Új Ifjúság, 1981. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1981-11-24 / 47. szám

Nagy feladat vár a caehazlovák labdarágd-Tálogatottra. Vaaérnap BratialaTában a SzoTÍetunióTal kell megmérkfiznie 6s végérTényesan kiharcolnia a toribbjuUst a jH- Tfi évi Mundialra. Lapzárta után került sora SzoTjetuniá — Wales találkozAra, amely még megkeverhette az alábbi Írásunk végén latolgatott esélyeket. Ezúttal a Szovjetunió elleni legutóbbi mérkőzésre térünk vissza. Munkatársunk Tbi­liszibe kalauzolja el olvasóinkat. A Dinamo stadionjába, ahol nem kifejezetten leány­álom futballozni még a hazaiaknak sem, ha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy azt az „ezerfejű cézár“ a lelátón elképzeli... £s ha már a színház világából kölcsünöz- tük a kifejezést, akkor hadd folytassuk úgy, hogy a tbiliszi bemutatónak csak az egyik csapat volt a főszereplője. A másik csak statisztált... Reméljük, vasárnap más lesz a szereposztás. KÜLÖNGÉPES TORTÚRÁK A legtöbb iskolábán bár teljesítik a köte­lező testnevelés feladatait, még mindig — és tegyük hozzá, jogosan — bírálható a fiatalok mozgáskultúrája. Leggyakrabban a főiskolák, a sorköteles fiataloknál pedig a néphadsereg alakulatai hívják fel a figyel­met ezekre a hiányosságokra. A különböző felmérések és tudományos kutatások is ezt az állítást igazolják. A nyugat-szlovákiai kerületben végzett felmérésből egyértelműen kitűnt, hogy a középiskolás fiatalok moz­gáskészsége átlagon aluli, jobb esetek­ben átlagos. A megfigyelt fiataloknak csak elenyésző hányada volt képes átlagon felüli fizikai teljesítményre. Nagy a különb­ség az egyes iskolák testnevelés-oktatásá­nak színvonalában, illetve eredményességé­ben. A központi intézkedések Idejében meg­születtek. A CSKP XIV. kongresszusán egy­értelműen meghatározták a testnevelés fej­lesztésének irányvonalát, az iskolák kon­krét feladatait. E pártkongresszus határoza­ta értelmében két új dokumentum születeti a testnevelés színvonalának fellendítésére. Egyik a legelemibb testnevelési feladatok­kal és a tömegsportok kérdéseivel, a másik pedig az élsportolók és sportok helyzetével foglalkozik. Az Iskolák alsó tagozatán azonban még napjainkban sem kielégítő és végképp nem megnyugtató a helyzet. Az iskolákat nem­csak az alacsony színvonal miatt éri bírálat, hanem azért is, hogy gyakran elmaradnak a tornaórák. De végeredményben ez a két dolog szorosan összefügg egymással. Ért­hetetlen az iskolák hozzáállása. Még a lai­kus is tudja, hogy éppen az 1—4. osztályos tanulóknak lenne a legnagyobb szükségük a rendszeres mozgásra, mivel ebben a kor­ban olyan pszichikai és fiziológiai változá­sokon mennek keresztül a gyerekek, ame­lyek kihatnak későbbi egészségi állapotuk­ra, sőt az egyéniségük alakulására. Szerencsére azok. akik a tantervet kidol­gozták, számoltak ezekkel a tényezőkkel. Lényegesen egyszerűsítették a foglalkozá­sokat, előtérbe került a szabadban folyó testnevelés, minden évszakra konkrét ter­vet dolgoztak ki, és a kötelező gyakorlato­kat úgy válogatták össze, hogy egyszerre gyakorolhasson az egész osztály. A jelenlegi állapot kialakulását részben a szülök is előidézték. Sok még az olyan .szülő, aki nem szereti, ha gyermekét fizi­kailag megterhelik, és haragszik arra a tornatanárra, aki szigorúan .negköveteli az előírt gyakorlatok elsajátítását. Csak áz osztályzat számít, de azzal már keveset tö­rődik, hogy a valóságban gyermekének mi­lyen a mozgáskészsége és a kultúrája. Gya­koriak az olyan esetek is, amikor a szülők felhasználva ismeretségi körüket, indoko­latlanul felmentetik gyermekeiket a testne­velés alól, pedig ezzel csakis nekik árta­nak. Lényegesen jobb a helyzet -az alapiskolák felső tagozatán, ahol már 80—90 százalék­ban szakképzett pedagógusok - oktatják a testnevelést. A jelenlegi koncepció értelmében a felső tagozaton is csökkent az, elsajátítandó gya­korlatok száma, de ennek fejében a tanulók­nak magasabb színvonalat kell elérniük. Meg kell Ismerkedniük a könnyüatlétikai számokkal a sport- és ritmikus gimnaszti­kával, továbbá legalább két labdajátékkal. Külön fejezetet képez az úszásoktatás, va­lamint a sítanfolyamok szervezése. Sajnos, ezekhez még napjaínban sem teremtették meg minden iskolában a feltételeket. A diá­koknak meg kellene tanulniuk és ismerniük azt is, hogy milyen hatással van az emberi szervezetre a fizikai megterhelés, a do­hányzás és az alkohol. Az átfogó nevelés­hez hozzátartozik a legnépszerűbb sport­ágak szabályainak megismertetése, sőt még a sportrendezvények közönségének viselke­dése is. A testnevelés jelenlegi színvonala függ az anyagi feltételektől is. Persze az a nézet sem helyes, hogy tornázni csak tornaterem­ben lehet. Gyakran tapasztalni, hogy arány­lag kis tornatermekben egyidejűleg 50—60 diák gyakorol, holott kint szép idő van. A nyugat-szlováktai kerületben is nem egy o- lyan iskolát találhatnánk, ahol már bebizo­nyították, hogy minden évszakban lehet a szabadban tornázni, sőt kimutatások igazol­ják, hogy ezekben az iskolákban sokkal edzettebbek a tanulók, mint ott, ahol a tor­natermet tartják az egyetlen lehetséges meg­oldásnak. Annak idején sokat vártunk az „iskola a szülőknek, szülök az Iskolának“ elneve­zésű mozgalomtól. Sajnos, az eredmények nagyon változóak. Vannak iskolák, ahol a tanulók 80 százaléka bekapcsolódik a sport- -szakköri tevékenységbe. Ezek az iskolák meg tudták találni azokat a szülőket, akik aztán segítettek a testnevelés problémáinak megoldásában. Ily módon több testnevelésre alkalmas létesítmény született az utóbbi öt év alatt. Nagyon sok szülő aktívan bekap­csolódik az egyes sportkörök irányításába és többen turisztikai csoportokat vezetnek. A testnevelés kapcsán a szülők közelebb kerültek az iskolához, aminek gyümölcsét elsősorban gyermekeik élvezhetik. KANOCSAI IMRE KASZKAOŰRŰK. A csehszlovák csapat kü- löngépének október 26-án reggel kilenc órakor kellett volna Indulnia Prágából, Eu­rópa egyik leggyakrabban ködbe burkolt repülőteréről. Igaz, mehettek volna Bratisla- vából is, de nem mentek, jóllehet a két csehszlovák labdarúgócsapat Tbilisziben az­nap még edzeni is akart '(azért kettő, mert a 21 éven aluliak válogatottja is utazott az EB-selejtezöre). Ehelyett a prágai repülőtér mozitermében a Kaszkadőrök című filmet nézték meg. KÄRTVACSATA — EDZÉS HELYETT. Mind­össze négy játékos nem vette igénybe a re­pülőtér imént említett kultúr ihletésű szol­gáltatását: Macela, Vizek, Nehoda és Pa- nenka. Ök kártyáztak. Közben állandóan cserélődtek a kibícek körülöttük, és vala­mennyien kissé irigykedve, kissé elisme- 'röen figyelték a négy ,,muskétást“, mekko­ra szakértelemmel keverik az „ördög bib­liája“ lapjait. Az embernek olyan érzése támadt, hogy ha a pályán is ilyen lenne közöttük az összjáték, akkor aligha lehetne nagyobb baj... AZ UTÄNPOLÄS DÖNTELENJE A Tbiliszibe induló labdarúgó-szakvezetés kétszer egy pont megszerzését irányozta elő, ami az utánpótlás-válogatottnak a további reményt jelentette volna, a nagy válogatott pedig megerősíthette volna a továbbjutásba vetett hitét. Ha ezt vesszük alapul, a tbili­szi „kaland“ csak félsikert hozott. Az után­pótlás megszerezte az egy pontot, a nagy- válogatt pedig... De ez egy másik fejezet. szurkolás GRÜZ MÖDRA. A szovjet U válogatott egyik legjobbja az első félidő­ben Gajazev, a Dinamo Moszkva csatára volt, aki korábban Tbilisziben kergette a bőrt. A mérkőzés folyamán számos bravúros alakítását is láthattuk, különösen az első félidőben. A legbravúrosabbat a 27. percben, amikor a csehszlovák tizenhatoson belül háromszor emelte át a labdát az őt támadó védők feje fölött. A focit persze gólra játsz- szák. A második játékrészben aztán egyszer elpattant tőle a labda, A közönségnél attól kezdve kegyét vesztette. Sikertelen megmoz­dulásait füttykoncert, sőt néha harsány ka­caj is kísérte. Amikor aztán csak nem akart jönni a gól, a második félidő közepén szál­lingózni kezdtek kifelé a nézők a tbiliszi Lokomotív pályáról. VERESÉG - SZERENCSÉVEL GOLSZAGO KAPUFAK. Ami igaz, az igaz, nem kezdődött éppen rosszul a tbiliszi VB- selejtezö a csehszlovák csapatnak. Mind­járt az elején Sengelija egy nagy helyzet­ben fölé fejelt ugyan, de nem sokkal ké­sőbb Jurkemik lövése a kapufáról a földön fekvő Daszajev fejére, onnan pedig kifelé, az alapvonalon túlra vágódott. Könnyen gól lehetett volna. Akárcsak a 16. percben Da- raszelíja futtából lőtt ballábas bombája, amely olyan váratlanul érte Semant, hogy nem is mozdult rá. A labda a kapufáról messze a mezőnybe pattant vissza. Volt egy harmadik kapufa is. A 69. percben a saját térfeléről indult Blohin szenzációs szólója, amelyet a csehszlovák védelem a kaputól mintegy 35 méterre csak szabálytalanul tu­dott megakasztani. A szabhdrúgásnak a sér­tett állt neki, és hatalmas lövése a felső kapufát is érintve vágódott a mezőnybe. A közönség egy része gólt látott, és Sengelija is ujjongva emelte fel a kezét... SENGELIJA száguldásai. Ramaz Senge­lija, különösen a VB-selejtezökön szerzett góljai által a Szovjetunió egyik legnépsze­rűbb labdarúgója lett. Grúziában pedig nép­szerűsége egyenesen az egeket súrolja. Ez persze nem véletlen, az örökmozgó játékos a védőket szinte az őrületbe hajszolja, egy pillanatra sem áll meg, mindig másutt buk­kan fel, de ahol megjelenik, ott mindig ké­szül valami, és az ellenfélre nézve semmi jő. Játék közben ha „lazít“, akkor sem áll­dogál. Amikor meg játszik, a közönség' már akkor is felmorajlík, ha csak egy vaktában elörevágott labda száll a félpályán túlra. Bárhol van is, nyomában azonnal ott szá­guld a tbiliszi Dinamo szélvészgyors szél­sője. Hátha még egyszer ,,eszébe jutna“ minden nagy helyzetéből csak minden má­sodikat belőni. Barmoé és Vojácek is álmat­lanul töltött bizonyára néhány éjszakát az első szovjet gól mialt. A 26, percben, ami­kor a játékvezető szabadrúgást ítélt, ők kit­ten fogták présbe a szélsőt. Amikor Burjak ellőtte a labdát, Sengelija úgy „célzott“ a két védő közül, hogy azok csak a gól pil­lanatában eszméltekl Masny sérülése után ismét ragyogó formá­ban van. Tapasztalatára szükség is lesz e sorsdöntő mérkőzésen. Helexa felvétele B BETŰS VESZEDELEM. A tbiliszi közön­ség kedvence, Sengelija sokat tett a győze­lemért, de a szovjet csapat a. sikert a Besz- szonov — Burjak — Blohin hármasnak kö­szönheti. Blohin bravúrjait a csehszlovák védelem általában tehetetlenül szemlélte, ráadásul mesteri labdákat adott társainak is, akárcsak Burjakov és Besszonov, akik Daraszelljával együtt ..szűrték“ a csehszlo­vák támadásokat, és szervezték mintasze­rűen a hazaiak akcióit. Mintaszerűen. Ha a védelem felnő a többi alakzathoz, a szov­jet együttes nem utazik esélytelenül ’Spa­nyolországba. VARAKOZÄS A SÜLT GALAMBRA. A Tbl llsziben lejátszott mérkőzések egy esetben feltehetően eldöntik a továbbjutás sorsát. Ha a walesiek győznének ... Ennek azon­ban nem túlságosan nagy a valószínűsége, akárcsak a döntetlennek, amely esetén a csehszlovák együttesnek győznie kell — november 29-én — a szovjet együttes ellen. Az esetleges Walesi győzelem csak nagy­arányú csehszlovák siker esetén juttatná Nehodáékat a mundialra. A legvalószínűbb azonban a szovjet győzelem, s akkor a dön­tetlent kell Bratislavában kiharcolnia a csehszlovák tizenegynek: a . továbbjutáshoS- De hát 8 futballban minden lehetséges.,. A héten sorra kerülő mérkőzést bizonyára nem kis Izgalommal figyelik majd a cseh­szlovák válogatott tagjai is. MÉSZÁROS JANOS Ojsághír: Irina Rodnyina ká- romszoTCS műkorcsolyázó olim­piai bajnoknő a Dinamo Moszk­va edzője lett. A páros mükorcsolyázás egyik legtündöklöbb csillaga volt, nevéhez egész korszak fűződik. Visszatért tehát a jég­re, s igazán érdemes felfigyel­ni gondolataira, arra, amit ta­pasztalatairól mond. Tanácsai egyébként akár más sportágak­ban működő edzők számára is hasznosak lehetnek. Adjuk is át a szót a bajnoknőnek. Tizennyolc esztendős vol­tam, amikor a válogatottba ke­rültem. Tizennyolc évesen az ember már önálló. Képees s- gyedül is elsajátítani bizonyos elemeket, lélektanilag is fel tud készülni a versenyre. A sport azóta sokat fiatalodott, a válogatottban manapság tizen­öt évesek szerepelnek, akik tu­lajdonképpen még gyerekek. Edzők kezébe kerülnek, s az edzők hajlanak a diktatúrára. Ez igen veszélyes jelenség, hi­szen akármilyen kitűnő is a mester, nagyon nehéz belelát­ni egy gyerek lelkivilágába. A gyerekek fizikailag szinte nem ismernek lehetetlent, s mi fel­nőttek igyekszünk is ezt ki­használni... Igen, nem isany- nylra tanulmányozzuk, mint in­kább kihasználjuk őket, s a gyerekek lelkileg idő előtt „ki­égnek“. A felnőtt, ha idegileg fáradt, mondhatja magának, hogy elég. A gyereknél vi­szont nem tudjuk, vajon fá- radt-e vagy csak zaklatott. A felnőtt rövid pihenő után ösz- szeszedheti magát. A gyerek, aki búgócsigaként forgott, pil­lanatok alatt összeroppanhat, az edző pedig azt követeli tő­le, hogy szedje össze magát. Aztán megkérdezzük: „Hova tűnt el az a fiú? Pedig olyan tehetséges volt...“ Egy-két túlhajszolt év után a pszichi­kai fáradtság állapotából már nehéz őket kivezetni. Bolondos a mi századunk -r- mindenki siet. Az eredményeket is siet­tetjük, pedig nem szabadna sietni. Az edzői hivatásban nagyon fontos a következetesség, a pontosság. Ha a gyerek azt ta­pasztalja, hogy mestere a meg­beszélt időpontban a helyén van, akkor 6 is mindig igyek­szik ott lenni. Ha viszont azt látja, hogy egyszer-kétszer a mester késik, akkor valahogy önkéntelenül ő is megengedi magánbk a késést. Gyerekeket soha nem kény­szerűek jégre. Néha inkább el kell kergetnem őket, annyira törik magukat, hogy ott ma­radhassanak. Ha nincs bennük ambíció, akkor az edzésnek semmi értelme. Vajon miért van az, hogy az ember néha nem akar edzeni? Elsősorban azért, mert a félelemérzés ha­tárán van. Az önnevelés, az önbizalom lehetőségei korlát­lanok. Mégis, miért fél a ver­senyző az első szabadon vá­lasztott gyakorlat bemutatásá­tól? Nem tudja ugyanis, hogy mikor következik be az a kri­tikus pillanat, amikor lassan „haldokolni" kezd. Várja ezt a pillanatot, és fél. Amikor túl­jutott ezen, a továbbiakban már tudja, hogy ekkor és ek­kor egy kicsit pihennie is sza­bad, s akkor a vége is jó lesz. Amikor a gyerekek első edzé­sét tartottam a homokban, azt tapasztaltam, hogy a végén kó­vályogtak. A második edzésen fásult, de a végén mosolygós arcokat láttam. A harmadik foglalkozáson már megkönnyeb­bültek. Kezdtek magukban bíz­ni. Csodálatos, amikor az. em­ber kezd bízni magában. S ez egy életre érvényes, s az edző győzelme. Tulajdonképpen min­den apróságokon múlik. Edzőm, Sztanyiszlav Zsuk arra taní­tott, hogy az edzésen ne mond­jam azt a két szót: ,,Nem bí­rom.“ Mit jelent az, hogy nem bírsz? Nem tudsz — ez már más. Tanulj, gyakorolj. ..Nem bírom“ — ez azt jelenti, hogy „nem akarom“, a „nem aka- rom“-ot, pedig ki kell törölni a szótárból. Mesteremnél még egy jelen­ségre figyeltem fel. Zsuk gon­dolkodni tanított. Az edzőtől ez rendkívül fontos követelmény: megtanítani versenyzőit gondol­kodni. Megtanítani valakit ar­ra, hogy belülről lássa a moz­gást, az elemben észrevegye a legfontosabbat — ez is elen­gedhetetlen. Zsuk önálló fel­adatokat osztott ki, s kezdet­ben naponta ellenőrizte, hogy végrehajtottam-e őket. Később, már az együttműködés szaka­szában feleslegessé vált az el­lenőrzés. Én is feladatul tűz­tem magam elé: meg kell ta­nítanom növendékeimet önál­lóan gondolkodni. Sportágunkban, ha az edző és a sportoló sikert akar elér­ni, közel kell kerülniük egy­máshoz. Mindennek az alapja a bizalom, a szeretet és a tü­relem, a kölcsönös hibák meg­értése, a kölcsönös biztatás. Ha a kapcsolat nem ilyen, akkor már a programot sem lehet igazán összeállítani. Egy edző számára nagyon fontos a jó­ság és a megértés. Tisztában vagyök azzál, hogy sok értékes tapasztalatot gyűj­töttem húszéves sportolói pá­lyafutásom soráh. Igyekszem hát azokat mostantól tovább­adni, átültetni tanítványaimba. De azzal is tisztában vagyok, hogy állandóan tanulnom kell, képeznem magam, mert az élet változik, rohan, külön­ben lemaradunk. 'Mindazonáltal nem akarom hajszolni az ered­ményeket, hanem türelmes, céltudatos munkával szeretném a csúcsra felkisérní a sporto­lókat.

Next

/
Thumbnails
Contents