Új Ifjúság, 1981. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1981-10-20 / 42. szám

E urópa sok-sok városa kö­zül, ahol életének 75 éve alatt megfordult, Pozsony S^olt az, amelyet ha csak tehet­te, mindenkor útjába ejtett. En­nek a ragaszkodásnak két mara­dandó emléke is van városunk­ban. Az egyik egy emléktábla az Esterházy-palota falán — ma az Egyetemi Könyvtár épülete —, a- mely arról tanúskodik, hogy gyer­mekkorában ebben az épületben szerepelt. A másik emlék egy mellszobor, ott a Dóm előtt a mai Nálepkova utca végén, de ez a Tilgner Viktor alkotta mű már Liszt abbénak, a megfáradt öreg­embernek állít emléket Az Esterházy-birtok gazdatiszt­jének, Liszt Adámnak egyetlen gyermeke, Ferenc 1811. október 22-én a Sopron melletti Dobor- jánban érkezett erre a világra. A törékeny, beteges gyermekben a hajdan maga Is művészeti ambí­cióktól fűtött apa hamarosan fel­ismeri a rendkívüli zenei tehet­séget, és maga kezdi tanítani a zongorázás művészetére. Mikor a- zonban érzi, hogy tudását már fia meghaladta, súlyos áldozatok árán ugyan, de Bécsbe viszi, a- hol korának két híres pedagógu­sa, Carl Czerny és Antonio Salie­ri foglalkoznak a gyermekkel. Előzőleg azonban kilencévesen koncertezik Sopronban, majd köz­vetlenül utána Pozsonyban, s mi­előtt elhagyná hazáját, tudását Pest közönségének is bemutatja. Kétévi bécsi tanulás után Liszt Adám úgy dönt, hogy fiát Párizs­ban taníttatja tovább, s mint 5—6 évtizeddel korábban Leopold Mo­zart is, európai hangversenykör- úton mutatja be Ferencet a világ­nak, aki szinte tökéletes techni­kája mellett főleg rendkívüli Imp­rovizáló készségével tűnik ki. LISZT FERENC így lesz Párizs Liszt életének hosszú időre központja. Itt tanul­ja meg német anyanyelve mellé a franciát, melyet aztán élete vé­géig a legszívesebben beszél, itt köt barátságot olyan személyisé­gekkel, mint Victor Hugo, De­lacroix, Berlioz, Chopin, Wagner, George Sand, és itt ismert meg első életpárját, gyermekeinek any­ját, Marie d’Agoult grófnőt. De Párizsban hallja játszani a hegedű mágusát, Nlccolo Pagani­nit is. Rádöbben arra, hogy a zon­gora szelleméből és a művészi mondanivalóból fakadó nem ön­célú virtuozitás az általa megál­modott újzene nélkülözhetetlen eleme. Közben komponál, elsősor­ban a saját számára — innen ered műveinek szinte félelmetes tech­nikai igénye —, koncertezik, és Párlzr lassan a lábai előtt hever. De nemcsak Párizs, hanem egész Európa, amelyet a negyvenes é- vekben életének nagy turnézó korszakában Madridtól Szentpé- A vándoréveknek van azonban térvárig, Londontól Konstantlná- még Liszt életét befolyásoló két polyig végigjár, s osztályrésze további momentuma is. Az egyik mindenütt a siker, a lelkesedés és az, hogy elhldegül gyermekei a hódolat. anyjától. Marie-val szakítanak, s 1838-ban fülébe jut a pesti ár- ezzel megürül a hely Sayn — víz híre. Felébred benne a magyar Wittgenstein Caroline hercegné hazához való tartozás tudata, és számára, akivel Kijevben Ismer- elhatározza, hogy segít az „ott- kedlk meg, s aki majd megint honiakon“. Először Bécsben ad hosszú időre élettársa lesz. Amá- nyolc hangversenyt az árvízkáro- sík momentum pedig az, hogy sultak Javára, majd Pestre megy, megelégeli a „világ vándora“ é- s ezzel megkezdődik az élete vé- létmódot, s egy helyen akar lete- gélg tartó kapcsolata hazájával, lepednl, alkotó munkának szen- a magyar zenei élettel. telni életét. egyházhoz fordul. Ez történik most is: s a társaság hajdani ked­vence, a hosszú hajú, szőke bál­vány ötvenöt évesen, megfárad­va, megtörtén felvételét kéri az egyház kebelébe. Ez meg is törté­nik: 1863 áprilisában abbé lesz. S ha e három város közötti te- Kapöra Jön Frigyes Károly wel- vékenységét nem is lehet égyér- mari nagyherceg meghívása, aki- telműen elhatárolni, mert erősen nek ma azt köszönhetjük, hogy átfedik egymást, mégis azt mond- Weimar, Goethe és Schiller mel- hatjuk, hogy Rómában alkot, Wel- lett Liszt városa Is. marban még mindig tanít — utol­Liszt tehát szakít eddigi élet- só növendékeinek egyike a ma- módjával, abbahagyja a nyilvános gyár Thomán István, aki majd koncertezést, s megkezdi életének Bartóknak adja tovább a lisztl alkotó szakaszát. Eddig Is szü- szellemet —, Pesten pedig az Őr­lettek művei, de ezek főleg a zon- szágos Zeneakadémia — amely goraművész koncertigényeit elégi- ma is az ő nevét viselő legmaga- tették ki, most azonban előtérbe sabb szintű zeneoktatás! Intéz- lép a karmester — hiszen felada- mény — megszervezésével bajló- ta éppen az, .hogy a vreimari ud- dlk. vari színház zenés műsorait meg- Élete utolsó ével, bár nem elhá- szervezze és Irányítsa, fgy hát so- gyatva, de mégis szomorú má­kat vezényel — ö mutatja be gányban telnek. Lelke mélyéig Wagner Lohengrlnjét is és so- bánatos, mert mindenütt a meg kát komponál. Minthogy technl- nem értés veszi körül, s fáj, hogy kai bravúrjával forradalmasította már harcos társai is elhagyták, a zongorajátékot, most a szimfó- Már nem él Marle d’Agoult és nikus zenébe is újat hoz. George Sand, elment kedves ta­Magánéletében azonban a Wel- nítványa, a fiatal Tausig, s már martól várt nyugalom nem követ- nincs az élők sorában veje, Ri- kezlk be. Wittgenstein hercegné chard Wagner sem. válása férjétől hosszú és ered- Bayreuthbá, á Wagner-kultusz ménytelen éveket emészt fel, s központjába azonhan évente elza- mikor végre kimondják, közbelép rándokol, hiszen ö az ünnepi ]á- a pápa, és megakadályozza há- tékok elnöke. 1866 nyarán azon- zasságukat. Még előzőleg azon- ban Itt megfázik, tüdőgyulladás­ban a hercegné Rómába költözik, sál ágynak dől, és július 31-én hogy sürgesse a válást, de vissza örökre lehunyja a szemét a XIX. már nem - tér Wetmarba. Közben század egyik legjelentősebb és Liszt Is feladja intrikákkal tér- legérdekesebb alakja — Liszt Fa­belt udvari karmesteri állását, és renc. Rómába megy. Ezzel kezdetét ve- Amikor a hír elér Pozsonyba, szí életének utolsó nagy korsza- megkongatják a városháza híres ka, amelynek központja e három harangját, amely csak a királyok város, Róma, Weimar és Pest. koronázásakor szólalt meg. Liszt életének lelki válságok­kal terhes szakaszaiban mindig az VARGA JÓZSEF Felmérés a galériában lakoby Gyula testmányelt illftotta ki az étsekúlvárl (Nov6 Zámky) galéria. Az állomástöl nem messze lévé kis klállí- téteremben nem tért el sok alkotás, de akt kedveli a képzéművészetet, aki el­jött és megnézte, megfelelő képet al­kothatott a művekről. Voltak, qklknek az Önarckép és a Fehér ruhás hölgy tetszett, másoknak meg az Ovegmosők. Az ú|abb, bátrabb. Izgalmasabb képek­kel nem mindenki tudott mit kezdeni, de akadt olyan látogatő Is, aki el volt ragadtatva, és a következőket Irta be a vendégkönyvbe: „Nagyon tetszett a kl- állltés. Örülök annak, hogy a galéria dolgozői így törődnek az érsekű]várlak- kal. Remélem, a Jövőben ts módunk lesz hasonló kiállításokban gyönyörködnünk.“ Egy másik látogatő csak annyit Jegy­zett be: „Mind szamarak voltunk, Köbl- kám.“ Eljött a város egyik általános Isko­lájának az ötödik osztálya ts. A tanító néni egy kicsit sürgette volna a gye­rekeket, de azok nem hagyták magukat. Megnézegették a képeket, meghallgatták a magnö magyarázatát, de utána csak álltak és vértek. — Gyertek már — türelmetlenkedett a tanltő néni, mire vártok. Itt nem le­het Játszanll De a gyerkek csak nem akartak tá­vozni. — Gyertek, Itt nem lehet Játszanll — Ismételte el újra és újra, de ekkor valami furcsa dolog történt. A terem- őr maga sem tudta, hogy miért, egy­szer csak azt mondta, hogy lehet Ját­szani. Hogyne lehetne, mindenhol lehet Játszani, még a galériában Is. A tanltő néni meglepetten nézett a teremörre, majd a gyerekekre. Az meg nem akarta, hogy csalódjanak a gyerekek, a követ­kezőképpen folytatta: — Nos, akkor, ahogy mondtam, ez csak Játék, tehát nem fogtok rám meg­haragudni .. . — Neeem — zúgták a gyerekek. — Hát akkor Jő, játsszunkl Áruljátok el nekem, hogy kinek melyik kép tet­szett a leginkább. Álljatok az elé a kép elé, amelyik a legjobban tetszett. Nem baj, ha egy kép előtt többen Is lesztek — mondta, és a gyerekek már sorjáztak Is a Hazafelé, a Fagylaltos és még né­hány kép elé. — Miért Ide álltatok, miért ez a kép tetszik? — kérdezte a teremör, de a gyerekek nem nagyon tudták elmonda­ni, hogy miért. Legföljebb az. aki az Éneklő gyerekek című alkotás elé állt. Ok Is így szoktak énekelni. Majd a teremör azt mondta, hogyha már Ilyen Jöl Játszanak, akkor folytas­sák, és mindenki kap egy képet, azt, a- melylket kiválasztja, amelyik elé most éli, mivelhogy a fagylst nem viheti el minden tanuló. Es ekkor nagy meglepe­tés érte a teremőrt. Nem volt nyoma- kodés, clvakodés, lOkdOsködés, a gya- rekek gyorsan, simán szétszéledtek a te­remben, kl-kl kiválasztotta magának va­lamelyik képet és megállt előtte. De mivel ez csak Játék volt, a képek ma­radtak — a Játék tanulságával együtt. Azaz nem is tudom, van-e ennek a kli történetnek tanulsága, mint ahogy Ja- koby Gyula festményeinek sincs. Van, létezik egy világ, amelyet Jakoby Gyula Ismer és megfest, s vannak, akik na­gyon szeretik, mert értik vagy legalább­is érteni vélik azt, amit lAtnak. Az ér- sekúJvArl galéria is ezért éUltotta ki a munkált, és nagyon Jól tettej begy aok hazai és több kOiFAirii viroe ntioi az ér­sekújvári lak.isok Is megnézhették, éa ^yöll'.' ih'k a mester mánkéiban. Jakuby Gyula: Hazafelé Németh István AZ ANYAG RABSÁGÁBAN Kiss Marglj a párkányi (Stúrovo) Papír- és Cellulózgyár propagáclös osztályának dolgozója. A gyárban és a városban lépten-nyomon találkozhatunk művészi alkotásaival. — Gyermekkorom óta szinte egyfolytában rajzoltam *— kezdi a beszélgetést. — Otthon és az Iskolában egyaránt. Ta­nítóim felfigyeltek rá, hogy érdekel a rajzolás, és mivel te­hetséget láttak bennem, javaslatukra beiratkoztam a művé­szeti népiskolába. Itt mind az öt évet kitüntetéssel végeztem. Csak hálával gondolhatok ottani mesteremre, Slmonyl Lajos­ra, akinek pontossága és szigorúsága még ma Is érezhető munkáimon. A népiskolában több kifejezési formával megis­merkedtem. Legjobban azonban azokat a foglalkozásokat vár­tam, amikor agyaggal dolgoztunk, gipszöntvényeket készítet­tünk. A plasztika megismerésével új világot fedeztem tel. Megtaláltam a kifejezésmódot gondolataira, elképzeléseim, mondanivalóra tolmácsolásához. Már gimnazista voltál, amikor befejezted a népiskolát Ml volt azután? I—I Egy újságcikkből értesültem, hogy Zebegényben, Ma­gyarországon minden nyáron képzőművészeti szabadegyete­met szerveznek. Jelentkeztem a szobrászati szakra. Neves szobrászművész irányításával és felügyeletével dolgoztunk. Megtanultam szeretni az anyagot. Agyagot formáltunk, és a kész szobrokat gipszbe öntöttük. Három nyarat töltöttem Ze- begéiwben, és ezután? t— Kétszer felvételiztem a bratlslsval Képzőművészeti Fő­iskolán — sikertelenül. Nem volt mindegy, de nem estem kétségbe. Az alkotó munkát tovább folytattam. Hogyan kerültél Jelenlegi munkahelyedre? M Még gimnazista koromban, nyaranta a szünldó alatt né­hány hetet dolgoztam az üzemben. Miután leérettségiztem, a mostani fónököm már Ismerősként várt. M Ml lesz tovább? •-I Az eddiginél többet szeretnék dolgozni. A bennem ősz- szegyfilt gondolatok keményebb, szigorúbb nrinkét igényel­nek. Mindez azért Is fontos, mert még egyszer megkísérelem a felvételit a .főiskolára. Beszélgetett: Gáspár Mária

Next

/
Thumbnails
Contents