Új Ifjúság, 1981. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1981-11-03 / 44. szám
2 iM| A PÁNCÉLSZOBÁK TITKA igir. 'Jctőber 26-án (november 8-án) kési este Petrogréd utcáin tábortüzek égtek. Köröttük felfegyverzett katonák, matrózok, munkások melegedtek készen arra, hogy megvédjék az oroszországi forradalom első vívmányait. A Szmol- nljban a szovjetek II. kongresszusán Lenin beszélt: „A munkás- és parasztkormány, melyet az október 24-25-1 forradalom hozott létre, s amely a munkás-, katona- és parasztküldöttek szovjetjeire támaszkodik, valamennyi hadviselő népnek és kormányaiknak felajánlja, hogy haladéktalanul kezdjenek tárgyalásokat az Igazságos, demokratikus békéről... A titkos diplomáciát a kormány megszűnteti, a maga részéről kifejezve azt az eltökélt szándékát, hogy minden tárgyalást teljesen nyíltan, az egész nép. előtt folytat és haladéktalanul hozzáfog ... a titkos szerződések teljes nyilvánosságra hozásához.“ Huszonkét óra 35 perckor az elnök felkéri a Jelenlévőket, hogy szavazzanak a békedekrétumról. A dekrétumot egyhangúlag elfogadják. Néhány nap múlva, október 30-án (november 12.) a Szovjetek Országának rádiója javaslatot tett valamennyi hadviselő államnak a demokratikus béke haladéktalan megkötésére. Nehéz harc kezdődött a mér több éve folyó világháború befejezéséért. A lehető leggyorsabban közzé kellett tenni a titkos szerződéseket, hogy valameny- nyl ország dolgozót előtt leplezzék le az Imperialista háború céljait. ... Október 27-én reggel Petrográdban a Palota téren, a volt külügyminisztérium épületének egyik folyosóján, az Irattár vasajtói előtt egy napbarnított arcú, alacsony növésű, cvlkkeres ember állt. Mojszej Urlcklj, a katonai forradalmi bizottság tagja. Az ajtó mögött lévő páncélszobák zárva voltak. A széfekben őrizték a cári Oroszország és az Imperialista államok titkos szerződéseit a világ felosztásáról és kirablásáról. Az ajtókat minden áron ki kellett nyitni. A Téli Palotában letartóztatott volt külügyminiszternek azonban nem voltak kulcsai a páncéltermekhez. A felelős cári tisztviselők pedig elmenekültek. Lenin munkatársa, Jakov Szverdlov előtt egy fiatal, alacsony növésű, keménykötésű matróz állt. Bajusza és szakálla határozottságot és keménységet kölcsönzött az arcának. A Szverdlovval folytatott rövid beszélgetés után NylkolaJ Márkin a Szmolnljból a Palota tér 6-ba sietett* Bőrkabátjának zsebében a mandátum: „Megbízom Márkin elvtársat, a külügyi népbiztosság titkárát, hogy tegyen meg minden szükséges Intézkedést a népbiztosság munkájának megszervezéséért.“ A Palota téren Márkin! már várta Iván Zelklnd biológus, a Sorbonne doktora, nyolc európai nyelv Ismerője, öt Is azzal bízták meg, hogy nyissa ki a páncéltermeket és készítse elő publikálásra a titkos diplomáciai dokumentumokat. Ejt nappallá téve felelős cárt hivatalnokokat kerestek. A Vörös Gárdisták végül a Palota tér 6-ba vitték Nyeratovot, - ' volt miniszterelnök-helyettest, Tatylscsevet, a minisztériumi kancellária főnökét, és Taubét, a rejtjelző osztály vezetőjét. A volt tisztviselők átadták a szovjet hatalom képviselőinek a kulcsokat és rejtjeleket, elmagyarázták használatukat. November 10-én délelőtt a Pravda és az Izvesztyija megjelentette a titkos diplomácia első dokumentumait. A Pravda ezt Irta: „A kincstári köpenyekbe öltözött munkások és parasztok most meggyőzödnek, hogy a burzsoázia nem a haza védelmére űzte őket a háborúba, hanem azokért a földekért és városokért, melyekre a bankárok és gyárosok szemet vetettek.“ Hat .hét alatt 7 kékfedelű gyűjtemény látott napvilágot, melyekben összesen 100 titkos szerződés és számos más fontos dokumentum volt található. A világ Innen szerzett tudomást a Franciaország és Oroszország között létrejött 1892-es konvencióról, az 1907-es orosz-angol titkos szerződésről és konvencióról. Nagy-Brltannla, Franciaország, valamint a cári kormány 1916 tavaszán kötött egyezményéről, melynek célja Törökország felosztása volt. Emeberek milliói értették meg ezekben a napokban, hogy Oroszországban korábban soha nem látott új munkás-paraszt állam született, melynek fő külpolitikai elve a béke lett. Ekkor rakták le annak a békeszerető külpolitikának az alapját, melyet a Szovjetunió több mint 60 éve folytat a nemzetközi küzdőtéren. / KOR ÉS öregasszony pipával Az utóbbi években kialakult egy olyan közvélemény, — s tegyük hozzá, nem Is ok nélkül —, hogy manapság nehezebben lehet bejutni az autóiskolákba egy-egy tanfolyamra, mint akár az egyetemek és a főiskolák legnépszerűbb karaira. A Honvédelmi Szövetség autóiskoJái mindent megtesznek, hogy javítsanak a jelenlegi állapoton. Keresik a kivezető utat. Nemkülönben a galántai autóiskolában is, ahol Hulák Jenővel, az Iskola igazgatójával beszélgettem ezekről a gondokról, feladatokról. akik megkapták az aranyfokozatot, mért mindent elkövetnek a- zért, hogy a később bekapcsolódott kollégák is minél előbb elérjék a kívánt színvonalat. — Az autóiskola munkájának eredményessége nagymértékben függ a tulajdonukban lévő gépjárművek műszaki állapotától. A műszaki osztály vezetője, Karádi Nándor nagy elismeréssel nyilatkozott a szocialista munkabrigádról, főleg ami a gépjárművek és a műszaki berendezések karbantartását illeti. A közbiztonsági szervek általában évente kétszer eddig szervezési okokból kifolyólag nem sokat haladtunk előre, de remélem, hogy a járási szervektől megkapjuk a kellő támogatást, hogy még korszerűbb körülmények között oktathassuk a jövő gépjárművezetőit. A környező járásokban már rendelkeznek ilyen tanpályákkal, s a gyakorlat azt mutatja, hogy lényegesen gazdaságosabbá vált az oktatás, s a tanulók tudása, főleg a magablz- tonsága lényegesen megnövekedett. A tanpályán a tanuló egyedül ül a járműben, magának kell eldöntenie, hogyan oldja meg az AZ ARANYÉREM CSILLOGÁSA — Problémáink megoldására több lehetőséget is találtunk. Már az elmúlt években is elég jó helyzet alakult ki a galántai járásban. Az érdeklődőknek aránylag keveset kellett várniuk a tanfolyamokba való bejutásra. Természetesen ez nagy erőfeszítést igényel az autóiskola valamennyi dolgozójától. Feladataink teljesítése végett és a munkánk színvonalának javítására még 1972- ben úgy döntöttünk, hogy szocialista munkabrigádot alakítunk. Eleinte csak a leglelkesebb dolgozóink — köztük több fiatal — kapcsolódtak be a kollektíva munkájába. Megszülettek az első szocialista kötelezettségvállalásaink, amelyeket becsülettel teljesítettük is. A fő hangsúlyt a sorköteles fiatalok — gondolok itt a gépkocsivezetőkre — kiképzésére helyeztük. A csehszlovák néphadseregnek sok és kitűnő tudású gépjárművezetőre van szüksége. Ml a magunk részéről mindvégig megtettünk mindent azért, hogy a nálunk végzett fiatalokra ne érkezzék panasz. — Munkájuk eredményességét bizonyítja az is, hogy ez a kollektíva, amely időközben már 21 tagúra gyarapodott, ez évben megkapta a szocialista munkabrigád cím arany fokozatát. — Két évig versenyeztünk a bronz fokozatért, négy év kemény munkájának volt a gyümölcse az ezüstérem, s végül fennállásunk kilencedik évében megkaptuk az arany fokozatot. Természetesen ezzel nem ért véget a kollektíva munkája, mert az aranyérmet meg is kell védeni, s ha lehet, szeretnénk ha egy-két év múlva megkapnánk a szocialista munka élmunkása kitüntetést. Külön elismerést érdemelnek azok a tagok, ellenőrzik az autóiskola gépkocsijainak műszaki állapotát. Amióta 'az aranyérmes kollektíva szocialista védnökséget vállalt a gépjárművek felett, többnyire jelesre vizsgáznak. De engem érdekelne az is, hogy az elméleti és a gyakorlati oktatásban milyen eredményt, javulást hozott ennek a kollektívának a megalakulása? — A szocialista munkabrigád munkájának eredménye, igyekezete meglátszik a végzett hallgatók tudásának színvonalán is. A múltban átlagban 10 százalékuknak meg kellett Ismételniük a vizsgát, ezt az arányt az utóbbi években sikerült négy százalék alá nyomnunk. A kollektíva valamennyi tagja becsületbeli kötelességének tartja, hogy a kezük a- lól kikerülő gépjárművezetők tudása alapos legyen, hogy megfeleljen a közúti közlekedés szabályainak, követelményeinek. A mi munkánk nagyon is a közvélemény reflektorfényében van, mert szinte mindenki meg tudja ítélni az utainkon közlekedő gépjárművezetők tudásának szintjét. Örülünk--annak, hogy csak-nagy ritkán éri kritika a házunk táját. Általában kedvezően nyilatkoznak rólunk azok a hivatásos gépjárművezetők is, akik nálunk szereztek jogosítványt. De talán legkifejezőbbek azok a visszajelzések, amelyeket a hadseregtől kapunk. Bátran kijelenthetem, hogy nincs miért szégyenkeznünk. Eddig még nem „esett folt“ az aranyérmen. — Úgy tudom, hogy ez a kollektíva még sokat akar tenni a műszaki színvonal emeléséért. — Legnagyobb vágyunk az, hogy minél előbb megépítsük a már várva várt tanpályát. Ez a tanpálya a jövőben kulcsszerepet fog játszani a munkánkban. Sajnos, egyes közlekedési helyzeteket, ezáltal lényegesen megnövekedik az önállósága. Persze, ha veszélyes helyzet alakul ki, az irányítótoronyból rádióval az oktató bármikor közbe tud avatkozni. Ezt a tanpályát nemcsak az oktatásra lehet felhasználni, hanem különböző ügyességi, motoros versenyek megszervezésére is. Biztos vagyok benne, hogy városunk, sőt az egész járás fiataljai szívesen vennék, ha ilyen lehetőség is a rendelkezésükre állna, hiszen mint tudjuk, az ifjúsági szervezetnek nem kis gondot okoz, a fiatalok hogyan használják ki legokosabban a szabad idejüket. — Eddig csak a szakmai kérdésekről beszéltünk. Milyen a légkör ebben a kollektívában? — A közösségi szellem jónak mondható. Részt veszünk közös rendezvényeken, a brigád tagjai megértőek kollégáikkal szemben, soha nem okoz gondot, ha valakit helyettesíteni kell. Eddig még egyszer sem fordult elő, hogy valaki nem vállalta volna a többlet- munkát. Valamennyi tanítónk, oktatónk megértette, hogy amit tesznek, saját maguk érdekében teszik. Persze, nem bánnánk, ha ez a kollektíva még jobban összeko- vácsolódna. A vezetőség igyekezni fog, hogy ez meg is valósuljon. Az eddiginél több közös kirándulást, kultúrműsorok megtekintését, sportrendezvényt tervezünk, de a munkában, az oktatómunkában sem akarunk lazítani. Az aranyérem kötelez, s a cél, a szocialista munka élmunkása cím elnyerése még nagyon sok fáradságot, de minden esetre a köz javát szolgáló munkát igényel. KAMOCSAI IMRE A martini Osueta könyvkiadó gondozásában a közeljövőben jelenik meg Alekszandr Gerinasz szovjet fotóművész Kor és emberek című jotókönyve. Gerinasz korunk éles szemű krónikása, aki a lencse és a celluloid szalag segítségével örökíti meg a ma és közelmúlt szovjet valóságát. 1932-ben született Kaunaszban, 1948-tól foglalkozik komolyabban fényképezéssel. Korábban elvégezte a moszkvai kulturális-népművelési szaktanintézetet, majd újságíró-fényképészetet tanult a moszkvai újságíró főiskolán. Azóta tényleges újságíróként dolgozik. Több képes riportkönyve jelent meg, mint az Ott, ahol a Tisza élesen kanyarodik, Kazány fényképeken. Kárpátaljai óriások stb., amelyekért számos elismerő oklevelet és kitüntetést kapott. Tagja a szovjet újságíró-szövetségnek, a szovjet fotóművészek szövetségének. Eddig tizennyolc önálló kiállítása volt a Szovjetunió városaiban, Lengyelországban, Magyarországon, és Csehszlovákiában. Képei és riportjai sűrűn megtalálhatók a szovjet sajtóban. Jevgenyij Jevtusenko, a neves szovjet költő többek között ezt írja róla a bevezetőben említett könyv előszavában: „A Szovjetunióban a fényképezésnek sok tehetséges mestere van. Sajnos, e hivatás képviselőire időnként még ma is úgy tekintenek, mint az események puszta fényképes illusztrátoraira. Csakhogy a hatásos fénykép magában is legalább olyan „esemény“, mint egy művészi kép, vers, film vagy szimfónia. Alekszandr Gerinasz azok közé a kiváló szovjet művészek közé tartozik, akik megörökítették a történelem arcát. A szovjet zeneszerzők, írók, az egész világon ismert űrhajósok, fontos katonai tényezők hatásos portréinak alkotója. De Gerinasz művészi múzsája meglehetősen egyoldalú lenne, ha a fényképein csak csupa híres személyiségeket ábrázolna. A fénykép, ha erős művészi töltete van, magában is képes ismertté és figyelmet keltövé tenni a .teljesen ismeretlen ember arcát... ... Alekszandr Gerinasz alkotói palettája műfajilag szerteágazó. Ez a művész képes mélyen átérezni a meztelen női test szépségét éppúgy, mint az érdességében is szép öregkori ráncokat. Ha kell, van érzéke a könnyedséghez, a színekhez, de tud kemény és kíméletlen is lenni. Minden az életből ellesett valóságtól függ, amelyet igazi szobrász módjára a saját művészi felfogása szerint formál művészt alkotássá.“ JAROSLAV-ClLIAK Konsztantyin Szlmonov EMBEREK
