Új Ifjúság, 1981. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1981-11-03 / 44. szám

lÄMOK EGYENRUHÁBAN amelynek egyik követelménye az egyen­ruha viselése is. Az ellátás, a tansze­rek és az egyenruha ingyenes. A to­vábbképzés két részből áll: elméleti és gyakorlati részből, ' és záróvizsgával végződik. Ennek sikeres letétele után szakosításunknak megfelelően a hadse­reg valamelyik alakulatánál további ke­mény kiképzést kapunk. A lányok a tanulmányi idő alatt el­érhetik a szakaszvezetői rangot. A ka­tonai életnek megfelelően rangjuktól függően havi szolgálati díjat is kapnak (közkatona 90, őrvezető 120, tizedes 150, szakaszvezető 180 koronát). — A fiúktól eltérően a mi zsoldunk 25 koronával magasabb, ezt az össze­gei fodrász és kozmetikai kiadásaink kiegészítéseként kapjuk a hadseregtől. Félig diákok, félig katonák, ezt bl- nyítja az is, hogy a középiskola diák­jaihoz hasonlóan nekik is van téli és tavaszi szünetük, ezenkívül az iskola befejezése után 30 napos szabadságot kapnak, — Nehéz volt megszokni a kemény katonaéletet? — kérdem a lányoktól. — Nehezebbnek hittük. Ide mindenki tanulni jött, ennélfogva nem pazarol­hatja idejét üres fecsegésre, nem me­het fodrászhoz a tanulási idő alatt, nem hagyhat maga után rendetlenséget sem a szobában, sem az osztályban. Leányolvasóink bizonyára érdeklő­déssel olvasták írásunkat, kérdéseik­nek szeretnénk elejét venni a követ­kező tájékoztatásunkkal: Szlovákiában Jelenleg két városban, KoSicében és Nővé Mesto nad Váhom- ban működik lányok számára egyéves bentlakásos katonaiskola. A koáicel Is­kolában a légiforgalom földi irányító- személyzetét képezik, a másik iskolá­ból pedig a távközlés és távírószolgá­lat szakemberei kerülnek ki. Kik jelentkezhetnek ezekbe az isko­lákba? Azok a 18—20 év közötti érett­ségizett lányok, akik egészségi állapo­ta kifogástalan, és vonzalmat éreznek az említett szakmák iránt. —s— AZ épItőtAborokröl A egyenruha — legyen bármi 2 lyen — évszázadok óta státus szimbólum, azt jelenti, hogy viselője bizonyos kiváltságokat élvez Hogy ennek fejében a kötelességek tömkelegét sózták rá, arról már sokkal kevesebben tudnak A katonai egyenruha varázsa szinte hatványozott mértékben érvényesül lá­nyokon — állapítottam meg, amikor meglátogattam a lányok katonaiskolá ját. Az itt tanuló lányok élete, társadul mi helyzete az egyenruha révén egyik napról a , másikra megváltozott. Szep­tember elseje óta, amerre csak megfor­dulnak, feltűnést keltenek A zöld e gyenruha kiemelte őket a tömegből, az ismeretlenségből, előírja, hogyan érint kezzenek embertársaikkal .. De vise lője nemcsak ilyen kellemes kiváltsá gokhoz jut az legyenruha felöltésével, hanem számos kötelezettséget is ma­gára vállal. — Meséljetek, hogyan éltek — erre kérem Majer Zsuzsannát és Ivetta Da nláovát, az iskola két diákját. <— Amikor bevonultunk, mert tulaj dánképpen az alatt az egy év alatt kő telező katonai szolgálatot teljesítünk, első utunk a szabóhoz vezetett, ugyan­is a kimenőruhánkat méretre készítik. Ezek után megmutatják a szekrényü­ket. Kimenőkosztümjük a legújabb di­vat szerint készült; szűk szoknyával, ol­dalt felvágva, a kabátka karcsúsított, csupán a gombok emlékeztetnek a jel­legzetes katonai mundérra. — Nem mindegy, hogy milyen ruhát Öltünk magunkra, a célszerűség mel­lett az esztétikai igényeknek is meg kell felelnie, már csak azért is, mert a tetszetős holmiban jobban érzi magát az ember, növeli az önbizalmát, ma­gabiztonságot kölcsönöz fellépésének. Mutassátok be az iskolát. —Egyéves, bentlakásos, és mint már mondtuk, ez alatt az idő alatt tulajdon­képpen katonai szolgálatot teljesítünk. ÉN. TE, Ő-Ml Egyik ismerősöm mondja: rá sem ismersz a lakásomra, gyere el, meglátod, mennyi­re megváltozott. Elmentem, és első kérdé­sem az volt, hogy mit fizetett a felújítá­sért? — Semmit. Mindent a házkezelőség vég zett. — Srtem én, értem... Hivatalosan, de kinek adtad azt a bizonyos borítékot? — Senkinek! Akkor viszont valaki telefonált a la­kásszövetkezetbe. — Mondtam, hogy nem szóltSm senkinek. Bementem a lakásszövetkezetbe, kijött a szakértő, körülnézett, jogosnak találta az igényeimet, és mivel szabad kapacitásuk is volt éppen, azonnal elrendelte xi munkát. Két nap alatt kitataroztunk. — Persze, munkaidőn kívül, pontosabban úgy fizettél nekik, mintha munkaidőn túl dolgoznának... — Én kivettem a szabadságomat, a fes tök-mázolók ped'g munkaidőben dolgoztak. Igaz, a végén ittunk egy jó áldomást, de különben egy fillérembe sem került az egész. Hazafelé menet elgondolkoztam ismerő söm merész, szokatlan eljárásán. Kinek jut na eszébe, hogy így is lehet. Hiszen nagy­jából kialakult a gyakorlat: ha valaki hiány­cikket keres, az eladó kezébe nyom egy húszast, ha valaki el akar intézni egy bo nyolvltabb ügyet, keres egy illetőt, akt majd szól az érdekében. Vagy kibélel egy borító kot. hogy aztán megfelelő tenyérbe csősz tatva megolajozza az ügy menetét. A leg több komolyabb lépést stratégiai és takti kai hadjárat előzte meg. — Ismersz valakit, aki...? Ki az, akitől függ ...? Hogyan lehet megközelíteni...? Mikor a legalkalmasabb ...? És akkor tessék, valaki fogja magát, és minden előkészület nélkül besétál az ille­tékes hivatalba, ahol ugyancsak minden to­vábbi nélkül eleget tesznek kérésének, mert az jogos. Tehát hol a lánc első szeme? Ki kezdte a korrupciót? Bizonyára valaki, aki­től valami függött, akt meggyorsíthatta, las síthatta, megtagadhatta, elősegíthette vala milyen ügy tntézzését. De az is meglehet, hogy az íróasztal, a pult túlsó oldalán álló fél. De vegyünk egy tetszőleges esetet. Egy illetékes rájött arra, hogyan kama toztathatná azt, hogy valami függ tőle: elő­nyökkel, jó kapcsolatokkal, ajándékkal, esetleg készpénzzel. így okoskodott: akinek fontos, hogy elintézzem, ami tőlem függ — áldozzon érte. És az illetékes ezt a meg­győződését éreztette az íróasztal, a pult túl­só oldalán állóval: gesztussal, pillantással, célzással, és a másik megértette. Kialakult a légkör, esetleg nemcsak az illetékes kő rül, hanem hasonló illetékes illetők körű! is. Valakinek fontos volt, hogy gyorsan, so ron kívül megkapjon valamit: házhelyet, óvodai férőhelyet, lakást. így okoskodott: ennek egy a módja, érdekeltté kell tenni valakit, az illetékest és az adott pillanat ban kezébe nyomta azt a bizonyos borító kot. Elképzelhető, hogy az ügyintéző az első alkalommal meglepődött, talán még fel is háborodott. Lehet, hogy az első borítékol el sem fogadta. A másodikat — bár még szabódba, már igen. A harmadikat már várta. A jelenség nem egyszerű: nem lehet két táborra, áldozatokra és vámszedőkre oszta ni a résztvevőket. Néha az áldozat a tettes. Viszont a lánc folyamatos, aki korrumpál, természetesnek találja, hogy őt Is korrum­pálják saját területén — kapcsolatokkal, előnyökkel, pénzzel. És aki öt vesztegeli meg, ő ugyanazt várja el a harmadiktól, így alakul ki az az ördögi kör, melyet min­denki elítél — ha a saját bőréről van szó. Sajnálkozással, rosszallással beszélünk a jelenségről, amelynek keletkezésében csak­nem mindig nekünk Is részünk van. Nekem, neked — valamennyiünknek. De mint isme­rősünk példája Is mutatja, másképp is le­het. Nem biztos, hogy ez az üt mindig si­kerre vezet, mégis többünknek és többször ki kellene próbálnunk ezt a módszert.-z­A nyári építőtáborokon kívül diákjaink gyakran részt vesznek kUlünféle idényjel­legű kisegítő munkákban. Kezük munkájára mindenekelőtt mezőgazdaságunk számít, hi­szen a terméshozamokat lényegesen befo­lyásolja a betakarítási munkák mielőbbi el­végzése. A diákok effajta segítségéről kü­lönböző fórumokon már sok Szó esett, és számos olvasónk kérdéseire válaszolunk, az SZSZK IskolaUgyi Minisztériumának közpon­ti ellenőrével, Ernest Mikuláá mérnökkel készült interjúnkkal. — Az idén az SZSZK Iskolaügyi Miniszté­riuma rendeletet adott ki, amely szabályoz­za a diákok építőtábornzását és a tanév alatt végzett társadalmi munkáját. Kérem, ismertesse olvasóinkkal a rendelet főbb nontjait. — A módszertani rendeletek aprólékosan feltűntetik a társadalmilag hasznos munka küldetését. Kikötik, hogy ebben a munká­ban csak a 15 évesnél Idősebb diákok ve­hetnek részt, és egy tanév alatt tíz napnál többet ők sem dolgozhatnak. Ezt a tíz na­pot az Iskolaügyi minisztérium különleges esetekben öt nappal meghosszabíthatja. Kü lönleges esetnek számít pl. az, amikor a szövetkezetek és állami gazdaságok dolgo­zói a viszontagságos Időjárás miatt a ren­delkezésükre álló valamennyi lehetőség el­lenére sem tudják időben befejezni a beta­karítási munkákat. Hangsúlyozom, hogy az Ilyen meghosszabbításra csak az iskolaügyí minisztérium beleegyezésével kerülhet sor. — Ezek szerint, ha az iskola diákjai ősz­szel szervezik meg a tíznapos építőtábort, akkor a tavaszi, illetve a nyári munkákban már nem kell részt venniük? — Helyes az értelmezés. Ml az Iskolákra bízzuk, hogy milyen Idénymunkák elvégzé­sénél segédkeznek, hiszen sok múlik a he­lyi hagyományokon Is, és ez mindenütt más- -más. Például a gyümölcstermesztésre be­rendezkedett állami gazdáságok nyilvánva­lóan nem tavasszal, hanem az őszi betaka­rítási munkákhoz fogják kérni a diákok segítségét. — Annak ellenére, hogy a diákok lakhe lyükön is segíthetnének a betakarításban, gyakran 200—300 kilométert is utazniuk kell az ország nyugati részéből a keletibe és fordítva. Nem lehetne az utazást mellőz­ni az egyes munkák egybehangolásával? — Ez nehezen valósítható meg, ugyanis egy ilyen rendelet pl. az őszi munkák ide­jén túlterhelné a Ijurgonyatermesztö vidék Iskoláit, míg a gabonatermesztő vidék diák­jai úgyszólván teljes mértékben lemondhat­nának a vakációról. Aztán meg pedagógiai szempontból sem árt, ha a diákok többféle mezőgazdasági munkával megismerkednek, és közben utaznak is. — Kit illet meg az ezért a munkáért ka­pott pénz, az iskolát vagy a diákokat? — A tanév alatt végzett kisegítő munká­kért a diákoknak jár a fizetés. Azért a mun­káért, amelyet a SZISZ iskolai bizottsága szervez, a diákok beleegyezésével a SZISZ számlájára írható a fizetés, A fizetéssel kap­csolatban még szeretném hangsúlyozni, hogy a 16 évnél fiatalabb diákok munkáját óra­bérben köteles fizetni az állami gazdaság, illetve a mezőgazdasági üzem, míg a 16 év­nél Idősebb diákok tellesítményük alapján kapnak fizetést. Az utóbbiak esetében alkal­mazhatók a mezőgazdasági dolgozókra vo­natkozó bérezési előírások. — Kik azok a diákok, akik mentesek as épitőtáborozás alól? — Az utolsó, tehát a végzős évfolyamok diákjai és azok, akik egészségi szempontból alkalmatlanok fizikai munka végzésére. — A hűvösebb idő beköszöntésével a szü­lők aggódva bocsátják útra gyermeküket egy tíznapos építőtáborozásra, aggódnak gyermekük egészsége miatt. Feltételezem, hogy ezt illetőleg is léteznek bizonyos elő- trások. — Minden építőtáborban van egészség- ügyi szakfelügyelet, ezenkívül jelen van az iskola képviselője Is, aki köteles ellenőrizni a szerződésben foglalt munkakörülménye­ket. Azt, hogy van-e elegendő mennyiségű és minőségű munkaeszköz, gépek, megfele- löek-e a munkavédelmi berendezések stb. Ugyanígy ellenőriznie kell a higiéniai fel­tételeket is. Hiányosságok esetében javasol­hatja az Iskola igazgatójának az építőtábor azonnali megszűntetését.

Next

/
Thumbnails
Contents