Új Ifjúság, 1981. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1981-11-17 / 46. szám

EGYIDŐS A LABDARÚGÁSSAL Válaszolunk olvasónknak Kelemen János losonci (Luáenec) olvasónk azt kérde­zi, hogy mi az a Nemzetközi Olimpiai Akadémia, amely­ről lapunk 42. számában Irtunk, mivel eddig még soha­sem hallott róla, s továbbá ki az a Szymiczak úr, az akadémia rektora? Idén, júnisban múlt húsz éve, hogy a görög Jean Ket- seas és az NSZK-beli Carl Diem, az olimpiai mozgalom neves kutatói és lelkes sportemberek javaslatára meg­alakították a Nemzetközi Olimpiai Akadémiát. Az olim­piai akadémia megalakulása óta a sport múltját kutat­ja, de foglalkozik az olimpiai mozgalom jelenével, s ugyanúgy jövőjével. Az akadémia az ókori Olümpiában székel. Nem mész- sze azoktól a történelmi színhelyektől, ahol, jó 2500 évvel ezelőtt futók, dobók, úszók, birkózók, ökölvívók olykor életre-halálra menő küzdelmeket vívtak a győ­zelemért. Az- akadémia rendszeresen tanácskozásokat, szimpóziumokat, hív össze, hogy a világ szakemberei megvitassákaz őlimpi'^r mozgalom, és a .sport időszerű kérdéseit, j'^^lemne^elö' szerepét a szó coubertiní értel­mezésében.',Az akadémia' állapdó alkalmazottai, sport- tudóik kutatják 'áz ókort- olimpiák emlékeit és össze­függéseit a mávai. Egy-egy tanácskozás alkalmával ja­vaslatokat terjesztenek a nemzetközi szövetségek és a Nemzetközi Oiimpiat Bizottság elé­Otto S'zymiczek urat hosszú éveken át úgy ismerte a világ sportközvéleménye, mint a görög altétikai válo­gatott vezetőjét, szövetségi kapitányát, aki ma a Nem­zetközi Olimpiai Akadémia rektora, és sok-sok évvel ezelőtt Budapestről származott el. Nevéből ítélve len­gyel származású, de erre vonatkozólag nem sikerült semmi bizonyosat kiderítenünk. Hogy hogyan került Görögországba, arról hadd számoljon be talán ö maga, és arról is érdemben szólhat, hogy tulajdonképpen mi is a Nemzetközi Olimpiai Akadémia küldetése. Az aláb­bi kis interjút a budapesti Esti Hírlapból vettük át. (pi) „Nem az olimpiai eszme van válságban” BESZÉLGETÉS A NEMZETKÖZI OLIMPIAI AKADÉMIA REKTORÁVAL Hogyan került Görögországba? — A budapesti Testnevelési Főiskolán évfolyamelsőként végeztem, s meghívást kaptam néhány hónapos tanul­mányútra. Testnevelő tanár nagyobb és megtisztelőbb ajándékot nem is kaphatott volna. Akkor egy szót sem tudtam görögül, pontosabban annyit, amennyit a gim­náziumban tanultam. Vonzódtam az antik görög sport­eszményhez, két hónap alatt megtanultam görögül. A tanulmányúiból meghívás lett, később szerződős, még később megtelepedés és megöregedés. Ennek immár ötven éve ... Milyen elképzelés hívta életre az olimpiai akadémiát? — Hogy a modern olimpiai eszme megteremtőjének, Coubertinnek elképzelése, szándéka ne merüljön fele­désbe. Manapság divatos az olimpiai mozgalom válságá­ról beszélni, de nem az olimpiai eszme van válságban, hanem az értelmezése. Mi a különbség? — Elég sok. Coubertin humanista volt, akinek az volt a szándéka, hogy a nemzetek figyelmét felhívja a sport­ra mint nevelési eszközre. A rendszeres sportolás aka­raterőt, megtartóztatást kíván; aki tehát erre képes, az a sport által nemcsak testét — jellemét is műveli. A sportjátékok megszervezésével a sportra, erre a rend­kívül fontos jellemnevelö eszközre akarta ráirányítani a közfigyelmet. Közel száz évvel ezelőtt nem lehetett látni, hogy mindez mivé fejlődik. A Nemzetközi Olimpiai Akadémia hivatott arra, hogy a coubertini eszméket ápolja, őrizze. Hogyan képes erre az akadémia? — Rendszeres tanácskozásokra hjvjuk meg a sport­tal foglalkozó különböző rétegeket, de sporttal nem foglalkozó pedagógusokat is, hogy velük vitassuk meg a sport coubertini értelemben vett jellemnevelő és — erősítő szerepét. Korlátlan lehetőségek állnak az olim­piai játékok előtt. Az év nagyobbik felét az ókori szent ligetben töltöm, ahol a Nemzetközi Olimpiai Akadémia székel, működik, s hiszem, hogy minden szó, ami ott elhangzik, hozzásegít az olimpiai eszme tiszta propa­gálásához. , HASZNOS BEFEKTETÉS A legújabb statisztikai adatok szerint az elmúlt esztendőben már 83 millióra emelkedett a rend­szeresen sportolók száma a Szovjetunióban. Ez te­hát azt jelenti, hogy a hatalmas ország lakossá­gának mintegy egyharmada sportol. Az utóbbi idő­ben főleg az üzemekben fordítottak nagy gondot a sportolási' lehetőségek fejlesztésére, a szervező munkára. Elgondolkoztató adat, hogy a vorosilov- grádí mozdonygyárban az elmúlt hét esztendő alatt közel másfél millió (!) rubelt költöttek az üzemi sportélet fejlesztésére. Ez a jelentős összegű be­fektetés azonban megtérült, hiszen az említett hét esztendőben például 12,2 százalékkal csökkent a betegség miatt hiányzók száma, amelyek révén több mint 7-milliót takarítottak meg. Hiába, a rendszeres sportolás, a mozgás megőrzi, védi az egészséget. O lyan gólokat lőtt, hogy kisza­kadt a háló. Jankó Novák, a Ceskoslovensky Sport kit.űnó tollforgatója könyvet írt góljairól. A könyv címe: Pozor, striela Bulla. (Vi­gyázz, Bulla lő). Bizony vigyázniuk kellett a kapusoknak, Bulla Ajő már akkor veszélyt jelentett a kapujukra, mikor harminc méterre volt attól. Re­mekül helyezkedett, szinte érezte, ho­vá száll a beadás, ördöngöseii csele­zett, és minden helyzetből lőtt. „Civilben“ mérnök volt. Amikor ab­bahagyta a futballozást, edzőként nagy szakértelemmel és szívvel tanította az utánpótlást. Fehér volt már a ha­ja, amikor úgy tanította a fiait, hogy beállt a kapu elé, és azt mondta: „Így kell kapura lőni!“. Szélit a beadás, és Bulia Ajó, az edző kapásból vágta a lasztit a felső sarokba. Ekkor már jóval hatvanon felül járt. ty . Az 'egykori .p'agy bombázó' egy ki-. ,'‘i csit fái;adtan ' ül kávéházi törzsaszta-' \ Iánál, csak a;.szeme csillog fiatalo-, san, de' ez érthető,'hiszen a fútballról. beszélgetnek a régi haverok, játéko­sok és szurkolók. Hallgatnak a sza­vára, szaktekintély ő most is, aki any­BULLA AJÓ, A BOMB nyi idős, mint a csehszlovák labdarú­gás. — Annyi idős? Olyan fiatal! — til­takozik Bulla. Nyolcvanéves, de még ma sem hal­lom, hogy valaki Antalnak, Antonnak, Tonónak vagy Tóninak nevezné: Ajó a ruhatárosnak éppúgy, mint a pin­céreknek, ismerősöknek, barátoknak. A futbalipályák egykori Ajója meg­maradt Ajónak. Népszerűségét nem koptatta meg a nyolcvan év. Kemény, belemenös labdarúgó volt. Nem kímélte az ellenfelet, de magát sem. — A labda szeretete, azt hiszem, már akkor bennem volt, amikor megszü­lettem. Jóformán még járni sem tud­tam, de már rugdaltam a kavicsokat. Meg is vertek érte, mert rongáltam a cipőmet. A verés sem segített. Minden szabad időmet a futballhak szentel­tem. Az iskolában alig csengettek, máris rohantunk focizni az órák kö­zötti szünetekben. A négyszer tíz perc alatt nagy csatákat vívtunk az agyon- ■ nyűtt .teniszlabdákkal vagy rongylab­dákkal. Besztercebányán [Banská Bys­trica) a nagy sétatér mellett, szem­ben a gimnáziummal kezdődött a lab­darúgás iránti szerelmem. Majd Tren- őín következett. Tizenhat éves korában már az első csapatban futballozott. Támadó, szel­lemű centerhalfot — azaz középhát­védet — játszott. Mint középhátvéd is kivette részét a góllövésböl. A jól focizó fiatal gimnazista híre csakha­mar eljutott a Duna-parti városunkba is. Akkoriban a PTE és a Vas volt a nagy egyesület. Kohút Pali, a PTE akkori edzője él is ment Trenctnbe megtekinteni a fiatal tehetséget. De ö mégsem a PTE-ben, hanem a Vas­ban játszott először. Egy őszi idény után aztán tavasszal már a PTE-ben kergette a labdát és rúgta a gólokat. Nem sokáig. Mert az SK Bratislava szerezte meg a nagy ígéretnek szá­mító Búiig Ajót. Akkor már csatárt játszott. Még a PTE-ben felfigyelt gólerősségére Kohút Pali. „Csatár le­szel, fiam, góllövő“ — mondta neki Kohút, és igaza is lett. Főiskolás korában a bécsi Vlenná- ban proflskodott. Bejárta a fél vilá­got: Hollandia, Olaszország, Spanyol- ország, Belgium, Franciaország. A bé­csi vendégszereplést a prágai szerző­dés követte. A Spartában játszott Ho- jerrel, Kádavai, Sedláőekkel egy csa­patban. Aztán megint Bécs követke­zett, majd ismét az SK Bratislava volt az állomás. H0II7 volt a kapus, Cu- lik, Öambal, Soréi, Príboj, Uher a me­zőnyben. Aztán elérkezett a búcsú- mérkőzés, de Bulla Ajó nem vált meg a gyepszönyegtöl. Edző lett. Nevelte az utánpótlást sok éven át. Emlékek, találkozások a régi barátokkai: Opa­ta Zoltán, Borhy Károly, Schaffer Fré­di, az egykori futballkirály, üdvözle­tek, levelek Ilovszky Ruditól, Kubalá- től, Európa legjobbjaitól. Ennyi dió­héjban a csehsziovák labdarúgással egyidős Bulla Ajő nyolcvan éve. A prágai jubileumra őt is meghívták. — Örülök, hogy ott lehettem. Vég­telenül kedvesen fogadtak. A régi fut­ballisták közül sokan ott voltak. A rendezőség igen előzékeny volt, na­gyon jól megszervezték a jubileumi ünnepséget, öt szónok beszélt, de nem ismételték egymást. Az egyik legszebb beszédet TomáS Trávniöek professzor mondta. Elismeréssel nyilatkozott a szlovák labdarúgásról is. A főbeszá- mólót Jaromír Tomanek, a Csehszlo­vák Labdarúgó Szövetség elnöke tar­totta, és szakszerűen kitért minden­re. Prágában együtt laktam Borhy Ká­rollyal aki szintén a meghívottak kö­zött volt. Sok közös emlékünket ele­venítettük fel. Igazán remekül érez­tük magunkat. Tiszteletbeli elismerést is kaptunk. Nagyon kedves emlékem marad, hogy találkozhattam a legré­gibb futbalistákkal, Plániíkával, Ne- jedlyvel, ott volt PuS is. Csak azt saj­nálom, hogy nem jöhetett el az egyik igen jó barátom, Csambal Pista, az egykori Donaustadt, a Ligeti, majd az SK Bratislava Játékosa. Akkor kezdte ragyogó futballkarrierjét, amikor én visszajöttem Bécsböl. Együtt játszot­tunk az SK Bratislava csapatában, é- gyebek közt azon a felejthetetlen mérkőzésen is, amikor 8:1 arányban megvertük az angol New Castle csa­patát. — A televíziós felvételkor volt egy kis humoros betétszámom is — derül az eseten Bulla Ajő. — Azt mondta a rendező, hogy a góllövésböl is kel­lene egy kis ízelítőt nyújtani, ezért hát kisétáltunk a futballpályára. Nyá­ri félcipőben, persze, sima bőrű, spic­ces cipőben voltam és engem állítot-. tak a kapu elé, hogy majd dobják a labdát, és én kapásból vágjam a kapu­ba. Küldték is labdát, én nagy buz­gón és nagy lendülettel akartam be­lőni a kapuba, de a nedves füvön meg­csúsztam, a labdát éppen hogy csak érintettem és a fenekemre huppan­tam. Nevetett mindenki, és én velük együtt. Másodszori próbálkozásra az­tán olyan jól sikerült a kapáslövés, hogy csaknem kilőttem az operatőr kezéből a felvevögépet. Derűsen csillog a még ma is fia­talos Bulla Ajó szeme. Azé a Bulla Ajóé, aki „csak“ annyi idős, mint a csehszlovák labdarúgás. MÉSZÁROS JÓZSEF PÁRJÁT RITKÍTÓ (SZIMULTÁN) PÁRHARC VÉGÉN- OVETT 3:2 Az elmúlt két év kiemelkedően leg­jobb középtávfutója minden kétséget kizáróan két brit atléta: Steve Ovett és Sebastian Coe (a képen). Ok ket­ten különösebben nem kedvelik egy­mást, de az mit sem von le emberi és sportolói magatartásuk példás vol­tából. Elég, ha csak a moszkvai olim­piát említjük, ahol mindketten hozzá­járultak az atlétikai versenyek nagy­szerű színvonalához. Az olimpiai esz­mékkel való azonosulásukat részvéte­lükkel demonstrálták, ráadásul Coe kijelentette, hogy akkor is elmegy Moszkvába, ha az üt költségeit a sa- : ját ■ zsebéből kell fizetnie.. -. Egymás ellen eléggé ritkán verse­nyeznek, hiszen a prágai EB óta mind- - össze a moszkvai olimpián vívtak „fordított" végeredményű küzdelmet, 800 méteren Coe volt a favorit, és Ovett győzött 1500 méteren, pedig Ovett szá­mított az esélyesebbnek, és Coe nyer­te az aranyérmet. Amennyire ritkán találkoznak, annyira — vagy éppen ■ annál is inkább — érdekes az a pár­harc, amit idén a sakkszimultán sza­bályaihoz hasonlóan vívtak. Van az atlétikának egy minden más­nál „britebb“ száma: az egymérföldes síkfutás, ahol idén a két kiváló atlé­■ la különleges vetélkedésének lehet­tünk tanúi.. Nem csoda, ha az egymér­földes futás még a hűvös angolok szí­vét is megdobogtatja, hiszen több, mint 27 évvel ezelőtt Roger Bannister futott először „álommérföldet“, ami­■ kor 4 percen belül tette meg ezt a klasszikus távot. A vüágcsúcslistára p kettejük közül ebben a számban elő- ■■ szőr Coe iratkozott fel még 1979-ben, majd tavaly Ovett következett. Au­gusztusban aztán valóságos „földin­dulás" tanúja lehetett az atlétikai vi­lág. Előbb Coe javította meg Ovett tavalyi világrekordját, majd pedig alig egy hét elteltével újra Steve kö­vetkezett. Koblenzben azonban némi hiba csúszott a rendezésbe. A hagyó mányos atlétikai találkozó tervében eredetileg az 1500 méteres sikfiitás szerepelt, s csak Ovett kérésére vál­toztatták meg. de a nyomtatott rhű-. sorfüzetbe nem került bele az egy­mérföldes futás. Így éppen napvilágot látott olyan híresztelés, hogy „műhi­ba" miatt nem lesz hitelesíthető Steve Ovett világcsúcsa, amikor tárgytalan­ná vált a „nyomozás", hiszen Brüsz-' szélben az „Arany mérföld"-verse­nyen Sebastian Coe visszaszerezte a 48 órával korábban elvesztett világ­elsőségét ezen a távon. Elég izgalmas nyomon kísérni e szám világcsúcsának fejlődését azó­ta, hogy hat évvel ezelőtt a tanzániai Filbert Bayi világcsúcsát megjavította a később Montrealban olimpiai baj­nokságot nyert „Nagy Whisky", azaz Johny Walker, az új-zélandiak még ma is kiváló középtávfutója. Tehát: 3:51,0 Bayi (Tanzániát 1975 3:49,4 Walker (Üj-Zéland) 1975 3:49,0 Coe. (Nagy-Britannia) 1979(1) 3:48,8 Ovett (Nagy-Britannia) 1980 3:48,53 Coe (Nágy-Britannia) 1981 3:48,40 .Öveit (Nagy-£ritannia) 1981 3:47,33 Coe (Nagy-Britannia) 1981 Ebbén. a táblázatban elsősorban az az érdekes, hogy hat év óta a két brit futón kívül senki sem szerepel a vliágrekordlistán, ráadásul az atlé­tika történetében még soha sem for­dult elő, hogy valaki visszaszerezte volna elvesztett világcsúcsát attól, aki elvette tőle ... Egy újabb adalék te­hát e két kiváló atléta nagyságának bizonyítására. A minap kaptuk a hírt, hogy Nagy- -Britanniában kihirdették az év atlé­tája szavazás eredményét, és a vára­kozásnak megfelelően Sebastian Coe kapta a megtisztelő címet — termé­szetesen Steve Ovett előtt... MÉSZÁROS JÁNOS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents