Új Ifjúság, 1981. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1981-12-08 / 49. szám

SEBES TIBOR NICARAGUA! RIPORTJA siSíS?i;Sí^-í­Aquiles Pérez ma — és a forra­dalom győzelme után: Bayardo Arcével (terepszinti sapkában) és Humberto Ortegával, a katonai fő- parancsnokkal. CENTENO KONTRA SOMOZÁK A quiles Centeno Pérez, a sandinisták védőügyvédje meglepő nyugalommal me­sél a diktátorokkal való találko­zásairól. Otthonosan elterpesz­kedve egyetlen kényelmes karos­székben, mint meghitt élménye­ket eleveníti fel a kálváriáit. Né­ha leveszi a szemüvegét, gépie­sen a szeméhez nyúlt, aztán a lá­nyára néz és tovább folytatja. Tár­gyilagosan, hűvösen meséli, hogy egyszer például a Nemzeti Gárda emberei betörtek a házába, elfog­ták és Somoza elé vitték. Somo­za akkor éppen Lenoba, a san­dinista forradalom egyik bázisá­ra, a forradalmár munkások és egyetemisták fellegvárába ké­szült, hogy ott részt vegyen egy politikai rendezvényen. A kihallgatás így zajlott le: Somoza; Doktor, most fogva tartom, mert Leonba kelt utaz­nom egy gyűlésre. Ha sértetlenül térek vissza, ön ismét szabad. Pérez: Vagyis most rab vagyok? Somoza: Nem, csak a börtön vendége. (Pérezt egy cellába dugták. Ele­iében először kívánta, hogy a diktátornak ne essék baja... Mikor Somoza Leonból visszatért Managuába, újra maga elé Idéz­te az ügyvédet.) Somoza: Megtartom a szavamat, doktor, ön szabadi Pérez: Akkor szerencsés va­gyok, mert ön kevésszer tartja meg a szavát. Aquiles Centeno Pérez huszon­egyszer ült a Somozák börtöné­ben, ötször utasították kl hazájá­ból, háromszor állították bíróság elé — Ügyvédi tevékenységének 38 éve alatt. fc- A Somoza-dlnasztla mindhá­rom tagjával személyesen Is ta­lálkoztam — mondja. Az öreg So­moza 1954-ben maga elé hívatott és azzal vádolt, hogy összeesküvő­ként az életére törtem. Azt miind- ta; „Nem hiszem, hogy ön gyil­kos, s hogy ezt bebizonyítsam, kinevezem nagykövetnek Vene­zuelába.“ Eszem ágában sem volt a diktatúrát külföldön képviselni, ezért azt mondtam neki: „Nagyon köszönöm, de nem fogadom el.“ Somoza megkérdezte; „Miért?“ „Mert még nem vagyok elég érett a politikához.“ — válaszoltam. Egyszer egy 11 méter mélysé­gű kútgödörbe eresztettek, és csak nyolc nap múlva húztak fel és zártak ismét a cellámba. Ott is­merkedtem meg Pedro Joaqulm Chainorróval, a két évvel ezelőtt meggyilkolt lapszerkesztővel. És együtt voltam dr. Arturo Grúzzal is, aki a jelenlegi forradalmi kor­mány tagja,.. Egy évvel később Somoza újra börtönbe záratta a sandinisták vé­dőügyvédjét azzal a váddal, hogy védelmezte a Somoza-ellenes új­ságírókat. Ekkor került egy cel­lába Tomas Borgéval, a nlcara- gual forradalmi rendszer egyik vezetőjével és Rlgoberto Lopez Pérez költővel is, aki később — 1956 szeptemberében — megölte az öreg Somozát. De a terror nem szűnt meg, a diktátort a dinasz­tia más tagjai követték. (Az or­szág élén és a véres módszerek­ben is.) — Egy este Somoza kihívatott a börtönből. Maga vette le kezem­ről a bilincset, majd olyan ütést márt vele a fejemre, hogy eltört a jobb szemöldökcsontom. Ennek következtében annyira megrom­lott a látásom, hogy ettől kezd­ve 8 lányaim, Yadlra és Marjorie segítettek nekem a perekben vé­deni a sandinistákat. Az Idén má­jusban azért is érkeztem Magyar- országra, hogy itt gyógyulást ke­ressek. Megoperáltak, és vissza­nyertem látásomat. Aquiles Centeno Pérez 1944— 1979 között ezernyolcszáztizenkét sandinistát védett a forradalmá­rok ellen indított perekben. — Az egyetemi vezetők védel­mével kezdtem. E perek során ébredtem rá, hogy „küldetésem van“: a politikai foglyokat kell védenem. Megértettem, hogy a dlklatúrában nem a bírók hozzák az ítéleteket, hanem a Somoza- -rendszer. Soiuozáék minden po litikai perrel a sandinisták hitét, kitarlását akarták megrendíteni A mi törekvésünk ezzel szemben az volt, hogy bátorítsuk a fórra dalmárokat, és leleplezzük Somo­za terrorrendszerét, nyilvánosság­ra hozzuk a foglyok megkínzásá- nak tényeit. Előbb az ügyet véd- tük, azután a vádlottakat — hi­szen a Somozáktól egyébként Is aligha remélhettünk könyörületes ítéleteket. Ezek a perek külföl­dön Is ismertté tették a sandinis­ták nézeteit, Nicaraguában pedig erősítették a forradalmárok hitét. Nem véletlenül nevezte Somoza a politikai pereket „gerilharc- nak“, engem pedig a „nemzetközi kommunizmus ügynökének“. Az­zal fenyegetett, hogy betiltja ügyvédi működésemet, sőt meg­próbált azzal is rám ijeszteni, hogy megölet. Hogy megijed­tem-e? Nem tagadhatom, de nem tántorodtam meg — „védettjeim“, a forradalmárok, az egyetemisták öntöttek belém erőt. Tudtam, hogy szükségük van rám, és hogy a magam módszereivel is hozzá­járulhatok a harchoz. — Elmondaná egyik perének a lefolyását? — Sokszor védtem újságírókat Egy zsurnaliszta megírta, hogy Somoza nemzeti gárdistái tíz gye­reknek levágták a kezét. Pert in­dítottunk ellenük. A bíróságon be­mutattuk a fényképeket, amelyek bizonyították a gyerekek meg­csonkítását Az ügyet különleges bíróság előtt tárgyalták, a bíró a Nemzeti Gá'da egyik ezredese volt. A perről persze hírt adtak az újságok és a legtöbb rádió. A Nemzeti Gárda erre megtámadta a rádióstúdiókat, összetörték a Radio Mundial és más adók be­rendezését, megtorlást alkalmaz­tak az újságírókkal szemben — a sajtótól való eltiltásra és nagy pénzbüntetésre ítélték őket. Joa­quin Apsalon Pastorára (ö a san­dinista forradalom győzelme után a rádió igazgatója) is pénzbünte­tést szabtak kl. A tekintélyes összeget a mozgalom gyűjtötte össze. Noha a törvény lesújtott azokra, akik ilyen pénzalapra gyűjtöttek vagy adakoztak, mi vállaltuk a kockázatot. Hiszen az utcán sok ezer embernek magya­rázhattuk meg a sandinisták po­litikáját. De nemcsak a bíróságon volt dolgunk, hanem mozgósítani kellett a tömegeket is, menedék­jogot kellett szerezni az elítéltek külföldre mentéséhez, vagy en­gedélyt a börtönlátogatásokra. Olykor sajnos még koporsóra Is gyűjtenünk kellett. A Somoza- -dlktatúra elleni harcban 65 ez­ren haltak meg, de áldozatuk nem volt hiábavaló, mert Nicara­guában nekik is köszönhetően ma demokratikus forradalmi rendszer épül. És milyen most a bírák, az ügyvédek munkája? — Forradalmunk legfőbb jel­lemzője az emberiesség. Eltöröl­tük a halálbüntetést. Engem leg­főbb államügyésznek neveztek kl, így részt vettem annak a tör­vénynek a megalkotásában is, a- mely meghatározza a Somozát ki­szolgálók által elkövetett népel­lenes bűnökre kiszabható bünte­téseket. A forradalom győzelmé­nek napján ugyanis tízezer somo- zlsta került a börtönökbe; ők me­nekültek oda a nép haragja és bosszúja elöl. Nemzetközi jogász­bizottság ellenőrizhette, milyen bánásmódban részesülnek ezek a gyakran a bírákkal is szemtelen- kedő volt nemzeti gárdisták, a- kik mindent megkísérelnek, hogy börtönben maradhassanak. Hi­szen számukra a börtön — me­nedék, mert ha kikerülnek on­nan, a falvakban, az utcákon utol­érné őket a nép bosszúja. A for­radalom azonban betartja a tör­vényességet. A nicaragual forra­dalom ebben is példát akar mutat­ni Latln-Amerika többi országá­nak, azoknak, amelyek népe szin­tén demokratikus rendszerrel a- karja felváltani a diktatúrát. Aquiles Centeno Pérez megrom­lott látása miatt később megvált az államügyészl teendőktől, és ma diplomataként dolgozik. Életének legnehezebb, de legszebb éveiről egyszer könyvet ír — nemcsak a nicaragualak okulására. Managuában 1979 lúliusában a sandinista forradalom győzelmének napfaíban ledöntőtték Somo­za szobrát. A nép ünnepelte a 43 évig tartó diktatüra bukását. Somozát Paraguayban ölték meg ta­valy szeptemberben. A nemzetközi kapcsolatok Jelenlegi feszült és igen te- ielOsségteljes pillanatában Leonyid Brezsnyev bonni lá­togatása különleges fontos­ságú volt mind a szovjet — nyugatnémet kap.csolatok, mind pedig a Kelet és a Nyugat közötti kapcsolatok komplexuma, a világpolitika egész alakulása szempontjá­ból. Az SZKP főtitkára Bonn­ban olyan új, messzemenő javaslatokat terjesztett elő, amelyeknek egyetlen célja, hogy kölcsönösen elfogad­ható megállapodást ajánlja­nak, megszabadítsák Euró­pát a nukleáris tűzvész ve­szélyétől. Ezek a javaslatok nem­csak az NSZK-nak és a töb­bi nyugat-európai országnak szólnak, hanem az Egyesült Államoknak is azzal kapcso­latban, hogy november 30-án Gehfben szovjet-amerikai tárgyalások kezdődtek a kö­zepes hatótávolságú nukle­áris fegyverekről Európában. A Leonyid Brezsnyev által előterjesztett javaslatok az Európában levő nukleáris fegyverzet csökkentésének programját jelentik, megfe­lelnek minden nép őhajá- nak, a nukleáris háború fe­nyegetése ellen fellépő nép­tömegek követelésének. A Szovjetunióban elvár­ják, hogy a Nyugat és min­denekelőtt az Egyesült Álla­mok teljes figyelemmel és objektivitással viszonyuljon az új szovjet kezdeményezé­sekhez. A Szovjetunió azt a- karja, hogy ezt az Európa jövőjét, az európaiak száz­millióinak sorsát, az egyete­mes békét illető kérdést a tárgyalóasztalnál rendezzék, csökkentve a katonai szem­benállást földrészünkön. Il­lúzió lenne azonban azt fel­tételezni, hogy a megoldás magától jön el. Az USA és legfőbb NATO-szövetségesel mind ez ideig nem töreked­nek arra, hogy rálépjenek a kölcsönösen elfogadható, a realizmus szellemében meg­kötött, az egyenlőség és az egyenlő biztonság elvein a- lapuló szerződés megkere­sésének útjára. A bonni tár­gyalások ismét bebizonyítot­ták, hogy továbbra is lénye­ges nézeteltérés áll fenn a közepes hatótávolságú nuk­leáris eszközök kérdése te­rén a Szovjetunió és a NATO, s benne az NSZK álláspont­ja között. A Leonyid Brezsnyev bonni tárgyalásaiból származó e- gylk legfőbb következtetés az, hogy az államoknak füg­getlenül társadalmi rendsze­rüktől, attól, hogy milyen katonai szövetség tagjai, mindent meg kell tenniük, továbbra is együtt kell dol­gozniuk a béke megszilárdí­tása, az enyhülés és a biza­lom légkörének helyreállítá­sa végett. Fontos, hogy ez legyen az iránytű minden állam gyakorlati politikájá­ban. Gustáv Húsúknak, a CSKP KB főtitkárának, a Csehszlo­vák Szocialista Köztársaság elnökének meghívására 1981. november 30-án és december 1-én baráti mnnkalátogatást tett Csehszlovákiában Erich Honecker, az NSZEP KB fő­titkára, az NDK Államtaná­csának elnöke és más veze­tők. Husák és Honecker elv­társ eszmecserét folytatott a jelenlegi nemzetközi helyzet néhány időszerű problémá­járól, valamint a nemzetközi kommunista és munkásmoz­galom kérdéseiről. Hangsú­lyozták, hogy ma, amikor a nemzetközi kapcsolatok a szembenállás Imperialista politikája miatt nagymérték­ben kiéleződtek, rendkívüli jelentősége van a szocialista országok egységének és ösz- szeforrottságának, annak, hogy egybehangoltan küzd­jenek a béke védelméért, a nemzetközi enyhülés politi­kájának folytatásáért és a leszerelésért.

Next

/
Thumbnails
Contents