közben konyakot bort Isznak. Ha befeje­ződik az első felvonás, tovább maradnak, mert a többi hajmeresztő halálugrást Is látni akarják. Odalent pedig, ha sikerült az ugrás, örvendezik az Indián Is, mert Is­mét valamicskét előteremtett a család szá­mára. Fent pedig már további társa készü­lődik, hiszen az ő családja Is várja odaha­za a pénzt. „Patakokban folyik a bor, a pincérek zsonglőrként száguldoznak le s föl a meg­rakott tálcákkal • írta Dolgopolov acapul- cól látogatása után. i—i De El Mlradorra egyszerre csak a feszült várakozás csend­je ül. A lefelé vezető lépcsőkön három fér­fi Jelenik meg, az ugrók. A sziklákon le­ereszkednek a vízhez, átmennek a hasa­dókon, majd megint felkapaszkodnak a ma­gasba. Ott letérdepelnek a tűz mellé, hosz- szan magukba mélyedve Imádkoznak, utána felállnak, kezet fognak egymással, köszön­tik a közönséget, s egyikük odaáll a fe­hérrel Jelölt rajthelyre. Onnan láthatja a víz mozgását. Sokáig várakozik, mígnem megérkezik az első alkalmas hullám, és akkor, mint a fecske, alászáll. Az ugrás pillanatában a szurdokban még nincs víz, de néhány másodperc alatt, míg tart a zu­hanás, elemi erővel bezúdul a tajtékzó víz­tömeg. Ha csak egy hajszálnyit is korábban ér sziklát, az egyenlő a véggel: halál fia.“ A legidősebb vakmerő mutatványost bar­na bőréért Csokoládénak hívják, 44 éves és már 27 éve űzi ezt a kockázatos mes­terséget. — Régóta pénzforrás ez a bennszülöttek­nek — mondja ez a kaszkadőrveterán —, csakhogy túl sokan voltak, akik Ily mó­don akartak keresethez Jutni. Egymást meg­előzve^ minden sorrend nélkül ugráltak a mélybe, és sokan életükkel fize'^k érte, s mindezt azért az átkozott pénzért. Én Is nemegyszer kockáztattam, de hát ml más választásom maradt. Feleségem, és hat gye­rekem van. Minden egyes ugrás előtt rájuk gondolok. Bevallom őszintén, mielőtt le­vetném magamat, egész testemben reme­gek a félelemtől. Szerencsére, ml helybe­liek jól Ismerjük a hasadékot, alján renge­teg hegyes, éles szikla van. KI kell várni a legalkalmasabb pillanatot, és úgy ug­rani a mélybe, majd simulni a vízhez, hogy a sziklát ne érintse a testünk. Ez majd­nem mindig sikerül. Majdnem mindig... Ha meg nem, halál vagy élete végéig tartó rokkantság a fizetség. A halált megvető mutatványosok csak messziről látják a hullámok közeledtét, és a nekifutáshoz sincs elegendő hely szá­mukra. A BÁTOR ÉS OKOS TLATL TÖRTÉNETE Már Jóval az amerikaiak előtt Is büsz­kélkedtek az indiánok ezzel az életveszé­lyes „Játékkal“. Fennmaradt róla egy le­genda Is, amelyet az indiánok között Járva feljegyzett Antonio Hallk, a fáradhatatlan utazó is. A rövid történet a szerelem és a férfibUszkeség lírai elbeszélése. Egy szép napon Acapulcóba érkezett az azték uralkodó gyönyörűséges lánya, hogy férjet találjon magának. Körül Is udvarol­ták őt az Ifjak. A leányzó azonban kijelen­tette, hogy a legbátrabb, a legderekabb If­jút választja, de azt annak be Is kell oi- zonyítanla. A szokatlan óhaj mindannylu- kat meglepte, mert a világnak ezen az Me- nl szépségű helyén kényelmes, semmittevő életmódot folytattak. Ráadásul békeidőket éltek, így még háborúban sem bizonyíthat­ták be vitézségüket. Teltek-múltak a napok, s egyszer csak megjelent egy Tlatl nevű Ifjú, aki szintén beleszeretett az uralkodó gyönyörű lányá­ba, és azzal állt az Imádottja elé, hogy legyen szemtanúja merész tettének. A leány­zó kíséretével felkerekedett a megbeszélt helyre, a legmagasabb sziklára. Vele tar­tottak a kikosarazott kérők is. — Mit akarsz csinálni? >— kérdezte a szinte meztelenre vetkőzött fiút a lány. — Mindjárt meglátod, csak nézzél a mély­be. Ha most odalenn fürdenék, derékig sem érne a víz, de a hullám, amikor Ideér, tel­jesen betemetne. És én éppen akkor ug­rok fejest a tengerbe. ^ Szörnyethalsz, Tlatll — Kockázat az ára, hogy bebizonyítsam bátorságomat. Hiszen te akartád így, nem? — Igenl Tlatl nekikészOlve az ugrásnak, megfeszí­tette testét, és lábujjhegyre állt. Abban a pillanatban, amikor a hullámverés nagy robajjal a parti sziklák felé közeledelt, a mélybe vetette magát. A nézőknek a lé­legzetük Is elállt. Az Ifjú eltűnt, és köz­ben kiáltások hallatszottak: I— Szörnyethalt! — Elnyelte a tengeri Kár érte, de szép szál férfi volt. És akkor llatl felbukkant a vízből. Min­denki örvendezett, még a vetélytársal Is. Gyors karcsapásokkal a partra úszott, és a lány elé állt. Az elismerését fejezte ki neki, és büszke volt arra, hogy Iránta ér­zett szerelmét bizonyítandó a fiú a halál­tól sem riadt vissza. —I Feleséged leszek, bebizonyítottad, hogy talpig becsületes, bátor férfi vagy. Tlatl elmosolyodott, és így válaszolt; — Igaz, bebizonyítottam bátorságomat, de most még valamit be kell bizonyítanom. — Mit? — Hogy büszke Is vagyok. Figyelj Jól, mit mondok. Beléd szerettem, többet Jelent számomra egyetlen mosolyod, egyetlen sl- mogatásod, mint az életem. De férfi va­gyok. Nem lehet a feleségem az olyan lány, aki az én életemet semmibe sem ve­szi, és minden nélkül beleegyezik abba, hogy a halál karjaiba ugorjak, hetvenked- Jem bátorságommal. Ogy hiszem, helyesen és okosan teszek, ha most mégis visszauta­sltom a kezedet. Minek lenne a becsületes­ség? Milyen lenne oldaladon az életem, ha még csak meg sem fordult a fejedben, hogy hiú szeszélyedért az életemmel fizet­hetek. Nem, nem veszlek el feleségül. Ezután Tlatl utat tört magának a kíván­csiak tömegén és távozott. A büszke és szeszélyes lány utána ro­hant... A vakítóan fehér El Mtrador vendéglőbe Időnként betér egy agg mexikói Indián férfi, a helybeli Andrew Padre. Abból a tömérdek halálfejesből, amelyre életében rászánta magát, tekintélyes vagyont gyűj­tött magának. Házat, berendezést, kertet vásárolt. De ábrázatán nem látszik, hogy elégedett ember lenne. Hiába öreg korára a kényelem, a Jólét, ha a testvéréhez és két fiához a Csendes-Óceán nem volt olyan kegyes, mint őhozzá. Ok a sziklán fejezték be életüket. Mint ahogyan kívülük még na­gyon sok Indiánnak végül Is a pénz, a Jobb élet helyett a halál a végső fizetsége. Acapulco — a vagyonos turisták paradicsoma. % A vakmerő indiánok halálfejest ugranak a tengerbe.

Next

/
Thumbnails
Contents