Új Ifjúság, 1981. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1981-12-08 / 49. szám
EMLÉKEZÉS A RÉGI NAGYOKRA Sikerrel zárta az évet a csehszlovák labdarúgó válogatott, kiharcolta a világbajnoki döntőben való részvételt. Nevéhez, hírnevéhez méltóan szerepelt. A mai válogatott folytatta azt az utat, amelyen a régiek, az egykori nagyok elindultak. A mi labdarúgóink közül Csambal fstván volt az ’ ',,úttörő“. A szlovákiai futballisták közül ő játszott először a csehszlovák válogatottban. Addig a cseh- és morvaországiaknak „bérelt“ helyük volt és nem érdemtelenül, hiszen az egy- ■' kori Sparfának és a Sláviának olyan ' ■ Játékosai voltak, hogy közülük többen '> is Játszhattak volna a vllágválogatott- i ban, csakhogy akkor még- ilyesmi nem volt. Kicsoda is hát Csambal István, és hogyan focizott? A mi részünkre félisten volt, az eszménykép. Keménykötésű, Jó mozgású, ésszel Játszó futballista. Mi akkoriban a tíz-egynéhány éves legénykék él- tünk-haltunk a futballért. Dodek Pista, a Virágvölgy, majd a PTE kapusa, Sándor Pista, a PTE gólerős balszél- söje. Csukás Bandi, a fülekiek, majd a PTE középhátvédje, vagy ahogy akkor nevezték, centerhalfja. Kása Jancsi, a dac akkori legjobb futballistája, és még néhányan csak a futball- nak éltünk. Minden mérkőzésre kijártunk. A nagyok csatája előtt á gyermek és ifjúsági csapatban elömérkö- zéseket vívtunk,'és tágra nyílt szemmel figyeltük Müller Kajmó, Meidlin- ger, Hédi, Bulla AJ6 és Csambal Játékát. Csambal István a Donaustadt (Dunaváros) csapatában kezdte karrierjét. A Vár alatti részt nevezték Donaustadtnak, és mert Csambal papának ott volt kocsmája, a Duna parton, fia is a Donaustadtot választotta csapatának. Nem sokáig rúgta a bőrt a váraliaiak között, elszippantotta az akkori- legjobb együttes, az MLS2 többszörös bajnokcsapata, a Ligeti. A Ligeti gárdája olyan erős volt, hogy eredményesen vette fel a küzdelmet az akkori legjobb szlovák csapattal. az SK Bratlslavával,’Müller Kajmó, a Mayer fivérek. Kocsis, Meidllnger, Hédi Játszottak a fekete-fehérek soraiban, és Jól illeszkedett közéjük a Donaustadtból Jött Csambal István. Remek Játékával bekerült az MLSZ válogatottjába, és sok nehéz percet okozott a CAF kapusainak. Am a Ligetiben sem játszott, hosszabb ideig Csambal, mert az egyre jobban feltörő SK Bratislava szerződtette. Előnyösebb feltételeket kínálhatott még az I. CSK Bratislava, hiszen egyre erősödve már nemzetközi szinten is jegyezték, sok kiváló külföldi csapattal mérkőzhetett a ligeti ■ pályán. Mi srácok, hogy Csambalt láthassuk, még az SK Bratislava edzéseire is kijártunk, de ml tagadás a többi Játékos is olyan szinten rúgta a labdát, amely megfelelt az akkori világszínvonalnak. Az SK Bratislavában sem Játszott sokáig Csambal, ismét vette a vándorbotját és elment az FK Teplicébe. Akkoriban már íjálunk is voltak profik, akik oda szegődtek, ahol előnyösebb feltételeket kínáltak nekik. Két idényt Játszott az ÚJ együttesében, amikor a prágai Sláviába híytak. Ekkor huszonkét éves volt és már az ötödik felnőtt csapatban Játszott. Sporttörténet ez már és nem is akármilyen. Akkoriban két csapat Játékosaiból állították össze a csehszlovák válogatottat, a Sláviából és a Spartából. Es a Duna mellől Prágába szakadt Csambal István is csakhamar magára ölthette a válogatott mezt. Elsőként a szlovákiai Játékosok közül. Nagyszerű rajtot vett a válogatottban. A fedezetsor tengelyében kapott helyet, mégpedig ilyen, Kosfálek — .Csambal — Kríil összetételben. Az első mérkőzésen az osztrák ,,csodacsapat“ ellen álltak ki, és a prágai mérkőzésen 1:1 arányú döntetlen született. Sőt az osztrákok szinte verhetetlen csapatát aztán Bécsben 2:1 arányban legyőzték. Csakhamar elkövetkezett Csambal életének legnagyobb futballeseménye: az 1934. évi labdarúgó-világbajnokság Olaszországban. Hogy oda eljuthasson a csehszlovák válogatott, le kellett győznie az angolokat. Nejedly és Puő góljával' 2:l-re győzött Csambal csapata, és.megnyílt az út a világbajnoki találkozóra. Akkor még senki sem sejtette, hogy Csambalék eljutnak a VB döntőjébe. A csoda megtörtént. Plá- niőka, Burger, Puő, Nejedly, Kalocsay, Siln^ és társaik útnak indultak Olaszországba. — Tizennyolcán voltunk — emlékezik vissza Csambal István. — Két vezetővel. Ez a két ember minden feladatot ellátott, ápolt és gyógyított bennünket, ellátta a gyúró szerepét, intézte a hivatalos ügyeket, levezette az edszéseket. Szerényen álltak ki első mérkőzésükre Csambalék, Romániát 2:l-re, a svájciakat 3:2-re legyőzték, és bekerültek a döntőbe, ahol a Irazaiak csapata, Olaszország volt az ellenfél. A római döntőben balszerencsés mérkőzésen a meghosszabbításban kapott ki Csambalék csapata 2:1- -arányban. Ezüstérmet nyert a csehszlovák válogatott, és ez a világbajnoki ezüstérem még ma is egyik legnagyobb siker a csehszlovák labdarúgás 80 éves történetében. MÉSZÁROS JÓZSEF MANKÓN A HIMALÁJÁRA A 41 ESZTENDŐS NORMAN CROUCHER HIHETETLENNEK TŰNŐ, DE SIKERES VÁLLALKOZÁSA Normann Croucher 41 esztendős angol állampolgár 21 évvel ezelőtt egy közlekedési szerencsétlenség következtében béna maradt. Ez azonban csak megsokszorozta akaraterejét, különben mivel magyarázhatnánk hihetetlennek tűnő, de mégis sikeresen véget ért szenzációs vállalkozását: mankón feljutott a Himalája egy 6000 méteres csúcsára. Igaz, hogy célja, akárcsak annak az expedíciónak is, amellyel Június közepén elindult az útra, a mintegy 7000 méter magas Nun nevű csúcs volt, de miután az időjárás hirtelen rosszra fordult, Croucher néhány száz méterrel a cél előtt leállt. Társai szerint azonban nem adta fel a küzdelmet, nem merült ki, hanem csak azért maradt „lent“, mert nem kívánta akadályozni az expedíció többi tagját a gyors hajrában, amire szükség is volt a rossz idő miatt. Norman expedíciója hét tagqt számlált; rendkívül meredek utat kellett megmászni, hótorlaszokkal és gleccserekkel megküzdeni a mínusz 25 fok körüli hidegben. Az azonban nem akadályozta a rendkívüli nagy akaraterővel és kitartással rendelkező ízig-vérig sportembert abban, hogy a többiekkel lépést tudjon tartani. Alpinista pályafutásának azonban nem ez az egyetlen ,,haditette“. Eddig már meghódított néhány alpesi. csúcsot, és megmászott néhány csúcsot az Andokban is. Bebizonyítva, hogy fizikai hátránya még mindig nem jelenti azt, hogy fel kell adnia a harcot az emberi akaraterő lehetetlennek tűnő akadályokat is legyőzhet. Az expedíciót egyébként visszatérve a csúcsról a tábor helyére, kellemetlen meglepetés érte. Eltűnt az ott felhalmozott élelmiszerkészlet egy része és néhány üveg skót whisky, amit a sikeres utat követő ünneplésre szántak. Csak a hegy lábánál derült fény a titokra, mégpedig az történt, hogy egy másik csoport a közeli Kun nevű csúcsról visszatérve rátalált á táborra, s azt hitte, hogy azt már korábban elhagyta valaki. Ök szedték össze a felhalmozott készleteket. Természetesen ezután a két expedíció tagjai már együttesen ünnepelték meg a saját és Croucher nagy sikerét. iL Bene másodvirágzása Finnországban VÄM-RENDSZÄMOS KOCSI VÁGOTT ELÉM, S DÜHÖSEN NÉZTEM AT A SZOMSZÉD AUTÖBÖL. A „BŰNÖS“ A- ZONBAN KEDÉLYESEN, SÜT KIHIVÖAN MOSOLYGOTT VISSZA. AKKOR ISMERTEM FEL: BENE FERENC ÜLT A VOLÁNNÁL, S ÍGY AKARTA TUDTOMRA ADNI — MINT UTÓLAG KIDERÜLT —, HOGY HAZAÉRKEZETT FINNORSZÁGBÓL, TÉLI SZABADSÁGRA. Két mérkőzésünk még hátravan, s így nem tudom hogy végül is hol végez a csapatom, de én megsérültem, húzódásom előreláthatólag hosszabb időre harcképtelenné tesz, ezért is engedtek haza hamarább. — Meddig tarthat még ez a másodvirágzás? — tettem fel az illetlen kérdést, miután a sokszoros válogatott középcsatár remek formában van. — Idén töltöm be a 37. esztendőmet, 'de egyelőre nem érzem a súlyát. Legalábbis nem Finnországban... A bajnokság ugyan nem eléggé kemény, sok külföldi, főleg angol labdarúgó szerepel a csapatokban, de az edzések azért nem olyan nehezek, mint manapság idehaza. Persze, ezzel nem akarom lebecsülni a finn bajnokságot, de ott talán még egy pár évet eljátszhatom, ha így bírom tovább. — Milyen a csapata? — Amikor odakerültem, a 11. helyen állt, ami azt jelenti, hogy az utolsó előtti helyen. Húsz mérkőzést játszottam velük, s közben felküzdöttük magunkat a 9. helyre. De ez is csak arra volt elég, hogy most az osztályozó tornán folytathassuk a harcot a bennmaradásért. Remélem, nélkülem is sikerül megőrizni a helyünket az első osztályban ... — Mit jelent az, hogy osztályozó torna? Vége a bajnokságnak, és a feljutás kérdését hivatott eldönteni? — Tizenkét csapat kezdi a bajnokságot, és egy teljes forduló után az -első nyolc helyezett, valamint az utolsó négy és a második osztály első négy csapata két külön körmérkőzéses tornán folytatja a küzdelmet, egyrészt a végső bajnoki sorrendért, egytől a nyolcadik helyig, míg a másik nyolcas csoportból az első négy helyezett csatlakozik majd jövőre az ismét tizenkét csapattal induló bajnoksághoz. Ez eléggé bonyolult, de kevés a csapat, és hosszú az idény. — A hazai közönség elégedett a magyar futball képviselőjével? — Ügy érzem, igen. Én vagyok a leg- gólerősebb a csapatban, s velem itthon sem volt sok baj. Egyébként kis város, mindössze 25 ezer ember él ott, ahol vagyok a családommal, s őszintén mondhatom, hogy otthon érzem magam. huszonnégyszer öltötte magára a címeres mezt. A románok elleni mérkőzésen mutatkozott be először Prágában, amikor 2:0 győztek, és szintén a románokkal mérkőztek Bukarestben, amikor búcsúzott és akkor szintén 2:0 arányú győzelmet aratott a csehszlovák válogatott. Kétszer — Svájcban és Svédországban — részt vett a világbajnokságon, ahol nagyon megbízhatóan védett. Nagy e- gyéniség volt. Nemcsak jó teljesítményéért, hanem azokért a tulajdonságaiért is, amelyekkel mindig kellemes optimista hangulatot tudott teremteni a játékostársak körében. Kitűnő büntetölövő- nek is bizonyult, összesen 23 büntetőhöz állt hozzá, és ebből 21-et értékesített (nemzetközi válogatott mérkőzésen is bevette Írország kapuját is). A futball sok szép élményt hozott számára, de vannak azért olyanok, amelyre nem szívesen emlékezik. Ezek közé sorolhatjuk az utóbbi évtizedek egyik legemlékezetesebb gólját, az öngólját, amelyet 1958-ban az NSZK elleni mérkőzésen szerzett. Épp készült kirúgni a labdát, de még előtte egyszer a földhöz ütötte, és vesztére, mert a labda a középhátvéd Üadek sarkáról a hálóba KAPUSKÖSZÖNTÖ A közelmúltban ünnepelte ötvenedik születésnapját a csehszlovák labdarúgó-válogatott volt kitűnő kapusa, Imrich Stacho. akit mindenki csak Capannak becézett. A futballal még 1946-ban megismerkedett Trnaván, és ott is végzett húsz évvel később. A háború után a legjobb kapusaink egyike volt, és 1953 6(1 között pattant. A mérkőzést ennek ellenére 3:2 arányban megnyerték, az a bizonyos gól azonban feledhetetlen marad. A futballhoz továbbra is hű maradt. Néhány évig edzősködött Trnaván, azután pedig a Spartak Trnava öregfiúk gárdájának tagjaként évente 14—15 barátságos mérkőzésen lép pályára. olAh GYG^A 1
