Új Ifjúság, 1981. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1981-07-21 / 29. szám

4 Hi iáknyár 81, • *dMlaiyár i*diáknyár 81. • .diáknyár &Í. . .diáki^ái* Bl. • .diakriyár' 81i*, Két fiú baktat kifele lehorgasztott fűvel a Kassal (KoSlce) Magyar Tannyelvű Alap­iskola és Gimnázium kapuján. Kérdezem ké- sűbb az irodában Kecsey Károlyné igazga­tóhelyettest: — Ml az, talán hazaküldte őket, nem vé­gezték jól a munkájukat? — Szó sincs róla — mondja —, velük egé­szen más a helyzet. Még nem töltötték be a tteennyolcadlk életévüket, ezért nem ve­hetnek részt az Iskola szervezte építőtábort munkákban. Már tegnap is hazaküldtem őket, hogy köszönöm az igyekezetüket, de sajnos, nem engedhetem fel őket a tetőre. Pedig láttam, majd megszakadt a szívük, hogy nem dolgozhatnak együtt osztálytár­saikkal, meg egy kicsit én Is meghatódtam, de ez van. —- Az iskola régi óhaja vált valóra az Idei nyáron. Az U alakú Iskolaépület két kétemeletes szárnya fölött kiegyenlíthetik a tetőmagasságot, ráhúzhatnak egy újabb, harmadik emeletet. Ami azt Jelenti, hogy az építkezések befejeztével öt tanteremmel és kabinettel gyarapodnak. Bár teljesen még ezzel sem oldódnak meg a gondjaink, de áldatlan helyzetük lényegesen Javul. Hiszen eddig az alapiskola négy alsó osztálya nem ide. hanem a Moyzes utcába Járt tanulni, a pedagógusok minden egyes segédeszkö­zért külön külön szaladhattak az anyaépü­letbe, nem voltak megfelelő szaktantermek, egyáltalán megfelelő tantermek sem: leg­többjük nem felel meg a modern pedagógia követelményeinek. Szóval július elsejével megkezdődtek a munkálatok. Az építkezés terveit a Stavo- projekt vállalat készítette el, a kivitelezést pedig a Druíbyt vállalta. Mégpedig úgy, hogy az iskola diákjai, a szülök a nyári két hónap alatt nagyban részt vállalnak a mun­kából. A helyi SZISZ nyári építőtábort szer­vezett, és az Ipariskola Is segítségükre sie­tett tizennyolc diákkal. A gimnazisták kö­zül harmincán dolgoznak a kétyhónap alatt. Odaadásukról az említett két diák példája Is tanúskodik. De a szülőket se kellett kü­lönösképpen agitálni; ingyen vállaltak egy- -két-három napot. A kassal Szabó Istvánnak *— aki szintén pedagógus — három gyer­meke tanul az Iskolában, és mint mondta: „Mindegyikért ledolgozok egy-egy napot.“ Akárcsak Kanócz Frigyes vagy Földes Ká­roly, akik arra a kérdésemre, hogy miért Itt töltik a szabadságuk egy részét, csupán ennyit válaszoltak: „Hogy a gyerekeinknek Jobb legyen.“ De jöttek olyan szülők is, a- kiknek a gyermeke már vagy még nem Jár az iskolába. A lelkesedés a diákok részéről sem hiány­zik, akik ottjártamkor a lapos tető szigete­lését bontották föl: légtúrót, lapátot, ta­licskát markolva. Molnár Éva és Szabó Ad- rlanna a H. A, Illetve B osztályból nem mondhatják, hogy megkezdődött az igazi szünidő, és az Iskola felé se néznek szep­temberig, hiszen már másnap a blzonyítvá- nyosztás után munkába álltak. Hét ötvenes órabérért dolgoznak reggel fél nyolctól dél­után háromig — három héten keresztül. Adri meséli, hogy az építőtábor befejeztével az NDK-ba készül Jutalomüdülésre. Az egész évben végzett Jó munkáját a SZISZ városi bizottsága Ily módon értékeli és honorálja: Rostockban és környékén tölthet tíz napot. Augusztust a többiek Is pihenéssel, csavar­gással, kirándulással szeretnék eltölteni, és szeptemberben lehetőleg úgy megérkezni, hogy készen találják a harmadik emeletet la. 0 A rimaszombati (Rim. Sobota] konzerv gyárban a termelési részleg vezetőjével Gaál Mátyással az Idénymunkásokról beszél gettónk. ~ Jelenleg 150 középiskolás diák dolgo­zik a gyárban. A helyi gimnáziumból, a Dolny Kubln-1 Közgazdasági Szakközépis­kolából és a Povaáská Bystrica-1 Gimná­ziumból érkeztek. Az üzemnek öt részlege van: készételeket, alkoholmentes italokat, gyümölcsizgyártó részleg, továbbá a kom­pót- és uborka, valamint a zöldségfeldol­gozó részleg. Mi az utolsó háromban fog- lakoztatjuk a diákokat. Eddig a szamóca, most pedig az uborka és a zöldbab tartó­sításában segítenek. Diákok rakják futósza­lagra a dobozokat, üvegeket is. Ebben az Időszakban két műszakban, de ha sok a feldolgozásra váró nyersanyag, akkor há­rom műszakban, sőt még szombaton Is dolgoznak. Július tizennegyedikétől egy-egy turnusban 150—170 főiskolai hallgatót vá­runk a bratfslavai Szlovák Műszaki Főisko­la Vegyészmérnöki Karáról, a Martini Or­vosi Karról, a Banská BystrIca-1 és a Pre- áovl Tanárképző Főiskoláról. A diákok fi­zetése a teljesítményüktől függ, az ügye­sebbek többet, mások kevesebbet keresnek. Egy hőnap alatt átlagban ezernégyszéz ko­ronát kapnak. — Milyen szórakozási lehetőségek várják munka után a diákokat? — Már hagyománnyá vált, hogy amikor megérkeznek, összehívjuk az egyes csopor­tok vezetőit és Ismertetjük velük a szóra­kozási lehetőségeket, vagyis azt, amit ml tudunk nyújtani. Utána meghallgatjuk az 6 óhajaikat, kéréseiket, és lehetőségeinkhez TOMBOL A NYÁR, AMELY IDÉN MAR IGAZINAK MONDHATÓ. TOMBOL A DIAKNYAR, AMELY AZ UTÓBBI Evekben mindig igazinak VOLT MONDHATÓ. HISZEN AZ ORSZÁG SOK EZER KÖZÉP- ES FŐISKOLÁS DIÁKJA NEMCSAK PIHEN, SZÓRAKO­ZIK, UTAZIK, HANEM DOLGOZIK A FÖLDEKEN, A GÉPEK MELLETT, ÜZE­MEKBEN, GYÁRAKBAN. ÉPÍTŐTÁBO­ROKBA TÖMÖRÜLNEK, HOGY ELŐBB KERÜLIÖN FEDEL ALA A GABONA, KONZERVDOBOZBA A GYÜMÖLCS, ZÖLDSÉG; HOGY AZ UBORKASZEZON­BAN SE hiányozzék a dolgos KEZ. DIAKNYAR: AZ IDÉN IS CSODALATOS. DIAKNYAR: A MUNKA, A PIHENÉS ÉS A SZÉP SZERELMEK IDEJE. mérten Igyekszünk kielégíteni minden igényt. Hogy mit tudunk ml felkínálni? Hát elsősorban minden csoporttal közvet­len a megérkezés után városnéző körútra Indulunk, s felhívjuk a figyelmüket a ne­vezetességekre, a városban található szó­rakozási lehetőségekre és az egyes' üzletek­re. A városi Ifjúsági klubban vagy az üzem éttermében szoktunk diszkót rendezni. Leg­újabb tervünk, amelyet azt hiszem, hama­rosan meg Is valósítunk, hogy a szállás­hely mellett lebetonozunk egy „táncpar­kettet“. A szabadtéri moziban minden este találkozhatunk diák munkatársainkkal. Aki pedig szeret sportolni, rendelkezé­sére áll az üzemi pingpongasztal és a röp­labdapálya. Minden évben megrendezzük az Idénymunkások és az állandó alkalmazottak lábtenisz- és lövészversenyét. Ogy gondo­lom, külön érdekesség a fiatalok számára a barlangjáró csoportunkkal közösen szer­vezett túra. Idén a kellemeset összekötjük a hasznossal: „Hazánk szépségéért és vizeink életéért“ Jelszó Jegyében megtisztítjuk a szárnyal (Stariía) karszt egy patakját. Il­letve víznyelőit. Ezt mindig szombat-va­sárnapra tervezzük, és szalonnasütéssel, tá­bortűz melletti szórakozással kötjük össze. Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy minden turnusban szervezünk kirán­dulást. Az útirányt a csoportok maguk vá­laszthatják meg. A beszélgetést követően Gaál Mátyással gyárszemlére Indultunk. A délutáni műszak­ban a diáklányokat az üzem raktárrészle­gében találtuk, ahol papírcímkéket ragasz­tottak a dzsűszosdobozokra. Találomra men­tünk oda két lányhoz, Mária Kotlíkovához és Mária KolouSkovához, akik a Doln'^ Ku- bín-I Közgazdasági Szakközépiskolából ér­keztek. Boldogan újságolták, hogy egy hetet dol­goztak eddig ez üzemben, de már kaptak kétszáz korona előleget I— Kitűnően érezzük magunkat, nagysze­rű a szálláshelyünk Is, hiszen csak né­gyen lakunk egy szobában. Alandóan van hideg-meleg vizünk, és ennek módfölött örülünk, hiszen a napi nyolc órai munka után Jólesik, felfrissít a zuhanyozás »— mondta Mária Kotlíková. —I El kell mondanunk azt Is, hogy mű­szak után még sosem unatkoztunk. Eljá­runk a közeli kuruncl ÍKurlnec] fürdőbe, esténként pedig moziba. A sportolási lehe­tőségek Is adva vannak, csak ki kell hasz­nálni. Szombaton pedig magyarországi ki­rándulásra megyünk » vette át a szót ha» rátnője, Mária KolouSková. A gyár vezetői elégedettek a fiatalok munkájával, s ezért a segítségért igyekezz nek kellemessé varázsolni számukra azt a néhány hetet, amelyet Rimaszombatban töltenek,^ A nyár folyamán nagyon sok diák dol­gozik alkalmi munkásként különböző helye­ken. A tanulóifjúság nyári építőtáborairól beszélgettem Ján Dublkkal, a SZISZ Nitrát Járási Bizottságának titkárával. I— Az Idén több mint háromezer fiatal dolgozik a Járás iskoláiból. Tulajdonképpen teljes mértékben csak a középiskolásoknak szervezzük mi az építőtáborokat, mert a főiskolákon épltőtáborl stábok alakultak, és szinte önállóan végeznek minden szerve­zési feladatot. Az alkalmi munkák szervezését még a téli hónapokban megkezdtük Járásunk mind a tíz középiskolájában. Néhány Iskola ma­ga szerzett diákjainak munkalehetőséget. Eléggé nagy gondot okoz minden évben az, hogy az üzemek, gyárak inkább a ti­zennyolc évnél Idősebb fiatalokra tarta­nak Igényt. Pedig az elsősök, a másodiko­sok, sőt sokszor a harmadikosok sem érik el ezt a korhatárt. A Jövőben majd Igyek­szünk minél több fiatalt a mezőgazdaság­ba Irányítani, mert ott korhatár nélkül minden segítőkész flatalrh szükség van. A másik fő szempont: középiskolásainkat Igyekszünk olyan munkahelyekre Irányíta­ni, ahol szakmai tapasztalatokra Is szert lÜí tesznek. így például az élelmiszeripari szakközépiskolások az élelmiszeripari válla­latokban segítenek, a Jövendő építészek az építkezéseken szorgoskodnak. Örömmel nyugtázzuk azt, hogy tanulóif­júságunk a korábbi évekhez viszonyítva Jobban érdeklődik a munka Iránt. Minden diák szeretne a nyári szünet alatt egy kis pénzt keresni, amelyről aztán büszkén el­mondhatja, hogy „magam dolgoztam érte.“ Meg aztán nyugodt szívvel állíthatjuk, az egész évi szellemi munka után Jólesik az aktív kikapcsolódás. Középiskolásaink szí­vesen mennek távolabbi városokba dolgoz ni, mert így alkalmuk nyílik megismerked­ni hazánk más tájaival. Sokan először kós­tolnak bele az önállóságba, először kerül­nek olyan közösségbe, ahol nehezebb hely­zetekben, esőben, forróságban és fizikai erőpróba közben kell bizonyítaniuk. Fiatal­jaink idén nyáron ismét a mezőgazdaság­ban, a konzerv-, az építőiparban és a szol­gáltatásokban vállalnak munkát. Csak né­hány helyet említek: Nltrán az új sport- csarnokot és a Cermán napközi otthon ebéd­lőjét segítik építeni, továbbá dolgoznak a nltral konzervgyárban, a znojmói Fruta özemben, a Kistapolcsányl (Topolölankyj Efsz-ben, a nagyszombati (Trnava) cukor­gyárban, az Uhersky Brod-1 konzervgyár­ban, a Llptovsky Mlkuláá-I Állami Gazda­ságban, a Zlaté Moravce-1 CALEX-gyárban Középiskolásaink közül ezen a nyáron legtöbben, kétszázhatvanén a Nltral Élel­miszeripari- Szakközépiskolából és kétszá zan a Nltral Pár utcai Gimnáziumból vál­laltak idénymunkát. Néha gondot okoz a pedagógusfelOgye- let biztosítása. Főleg a ZÍaté Moravce-1 me­zőgazdasági szakközépiskola és az ottani gimnázium pedagógusai gondolkozhatnának el e fontos kérdés fölött. Mindkét Iskolá ban nagy tartalékok rejlenek, még több diák dolgozna, csak felügyelS kellene mel­léjük. Nyári építőtáborainkban — feltehetően —- a szabad Idő eltöltésére sem lehet panasz. Igyekszünk a lehető legtöbb szórakozási lehetőséget biztosítani a fiataloknak. Tér mészetesen a diákig leleményességére Is számítunk, A beszélgetés után úgy éreztem, minden Jel arra mutat, az Illetékesek becsülettel készültek a nyárra, hogy a nltral Járás dolgos tanulóifjúságának maradandó élmé nyékben legyen része. A lehetőségek tehát adva vannak, csak tudni kell Jól kihasz­nálni őket. Az óldal anyagit Miki Kántor Márta is Zol ez»r János i fóti: -ezer. iáknyár 81*,*diáJmyár 81*..diáki;yár 81.,»diaknyar 81...diáknyár 81...diéknyár 81 I A Zsnit és -“z aratás Pár héttel az aratás előtt a SZISZ Rimaszombati Járási Bizott­sága a Zenit-verseny keretén be­lül megrendezte az Ifjú mezőgaz­dasági gépjavítók seregszemléjét. Mivel a járásban Ilyen még nem volt, mindenki érdeklődéssel vár­ta a versenyt. Minden fiatal bene­vezhetett 30 éves korig. A verseny napján 17 fiatal gyűlt össze a helyi fajnemesítő vállalat gépparkjában, hogy a Járásból nyolc szövetkezetei és két állami gazdaságot képviseljenek. A mindvégig színvonalas ver­seny két részből állt: elméleti és gyakorlati részből. Az Igazi vetél­kedés azonban a gyakorlati rész­ben csúcsosodott ki. Két kombáj­non és két traktoron kellett eltá­volítani a „becsempészett“ hibá­kat — persze Időre. A fiatalok pe- dig megbirkóztak az alapos hoz­záértést, szaktudást követe!« tel« adatokkal. Az öttagú bíráló blzottaág a k<$i vetkezőképpen döntött: Az első helyen Műller József, < Tornaijai A6 dolgozója végzett, a második Petrlk Sándor a Geszté­től (HostIceJ Efsz tagja, a harma­dik pedig Kovács Alfréd, a Tornai­jai AG ifjú dolgozója lett. Vesztes tnlajdonképpeh nem volt, mert minden részvevőnek adott valamit ez a verseny — vagy elméleti, vagy szakmai téren. Bé­res Barna, a SZISZ jb titkára ki­jelentette, hogy ezetúl minden év­ben megrendezik ezt a mezőgaz­dasági versenyt. Polgári Lászlé ebtemben először aratok A hodosi (Vydranyj Dukla Efsz gabonatábláján Németh Bélával beszélgetek, aki először vesz részt az aratásban.-7- Mit Jelent számodra az ara­tás? Nagyon romantikusnak ti­nik. Kellemes érzés tölt el, ha felülök a NIVA típusú kombájnra, és szelhetem az előttem lágyan lengedező gabonakalászokat. Na­gyon örSlök, hogy dolgozhatok, hogy részt vehetek a gabona be­takarításában, ebben a fontos mun­kában. Érzem, hogy szHkség van rám, szükség van a munkámra. Minden tőlem telhetőt megteszek, hogy a legkisebb szemveszteség­gel, minél hamarább magtárba ke­rüljön a gabona. — Szerinted milyen termés vár­ható az Idén? — Mivel életemben az Idén ara­tok először, nincs összehasonlí­tási alapom. Munkatársaim sze­rint az Idei terméshozam valami­vel gyengébb lesz, aminek a vál­tozékony Időjárás az oka. Hogyan fogsz visszaemlé­kezni az Idei nyárra? — Mindeddig nagyon kellemes volt a munkám, remélem, ezután sem következik be semmilyen za­varó körülmény. Az Időjárás most az aratás alatt nekünk kedvez, teljes ütemben dolgozhatnak á gépek, ennek köszönhetjük azt Is, hogy már csak napok választa­nak el bennünket az aratás Befe­jezésétől. Hogy mire emlékezeS majd vissza Jő érzéssel? Árrá, hogy az én munkám Is benne lesz abban a kenyérben, amelyet vá- lamely konyhában a reggelihez tálalnak. Széllé Beáta

Next

/
Thumbnails
Contents