Új Ifjúság, 1981. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1981-12-15 / 50. szám

BARTA GYŰ LA kiállításán Barta Gyula Újszerű képek a Csallóközi Múzeum kiállítási termelnek falán. Barta-ké- pék. Különleges alkotások. Két évti­zedes Igyekezet kikristályosodott e- redményel. A művészetben két évti­zed nem sok, ám néha mégis az. Barta Gyula festőművésznél is az. Két évtized alatt szinte teljesen át­alakult a művészete. Előtte a hagyo­mányos tájfestészetben ért el Igen szép eredményeket, remek, hangula­tos tájképeket festett, megörökítette a Ouna-ágak romantikáját, a Csalló­köz hangulatos érdekességeit, a kikö­tők és a Duna panorámáját. Aztán áttért egy új stílusra, s napjaink kró­nikása lett, az új, a mai lét króniká­sa. Hogy melyik a tartalmasabb, er­re maga adja meg a választ: — Mindig szerettem a természetet, ma Is gyönyörködöm benne, és ezért meg Is festem a természet csodála­tos szépségét, de nem mehetünk el csukott szemmel a mát felentö új környezetünk mellett sem, és ezt nyo­matékosan hangsúlyozom. Bármerre járok, bármerre nézek, látom, látnom kell az épülő városnegyedeket, a nagyszabású ipartelepeket, az éle­tünkben egyre nagyobb szerepet ját­szó autópályákat, az épülő erőmü­veket, magasfeszültségű áramvezeté­keket, az éjszak'ába messze világító fényberendezéseket. Téved, aki azt hiszi, hogy ebben nem lehet megta­lálni a szépet. En, ha valami újat lá­tok, új építkezéseket, tüstént felvil­lan az érdeklődésem, mert meglá­tom benne az érdekeset, a vonzót, a monumentálisát, és ezt igyekszem is megörökíteni alkotásaimon. Varázsla­tosak a kis sikátorok, házszögletek, régi épületek, a múlt romantikája, de meg kell látnunk az újban, a mában is a szépét a jövőnek épülő erőmü­ve dinamikájában, a gigantikus üze­mek fantasztikusan szép éjszakát á- lomképelben. Erre törekszem mun­kámban; festészetemnek ezt a részét tartom fontosabbnak, tartalmasabb­nak, eredetibbnek. örülök, hogy a megnyitóra sok fia­tal is eljött. De hát tulajdonképpen már nekik épülnek az új lakónegye­dek, Ipartelepek, és ml, képzőművé­szek, elsősorban nektk és utódaiknak alkotjuk müvetnket. Nagy Kornélia, a Csallóközt Mú­zeum müvésztörténésze megnyitó be­szédében ekképpen méltatta a mű­vész alkotásait: — Barta Gyula áb­rázolásmódjának hatására ml is haj­lamosak vagyunk a célszerű és szük­séges új létesítményeket — pályaud­varokat, gazdasági épületeket, gömb- tartályokat, gyárakat — új minősé­gükben, a hétköznapi megszokottság- ból kiemelve nemcsak mint műszaki építményeket, hanem új esztétikai kategóriák hordozóiként is szemlél­ni. Barta alkotásainak célja: megtaní­tani az embereket új szemszögből fi­gyelni a körülöttünk létrejött és még épülőfélben levő világot. Mészáros József 8LOVNAFT, 1962 BEMUTATKOZÁS ELÉ... December 3-án elkezdődtek a próbák a MATESZ Thá- lia Színpadán: Jozaf Gregor Tajovskf Zavaros örökség című szlovák klasszikus vígjátékot s^ndékozzák bemu­tatni 1982. január 14-én. Ebben a darabban (amelyet bizonyára országszerte is látni fogunk) az Önző tOrte- tés és vagyonűgyek kerülnek egy körmönfont érdekhá­zasság középpontjába, ahol az Irigység, a hiúság, a kis- szerűség megmérgezi a tisztességesen dolgozó családta­gok cselekedeteit Is. Ennek ürügyén Tajovsky bit drámai végkicsengéssel — humoros hangnemben bírál­ja a mólt századbeli fain életmódját, s annak még ma is ismétlődő szokásait, egyttgyfi törtetéselL Meg vagyak győződve, hogy ezt a groteszkbe hajló vígjátékot a Tbl- lia Színpad művészei f— Lengyel Ferenc, Csendes Lásg- ló, Váradi Béla, László Géza, Kövesdy Szabó MáriiL Gombos Ilona, Szabó Rózsi, Kádek Rítta és a többi asm replő — sikerre viszik, és mindent elkövetnek, hogy. egy rendező bemntatkozása elnyerje a közönség tet­szését, és kritikusaink is elismerően nyilatkozzaiuM munkájukról. Bereck lözsef és Szigeti László lakion módosítása a cselekményt Dél-Szlovákia területóra fca< lyezi át, Így aztán természetessé válik, hogy a ssmf» lök ajkáról ismert magyar népdalok I3 elhangzanak. H díszlet és a Jelmezek a főiskolás Jaroslav Válek tarvei szerint készülnek. A darabot Daniela Kapitáüová rendezi, áld október óta rendes tagja a színháznak. Prágában vágozta á Színművészeti Főiskola (DAMU) rendezői szakát, és most megvan a lehetősége, hogy a kassai színpadun­kon bemutatkozzék. Kapitáüová Komáromban szUietett. Az évad sorén módjában lesz még szülővárosában is bemutatkoznia, ahol ugyancsak egy szlovák szerző, Ivan BnkovÖan drámáját állítja színpadra Kopócs Tibor dísz­letében. A tragikomédia elme: Fata morgana. A törté­net egy meg nem határozott sivatag egyik oázisán ját­szódik. Az Idós Kenofatiosz, akinek egy régi „eset" miatt lelklismeret-fnrdalása van, az oázis tulajdonosa­ként elhatározza, hogy „rendet teremt a világban“: bűnbánatra erőlteti az ide meghívott vendégeit, és arra kényszeríti őket, hogy az emberiség érdekében változ­zanak meg, különben viselkedésükkel katasztrófába so­dorják a világot. Hősünknek, okit majd Dráfi Mátyás alalÉlt, rá kell döbbennie, hogy az ilyen megváltozást klnek-klnek önmagában kell elvégeznie, mivel a világot esak szavakkal megmásítani nem lehet. Gondolatok és szenvedélyek feszülnek a szerepekben. A szereposztás is flgyelemrs méltó. Remélem, Szentpétery Ari és Fet- fács Anna, valamint Borároa Imre, Bngár Gáspár, Ko- |»g Jóssaf, Turner Zsigmond és Németh János főiskolai haUgató fellemábrázoló tehetsége jóvoltából, stílusban la sgységea előadást láthat majd a közönség, és él­ményben gazdag sikert könyvelhet el a színház, a szer­ző ée a rendező egyaránt. '(azuchy) „CSENDRE VÄGY0M” SZÍNHÁZRÓL, MÁNDYRÖL ÉS MÁSRÓL BÓRBÁS GABIVAL Még le sem ülök az öltözőjében, amikor kifakad; >— Régen volt Ilyen rossz a közérzetem, mint ma. Lehet, nem látni rajtam, de nagyon furcsán érzem ma­gam. Hiába Is akarok, nem és nem tudok megszaba­dulni az álmomtól. £s az utóbbi Időben egyre gyako­ribb, hogy rosszat álmodok. I— Talán csak nem hisz az álmaiban? !— Sajnos, Igen. Ha nem Is egy az egyben, de vlsz- szaütnek, ezt már megfigyeltem. Fel is hívom anyámé- kat, nlncs-e valami baj otthon. Pár perccel később már nyugodtan beszél. Előbb ar­ról, hogy a napokban kapott egy szerepet, amely tel­jesen kihozta a sodrábói, aztán kiderült, még sem látsz­hatja el, mert a József Attila Színház vezetősége végül is ágy döntött, nem tűzi műsorára a darabot, aztán arról, hogy szeptembertől mindössze két szabad esté­je volt és azt is színházban töltötte; igaz, nézőként. t— Es ha gondolatban A csodák Nápolyban szület­nek egyik előadására ülne be, hogy szórakozna? t-i Biztosan jókat nevetnék, hiszen Scarnlccl és Ta- rabusl komédiája tele van kacagtató, váratlan fordu­latokkal. Dianát Is azért kedvelem, mert amint meg­jelenik a színen, azonnal áthangolja a légkört. — Bevallom, előbb arra gondoltam, torkig lehet már a Dianához hasonló szerepekkel, hiszen A csodák... nam az első és nem is a tizedik komédia, amelyben szerepet kapott. ►H Remélem, nem Is az utolsó. Én ugyanis nagyon szeretem a vígjátékokat, a furcsa karaktereket, sőt, an­nak örülök a legjobban, ha öt-tiz mondat mögött Is sikerül megtalálnom az embert. i—I A keresésben, gondolom, Gábor Pál, a komédia rendezője is segítette. I— Az az Igazság, észre sem vettem, hogy rendez. Gábor Pál egyébként Is arról híres szakmai körökben, hogy soha sem próbálja ráerőszakolni nézeteit a szí­nészre. Főiskolás voltam, amikor először dolgoztam vele, az Utazás Jakabbal című Hímjében, néhány évvel ezelőtt pedig a Muslicák a liftben című tévéjátékban bízott meg egy szereppel, s akkor Is gyorsan meg­egyeztünk. Csöndes, magábaforduló embernek Ismerem, aki mindig kíváncsian fogadja a munkatársa vélemé­nyét. Örülök Is, hogy legújabb tévéfilmjében, amelyet Vészi Endre Nyitott ház című regénye alapján forgat, nekem Is szerepet adott. Egy elsöprő lendületű mai nőt formálok majd meg, akit a magány egyre köze­lebb sodor az önpusztításhoz. Amikor elolvastam a for­gatókönyvet, úgy éreztem, ezt az életet már Mándy Iván is megírta. •—I Most jnt eszembe, idén újabb nfvődijat kapott a Rádióban, és éppen Mándy Iván Éjszakájában nyújtott teljesítményéért. i-i Szerencsémnek tartom, hogy kapcsolatba kerültem vele, csak éppen az a furcsa, hogy személyesen még nem találkoztunk. Már a Trafikban és a Bútorokban megéreztem, hogy szokatlan hangot üt meg, amely még különösebb rezzenéseket hoz magával. Talán az ösztö­neimnek köszönhetem, hogy sikerült ráéreznem az ő egyéni Írói világára, arra, hogy nála máshogy kell ki­ejteni a szavakat. Azt hiszem, Csehovhoz hasonlít a leginkább, hiszen a mondatok mindkettőjüknél többet, mást jelentenek, mint nyelvtanilag. És Mándynál még a tőmondatoknak is súlya van. Hőseiről pedig egyszerre több dolog Is kiderül. Nála nincsenek egysíkú embe­rek, és éppen ettől olyan vlbrálóak az Írásai. >— Tehát B rádiójátékok, főleg ha Mándy a szerző­jük, továbbra is a kedvére vannak. (— Én mindig ugyanazzal a felelősségtudattal viszo­nyultam a rádióhoz, mint a színházhoz, a filmhez vagy a szinkronhoz. Sajnos, a színházak mostanában a pénz­re és az olcsó sikerre mennek, s ez alól a miénk sem kivétel. Hol vígjáték, hol zenés játék kerül fel a re­pertoárunkra, s a fajsúlyos drámai szerepek teljesen kimaradnak. •— Dyenkor kellene önálló előadóesttel színpadra lép­ni, vagy nem? »-I Ahhoz viszont idő és energia kellene, de hogyan, ha minden este játszom? Fáradt vagyok, és csak any- nylt mondhatok, hogy szebb szerepekre várok a szín­házban is. Talán ha jobb lesz a közérzetem, több erő lesz bennem. Addig Is csendre, nyugalomra vágyom. Mert a csend mindent helyrebillent. Szabó G. László (Máté Magda felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents