Új Ifjúság, 1981. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1981-11-03 / 44. szám
* IM knmá^c'Tií ' J-eser közeledik egt icoísz'/rkr .‘-iercetít's koc • . /.’íessfíi.itíimi'i d>röo’Ti'ict'ii je^ záséba’ ?5 a W — 6'jnSlo -r,:ö^. u korauzríoz: •Sű is. •'■ ''terCűCíes "oh;rri. r:'.'; -7. .'■■■.■ t/f-/; : » ko’'üii ji’Pfi '' ugészer fiatal naptizemiövz/ys k^ny ü'. /I t.ocsii jozef Haveítn ^zolgidai -i határőr veszi k'ezele '.,:^ ,1 szokásos u&Dariassngi kér dés mán belelapoz a kr-t utas iuícueiebe. tanulsággal M indkét útlevélen aranybetűs Jelzés 0. S. J. Knights of Malta, diplomatic passport. Az egyik, a 00300/LP sorszámú dr. Eugen Muszynszki, a másik Erika Muszynszka grófkisasszony nevére szól. A volán mögött ülő férfi szerény szlovák tudással megjegyzi: s—i Házastársak vagyunk, és Csehszlovákiában voltunk egy kis körúton... 'A határőrnek azonban ennyi is elég, tulajdonképpen csak most tudatosítja a párocska idegességét. t— Elnézést, tessék befáradni velem a parancsnoki szobába, néhány apróságot szeretnénk felülvizsgálni. Itt aztán hamarosan kiderült, kit is „merészelt“ oktalanul fenntartani sürgős útjában a határőr. Muszynszki: Életemben még sohasem kellett magyarázkodnom, de ha úgy kívánják, szívesen felfedem kilétemet. Két doktorátusom van, az egyiket az orvosin, a másikat a filozófiai karon szereztem, ezenkívül számos tiszteletbeli doktori címmel is rendelkezem. Kérem, tartsák ezt tiszteletben ... És hogy a hatás még nagyobb legyen, a vámhivatal parancsnokát anyagi körülményeiről is tájékoztatja: — Nem vagyok túl gazdag, de azért van három személyautóm, egy tizenöt szobás villám, magánkórházam Floridán, és vagy négymillió dollár készpénzem. Mindez látszólag nem nagyon boldogíthatta Muszynszki urat, mert teljesen egyedül élt, mindaddig, míg egy szép napon találkozott Erikával. Erika: Tizenhat éves voltam, a- mikor beleszerettem Eugenbe, nagylelkűen, gavallérosan viselkedett irántam, és amikor édesanyámmal együtt meghívott bennünket Budapestre, meghívását elfogadtuk. Erika édesanyja: Budapesti tartózkodásunk alatt lehetőségem volt meggyőződni Eugen tulajdonképpeni kilétéről. Láttam születési bizonyítványát, rajta a születési dátumot, 1953. május 21. vagy 23. Születési helyként New York város volt feltüntetve. Addig különösképp nem kutattam lányom barátjának múltja után, és ez az irat végképp megnyugtatott. Eugen elbűvölte a két nőt. Eléggé fiatal volt, és remekül állta a jövendő anyós kérdéseinek kereszttüzét is. Könnyek között mesélte, hogy nyolcéves korában egy autóbaleset következtében elveszítette szüleit, ennek ellenére nem csüggedt el, sokat tanult és nemcsak hogy kétszer doktorált, hanem Franciaországban és Olaszországban is díszdoktori címet kapott. Ezenkívül három évvel ezelőtt Florida állam szenátorává választották. A két tágra nyílt szemű nőnek egy szalvétára helyezve lerajzolta az Amerikai Egyesült Államok szenátusának ülésrendjét, a legkisebb apróságokról sem feledkezve meg. Elmesélte, micsoda ünnepség volt, amikor bejelentették választási győzelmét. Erika édesanyja: Azt mondtam Eugennek, nagyon szeretném, ha lányom boldog lenne vele, mire ö azt telelte: „Egészen biztos boldog lesz.“ Hazautaztam, lányom még három napig Budapesten maradt. Az elmaradásáért nagyon megszidtam. Mire ő sűrű könnyzápor közepette bevallotta, hogy Eugen könyörgött, maradjon még vele, nem akarta hazaengedni, és ő képtelen volt ellenállni kérle- lésének. Ez után a találkozás után gyakran jöttek és mentek a levelek a két szerelmes között. Erika ötször öt centiméteres fényképe, születési bizonyítványa csakhamar a tengerentúlra került. Eugen: Még Budapesten eldöntöttük, hogy feleségül veszem Erikát, s ő ebbe beleegyezett írásban is, én ezzel a levéllel elmentem a máltai lovagok főhadiszállására, amely New Yorkban a 116. utcában található, és ott 1980. szeptember 20-án távházasságot kötöttem Erikával. Menyasszonyom személyét egy általam kiválasztott jogász képviselte. Az aktuson nem volt jelen sem Csehszlovákia, sem Erika személyes képviselője, a menyasszonyom nem tudta, hogy elvettem feleségül. A házasságkötésről egy különleges nagyméretű okiratot kaptam, a- melyet érthető okoknál fogva nem hozhattam magammal. Viszont magammal hoztam Erika útlevelét, amely már az asszonynevére szól, és ebből nyilvánvaló volt, hogy házastársak vagyunk. Minderre Erika aggódó édesanyja miatt volt szükség, hiszen leánya Eugennal tartott volna menyasszonyként vagy akár barátnőként is. Erika: Eugen három gyűrűt és egy kínai aranyláncot hozott a- jándékba, ez aztán végképp kielégítette édesanyámat, így beleegyezett, hogy elutazzam. Már napok óta csak Bécsről, Londonról meg Párizsról álmodtam, meg Floridáról, Eugen csodálatos villájáról, Ismerőseiről. Az ajándékokon kívül egy magnótekercset is kaptam tőle, angol nyelvű leckékkel, s lelkemre kötötte, tanuljak sokat. Édesanyám gondosan áttanulmányozta az útlevelem, és rákérdezett a nevem mellett feltüntetett „comtesse“ grófklsasz- szony szócskára. Eugen magyarázatképp azt válaszolta, nemesi család sarja, ennélfogva a felesége is örökli a nemesi címet. Eugen: 1980 júniusában barátaim ajánlására megkaptam a Máltai Lovagrendet. Az ünnepségre a már említett New York-i házban került sor. A lovagrend adományozói sokat foglalkoztak velem és nem titkolták, hogy olyan ember vagyok, akire szükségük lehet. 1980 szeptemberében — mivel több szláv nyelvet is beszélek — megbíztak néhány európai állam figyelésével, ök ezt diplomáciai kitüntetésnek nevezték. Diplomáciai útlevéllel rendelkezem, amelyet a Colonia-Királyság adott ki. Ezt a királyságot azelőtt Khalayaannak nevezték. S nem létező állam diplomatája azonban nagyon is jól tudta, hogy királysága csupán jótékony- sági szervezet, amely árvák, kórházak és iskolák támogatásáról gondoskodik, és valamennyi tagjának egy bizonyos pénzösszeg befizetése után mintegy ellsmer- vényként „diplomáciai útlevelet“ ad. Ez amolyan gyerekjátékféle, hiszen az útlevelet még az Bgye- sllt Államok területén sem veszik komolyan. Sz eeeményelí ezután már gyorsán peregtek. Eugen, zsebében a két mit sem érő útlevéllel szélsebesen Erlkáék városába robogott, és nem titkolta szándékát, hogy mielőbb szeretné megmutatni az ő kis grófnőjének királyságát. Kívánságának már tulajdonképpen semmi sem állt útjában. Erika becsületes diákként az iskolában leadta valamennyi tankönyvét, ámulatba ejtve osztálytársait és tanárait. ■— Nahát, Erika, és hogyan társalogtatok? Már megtanultál angolul? — Hihetetlen, közelebb nem akadt volna egy szép szál legény? >-< Jövőre aztán gyere haza az érettségi bankettünkre! És Erika boldog volt, édesanyja a könnyeivel küzdött, amikor leánya beült a CD jelzésű és az Egyesült Államok pici zászlójával dekorált Mercedesbe. A határ felé teljes sebességgel és bekapcsolt reflektorokkal hajtottak, mindezt azért, hogy senkinek még csak az eszébe sem jusson feltartóztatni őket. Útközben Eugen még elkérte Erika autóbuszbérletét, hidegvérrel összetépte, csak a fényképét hagyta meg. Mondván, az igazolványra már úgysem lesz szüksége. Erika: Komáromba érkezésünk után még figyelmeztetett, hogy az útlevelemben feltüntetett adatok között nem a tényleges születési évem, tehát 1902, hanem 1961 szerepel, mivel mindenkinek szemet szúrna egy túl fiatal grófkisasz- szony. Bólintottam, hogy valóban Igaza van. A komáromi határállomáson a mese aztán csakhamar valósággá, drámai kimenetelűvé vált. Eugen lovagot őrizetbe vették, az ország engedély nélküli elhagyásában nyújtott segítség címén. Diplomáciai küldetésének a komáromi Járásbíróság egyévi feltétel nélküli szabadságvesztéssel vetett véget, és a büntetés letöltése után kiutasítják hazánkból. És mi lett Erika sorsa? A bíróság fiatal korára és arra való tekintettel, hogy a bűntényre egy csaló vette rá, háromhónapi feltételes szabadságvesztésre ítélte, tehát a büntetést egyévi próbaidőre felfüggesztette. Muszynszklről a tárgyalás folyamán kiderült, hogy 45 éves, és már sokféleképpen megpróbált a törvény megkerülésével élni. Ez ideig háromszor volt nős, feleségei egy-egy gyerekkel ajándékozták meg, és természetesen nem rendelkezik sem nemesi, sem doktori címmel. Hát a szenátorság? Kiderült az is, hogy Lengyelországban született, a Lengyel Nép- köztársaság belügyi szervei szerint többször is volt büntetve csalásért, okirathamisításért, fiatalkorúak tudatlanságával való vlsz- szaélésekért. Lengyelországból történt szökése után sikerült oda visszatérnie és megszöktetnie több fiatalkorú lányt, és amikor leleplezték, a lengyel illetékes szervek kitiltották az országból. Muszynszki , nem esett kétségbe, nálunk próbált szerencsét, sikerrel, pontosabban majdnem sikerrel. Most 12 hónapon át lesz ideje gondolkodni azon, milyen irányba tereli élete útját a következő években, és el kell gondolkodnia azon is, hogy miután neve meglehetősen ismertté vált már több államban, melyik országba helyezi át „főhadiszállását“. I Mert az én I hibám (Oj Ifjűság, 42. szám) A fiatal művészek hajlamosak azt állítani, hogy csak bizonyos alkohollal a vérükben képesek alkotni. Lehet, hogy ebben az állításban kezdetben csak a i nagyképűség játszik szerepet, de később, sajnos, meg- j szokássá válik az alkotás i borosüveg mellett. Aztán 0- lyan is az a mű, amely az alkohol „közreműködésével“ születik. A riport szerzője egy Ilyen fiatal művészről ír. Lehet, hogy a riportalany 1 csupán magánérzetét akar- i ja az alkoholba fojtani, de j az is lehet, hogy tehetség- I telenségét palástolja. Mln- : dánképpen kár érte, és az i ilyen eseteket valamennyien 1 megszívlelhetnénk, hiszen a tehetségek elkallódásáért a ‘ társadalom, tehát valameny- nyien felelősek vagyunk. B. K., Nővé Zámky óra a III. B-bm (Oj Ifjúság, 39. szám) Nem nagyon lehet nevelni a mai diákokat. Jobban ismerik a jogaikat tanáraiknál, és sajnos a szülői értekezleteken gyakran a szülők is csemetéik pártjára áilnak. Habár ezen nincs semmi kivetnivalő. En már huszonkét éve tanítok, valamikor a pedagógus tekintély volt, ma legfeljebb akkor kezdi érdekelni a szülőt, ha gyerekének többször egymás után ötös osztályzatot ad. Hogy milyen ez az érdeklődés, azt hiszem, felesleges fejtegetni.-- H. H., Stúrovo Miért kell azt a diáklányt elítélni, aki saját maga készítette csecsebecséket aggat magára, és úgy megy Iskolába? A karperec vagy a gyűrű talán gátolja a mozgását, vagy netán a gondolkodását? A lányok természetüknél fogva szépek akarnak lenni, miért kell nőiességükben megsérteni őket, hiszen a nők már az ókorban Is szépítették, dí- | szítették magukat. Lehet-e ezen erőszakkal változtatni? Fiúk a II. B-ből, Sahy Iskola vagy zárda? Ml már csak így kérdezzük egy- | mástól. Jó, hogy az Üj If- i júság felvetette ezt a prob- | lémát, mert mi minden b szeptemberben közelharcot vívunk diákotthonunk nevelőivel a hetenkénti egy szabad délutánért vagy egy- -egy kimenőért. Az esti tévéműsorokról már nem is beszélve. Számomra az is érthetet- f len, hogy miért kell 3—8-ig tanulni. Nem a tanulás el- j len van kifogásom, hanem : az időpont ellen. Miért pont : akkor kell tanulni, amikor : az én agyam sokkal fogé- ’ konyább korán reggel. De \ délután kell tanulnunk, ak- [ kor, amikor az ablakaink a- | latt ott buzgólkodik a ko- ; sárlabdacsapat, a tenisze- ; zők, és a gépjayitó szako- i sok épp akkor berregtetik . az iskola négy traktorát. B. I., Lnőenec , i Egy középiskola tőszóm- ■ szédságában lakom, gyakran ' látom, hogy a fiúk még az 1 első emeleti ablakokból is leugranak a szünetekben és | egy falmélyedésben clgaret- ‘ táznak. Ha rajtam múlna, ' ; felemelném a cigaretta árát,! . elsősorban miattuk, a kispénzű diákok miatt. Nem valamiféle bosszúból, hanem elsősorban az egészségük érdekében, mert most 17—18 i éves tejjel még nincsenek I tudatában szenvedélyük ké- I söbbl következményeinek. B. Istvánné, Hadovce fS
