Új Ifjúság, 1981. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1981-12-15 / 50. szám

I

I

STEINITZ. A sakkozás első hivatalos világbajnoka 1836-ban született Prágában. Bécsben matematikát tanult, de anyagiak híján nem fejezte be főiskolai tanulmányait. A sakknak szentelte életét, tS62-es londoni sikere után az angol fővárosba költözött. Nagy egyéni sikerek következtek, de a világbajnoki Címet csak 1886-ban Zuckertort legyőzése után vehette fel. S3 évesen megmérkőzött a 26 éves Laskerral, és veszített. Két évvel később a revans sem sikerült. Ez teljesen összetörte, szegényen, lelkibetegen halt meg 1900-ban New Yorkban.

LASKER. 1868-ban született a mai lengyel Berlinekben. 1890- ben Angliába költözött. 1902-ben matematikából és filozófiából doktorált. Nagysikerű, sorozatot vitt végbe, harminc éven át hét párosmérközésen védte meg világbajnoki címét, mígnem 1921-ben Capablanca el nem hódította tőle, de még 1935-ben, 67 éves korában is a csúcson volt. Nagy barátság fűzte Einsteinhez, a világhírű fizikushoz. 1941-ben hunyt el New Yorkban.

CAPABLANCA. 1882-ben született, 1942-ben halt meg. Csodagyerekként kezdte pályafutását: négyéves volt, amikor megtanulta a tévéseket, s 12 éves korában már Kuba sakkbajnoka. Amikor 19i '-ben legyőzte Laskert, valóságos nemzeti hősként ünnepelték. Harmincéves pályafutása során csupán 36 játszmát vesztett.

ALfEHlN. Moszkvában született 1892-ben. A pétervári ja mai Leningrádj egyetem joghallgatója a záróvizsga mellé megszerezte Lasker és Capablanca mögött a harmadik helyet. Ezt a ragyogó indulást lelassította az első világháború. 1923-ban a Sorbonne-on jogi doktori címet szerzett. Összesen 86 versenyen indult, 62 alkalommal győztesen állt fel az asztaltól. Huszonnégy páros mérkőzésből 17-ben diadalmaskodott, hármat veszített csupán el. Pályáján 1935-ben súlyos válság állt be. Ivott, dohányzott, és ez aláásta erejét, s Euwe ellen elveszítette címét. Kivételes klasszisát bizonyítja, hogy nagy önfegyelemmel változtatott életmódján. 1937-ben Hágában visz- szaszerezte a világbajnoki címet, és azt 1946-ban bekövetkezett haláláig meg is tartotta.

EUWE. Amszterdamban született 1901-ben, Capablancához hasonlóan már négyéves korában sakkozott. A magyar Maró- czy Géza tanítványa volt, 1928-ban amatőr világbajnokságot nyert. Rangos versenyeken ért el kimagasló eredményeket, ezért jogosnak tartották arra, hogy megmérkőzzék Aljelitnnel. A mérkőzést meg is nyerte, s 1935 és Í937 közölt ö volt a világbajnok. Filozófiából és matematikából doktorált, 1954 és 1971 között két egyetemen is oktatott kibernetikát. Sokáig volt a FIDE elnöke, a közelmúltban hunyt el.

BOTVINNYIK. Péteruárott (a mai Leningrádj született 1911- ben. Tizenkét éves korában kezdett sakkozni. 1925-ben szimultánon legyőzte Capablancát, s tíz év múlva ezt egyéni versenyen is megismételte. 1931-ben nyerte első szovjet bajnokságát, s 1948-ban az Aljehin halála után kiírt ötös tornán a világbajnoki címet. Az 1951-es páros mérkőzésen döntetlennel megőrzi BronsXein, majd 1954-ben ugyancsak döntetlennel Szmísz- lov ellen a címet. 1957-ben alulmarad, 1958-ban visszavág. Tál 1960-ban megfosztja világelsőségétől, ismét a visszavágó segít rajta. 1963-ban az új trónkövetelő, Petroszjan hódítja el tőle a címet, és Botvinnyik többé nem kíván visszavágni. 1970-től visszavonult, és a sakktudománynak szenteli életét.

SZMISZLOV. Moszkvában született 1921-ben. Apja — aki mint Csigorin tanítványa, maga is erős sakkozó — tanította meg sakkozni hatévesen. Operaénekesnek készült, végűi mégis a sakk mellett döntött. Húszévesen nagymester. Botvinnyikkal csatázott a világbajnoki címért, amelyet végre 1957-ben elnyert, de csak egy évig örülhetett, meri a nagy ellenfél visszavágott.

TÁL. 1936-ban született Rigában. Ragyogó memóriájára már iskolás korában felfigyeltek, korengedméányel egyetemi tanulmányait is „tinédzseren“ fejezte be. Huszonegy évesen szovjet bajnok, 24 éves, amikor Botvinnyik ellenében világbajnoki címet nyert, de a visszavágót elvesztette. Veseműtét csökkentette állóképességét. Az 1962-es világbajnokjelöltek tornájáról visszalépett, s azóta nem tudott a legelső vonalba kerülni. A legutóbbi világbajnoki párosmérközésen Karpov egyik szekun- dánsa volt.

PETROSZJAN. Tbilisziben született 1929-ben, szüleit elveszítve nehéz sora volt, de szívóssággal túltette magát a nehézségeken. Moszkvába költözött, 1952-ben már eljutott a zónaközi döntőbe, de csak 1962-ben mérkőzhetett meg a világbajnoki címért. A 18 évvel idősebb Botvlnnyiket 1963-ban győzte le, címét 1969-ig megvédte. Azóta is világbajnok jelölt, többször nyert szovjet bajnokságot, nagy versenyek helyezettje. Ma Iskolát vezet a legtehetségesebb fiataloknak.

SZPASSZKIJ. Leningrádban született 1937-ben. Csodagyereknek indult, 11 éves korában első osztályú sakkozó, 16 évesen nemzetközi mester, 18 évesen ifjúsági világbajnok és világbaj- nokjelöltl Hullámvölgy következik, majd Í961-ben és 1963-ban ismét első a Szovjetunióban, 1964-től világbajnokjelölt, és Kérész, Geller és Tál legyőzésével megmérkőzhet a világbajnokkal, de Petroszjan jobbnak bizonyul nála. 1969-ben Geller, Larsen, Korcsnoj az út, s fáradozását siker koronázza: világbajnok lesz. A hatéves harc azonban sokat kivett belőle, elké- nyelmesedett, s 1972-ben nem tudott ellenállni Fischer rohamainak. 197'3-ban ismét szovjet bajnokságot nyert, 1974-ben világbajnok jelölt, majd 1977—78-ban is közel járt régi szintjéhez.

FISCHER. Chicagóban született 1943-ban. Hatéves korában már sakkozott, 11 évesen az USA bajnoka, s összesen hétszer nyerte el ezt a címet — százszázalékosan. Tizenöt évesen nagymester, 1962-b'en fölényesen győzött a zónaközi döntőben, 1967- ben világbajnokjelölt lehetett volna, de visszalépett a versenytől. 197Ó—71-ben legyőzte Tajmanovot, Larsent, Petroszjant, és immár teljes jogú trónkövetelő. Az 1972-es világszenzációt jelentő páros mérkőzés azonban túlzott követelései miatt majdnem zátonyra futott, végül azonban biztosan győzött. Különcködéseiről híres, 1975-ben visszalépett.

KARPOV. 1951-ben született az uráli Zlatousztban. Hatéves korában tűnt jel sakk- és matematikatehetségével. Tizenöt évesen mester, Botvinnyik tanítványa. Leníngrádba költözött, és 1968-ban ifjúsági világbajnokságot nyert, a közgazdasági egyetemen szerzett diplomát. 1970-ben nagymester. Ezután nagy sikerek követik egymást Moszkvában, Hastings-ben, San Antóniában, Budapesten és Leningrádban. Polugajevszkij Szpasszkij, majd Korcsnoj legyőzésével kiharcolta a világbajnokjelöltséget, és kihívta Fischert, aki mint ismeretes, a kihívásnak nem tett elegei, és így Karpov 1975-ben játék nélkül megkapta a világbajnoki címét. 1978-ban Baguióban, majd a közelmúltban Meranóban mindkét esetben Korcsnojjal szemben megvédte világbajnoki címét.

A kihívó, Viktor Korcsnoj akadékoskodása és a Nemzetközi Sakkszövetség (FIDE) engedékenysége és határozatlansága miatt hosszas huzavona előzte meg az olaszországi Meranóban sorra került sakkvilágbajnoki páros mérkőzést. Ugyancsak az ő „jóvoltából“ a viadal ezúttal sem volt mentes bosszantó közjátékoktól. De minden jó, ha vége van — tartja a fejetetejére állított közmondás, és a 18. játszmával véget ért a nagy érdeklődéssel kísért találkozó.

Két hónappal korábban Korcsnoj magabiztos kijelentéseivel ijesztgette a világot;

— Nem merek jóslatokba bocsátkozni — kezdte diplomatikusan a jugoszláv hírügynökség munkatársának adott interjújában —, egyelőre csak annyit mondhatok, hogy minden igyekezetem a baguiói eredmény javítására fordul. Ne hagyjuk figyelmen kívül, hogy Baguio előtt Karpov szinte verhetetlen volt, tavaly viszont hét játszmát veszített. Nagyszerűen felkészültem, kitűnő formában vagyok, egészen biztosan elhódítom Karpovtól a világbajnoki címet.

Most már felesleges lenne firtatni, mire alapozia a sakkvilágban ,,rettenetes“ Viktornak nevezett Korcsnoj magabiztos nyilatkozatait, mert Meranóban nem történt meglepetés. A trónfosztás elmaradt, sőt már az első pillanattól nyilvánvaló volt a viadal kimenetele.

Ilyen sima kimenetelű mérkőzés talán még nem is volt a sakkvilágbajnokságok történetében, igaz, a színvonal sem volt valami eget rengető. Ez elsősorban annak tulajdonítható, hogy Korcsnoj egyáltalán nem késztette komolyabb erőkifejtésre a világbajnokot. Talán az sem meglepő, hogy a világbajnok 6:2 arányban nyert. Az azonban mégis sokakat meglepett, hogy az első három játszmát olyan könnyen nyerte, hogy ezt még a mindenben kételkedő Korcsnoj is kénytelen volt elismeréssel nyugtázni.

A záróünnepséget követő sajtóértekezleten arra a kérdésre válaszolva, hogy milyennek ítéli meg a meranói játszmákat, elmondta: meglepően gyöngék voltak, és ehhez mindketten hozzájárultak.

—Várható volt, hogy egyenrangú mérkőzés lesz, de amikor Karpov nyolc nap. után már 3:0-ra vezetett, minden befejeződött — mondta. -- Jómagam is biztos voltam benne, hogy akkora hátrányt nem hozhatok be, hiszen két hasonló erejű sakkozóról van szó. Ami Karpov kijelentését illeti; hogy a negyedik játszma után erősen feljavultam, az számomra nem dicséret, hanem magyarázkodás az ő részéről, hogy nem egy gyönge formában levő sakkozót győzött le.

Akárhogy is volt, Karpov valóban jól felkészült a párosviadalra. Olyannyira, hogy mérkőzés közben még egy kis lazítást is megengedhetett magának, 5:2 után három döntetlent ajándékozott ellenfelének. Egyes megfigyelők szerint néhányszor egyenesen rosszul lépett, hogy Korcsnojt esélyhez juttassa, mert annyira biztos volt a dolgában. Amikor az említett három döntetlen után azt mondta, hogy most véget vet a küzdelemnek — ígéretét be is váltotta. Szinte akkor nyert, amikor akart.

A modern sakk klasszikus iskolateremtője, Alekszandr Aljehin 1927-ben hódította el a világbajnoki'címet Capablancától. Az azóta eltelt több mint fél évszázad alatt mindössze kétszer történt meg, hogy nem szovjet sakkozó birtokolta a világbajnoki címet. Ezt a páratlan hegemóniát egyszer a holland Max Eutve — még Í935-ben — törte meg, de Aljehin két év múlva újra visszaszerezte. 1972-ben az amerikai Bobby B'lschernek sikerült legyőznie Szpasszkijt, de 1975-ben nem védte meg ■elsőségét. A szeszélyes magatartásáról ismert sakkozó elfogadhatatlan feltételeket szabott a Nemzetközi Sakkszövetségnek, és lehetetlenné tette a páros mérkőzés megrendezését. Karpovot játék nélkül nyilvánították világbajnokká.

A szellemi sport tizenkettedik világbajnoka kényelmetlen helyzetbe került. Ha nem is saját hibájából, de nem bizonyíthatta be Fischer ellenében, hogy ő a világ legjobb sakkozója. Igaz viszont, hogy azóta már több ízben is bizonyított. Az eddigi világbajnokok közül leggyakrabban indul nemzetközi versenyeken, mert azt vallja, hogy a világbajnoknak állandóan játékban kell lennie.

Ezenkívül kétszer megvédte világbajnoki címét. 1978-ban Baguióban és most Meranóban, mindkét esetben Korcsnojjal szemben, akit sokan fölé helyeznek. A Fülöp-szígeteki Baguióban is a meranóihoz hasonlóan indult a viadal. Baguióban is 5:2-re alakult a találkozó Karpov javára, igaz, hogy a 27. és nem pedig a 14 játszma után. A világbajnok már a trónon érezte magát.

Feljegyezték, hogy örömében bankettet rendezett a szovjet küldöttség tiszteletére, és a feltálalt dísztortán jelképesen leharapta a király tejét. Csakhogy korán ivott a medve bőrére, mert KprcsnoJ felzárkózott és egyenlített. Ezekután csupán a 32. játszmában kivívott győzelmével tehetett pontot a maratoni küzdelemre.

Korcsnoj sem akkor, sem most nem viselkedett sportszerűen. Baguióban a Karpov környezetében levő szakérlőt, Vlagyimir Zuhart tette felelőssé vereségéért. Azt állította, hogy Ziihar telepatikus erővel hipnotizálta, zavarta. Most is azt hangoztatta, hogy a szovjet küldöttség valamilyen titokzatos sugarakkal befolyásolta.

Az igazság viszont az, hogy éppen 6 vetett latba mindenféle csodabogarat. Állandóan egy argentin cselgáncsbajnok kísérte, és a játékteremben is állandóan ott voltak a szintén kíséretéhez tartozó rejtélyes indiai szekta, az Amanda Marga tagjai. Korcsnoj magatartását már-már Fischeréhez hasonlítják. Indulatos kitörései, versenytársaihoz fűződő kapcsolata egyre több problémát okoz neki.

1976-ban egy vesenyt követően nem tért haza a Szovjetunióba. Előbb Hollandiában, majd Svájcban telepedett le. A ma 51. évében levő Korcsnoj nemcsak hazáját hagyta el, hanem családját, feleségéet és fiát is. Hiába zsarolja a nemzetközi szövetséget azzal, hogy családját nem engedik ki a szovjet hatóságok, mert maga ezt sohasem gondolta komolyan.'Saját bevallása szerint is még egy ízben sem kereste fel valamelyik szovjet külképviseletet, hogy előadja a szándékát, és a családja sem kért kitelepülési engedélyt. Hogy is gondolhatná komolyan, ha évek óla a holland Leopoldine Leeuwerikkel, röviden Petrával él életközösségben. A család utáni vágyódás nem más ügyes diplomáciai húzásnál.

A szakértők szerint semmiféle „technika, hipnózis, elaltatás, láthatatlan erők“ nem játszottak közre Meranóban sem, hanem mindazok a tényezők, amelyek Karpov malmára hajtják a vizet. Karpovban most már annyi tudás van — még ha nem játszik is olyan látványosan, mint elődei közül néhányan —, hogy akár egy lakatlan szigeten segítőtársak és „technika“ nélkül is legyőzné Korcsnojt. Különösen azt a Korcsnojt, aki most már nem is a sakkra, a páros mérkőzésre összpontosított, s úgy viselkedett, mint egy képzelt beteg, aki nem is tudja, mi a baja, csak azt, hogy-menthetetlen helyzetben van...

Merőben más emberi és sportolói tulajdonságok jellemzik Karpovot. Rendkívül művelt, a sakk irodalmát alighanem a világon legjobban ismerő, elméletileg roppant kifinomult versenyző. Ö maga is több kötettel gazdagította már a sakktudományt, és jelenleg a Sah című szovjet folyóirat főszerkesztője.

Hihetetlen pontossággal, sallangmentesen játszik, nem sokat kockáztat, semmit nem bíz a véletlenre. Egész minimális előnyre törekszik, téveszthetetlen mestere azonban annak, hogy a kis előnyt fokról fokra növelje és a nyerésig fokozza. Korcsnoj zavaros manővereire is egyszerű fegyvert alkalmazott — úgy tett, mintha mi sem történt volna, míg ellenfele állandóan időzavarban volt. Tulajdonképpen semmi különöset nem művel, csak nyer.

A magánéletben is kiegyensúlyozott ember. 1951. május 23-án született az uráli Zlatousztban, de szüleivel nemsokára Lenln- grádba költözött. Családi körben, ötéves korában ismerkedett meg a sakkjátékkal. Tízéves korából származik első feljegyzett játszmája. Meglepő hasonlóságot mutat az érett Karpov játszmáival: zárt Játékfelépítés, nyugodt manőverezés, az erők Ismételt átcsoportosítása..

1962-ben játszott először nagymesterrel. Ellenfele — a sors szeszélye folytán — Viktor Korcsnoj. Persze nem verseny —, hanem szimultánjátszmáról volt szó. A 11 éves Karpov a 30. lépésben döntetlent ért el.

Karpov viszonylag gyorsan haladt előre a minősítési létrán. Csodagyereknek azonban nem tekinthető oly értelemben, mint Morphy, Capablanca, Reshevsky vagy az újabb korban Szpasz- szki] és Fischer volt. Tizennyolc évesen ifjúsági világbajnok, és 19 évesen szerezte meg a nemzetközt nagymestert címet. A nemzetközi sakkélet legkiemelkedőbb versenyein indult, sorra nyerte őket, s győzte le a legismertebb nagymestereket. 1971 és 1978 között 188 mérkőzést vívott és csak 6 vereséget szenvedett.

Néhány évvel ezelőtt a leningrádl egyetem közgazdasági karán szerzett diplomát. Diplomamunkájának témaköre módfelett érdekes. Címe: A szabad idő mint gazdasági kategória, és a szabad idő kihasználása a szocializmusban. Nemhiába nevezik a szabad idő tudósának.

Érdekes esetet jegyeztek fel a diplomamunkája megvédé- désekor. Az egyik opponens a következő kérdést tette fel Kar- povnak:

— S ön hogyan használja ki a szabad Idejét?

— Mivel nehezen tudom szabad időmet gyarapítani, igyekszem ezért a legésszerűbben kihasználni — válaszolta Karpov. — Életem a sakkozás, az élet azonban nemcsak sakkozásból áll. És nemcsak én élek a világon. Ügy érzem, megtaláltam a magam számáija a megfelelő arányt, amely a régiek bölcsességén alapszik, akik azt állították, hogy a világ három oszlopon áll. Ez a hármas nálam összefonódik: műveltség, társadalmi munka és sakkozás.

Ö valóban megtalálta élete értelmét. Nős, az egyéves. Anatollj boldog apja. Mellesleg a diplomamunkájában a gyermeknevelést a pihenés egyik formájának tartja. Nagy elfoglaltsága mellett a közéletben is munkálkodik, a Komszomol Körponti Bizottságának tagja. A szovjet ifjúság példaképe, intelligens, rokonszenves, közvetlen és szerény, nagy tudású követe országának és a szocializmusnak a sakkozás világában.

MÉSZÁROS JÁNOS

■■.i. : ' ■ !