Új Ifjúság, 1981. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1981-11-24 / 47. szám

IM '

2 esztmyfönökt 6rá után leüim(jk a megtérített asztalokhoz^ ^ég beringm rezeg néhány friss Információ,-ezért csak később döbbenek ülésrendünk differenciáltságára. Aki eddig bizonytalanul, .latolgatta, hogy kik futottak élőbbre az 'életben, most kfoálóan táfékozódhát. A reprezentációs helyekre az kerül, : akinek érdemei, esetleg jól megalapozott egzisztenglá- fa van már.

Végül Is mindegy, mormolom, szék, szék. Innen á hosszú asztalsor sarkáról Is jól látni mindent. Peti átéllenben ül, előkelőén kitesz égy doboz Marsot maga elé. A társalgás még mindig felszínes, inkább csak vizs- gálgatjuk egymást. Mintha skatulyából húztak volna ki mindenkit. Tornyos frizurák, csillogó vastag pecsétgyűrűk, elegáns ruhák.

— Afaf, tíz évvel ezelőtti Emlékszel, amikor geometrián rágyújtottunk az utolsó pádban? Matús azt mondja: Mi az, mi az? S'ám- mi, tanár elvtárs, nyitva van az ablak, iés behozta a szél a füstöt. Háhahal '%

— Meg amikor a születésnapodat ünnepeltük a tornateremben, emlékszel? Égy láda sört vittünk át a szemközti kocsmából.

— Hát igen, akkor majdnem kirepültünk az tskolából.

terki még mindig olyan harsányan nevet, mint régen. Csak akkor némúl el,, ..amikor a felesége ránéz;, Mtraésúsz^. g ;sz^én; és széttéki'nt, 'fíogy ki látta. Ázélőtt azt sem tudta, hogy milyen íze van a sörnek, most meg, lám, milyen szakértelemmel emelgeti az üvegeket. Meg kellett tanulnom inni, mondja, mert kinéztek a munkahelyemről. Igaz, Csibi? Amióta a szövetkezet rám támaszkodik, alig van szabad időm. Az asz- szony ránéz, de nem szól semmit.

Az öreg nem jött el. Akkor sem kedvelt bennünket, úgy látszik, most sem kíváncsi ránk. Az igaz, hogy sok borsot törtünk az orra alá, de ő tehet róla, sohasem állt ki mellettünk. Neki csak egy osztály voltunk a sok közül.

— Hülyeség, hagyd a fenébe. Ha nem jött, nem jöttl fól magvagyunk mi mélküle is, nem igaz? Együtt a régi banda, mint tíz évvel ezelőtt.

— Emlékszel a sítúrára, amikor az üveg rumot felvittük a szobára? Térdig érő hó volt. Kerekes jön ki az étteremből és kérdezi: Mit visznek, fiúk abban a csomagolópapírban? Olyan az alakja, mintha üveg lenne. lipl azt mondja; Üveg, tanár elvtárs, de csak szódavíz van benne, a konyháról visz- szük a lányoknak. Háhahal Azt mondja: Várjanak csak, hadd nézzem megl Mondom: Nem lehet, tanár elvtárs, sietünk, és már szaladtunk is. Az öreg meg csak bámult, szóhoz sem tudott jutni.

A százszor elmondott történeteken úgy ■nevetünk, mintha először hallanánk őket. ^sy-*sy szó is fergeteges nevetést indíthat aL

— Hallottad, hogy Gizi válik? Állfíólctg Magyarországra megy férjhez. A pasas maszek villanyszerelői Nem mondom, jobban jár, mint Ferivel.

Csöt6 Liszl6: Ffiztaerd6 (fehér tus)

Motto: A középszerűség rosszabb, mint a tökéletes silányság. A középszerűség nem egyéb, mint hiánya akár az isteni, akár az ördögi erőnek. A jóban megbocsáthatatlan, a rosszban nevetséges.

(Széchenyi István) Hérosztratosz elmerengve ült karosszékében, miközben jobb kezének mutatóujjával az orrát piszkálta. Azon gondolkozott, hogy vajon kik gyárthatják a virágzó ógörög társadalom legújabb politikai vicceit. Számos hipotézist dolgozott ki, de még mielőtt bármelyiket bővebben elemezhette volna, a szomszéd szobában felhangzott felesége rekeiítes hangja, s az visszatérítette őt á sivár hétköznapok-prózái valóságába.

« Már igazán csinálhatnál valami nagyot “ mondta. ?— Nézd meg, Pithá- gorasz milyen sokra vitte egy monijal; tál, hogy á négyzet plusz bé négyzet egyenlő cé négyzettel, s Archimédesz Is megcsinálta karrierjét azzal a csavarral meg a vízbe mártott testtel.

— Majd legalább elmegyünk hozzá nyaralni.

A füst finom kis felhőkben úszik a megrakott asztalsor fölött. A felszolgálónő kecsesen hajlongva sós mogyorót szór a tá- nyérkákra. Halk zene vegyül a zajos társai- ■ gásba. Aztán tálalni kezdik-a vacsorát. Tamás. megkoccintja poharával az üveget.

— Nos, fiúk. emeljük fel még egyszer vacsora előtt. Az agglegények egészségére!

— Akkor én meg az anyósom vejének az egészségére iszom — mondja Peti. — Hallottátok a varjúviccet? Igen? Kár! Kárt

A lecsós sertésborda illata ellenállhatatlan. Hozzálátunk. A mozdulatok méltóságtel- jesek, csak az evőeszközök diszkrét ■ csörgése hallatszik.

— Kutyameleg van, igaz? emeli fel a fejét Teri férje. Valamilyen igazgatónak a sofőrje. Ujján vastag pecsétgyűrű villan. Hét* végi házuk van az igazgatóé mellett.. Kérdésére senki. nem válaszol. A nyakkendők meglazultak,, homlokomon érzem, hogy megindul lefelé egy Izzadságcsepp.

Aztán a felszolgálónő elszállítja a vacsora maradványait, csak üvegek maradnak az asztalon. Poharak koccannak egymáshoz, cigarettásdobozok járnak körbe.

— Vegyél csak, amerikai — • kínál a sofőr. — úgysem szívsz ilyet akármikor.

— Ott is töltsétek, mi van, lazsálunk? Vagy menjek oda?

Előre csúsztatom a könyökömet, Anikó fegyelmezett. arcát nézem. Alig változott. Emlékszik-e még azokra- az időkre, amikor álmaimat meséltem neki? .Születésnapjára írtam egy verset, az első szerelmi vallomást, te jó-égi Tele volt reménytelenséggel, félélémmel ás érzelgősséggel. Ma is emlékszem az egyik versszaltáta: '„Szeretlek és tálán néked, elviselni- nem kis 'mérégi Ha ez így van s' él haragod, kérem szépen bocsánatod.“ Imponált neki. Gyanítom, hogy

Ösété László: Kalappal és-kackiás bajusz- szal (komb. technika]

Csak te, te nem tudsz rájönni semmire!

Hérosztratosz nem szólt semmit, bár agyát vérhullám öntötte el. Nem akarta provokálni feleségét, aki már napok óta az egyhangúan lepergett évekré s a közelgő elmúlásra gondolva úgyis azon rágódott, hogyan is tudott ilyen lehetetlen alakhoz hozzámenni.

Hm! Könnyen mondja •. az asszony, hogy valamire vinni kellene. De vajon hogyan? Sokat töprengett ezen, de nem jutott eszébe semmi okos dolog; Neki nem esett férges, alma az orrára, mint jó pár száz évvel később Newtonnak, aki ennek kapcsán felfédezte a gravi-, tácló törvényét. A villanyégöt sem találhatta fel, hiszen az elektromos áram akkor még ismeretlen volt. A luest u- gyan ismerte, de azt az istenek csaazóta sem kapott ilyen verset ajándékba. Tudod, én még ilyenekre nem gondolok, mondta, számomra csak a tanulás létezik, meg legfeljebb az ilyen baráti kapcsolatok. Mert azt természetesnek vette, hogy együtt sétálgatunk, moziba megyünk, s közben lógatom az orrom. Peti mindig így vígasztalt: Te hülye, hát nem látod, hogy milyen csontos térded van? Nincs neked szemed? Nézz szét egy kicsit magad körül, annyi a szép nő, mint a pelyva!

A zene lágyan zsong, néhány szippantás után kezem a pohár után nyúl. Jóleső borzongás fut rajtam végig. Sokan már táncolnak, a csillár halvány fénye áttetsző lepelként borul rájuk. Egymáshoz bújnak, és elérzékenyedve dúdolják az ismert régi dalt. Egy pillanatra mintha régmúlt házibulik hangulata térme vissza: reménytelen szerelmek, éjszakába nyúló séták kéz a kézben, álmodozások, kihasználatlan lehetőségek. Ügy érzem, egy letűnt világ szelleme kísért a táncolók között. Persze ez csak nosztalgia, néha meglódul a-fantáziám. A fátyol- szerű cigarettafüstön keresztül azt is látom, amit múltba merengő saját kis házimozim kivetít a terem közepére. Alkati hiba, mondaná erre Peti. Nagy kaliberű srác volt, rengeteg erénnyel, csak nem hitt eléggé önmagában, alacsonyra tette a mércét. Berki például még mindig mogázhatná. Ha most az asztal szélére is került, az életben azért megtalálta a helyét. Kiegyensúlyozott családi élet, elérhető célok, szolid kispolgári életmód. Szerinte az egyenes jellemek ezen az ösvényen járnak. Emlékszem, volt egy mondása, amelyet aztán ml is- átvettünk tőle: Minden elmúlik,- ami nem örök, és semmi nem örök. Akkor: teljesen. felkorbácsolt bennünket ez a mély filozófia.

— Gyere csak hív Tamás egy kisebb csoporthoz. — Tudod, a nagy piálásról beszélünk, amikor benyakaltuk azt a tíz üveg bort...

1 ■ ■

Csótó László: Mutatványos (fehér tus)

sa.

Már-már lemondott-arról, hogy híres ember legyen, s újból visszatért a politikai viccek elemzéséhez, amikor ismét felhangzott a rekedtes hang:

— Látod, Hlppokratész Is beírta nevét az emberiség történelmébe! De te...!

— Halgass, te kígyó! — robbant ki Hérosztratoszból az utóbbi napok felgyülemlett tehetetlen dühe.

És ebben a pillanatban — mint a villám — cikázott át agyán a gondolat. Egy kicsit várt még', majd mintha mi sem történt volna, így szólt nyugodtan:

. — Na jó. Beírom én is.

És másnap felgyúftotta Artemisz istennő templomát.

Egymás szavába vágva mondjuk el a történetet. Nagyszerű a hangulat. Még a tartózkodóbbak is csatlakoznak hozzánk.

— Komédiát — Stefi áll felettünk. Kezében pálinkásüveg, arcán a részegség apró piros foltjai. — Ez csak komédia! Nem veszitek észre, hogy tíz év. alatt minden megváltozott? Elszakadtunk egymástól, . pajtikáim, idegenek, vagyunk már egymásnak! Hazudósunk, enyelgünk, ■_ régi emlékeinkkel traktáljuk egymást...

Meghúzza a pálinkásüueget, aztán fakép- hél hagy. Bámuljuk, amíg 'el nem tűnik a táncolók mögött. Valaki felkiált: Ki ismeri azt, .hogy Lement a nap a maga járásán? Néhány taktus után újra zúg a kórus.

— Hülye ez a Stefi ■— szól Berki. — Ugyanazok vagyunk, akik voltunk, csak tíz évvel idősebbek, különbért semmi.

— Nézd, bárókám: — magyaráz Peti —, a részeg ember mindig szívből beszél.

— Ne kezdd te is ezzel! Azt akargd mondani,. hogy idegenek vagyunk egmásnak? Nem ismersz talán?!

— Én csak ezeket az elegáns hölgyeket és urakat nem ismerem, akik mintha elfelejtették volna, hogy kik voltak tíz évvel ezelőtt.

Berki dühösen feláll: De hát miért baj az, ha valaki elegáns? Legyeri eszed, apukám, bezsongtatok, vagy ml?!

— Elég, báró, töltsétek! — Peti szavai véget vetnek g vitának, Megisszuk á bort, aztán aki csak tud, táncolni, megy..

Stefi a zenekar melleit- áll, a pálinkás- üveg még mindig a kezében. Ügy áll ott arcán meghatározhatatlan mosollyal, mint egy próféta. Mint Jónás a sivatagban. Talán ö is arra vár, hogy az Or megbüntesse el- tévelyedett báránykált.

— Semmit nem változtál — mondja. Anikó tánc közben. Rám néz, szemei acélkék sugarak, Mintha lézer hasítana át rajtam. Várja, hogy megbénuljak tőle, mint hajdanán. De most nem történik semmi. Hiába, azóta vén róka lettem. Lelkemen egy csomó bűn szárad, amely valaha lázba hozott, most ásításra késztet.

— Arra célzol, hogy olyan rosszul táncolok, mint régen?

Mosolyog, a férjére pillant, aki az asztalnál ül. Szép reprezentációs példány. Ha nő lennék, sikoltozva vetném, rá magam. Különösen a lila csokornyakkendő ingerlő.

— Most min mosolyogsz? — csap le rám.

— Nem is vettem észre,, hogy mosolygok.

— Válarhire gondoltál!

Ez már ó régi Anikót idézi. A mindig fürkésző, titkok Után kutató Anikót, aki talán a mai napig sem szűnt meg engem elemezni.

— Nérri akarsz megismerkedni a férjemmel? — kérdezi aztán.

— Nem, nem...

' Fáradtnak érzem magam. Többet nem tán- cólgk senkivel, határozom el. Visszatérek a helyenire, de leteszem a poharat, mert nem érzem az ízét.

Rendeljetek nekerri is egy kávét — intek Tamás felé. — Megyek, kiszellöztetem a fejem.

Az előcsarnok üresen tátong, csak egy talpon álló hatalmas hamutartó szomorko- dlk a bejárati ajtónál. Olyan, mint egy kon- dér. Belehajíiom a félig szívott cigarettát, és felkapaszkodom a keskeny ablakpárkányra. De nem látok -semmit, még a csillagokat

sem.

L. Zs.: Két elbeszélése közül az

S. 0. S. cselekménye kissé valószí- nűtlenül erőltetett. Az írás a friss és eleven meseszövés ellenére is kidolgozatlan, befejező mondata modoros. A Rövid mese az igazságról témája Jó megflgyélöképességéről tanúskodik. De ez is csak ainolyan „első vázlat.“ Mind a két írása gyengébb a lapunkban már korábban megjelenteknél. Várjuk újabb Jelentkezését!

H. E.; Mint minden hozzánk érkezett írást, az ön verseit is elfogulatlanul és Jóindulattal Igyekszünk elbírálni. Íráskészsége elvitathatatlan, verselni Is tud, ezt a szonett formában írt próbálkozásai bizonyítják. Ami hiányzik: az az eredeti meglátás, egyéni szemlélet, az a bizonyos költői „én“, amely a rímbe szedett sorokat, gondolatokat valóban verssé, Irodalommá teszi. Kerülje a frázisokat. A Nap című verse hemzseg ezektől, pl.: „életünk szép szépségéért / óvjuk közös földünk, gyárunk“ stb. Arra is ügyeljen, hogy ne vegyen erőszakot a nyelv törvényein! Verseiben i— egy-egy Jól sikerült sor vagy versszak kivételével — egyelőre több a banalitás, a selejt. ■ Legyen szigo rúbb önmagához és Idővel újra Jelentkezzen!

Kandúr: Két verse közül a- Mit jelentesz Te nekem című a Jobb. Közlésre még ez sem érett, de felvillant valamit a szerző tehetségéből. Egy- -egy Jelző vagy hasonlat esetében ne alkudjon meg a rím kedvéért, mint pl. a negyedik versszakban, ahol ezt olvashatjuk: „kinek ölelése érdes“.

Az érdes ölelés a valóságban is, a versben is kellemetlen!

Sí. Z.: Ojabb verseiről azóta bizo- ; nyára olvasta már véleményünket, I rövidesen közlünk néhányat. Köszönjük elismerő véleményét lapunkról. Eddig, beküldött írásai alapján örömmel tartjuk számon önt is külső munkatársaink sorában, és várjuk újabb Jelentkezését.

GYÖRGY ELEK:

ÓKORI TÖiTF I I

pásénak tartotta, s így eszébe se jutott a Wassermann-féle reakció kidolgozóÉRETTSÉGITALÄlKr