Új Ifjúság, 1981. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1981-12-15 / 50. szám

EGYENRUHÁBAN ELSŐ HETEK Pattogó vezényszavak hangzanak a lak­tanya udvarán. Folyik a raj'onkéntl alapki­képzés. A nemrég berukkolt fiúk egynéme- lyike eltéveszti a vezényszót. Ilyenkor mo­soly jelenik meg az arcokon, de aztán a szünetben már szó sem esik róla. — Az első napok voltak a legnehezeb­bek — mondja Jaroslav Toubík közlegény, miközben cigarettázó tár'éatt figyeli. — jó­formán még levélírásra sem futotta az időnkből, meg aztán az egésznapi kemény kiképzés után kedvünk sem Igen volt hoz­zá. Toublk közlegény azonban keménykötésü fiú, tudja, hogy csak vasakarattal érheti el célját. Az egyik kladnói üzemben kita­nulta a géplakatos szakmát. Igyekvő volt, ezért még a szakmunkásképző intézetben a SZISZ javaslatára párttagjelölt lett. A szakmunkás-bizonyítvány megszerzése után ipari szakközépiskolában folytatta tanulmá­nyait. Kivette részét a társadalmi munká­ból, az Ifjúsági szövetségben is aktívan tevékenykedett. Itt Igazolták át párttaggá. — Az érettségi vizsga után az egyik prágai kutatóintézetben segédtervezőként helyezkedtem el — folytatja. — Közben megnősültem. Négy évig udvaroltam a fe­leségemnek, aki a Kereskedelmi Minisztö*i rlumban dolgozik, és esti tagozaton a köz- gazdasági szakközépiskola második évfo­lyamát látogatja. Mire végez a tanulással, én is leszerelek. Aztán jöhetnek a gyere­kek ... Ez a 180 cm magas mosolygós szemű fiú 22 éves múlt. A tényleges katonai szolgá­latot nem tekinti kárba veszett éveknek, hanem kiváló életiskolának. Részt vesz a páncélos járművezetői tanfolyamon, s Itt is igyekszik helytállni, akárcsak a polgári életben. Mint mondja, kötelességének érzi, hogy párttagként személyes példamutatás­sal járjon az élen. — Nemrég tettük le a katonai esküt — mondja némi szünet után. — Ezen az em­lékezetes ünnepségen itt voltak a szüleim, az anyósom, és a feleségem Is. Az asszony azt mondta, hogy illik nekem az egyen­ruha. En pedig megígértem, hogy Igyekvő leszek. Eltávozást ugyanis a tanfolyam ide­je alatt csak az kaphat, aki Igyekvő és jő tanuló. A közúti közlekedés szabályait úgy kell Ismerni, mint az egyszeregyet, óllehet a páncélos jármüvei keveset fo­gunk közlekedni az országúton. Egyébként nemrég tértünk vissza a tábori kiképzés­ről, ahol nehéz körülmények között a ve­zetést gyakoroltuk. Ma már egyre több ideje Jut a levélírás ra, a szórakozásra. Ha kimenőt kap, szíve­sen szétnéz Szlovákia fővárosában. Addig azonban még nem jutott el, hogy kedvte­lésének, a fafaragásnak és a modellezés­nek is hódoljon, de reménykedik. — A tanfolyam elvégzése után visszake­rülök az anyaegységhez, ott majd minden bizonnyal alkalmam lesz arra Is, hogy pio­níroknak modellező szakkört vezessek, szín­házba és moziba járjak. Az a véleményem, bár még csak rövid Ideje viselem az e- gyenruhát, hogy a néphadseregben is le­het hasznosan eltölteni a szabad időt. A tényleges katonai szolgálat alatt a szakmai Ismereteimet is bővíteni akarom, hogy ha majd leszerelek, ne érezzem a lemaradást a többi munkatársammal szemben. Véget ért a szünet, újra felhangzanak a vezényszavak. Toublk közlegény Is feszesen áll a sorban. Amint barátjaltól megtudom, szeretné a „Példás katona“ és a szakminő­sítési jelvény második fokozatát megsze­rezni. A parancsnoka szerint erre minden eshetősége megvan, mert az első perctől kezdve kommunistához méltóan igyekszik állampolgári kötelességét, a tényleges ka­tonai szolgálatát a lehető legjobban telje­síteni. Németh János Sár, sár és sár. Őszi sár, amely kora hajnalban össze­fagy, napközben meg fölenged, csak éppen szűnni nem akar. A gumicsizma Ilyenkor pontosabb a pufajkánál. Igaz, a bolyl (BoI) Haladás Efsz zétényl ud­varán Bajusz József és Csatlós László mérnökök egyiket sem szégyellik föl­venni. Az íróasztal Ilyenkor nem tűri meg a mezőgazdászt. Meg aztán roha­mosan, feltartóztathatatlanul közeleg az év vége, s a helyzet^ a nemsokára meg- .vonandó évi gazdasági mérleg nem va­lami rózsásnak ígérkezik. Se Itt, Boly­ban, se a környék többi gazdaságában a Latorca partján. Bajusz József főállattenyésztö három éve végezte el a nitral főiskolát, és a- zonnal a bolyl szövetkezetbe került. Az első hetekben-hónapokban az egyik meglepetés, csalódás a másik után ér­te, „mert a gyakorlat meg az Iskola tananyaga között ég és föld a különb­ség.* M 'A főiskolán — mondja az Ideá­lis körülmények között folytatott gaz­dálkodás titkaiba pillanthat be az em­Bajusz József, az állattenyésztés veze­tője bér. De ott arról senki sem beszélt, hogy vannak, főleg Itt nálunk Kelet- -Szlovákiában, kritikus körülmények között dolgozó szövetkezetek, ahonnan általában gyorsan megszöknek a fiatal szakemberek: más pálya után néznek, s ezzel csak tovább romlik a helyzet. Aki marad, csizmát húz, pufajkába bú­jik, fülig sárosán rohangál reggeltől estig, mert bízik abban, hogy lehet másképpen, jobban Is: csak akarat, sokkal nagyobb pdaadás, jobb összhang s némi szerencse, külső adottság kell hozzá. Bajusz József hosszan ecseteli, hogy a kétezer szarvasmarhát, ötezer sertést, ezer juhot meglehetősen rossz, elavult körülmények között tartják. Olyan épü­letekben, Istállókban, amelyek karban tartására már költeni sem érdemes, így aztán nem marad más hátra, mint kivárni, hogy az új, 850 férőhelyes te- hénistálló felépüljön. — Persze kudarcaink csak részben magyarázhatók ezzel — mondja. — Itt van például a tejhozam: nagyon válto­zó. a pillanatnyi takarmányalap meny­Lombfukat vesztett, csonka fák őrzik az utak szélet, kivénhedt kato­nákként sorakoznak a sáncparton túl ahogy lefordulok e leleszi útke­reszteződésnél Boly felé. Varjak serege röppen fel ágaikról, és a sár tenger fölött hosszan kering a raj; őszutó van, a télelő kezdete. A me kdgazdáss ilyenkor épp csak fellélegzik — kilábaivj a nyári-őszi mun­kákból, nekikezdve az értékelésnek-tervezésnek — a folytatódik tovább az örök körforgás. Megállás nlncsl „LESZ-E NYUGODT T1LÜNK?“- ;-'S í . - . A ifeiv . «• nylségétől függ. Tavaly például még háromezer liter tejet sem kaptunk egy tehéntől, idén már a terv csak 2670 li tér tejet Irányzott elő. Igaz, ezt a csők kentett tervet némileg túl is teljesítet tűk. Aztán vegyük a marhahús kérdé sét... Nem tudjuk vinni a tervet. A: ok: az első negyedévben szinte állj. tudtunk egy kiló húst Is leadni, meri friss takarmány, legelő még nem volt az öreg pedig már nem tartott ki. Az tán a további negyedévek terveit hlá ba teljesítjük, a lemaradás már szinti behozhatatlan. Szóval, sajnos, mínusz ban van a szövetkezet állattenyésztése De én a jövőt tekintve bizakodó va gyök. Igaz, azt Is tudom, hogy a je­lenlegi körülmények között csodákra ml sem vagyunk képesek, de az Is tény, hogy lehetőségeink, tartalékaink még vannak, s ezt én egyáltalán nem frázisként mondom: elsősorban a mun kához való jobb hozzáállással, a jobb szervezéssel és a bizalmas összhang megteremtésével sok minden elérhető. Bajusz József még elmondja, hogy az irányító-ellenőrző munka javítása is el­maradhatatlan. S arról Is szót ejt, hogy akár holnaptól örömmel fogadna 2Q^3Q fiatal szakembert, akik nem félnek a munkától, mert egyebek mellett állan­dó a munkaerőgond a szövetkezetben, 'gyakran kel reggel ötkor, hogy ellen- irizze a fejés menetét, a napi tejhoza- aot, és sokszor este ér csak haza. S logy lesz-e nyugodt, csendes telük? — A tél nekünk, állattenyésztőknek lehezebb, mint a nyár. Rengeteg a lát­szólag apró, mégis roppant fontos uunka: az istállók ablakainak, ajtajai­nak kijavítása (bár deszkánk még min­dig nincs], a fűtés megszervezése... De nem folytatom tovább, unatkozni nem fogunk, mert jövőre az Ideinél jobb évet szeretnénk zárni. Csatlós László mérnök, a növényter­mesztés vezetője egy éve tölti be je­lenlegi tisztségét. Az idén meglehető­sen szerencsés kezdetben lehetett ré­sze, mivel kimondottan jó nyár volt, s az ősz is tűrhetőnek mondható. — Hektáronként negyven mázsát vágtunk búzából, ami errefelé, a tőke- fer.eb.esi járásban már szép eredmény. hiszen a talaj nagy része nedves, so­káig tartja a vizet, nehéz földek ezek, s így csak mindig későn, március vé­gén lehet megkezdeni a tavaszi mun­kát, az előkészítést. Ezért mi minden búzakalásznak külön örülünk, mert bi­zony nem ritka, hogy az árterületekről egy szál takarmányt se tudunk betaka­rítani. A cukor- és takarmányrépa szé­pen fizetett, a gépek jelenleg az őszi mélyszántást végzik, bár lassított tem­póban,- mivel kevés a traktoros. Ennek ellenére Is kétmilliós veszteséggel zár­juk az évet; kevés takarmányt tudtunk összegyűjteni télire, az év első hónap­ijaiban megint bajban leszünk. >— Nos, hogy én miben látom ezek­nek a sorozatos kudarcoknak, hogy Is mondjam, a nem épp sikeres éveknek az okát: elsősorban le kellene csapolni a földekről a vizet, alapos meliorációs munkákat kéne végezni, mert míg ezt nem csináljuk meg, csak folt hátán folt lesz minden további anyagi befek­tetés. Aztán: kevés, elszomorítóan ke-, vés a szövetkezetben a fiatal szakem­ber. A három falut egyesítő gazdaság Csatlós László ■ állattenyésztési részlegén egyedül ne­kem van főiskolai végzettségem, két embernek középiskolája, a többieknek pedig nincs szakképzettsége, az Idő­sebbek nyugdíj előtt állnak. Sok-sok merész fiatal kéne, akik nem félnek a kísérletezéstől, s az első kudarcok nem bátortalanítják el őket. Tudom, ne­héz Itt szembeszállni az idősebbek szo­kásaival, a bevett hagyományokkal, mert minden újat előítéletekkel, Idegen­kedve fogadnak. De ha bizonyít az em­ber, ha türelmes, megértő, megfelelő emberi kapcsolatokat tud teremteni, ak­kor megértik. S én ezt megkaptam: jó a közérzetem, úgy érzem, szeretnek, megbecsülnek az emberek, kölcsönös a bizalmunk, dolgozhatok. Kell ennél több? t— Hogy lesz-e nyugodt telünk? Mi most is látástól vakuláslg, sötéttől sö­tétig dolgozunk, nyáron reggel öttől este kilencig, most héttől négyig. Hogy nyugodt lesz-e a telünk, nem tudom, de hogy dolgozni fogunk, az biztos! —er Foto: a szerző

Next

/
Thumbnails
Contents