Új Ifjúság, 1981. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1981-11-03 / 44. szám

- i«l| 9 A hét legnépszerűbb zeneszáma az Edda együttes Hűtlen című dala. A slágerlista megalakulásának- első évfordulóját egy re­korddal köszönthetjük. A listavezető dalra összesen 6752 szavazat érkezeit. Lakatos Valéria Dobócáról (Dubovec) 1850 aláírást gyűjtött. Szilvássy Éva és Mária, valamint Hervay Idikő, Szöcs Tibor 2000 ponttal já­rult hozzá a rekordhoz. Ezenkívül csopor­tos szavazás érkezett Hana Zagorová Ben­jamin című dalára és a Gravis együttes Lég­tornász című felvételére. Az összegezés a következő végeredményt hozta: A MAGYARORSZAGI LISTA: 1. Edda: A hűtlen (6752) 2. Korái: Homok a szélben (3782) 3. Soltész Rezső: Szóljon hangosan az ének (3540) 4. Piramis: Emelj fel a szívedig (3116) 5. Edda: Kölyköd voltam (2848) 6. KFT: Bábu vagy (2133) 7. Eszményi Viktória: Vidéki lány vagyok (1951) 8. Omega: Gyöngyhajú lány (1922) 9. Karthágó: Az éjszaka vándora (1749) . 10. Korái: Maradj velem (1687) 11. Szűcs judit: Tanítás után (1536) 12. Hungária: Limbo-hintó (l465) 13. HBB: Ki vagyok én (1266) A HAZAI LISTA; 1. Gravis: Légtornász (1856) 2. Hana Zagorová: Benjamin (1804) 3. Helena VondráCková: Ty se ptás, co já (1771) 4. Zajace: Rozhovor v daüdl (1730) 5. Gravis: Hé, mondd mennyit ér (1689) 6. Véra Splnárová: Meteor lásky (1831) 7. Olympic: )asná zpráva (1528) 8. Olympic: )a (1355) 9. Katapult: A2 (1216) 10. Katapult; Ka2dé dáno (1036) KÜLFÖLDI LISTA; 1. Ottawán: Kezeket fel (2163) 2. Police: Roiíana (2041) 3. Hot Chocolate: Szeress, mig el nem alszom (1963) 4. Goombay Dance Band; Eső (1852) 5. Llo; Magányos szerelmes (1718) 8. Barbra Streisand: Szerelmes asszony (1583) 7. Goombay Dance Band: Eldorado (1499) 8. Phil Collins: Ma éjjel a levegőben (1204) 9. Stars on 45: Csillagok 45-ös fordulaton (1176) 10. Roland Kaiser; Szeress engem (1051) ZSAKBAMACSKA: Az Edda együttes színes plakátját Mula dy Éva Ipolysági (Sahy), Jóba Erzsébet mar- tosi (Martovce), Horkay Márta alsólánct (Nízní Lanec) slágerllstabeküldőnk nyer­te. Komár László nagyméretű színes plakát­ját Gaál Emőke komáromi (Koinárno), Sza­bó Zsuzsa ágcsernyői (Cierna nad Tisou) olvasónknak küldjük. POPCSEREBERE Sméja Melinda (925 81 Diakovce 267, okr. Galanta); Karthago- és Piramis-posztereket, -plakátokat, -képeket- kérek. Adok; LGT-, Po­lice-, Pink Floyd-, Neoton-, Olympic-képe- ket. Óceán-, Teens-, HBB-posztereket vagy Color-plakátot. Csonka Natasa (988 01 Filakovo, Gottwal- dová 27., okr. LuCenec): Piramis-, Révész Sa- nyl-képekért adok HBB-, Beatrice-, Kovács Kati- és Abba-képeket. AZ OLVASO KERDEZ: Többeknek; Olvasóink segítségével közöl­jük a Hungária együttes címét: Budapest, V. kér., Szabadság tér 52., Magyarország, vagy Szlkora, 1142 Budapest, Kacsóh Pon­grác út 131/B. Az Apostol együttes címe; 1501 Budapest, P. F. 190. Hana Zagorová címe — és egyben erre a cimre lehet írni valamennyi cseh énekesnek, illetve együt­tesnek: Pragokoncert, Maltézské nám. 1. 11813 Praha 1. Horváth Anna és Horváth Ida kérésére közöljük Eszményi Viktória címét; 1116 Bu­dapest, Fehérvári út 203 IX. e. 100. Gróf Márta kéri (Milanovce) olvasónk a Locomotív GT címét: 1363 Budapest, PF 44. Magyarország. Boney M, jeligére: LIz Mltchellnek, a Bo- ney M. tagjának júniusban kisfia született. A csöppséget Áronnak hívják, s jó egész­ségnek örvend. Apja Thomas Pemberton amerikai színész. Líz már ismét fellép az együttessel. Király Júlia, Szepsl (Moldava nad Bod- vou): A XVI. Arany Orfeusz- táncdalfesztí- vél nagydíját a bolgár Kamélia Todorová nyerte. Abba jeligére: Az előzetes hírek az együt­tesről nem bizonyultak igaznak. Az Abba együttes hosszabb pihenő után ismét hang­lemezeik készítésével foglalkozik. A jövő év eljén „élőben“ is bemutatkoznak, PAPP SANOOR Luchino Visconti világhírű olasz lilmren- dező négy filmjének címét fejthetitek meg rejtvényünkben. SV. A lapunk 42. számában megjelent rejt­vény helyes megfejtése: Sohasem hazudnak annyit, mint esküvő előtt, háború alatt és vadászat után. Ili kagjar gk.jel Fahárss, kristályos Sipss SzabiA ■r ’~J>iaiBs4a­rak Határosó r.« Tan rom­lik atg Fárflnár iS ..«Saylor .tltrogán táplálás Visconti fllBjS ..... |jfi őriás tto­gari saöray Hírős aagy focista ▼olt Visconti­-fils A baraUc Is SS Korábban Idős, ko­ros Kutyák Iái botul Távirati í Itt,népi0- aaa Aaorlkai filASSi­itása Tsstrési As orráhos BÓr ás a óink Fesstó* káptó Bgyforaák tútósis Ariadns sssrslas ■ viasoBit mMjM Káros hatás Oerog köl­tőnő Fárflfiáv Munka asargonban I Logikus össztfüg* ! gés 1 Kovort tbk ...1 nótá­rius, dányl-oiú János angolul Falarakat Zsabial gk.Jol Xslst SaolÓ Karsssttf jól fogyó Jegysi 'Isaeret rágleasn MutatOSso Myoa Stovjot rop.típus ... Stangin élsts "A" sport- ÖLtősák A harsadik lamerstlsa Folyosó aáploBon Szándák ... Jóstof aagy.fsstó­...» Miklói Uikasátb- *alak ssla 1000 Kutyafaj­ta Üsctlágal Kassák lapja volt Sír r* lkon agy» COBÚl Urán Spanyol Bh.Jol JMl 1 Pclismsr Visconti filAjS n Hoaszaár« ték rov» AZ ALVILÁG KIRALYA 6. Aztán egyszer, amikor Yale vado­natúj Lincoln kocsiján éppen haza­felé tartott a New ?ork-i utcákon, melléje húzott egy csukott Nash, és belőle száz lövés zúdult a bandave­zérre. A rendőrség a kormánykerék­re dőlve, holtan akadt rá. Zsebében töltött revolver volt, és briliánsai pazarul szikráztak a kocsi homá­lyában ... A Nash kocsit, amely főszerepet játszott a gyilkosságban, néhány nap múlva Brooklyn másik végében ta­lálták meg. A vizsgálat kiderítette,, hogy a használt kocsit egy vidéki vá­rosban vette két Idegen, akik közül az egyik Charles Coxnak nevezte ma­gát. Készpénzben kifizettek ezeröt- ven dollárt, elhajtottak, és soha töb­bé nem látták őket. Az autóban ha­gyott revolverről és karabélyról meg- áilapították, hogy Capone tulajdonát képezik. Parker Henderson, Miami volt polgármesterének a fia, a vád- tanács előtt beismerte, hogy mind­kettőt ö vásárolta Capone számára. Az egyik gépfegyver (mint később kiderült, kettőt hosználtak) Chica­góban egy sportáru- és fegyverüzlet­be vezette a nyomozókat. Illinois ál­lamban sz^ibad gépfegyvereket árulni. Az üzlet tulajdonosa kijelentette, hogy több gépfegyvert adott el Frank Thompson cicerói lakosnak. Thomp­son a gépfegyvereket a banditáknak adta tovább, köztük „Bozo“ Shupe volt fegyencnek is. Valószínű, hogy Supe Is továbbadta a gépfegyvereket, mert azok végül is Fred Burke-höz, A1 Capone egyik bérgyilkosához ke­rültek. Capone alibit bizonyított. Egész idő alatt Floridában, a villájában nyaralt, ahol egyébként új agárversenypályát épít magának. Soha nem derült ki, hogy ml dol­ga volt A1 Caponenak Philadelphiá­ban, ahová 1929. május 16-án éjsza­ka érkezett. Frank Rio, aki megmen­tette az életét a ciceróbell támadás­nál, ezúltM) Is vele tartott. Schiefield őrnagy, a város közbiztonsági igaz­gatója mindkettőjüket azonnal letar­tóztatta. Ebben az államban a tör­vény tiltotta a fegyverviselést, tehát vádpontot nein volt nehéz találni a gengsztervezér és testőre ellen, mert mindketten pisztolyt hordtak maguk­nál. Az őrnagy szivarral kínálta a ne­vezetes foglyot, aki keservesen pa­naszkodott: — Két éve szeretném itthagyni ezt az egész vacakot — mondta —, de aki egyszer ebbe belekezdett, az töb­bé nem tud kiszállni belőle. Minden pillanatban utolérhet a halál. És ami a legrosszabb, folyton reszketni kell a saját patkányaimtól, pénzzel kell őket tömnöm, nehogy a rendőrség kezére adjanak. Sohasem tudhatom, hogy melyik pillanatban végeznek velem. A feleségemet és a fiamat imádom. A világ legboldogabb em­bere lennék, ha én is velük élhet­nék, és Itthagyhatnám ezt az egész murit. Békességet szeretnék. Miattam mindenki azt csinálhat, amit akar, csak engem hagyjanak békén. Már belefáradtam a harcba, a bandagyil- kosságokba. Schiefield őrnagy egész éjjel be­szélgetett A1 Caponéval, aki — mint ahogy arról később az újságírók is tudomást szereztek — halálfélelem­mel küszködött. Reggel aztán test­őrével együtt Emanuel rendőrkapi­tány elé került. — A feljelentés szerint gyanús alak vagy, és gyilkos fegyvereket rej­tegetsz magadnál — kezdte a kapi­tány. — Ehhez mit szólsz? — Semmit. Abszolúte semmit — mondta nevetve Al. — Voltál már letartóztatva? — Egyszer. — Miért? — Mert revolvert találtak nálam. Ez Jóllétben történt, de szabadon bo­csátottak. — Voltál már büntetve? — Soha. — Egyszer New Yorkban is letar­tóztattak. — Igen. Tizennyolc évvel ezelőtt. P.ardon, tévedtem. Még kicsit kábult ti tejem. Ügy látszik, még mindig ál­mos vagyok. New Yorkban három vagy négy évvel ezelőtt gyilkosság gyanújával tartóztattak le, de sza­badon bocsátottak. Oleanban, New York államban is letartóztattak egy­szer, és csendháborítással vádoltak, de megint csak szabadon bocsátot­tak. — Soha, sehol sem ültél? — Egy percet sem. Elfogatásuk utón tizenhét és fél órával Capone és Rio útban voltak a börtön felé, ahol Capone a 90 725- ös számot kapta. Ez volt a száma a homesburgl megyei fogházban, ahon­nan később átszállították Pennsylvá- nia állam börtönébe, ahol 5527—C szám alatt vették nyilvántartásba. Ca­pone nem tagadhatta, hogy fegyvert hordott, de nem is tulajdonított kü­lönösebb jelentőséget az ügynek. Ügyvédjével együtt arra számított, hogy legfeljebb három hónapot kap. Kellemetlen meglepetés érte, amikor elhangzott: egyévi börtönre ítélték. A börtönből nem próbált megszök­ni, jóllehet nem foganatosítottak kü­lönleges őrzési szabályokat. Megle­hetősen könnyedén viselte el a fog­ságot, s úgy viselkedett fogolytársai­val szemben, mint egy gazdag nagy­bácsi az unokaöccsökkel. Első dolga volt, hogy ezer dollárért fegyenc- munkákat vásároljon — berakásos fa­dobozokat, hajómodelleket, cigaretta­tárcákat, faragásokat — és ajándék­ként elküldte barátjalnak. Az egyik philadelphiai árvaháznak ezerkétszáz dolláros adományt küldött. Kará­csonykor megvendégelte és megaján­dékozta a börtön valamennyi lakóját. Nagy összegű csekkel jutalmazta dr. Goddardot, a börtönorvost, aki kisebb műtétet hajtott végre rajta: kivette a manduláját és megoperálta az or­rát. Amerika elsőszámú közellenségét jó magaviseleté jutalmául tíz hónap múlva szabadon engedték: 1930. már­cius 10-én elhagyhatta a börtönt. A börtön rendje szerint a foglyokat szabadulásukkor ellátták egy rend ruhával és öt dollárral, s aztán ki­nyitották előttük a kaput. Caponét büntetésének letelte előtt egy nappal a börtönigazgató autóján csempész­ték ki az épületből, és egy harminc mérföldnyire fekvő kis faluba vitték, ahol meg kellett várnia, amíg bün­tetésének utolsó órái is letelnek. Így játszották ki az újságírókat, akik több százan várták a börtön épülete előtt Al Capone kiszabadulását. A börtönigazgató úgy tett, mintha való­ban ott engedné ki a gengszterve­zért. Rendörkülönítményeket rendelt az épület elé, amelyek kordont al­kotva távol tartották a kíváncsiakat a börtönkaputól. A kapun belül mo- torblciklis különítmény állt készen­létben, mintha Capone autójának kí­séretére rendelték volna oda. Az igaz­gató gyakran adott ki „hivatalos“ jelentéseket a gyanútlanul várakozó újságíróknak és fotóriportereknek. Ezek a jelentések rengeteg, váratla nul felmerülő problémáról számoltak be. Ezek szerint Capone türelmetle­nül várja a szabadulás óráját, de az valószínűleg késik majd, mert a kor­mányzó még nem Irta alá a szüksé­ges okmányokat. Néhány óra múlva a börtönlgazgató kijelentette, hogy az okmányokat tartalmazó levél lekéste a philadephial postát. (Igazság sze­rint az igazgató személyesen ment el a kormányzó hivatalába az irato­kért.) ’ Este nyolcig tartott az a színjá­ték, pedig Al Caponét már négy óra­kor szabadon engedték. Este nyolc után aztán a börtönlgazgató moso­lyogva lépett az újságírók elé, és be­jelentette nekik: — Ez egyszer jól felültettük önö­ket. A „nagyágyú“ már messze jár... A lapok hírül adták, hogy a chi­cagói rendőrség közben elfogató pa­rancsot adott ki Al Capone ellen, öt rendőr és hatalmas tömeg várta a lakása előtt. Hiába lesték azonban már három napja a bandavezért, nem mutatkozott. A rendőrség közölte a sajtóval, hogy Al Caponénak nyoma veszett. A valóságban Al Capone már régen Chicagóban tartózkodott. Át­helyezte főhadiszállását a Hotel Le- xingtonba, s hatalmas mahagóni Író­asztala mögött ülve intézte az ügye­ket. Az íróasztalt teljesen beborítot­ta a levelek tömege, amelyek a tiz hónap alatt felgyülemlettek, s ame­lyeket okvetlenül személyesen Al Ca­ponénak kellett elintéznie. Sok gond- ja-baja volt. Egészen más világot ta­lált, mint amilyet börtönbe vonulá­sakor itthagyott. Amíg ült, 1929. ok­tóber 24-én, a „fekete csütörtökön“ vége szakadt a banditaprosperitás- nak. A New York-í tőzsde csődje, a kibontakozó válság nem maradt ha­tástalan a gengszterek üzletmeneté­re sem. Al Capone aggódott jövőjéért. Talán ez volt az oka, hogy a más­kor szótlan, sebliclyes arcú generá­lis meglehetősen ’ beszédes kedvében magáról beszélt egy riporternek, aki bebocsátást kapott a Hotel Lexing- tonba. — Nem csljnáltam én soha semmi mást, csak pálinkát árultam — mond­ta. — Gazdagnak, szegénynek, akinek csak kellett. Kielégítettem a keresle­tet. És azok kiabálnak a legjobban, akik a legtöbbet vették tőlem. A bí­rók legnagyobb része a kuncsaftjaim közé tartozik. Azt mondják, törvény­telen üzelmeket folytatok. Ugyan, ki ragaszkodik olyan szigorúan a tör­vényekhez? Mindenki tudja, hogy tisztességesen nem lehet megélni. Mondjuk, hogy valakinek az apja baj­ba kerül. Mit gondol, mit fog csinál­ni az a pasas? Talán leül a karos­székbe, és hagyja, hogy elbánjanak az apjával, és a kisujját sem moz­dítja meg? SzépenI Bitang kutya vol­na, ha nem tenne meg mindent, a- mit lehet. Nekem ne dumáljanak a törvényről meg a tisztességről! Az a legérdekesebb, hogy mennyi haverja van egy ilyen bootleggernek (alko­holcsempésznek). Mármint kuncsaft­ja. Mindenki a barátja, pedig ha az emberek nem akarnának inni, senki­re se tudná rátukmálnl a pálinkáját. Nem tagadom, voltam én már játék- barlangban is, láttam sok mókát. De azt még sohasem láttam, hogy revol­verrel kellett volna kényszeríteni a palikat, hogy beraenjenek játszani. Senkit se kellett kényszeríteni, hogy lumpolni menjen. De arról már ol­vastam, hogy lövéssel fenyegetnek meg pénztárosokat, ha nem nyitják ki a bank kasszáját. Ügy látszik, a kedélyes borozgatás még a bankrab­lásnál is rosszabb. De lehet, hogy tévedek. Lehet, hagy tényleg ro«z- szabb ... Miután Al Capone rendbe tette a legsürgősebb ügyeket, ügyvédje kísé­retében önként jelentkezett a rend­őrségen. A rendőrbiztos kijelentette, hogy nem keresik. Capone ezután fel­kereste az ügyészt, aki úgy nyilatko­zott, hogy neki sincs elszámolnlva- lója vele. A szövetsév’ ügyész kije­lentése ha.sonlök'ä'i- ■" mngzott. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents