Új Ifjúság, 1981. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1981-12-21 / 51-52. szám

m 5

MTRA ,.Z UTÓBBI ÉVEK ALATT IRAZI DlAKV'A ROSSÄ l EIi.ODÓTT. A VAROSBAN CSAKNEM HAR MINC evvel ezelőtt. 1952-BKN KEZDTE MEG MOKÜDÉSÉT A MEZOGAZDASÄG1 lOlSKOLA, A PEDAGÓGIAI fakultás VALAMIVEL KÉSŐBB. |E LENLEG TÖBB MINT ÖTEZER FOISKQLÄS ÉL A

t’Arosban. a pedagógushallgatOk reggelenként A darányi üti megállón bepréselik magukat a kettes autóbuszba, amely A kollégium és a főiskola között kózle

KEDIK. A MUNKABA INDULÓKKAL UTAZNAK, DE MÍG AZOK MUNKAIDEJE DÉLUTÁN LETELIK, A DIÁKOK NAGYON GYAKRAN CSAK AZZAL A JÁRATTAL TÉRNEK A KOLLÉGIUMBA. AMELY A MA SODIK MŰSZAKBÓL HAZAINDULÖKAT SZALLITJA.

1

Dtlelőtt fél tizenkettfi.

Annak ellenére, hogy Itt nem szól a csengő, az elöadőter- mek ajtajai mintegy varázsütésre egyszerre kinyílnak, és a második emeleti folyosó megtelik zsivajjal. Néhányan a kifüggesztett államvlzsgatézlseket tanulmányozzák, néhányan a kar tanulmányi osztálya előtt ténferegnek. Akaratlanul Is tanúja vagyok egy dlákcslny fejleményének;

— Maguk már harmadikosok, csaknem kész pedagógusok, mégis elsős gimnazistákként viselkednek. Kívánom, hogy két év múlva olyan tapasztalatban legyen részük, mint amilyenben nekem volt egy héttel ezelőtt.

A tanárnő látszólag engesztelhetetlen, és ha egy termetes diák nem állná útját, csakhamar eltűnne egy Irodahelyiségben a hallgatók szeme elől.

— De tanárnő, kérem... — kérleli a termetes.

A tanárnő visszafordul az őt kísérő vagy tíz-tlzenkét diák felé — akkor látom, hogy még nagyon fiatal, ha kezében nem lennének tankönyvek, könnyen diáknak nézném i—i,

NÉGY ÉV A ZQBitilLJAN

•— Lejiet, hogy tizenegy percet késtem, de lehet, hogy csak kilencet. Ez azonban mit sem változtat a lényegen. Bújócskát játszottak velem, ráadásul kettőjükkel összefutottam a bejáratnál, még köszönésre sem méltattak. Igaz, Peter? Mit kezdjek magukkal? Mér jelentettem az esetet a pedagógus vezetőjüknek...

Nem tudom, ml lesz egyezkedésük vége, mert közben megérkezik az, akire várok, dr. Szeberényi Zoltán docens,' a magyar tanszék vezetője.

— Évente 20—25 diákot vehetünk tel, általában kétszeres-, -háromszoros a túljelentkezés. Azonban érezhető árnyalati csökkenés a jelentkezők számában, ez egyrészt a pedagógusi hivatás vonzóereje csökkenésével, másrészt a szakosodás megszüntetésével magyarázható.

— Jelenleg hány hallgatója van a tanszéknek?

— A nappali tagozaton csaknem százan tanulnak, a lemorzsolódás évente legfeljebb egy tanuló, általában tanulmányi eredménytelenség miatt kénytelenek búcsút mondani az Iskolának.

— ön már több mint húsz éve a tanszéken dolgozik. Miben különböznek a mai diákok a régebbiektől?

— Jó lenne azt mondani, hogy semmiben, de ez nincs Így. Sajnos, előnytelenül változtak diákjaink, a maiak kevésbé érdeklődők, közönyösek, túlterheltségre panaszkodnak.

— Es valóban túlterheltek?

— Tény, hogy megnőttek az Igények. Például matematlká- ből, zenéből nagyon szigorúak a követelmények, ezenkívül van néhány új tantárgy Is, amelyek célja a munkára nevelés. Diákjaink szabad Idejét befolyásolja az Is, hogy nem minden előadás, gyakorlat van ebben az épületben, sok időt veszítenek az utazgatással. Nehéz Ilyen körülmények között oktatni és egyúttal nevelni Is.

Gilányi Sándorral, a testület legfiatalabb tagjával, a SZISZ munkájáról, a juhász Gyula Ifjúsági Klub néhány rendezvényéről beszélgetünk.

— Van Irodalmi színpadunk és Irodalomkritikai szakkörünk, tavaly volt egy Ady-összeállltásunk, úgy érzem, hogy sikeres. Vannak további terveink, sajnos, a klub működését korlátozza az, hogy a szomszédságában lakások vannak, és a lakók türelme határos.

„Legyen elved, hited és ezt kimondd, ha mindjárt véreddel fizeted...“ — ez a Petöfl-ldézet olvasható a tanszék folyosóján, valamennyi hallgató naponta többször Is áthalad alatta a négy év alatt; remélhetőleg egyszer legalább el Is olvassa ...

2

Közben az előadóteremben véget ér dr. Révész Bertalan előadása, a negyedikesek kiözönlenek a folyosóra. Fél háromig szabadjuk van.

— Ha kifogunk egy jó járatot, akkor még megnézheted, hogyan élűnk a kollégiumban — mondja Kántor Mari.

A jó'buszjáratot nem fogtuk ki; sokáig topogunk, fagyos- kodunk a megállónál, jutalmunk a késve és tömve érkezett busz. Felkapaszkodunk.

Viszont a kollégiumban meleg fogad. Meleg a légkör és a levegő Is. A házirend szerint hétfőn és csütörtökön nincs látogatási nap, kedden, szerdán és pénteken 17—20 óráig, szombaton és vasárnap 12—20 óráig tartózkodhatnak látogatói- a szobákban. Az ellenőrzés a szokásos módon történik; a látogató a portán hagyja az Igazolványát, és ha a látogatási idó leteltéig nem váltja ki, akkor a kollégiumi hangszó- rén figyelmeztetik feledékenységére.

— Persze kihágások így Is történnek. Amit néhány fiú művel a villámhárítón meg az erkélyeken, az felér a kaszkadőrök teljesítményével — mondják az A/24-es kollégiumi lakosztály lakói.

Az A/24-es két kétágyas és két háromágyas,szobából, valamint egy fürdőszobából és W. C.-böI áll. Valamennyi szobái negyedikes lányok lakják, a kétágyasért havi 50, a háromágyasért 30 koronát fizetnek. A szobák berendezése egysze rO, dlákosan vidám és tökéletes Is lenne, ha valamennyi lakójának lenne saját asztala, de mivel csak egy van, testvériesen meg kell osztozniuk rajta.

A lányok közben az elszalasztott ebédet pótolják, a táskák aljáról előkerült hazaival; sOfeménnyel, zsíros kenyérrel, va laki egy fél üveg bort Is elökotor a szekrény aljáról. Köz ben egyre többen vagypnk: Thomsltz Éva, Takácska EdIt.Sze keres Márta, Babos Lívia, lányok, asszonyok, sót egy kismama Is bekapcsolódik csevegésünkbe. Eleinte csak kotyogunk, mint általában a nők egymás közt, de később komoly dolgokról is beszélgetünk.

3

—< Milyennek képzelitek a jövö iskoláját? — kérdem.

I— Egészen biztos, hogy a jövő iskolája nagyobb gonddal kezeli majd a pályaválasztást. A 13—14 éveseknél szükségesnek tartanám már most bevezetni a pszichológiai vizsgá Iptot, amely megállapítaná az Illető szellemi és fizikai képességeit, és segítené a pályaválasztásban.

— Az ének, a torna és a rajz a jövő Iskolájában nem tantárgy, csupán felszabadító elfoglaltság lesz.

— Ha lehetséges lesz, a minimumra csökkentem az írásbelik számát, és Inkább a szóbeli feleletekre helyezem a hangsúlyt, mert a gyerekek nem tudják magukat kifejezni Beszédkészségre fogom őket tanítani.

— Az Is lehet, hogy a jövő Iskolájában eltörlik az osztályzatokat ...

— Én már most változtatnék a feleltetések módján. Csalá diasan

dlasítanám az osztályzatokat, egy nagy asztalt ülnénk körül valamennyien, ezáltal a tanár-diák kapcsolat Is barátibb len ne, és nem követelném, hogy a diákok telelés közben feláll- janak.

Ezeken « pedagógusjelölteknek van elképzelésük a Jövő Iskolájáról, de most még diákok, négy évet az életükből Itt élnek le a Zobor alján.

I— Többet kellene tanítanunk, és kevesebbét tanulnunk. Kéthetenként járunk a nagycétényl iskolába gyakorlatra, és ez kevés. Viszont van egy-két hosszúlére eresztett tantárgy, amelyről úgy érezzük, hogy feleslegesek. Harmadikban például sokkal több szabad Időnk volt, mint most, amikor a szakdolgozstot Is írjuk.

>— Néhány hónap múlva végeztek, kész pedagógusok lesztek. Tudjátok-«, hogyan tovább?

— Elképzeléseink vannak, de a kilátásaink nem a legjobbak. A tavaly végzettek közül talán csak ketten tanítanak, a többiek csak részben végeznek pedagógusi munkát. Ogy •fest, hogy csak a kelet-szlovákiaiaknak nem lesz elhelyezkedési gondjuk. Pedagógusokra mindig szükség lesz, csak annak kellene meghúzni a fülét, aki ennyit „rendelt“ belőlünk.

— Milyen a diákélet Nltrán?

— Van a JGYIK, oda rendszeresen járunk, de ott nem lehet táncolni a szomszédok miatt. Tavaly Itt a kollégiumban volt diszké. Idén azonban valahogy nehezen Indul be a szervezőgépezet. Járhatnánk a pedagégusklubba táncolni, de azt nem szeretjük, úgyhogy marad az uszoda, a mozi, szép Időben meg az atlétika.

— Nltrán különben nem nehéz Ismerkedni, erre számtalan lehetőség nyílik, a baj csak az, hogy mire megváltozunk — megszabadulunk a vidékles bagyománylmádö gondolkodásmódtól, s kialakul önálló ítélőképességünk, vitába széliünk bárkivel, bármiről ■— búcsút mondunk a diákéletnek. Az otthonról hozott szigorú viselkedési szabályok sokáig befolyásolják kapcsolatainkat nemcsak a fiúkkal, az évfolyamtársainkkal szemben Is. Nehéz feloldódni. Persze míg a lányok többsége tizennyolc éves korban elsősorban férjet keres, huszonkét évesen már Inkább élettársat, aki esetleg később a férjük lesz.

4

A pedagógiai és a mezőgazdasági főiskola épületét csupán egy út választja el egymástól, Így nem csoda, hogy a mezőgazdászok rendkívül tájékozottak a pedagógiában és fordítva. Tulajdonképpen a tanárházasságok számítanak ritkaságnak.

A mezőgazdasági főiskola tanulmányi osztályán nagy a forgalom, ma osztják a novemberi ösztöndíjat. A jegyzéken nem ritka a 950, sőt az 1000 koronás ösztöndíj sem. Az illetékes tisztviselő készségesen tájékoztat arrél Is, hogy a tanév kezdetén Októberben kéthavi ösztöndíjat kaptak a dIáRok, és ekkor fizették ki az úgynevezett preferencláUs ösztöndíjat is, amely a társadalmilag kiemelt szakterületek diákjait Illeti meg. Októberben sok diák 3800—4000 korona ösztöndíjat Is kapott.

Később, amikor az Iskola menzájában rákérdezek Koncz Istvánnál az ösztöndíjra, csak felnevet;

I— Először Is, nem minden diák kap preferencláUs ösztöndíjat, mert hiszen az az 1000 korona feltételekhez van kötve; Időben kell letenni valamennyi vizsgát, és 2,5-nél jobb tanulmányi átlaggal. A többség természetesen azon van, hogy elérje ezt az átlagpt, hiszen az ezer korona nagy pénz. Én az Idén véletlenül kaptam, téllcipőt és kesztyűt vásároltam belőle, és részben törlesztettem a szüleimtől kölcsönkért adósságomat.

A menzán közben már kinn a folyosón kígyózik az ebédre várakozók sora, asztalunkhoz egy újabb növénytermesztő mérnökjelölt. Héber Zoltán telepszik le.

— Igaz, hogy gyűjtőd a pedagógushallgatök „aranyköpéseit“?

— Azt nem győzném, viszont tudok egyet s mást róluk. Előrebocsátom, hogy valamennyi már legalább tizenöt éves.

Hogyan halt meg Zrínyi?

— Ogy tudjuk egy vadkan ölte meg, de az is lehet, hogy ez a vadkan egy jelbérelt Habsburg volt.

— Vörösmarty az 1840-es években már lemondott arról, hogy házaséletet éljen.

— Nem biztos, hogy Almos valóban élt, vagy csak mondái alak volt, de annyi bizonyos, hogy Árpád az 6 jia volt.

— 1241-ben Magyarországra betörtek a tanárok.

— A költők haláluk előtt szoktak írni egy hattyúdalt.

Viszonzásul egy csinos pedagógusjelölt leírta, hogyan zajlott le Zoltán első „dögtan gyakszV'-ja (biológiai gyakorlata]. Idézzük: „A békát óvatosan rongyba csavarjuk, úgyhogy csak a feje látszódjék ki, majd egy kinyitott olló egyik ágát a szájába tesszük, és hirtelen nyomással levágjuk a fejét...“ Zoltán különben nagyon humánus teremtés, a légynek sem árt.

5

A városban lépten-nyomon találkozni főiskolásokkal a könyvosbnllban, a Nitra-partoo, a Zoborra felvezető utakon, délelőttönként, ha van egy lyukas órájuk, beülnek a Prior áruház presszójába vagy a város két cukrászdájának egyikébe. Nem a fogyasztás a lényeges, hanem az, hogy együtt vannak, beszélgetnek. Estére aztán változik a kép, sajnos, a szórakozási lehetőségek Nltrán sem a legideálisabbak, és az igényes diák joggal kérdi esténként; hová menjek? Választ tulajdonképpen senkitől sem vár. Péntekenként szedj a sátorfáját, és hazautazik, de már szombaton várja a vasárnap délutánt, amikor a vonat vagy az autóbusz visszaviszi Nitrára.

ZÄCSEK ERZSÉBET

1