Új Ifjúság, 1981. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1981-12-21 / 51-52. szám

December 19-én tölti be 75. életévét Leonyid Iljics Brezsnyev KÖVETKEZEDEN A IfNINI OTON „A csehszlovák kommunisták és hazAnk egész népe nagyra be­csüli A SZOVJETUNIÓ következetes, ELVHO POLITIKÁJÁT. NAGYRA ÉR­TÉKELI LEONYID ILJICS BREZSNYEV ELVTÄRS SZEMÉLYES HOZZAjARULA­sAt e politika kidolgozásához és megvalösItAsAhoz. hazank né­pe ISMERI A BÉKE ArAT, ÉS TELJES MÉRTÉKBEN TAMOGATJA A SZOVJET­UNIÓNAK A BÉKE MEGSZILARDITASARA TETT ERŐFESZÍTÉSEIT ÉS AZOKAT AZ Oj, KONKRÉT JAVASLATOKAT, AMELYEKET BREZSNYEV ELMARS TER­JESZTETT ELŐ. EBBEN A TÖRTÉNELMI KÜZDELEMBEN A SZOVJETUNIÓ OL­DALÁN, A SZOCIALISTA KÖZÖSSÉG TÖBBI ORSZAGAVAL, VALAMINT A VI­LÁG ÖSSZES BÉKESZERETÖ, DEMOKRATIKUS ERŐIVEL EGYÜTT AKARUNK CSE­LEKVŐÉN RÉSZT VENNI.“ (GUSTAv HUSAk elvtársnak, az SZKP XXVI. kongresszusán elhangzott beszédéből) Minden egyes találkozó országaink vezető tényezői között a barátság, az együttmű­ködés és testvériesség légkörében zajlik le. így volt ez a legutóbbi krími talál­kozón Is. A TÁJFUN HADMŰVELET KUDARCA £enin kiváló tanítványai, a munkás- osztály nagy egyéniségei között jeien korunkban kimagasló helyet foglal el Leonyid Iljics Brezsnyev. A marxizmus nem becsüli le az egyén szerepét a tör­ténelemben, ellenkezőleg, teljes mérték­ben értékeli azt, és mint azt Husák elv­társ is hangsúlyozta a fenti idézetben, hogy nagyra becsüljük azt a kitartó, sokoldalú munkát, amelyet az SZKP főtitkára országa élén a békéért és a haladásért végez. A Szovjetunió és a többi szocialista ország erejének növe­kedése azt eredményezte, hogy egyet­len Jelentős nemzetközi problémát sem lehet megoldani nélkülük. ■ ♦ ■ Leonyid Brezsnyev rendkívüli érde­meket szerzett a szocialista országok egységének megszilárdításában. Az SZKP legutóbbi, XXVI. kongresszusán le­szögezte, hogy ez az egység nagy mér­tékben meghatározza a szocialista vi­lágrendszer erejét és a történelmi folya­matra gyakorolt hatását. A mostani fel­tételek között országainkban a szocia­lista gazdasági integráción van a hang­súly. Ennek eredményeként tovább szi­lárdulnak a szocializmus pozíciói, erő­södik a szocializmusnak a világ fejlő­désére gyakorolt pozitív hatása. ■ ♦ ■ Leonyid Brezsnyev 1906. december 19-én született az ukrajnai Dnyepro- dzerzsinszkben. Gyermekkora éppoly nehéz volt, mint a hozzá hasonló mun­kásgyerekeké. Ugyanakkor azonban a- zok közé a szerencsések közé sorolható, akik számára a fiatal szovjet hatalom elsőként nyitja meg a tudás kapuit. Leonyid Iljics él ezzel a lehetőséggel. Elvégzi a technikumot, majd később a műszaki egyetemen kohómérnöki diplo­mát szerez. Szülővárosában évekig egy kohászati üzemben dolgozik. Kiváló po­litikai és szervezői képességére azon­ban már felfigyelnek, és 31 éves korá­ban a városi szovjet alelnöki tisztségé­be emelik. Nemsokára a kerületi párt- bizottság titkára lesz. 35 éves, amikor A TÖRTÉNELEM LAPJAIRÓL I Nemcsak a hitleri propaganda, hanem még a nyugati sajtónak a Szovjetunióval rokonszenvező része is a szovjet főváros közel! elestél Jósolta. Egyes nyugati poli­tikusok és katonai szakemberek maguk sem kételkedtek ebben, de meghökkenésükre 1941 telén Moszkva közelében a szovjet hadsereg megsemmisítő vereséget mért a fasiszta haderőkre. Hitler hadseregét a nyugat-európai há­ború eredményeként a legyőzhetetlenség dicsfénye övezte. Abban, hogy a kudarcot mindaddig nem Ismerő német hadsereget á védők ki tudták fárasztani, majd több száz kilométerrel vissza tudták vetni, a szovjet hadvezeiés nagy mesterségbeli tu­dása és a szovjet katona önfeláldozó el­szántsága mutatkozott meg. A moszkvai csatában a második világhá­ború folyamán először történt meg, hogy a Wehrmachtot feltartóztatták, sőt vissza is szorították. Olyan zűrzavar támadt so­raiban, hogy hadbíróság elé állítottak egy több tízezer főt számláló egész hadsereget. A moszkvai csata véget vetett a németek álmának, hogy vlllámháborúban legyőzhetik a Szovjetuniót, és így megszerezhetik a vi­láguralmat. Mindaz, amit Hitler klikkje a megelőző években elért, Moszkva falainál összeomlott. Illúzióvá foszlott, megvalósít­hatatlan ábrándnak bizonyult. Vereségnek, amelyben a történelem ítélete is betelje­sült. Gyökeres fordulat állt be a második vi­lágháború menetében a moszkvai csatával, sokban ez határozta meg további alakulá­sát. Hitler stratégái a Moszkva elleni táma­dást, mely a Tájfun hadművelet nevet kap­ta, „a keleti hadjárat utolsó ütközeté­nek“ szánták. A Tájfun hadműveletet roppant alaposan előkészítették. Az 1941. október 2-re virra­dó éjjel' a szovjet főváros ellen felvonult valamennyi német egység előtt felolvasták Hitler parancsát: „Végre létrejöttek az u- tolsó, hatalmas csapás feltételei. Ennek a csapásnak még a tél beállta előtt az el­lenség megsemmisítéséhez kell vezetnie. Amennyire emberileg lehetséges, minden előkészület megtörtént.“ Mint a hitleri ve­zérkar krónikása feljegyezte, „a Központi Hadseregcsoport egy csodálatos őszi hajna­lon valamennyi hadseregével megindította A moszkvai csata a támadást.“ Ez olyannyira „biztató“ kez­deti sikerekkel járt, az egész hadművelet pedig a maga jelentőségében annyira „fen­séges“ volt, hogy Hitler, aki 1941. június 22-e óta nem szólalt meg a nyilvánosság előtt, most beszédet mondott a berlini sportcsarnokban. — Ezen a napon teljes határozottsággal kijelenthetem — mondotta —, hogy ezt az ellenséget szétzúztuk, és soha többé nem áll talpra. A német és a külföldi sajtó képv selőlt ' hivatalosan tájékoztatták a „szovjet front szétveréséről“. A hitlerista lapok napról napra közölték Moszkva környékének nagy méretű térképét, hogy mindenki figyelem­mel kísérhesse a német ‘csapatok előnyo­mulását egészen Moszkváig. „A német egy­ségek széles fronton menetelnek Kelet fe­lé írta a fasiszta sajtó. — Nincs szó, mely érzékeltethetné a szovjet vereség a- rányalt.“ A háború utolsó napjaiban az elfoglalt Berlin egyik lakásában szovjet katonák be­keretezett levelet találtak, amelyet a hit­leri hadsereg egyik tisztje, Albert Neu­mann írt a nagybátyjának 1941 novemberé­ben, amikor a németek Moszkva elleni el­ső támadás kudarca után az újabb, ezúttal az utolsó támadásra készülődtek. „Kedves bácslkáml — hangzott a levél. — Nem tu­dom megállni, hogy ne emlékeztesselek egy ígéretemre. Tíz perce érkeztem vissza gránátos hadosztályunk vezérkarától aho­vá a hadtestparancsnok parancsát vittem a Moszkva ellőni utolsó támadásra. Nem félek feltárni előtted ezt a nagyszerű ha- dltltkot, hiszen sem számunkra, sem a bol­sevisták számára nem titok többé. Még né­hány óra, és megindul a támadás. Láttam 40. évfordulója a Krupp Művekben készült nehézágyúkat, melyek a Kremlt lövik majd. Láttam grá­nátosainkat, akik elsőként masíroznak maid végig a Vörös téren. Ez a vég, bácslkám. Ismersz, nem vagyok lelkes Ifjonc, sem tök- fllkó. Ez a vég. Moszkva a miénk, Orosz­ország a miénk, Európa a miénk... Sie­tek, hív a törzskar főnöke. Majd írok Moszkvából.“ A hitlerista tisztnek nem volt lehetősé­ge, hogy Moszkvából írjon. Siegfried West- phal hitlerista tábornok viszont, aki a há­ború után Irt a Tájfun hadműveletről, el­ismerte „az addig legyőzhetetlennek tar­tott német hadsereg a megsemmisülés szé­lére jutott.“ A Wehrmacht Moszkvának ron­tó ' hadtestei és hadosztályai szétolvadtak. A szovjet főváros védői mindent megtettek, hogy megállítsák és szétverjék a támadó fasiszta haderőt. És december 5-én a szov­jet csapatok az ellenség meglepetésére el­lentámadásba mentek át, mely Hitler ka­tonáinak pánikszerű menekülésével végző­dött. A német fasiszta hadak több mint öt­százezer embert veszítettek a moszkvai csa­tában. Pótolhatatlan volt anyagi veszte­ségük 1 b. Az angol Times így Irt 1941. december 22-én: „Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy az orosz seregeknek az óriási front teljes hosszában kivívott sikerei h&talmas győze­lemmel érnek fel, s ez annál jelentősebb, minthogy azok a seregek vívták ki, melyek hat hónapon át feltartóztatták a „világhó­dítók“ által valaha Is létrehozott legna­gyobb hadigépezet hallatlanul súlyos nyo­mását. Ez a győzelem a legfelső orosz had­vezetés művészetének és kitartásának, az orosz katona sztoikus hősiességének és az orosz nép önfeláldozásának köszönhető. A a fasiszta Németország megtámadja a Szovjetuniót. A háború első napjaitól a hadseregben szolgál, részt vesz a Vö­rös Hadsereg kaukázusi, krími és ukraj­nai ütközetében, majd Lengyelország, Magyarország és Csehszlovákia felsza­badításában is. A legnehezebb úton az igazi „hadak útján“ a Kárpátokon ke­resztük harcolva Jut el hazánkba. Eb­ben az időben már a 18. hadsereg poli­tikai osztályának főnöke, és itt éri utol vezérőrnagyi kinevezése is. A poprádi Járásban még ma is sokan emlékeznek a rokonszenves fiatal tábornokra, aki az 1945-ös év első heteiben az ő vendé­gük lehetett. ■ ^ B A háború győzelmes befejezése után Leonyid Brezsnyev minden erejét az elpusztított népgazdaság újraépítésére összpontosítja. Működési területei Ukrajna, később Moldavia, majd Ka­zahsztán. Az SZKP 1956-os történelmi nevezetességű XX. kongresszusa óta Ve­zető tisztséget tölt be központi szinten. 1960-1964 között 6 volt a Legfelsőbb Szovjet Elnökségének az elnöke, de még az év októberében a Központi Bizottság a legmagasabb pártfunkció ellátásával bízta meg. B ♦ B Leonyid Brezsnyev elvtársnak múlha­tatlan' érdemei vannak abban, hogy földrészünk immár négy évtizede béké­ben és biztonságban él. Közös külpoli­tikai hitvallásunk — mondotta Leonyid Brezsnyev az SZKP XXVI. kongresszusán —, hogy a béke mindenki békéje, szi­lárd, igazságos és megingathatatlan bé­ke legyen. Ez az elv vezérli a szocialis­ta országok külpolitikáját, amelyek ké­szek a különböző társadalmi rendszerű államok közötti párbeszéd fejlesztésére és elmélyítésére. Itt mutatkozik meg, hogy a 80-as évek békeprogramja men­tes a nemzeti önzéstől, a Jövőt tartja szem előtt, és egyre nagyobb visszhang­ra talál. Ezt tapasztalhattuk Leonyid Brezsnyev legutóbbi nyugat-németor­szági Tátogatása során ia, alibimatíimt- tatkozott, a Szovjetunió megtesz min­dent, hogy az emheriség megmenekül­jön az atomháború fenyegetéséitől, hogy földünkön béke uralkodhasson. S. Gy. keleti fronton megvívott ütközet az egész háború gerlncát jelenti. Végeredményben tőle függ minden. Ha Németország katonai ereje megtörik Oroszországban, akkor előbb- -utóbb a többi froöton Is megfordítható a helyzet.“ A Star című washingtoni lap 1941. de- cebmer 16-án így értékelte a moszkvai'győ­zelmet: „Azok a sikerek, amelyeket a Szov­jetunió a hitleri Németország elleni harcá­ban elért, nemcsak Moszkva és az egész orosz nép számára nagy jelentőségűek, ha­nem Washington, az Egyesült Államok jö­vője szempontjából Is — a történelem ér­demeik szerint értékeli majd az oroszokat azért, hogy nemcsak megállították a világ­háborút, meg Is tudták futamltarii az el­lenséget.“ Charles de Gaulle tábornok, a francia nép nevében jelentette ki 1942. január 20 án: „Valahány német katona elesik vagy megsebesül Oroszországban, ahány német ágyú, ahány német repülőgép vagy páncé­los megsemmisül a Lenlngrád, Moszkva vagy Szevnsztopol környéki térségekben, az mind Franciaország feltámadásának és győzelmének lehetőségét gyarapítja.“ Az egész szabadságszerető emberiség, mely lankadatlan figyelemmel követte a Moszkva előterében 1941 telén zajló esemé­nyeket, megnövekedett önbizalommal tekin­tett a jövőbe a szovjet fegyverek győzel­me után. A rabságba döntött országok és népek a Moszkva határában aratott győze­lemmel kapcsolták össze felszabadulásukat a hitleri zsarnokság alól. A hazafiak, az antifasiszták ezekben az országokban és magában Németországban is új erőt me- ritßttek a közűá ellenséggel folytatott harc­hoz. A német fasiszta seregek szétverése a szovjet főváros falainál kljózanítólág ha­tott Japán és Törökország reakciós körei­re. A Hltler-ellenes koalíció viszont megerő­södött. „A Moszkva mellett kivívott történelmi győzelem új hőstettekre lelkesítette a szov­jet embereket, megszilárdította azt a meg­győződésüket, hogy az ellenségre elkerül­hetetlen vereség vár“ — mutatott rá Leo­nyid Brezsnyev. Zs. Taratuta ezredes, a Hadtörténél! Intézet tudományos főmunkatársa-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents