Új Ifjúság, 1981. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1981-10-20 / 42. szám

Bismarclt, német hadvezér és politikus Rejtvényeink megfejtőt közül szeptera- szellemes aforizmáját találjátok rejtvé- herben a következők nyertek könyvjutal- nyűnkben. mat: Balogh Zsuzsa 946 32 Marcelová, Papp SV. Gábor, 927 00 Safa, Iván Adél. 930 02 Ore- chová Potűil, Borbély Lóránt, 94110 Tvrdo- ' Sovce, Polák Róbert, 924 00 Galante. gyanúsították. A rendáráég k iderítette, hogy egy keres- kedfi pár nappal előbb h^- rom kézi gépfegyvert adott el Capone bandájának. Egy szemtanú, aki kérte, h ogy kilétét tartsák titok­ban, elmondta, hogy a gyil­kosság estéjén egy cicerúi snttogóban látta Caponét öccsével és másik három banditával. Az egyik asztal­nál tárgyaltak. Pár perc múlva Capone a vendéglő tabarkolata mögiil egy gép­fegyvert vett elő, míg a többiek revolverekkel és ka­rabélyokkal fegyverkeztek fel. A társaság sietve távo­zott. Hét éra felé járt az idő. A hármas gyilkosságot egy éra múlva, nyolckor hajtották végre. Olyan biztosnak látszott, h ogy végre elbánhatnak Caponéval, hogy pár nappal később hivatalos jelentést adtak ki, amelyet az összes újságok első oldalon közöl­tek. A jelentés így hang­zott: „Az ügyészség és a rend­ő rség határozottan megálla­pította, hogy McSwiggin' gyilkosait Capone személye sen vezette. Tudomásunkra jutott, hogy a hármas gyil­kosság végrehajtására öt automobilt és körülbelül harminc banditát használ­tak fel. A banditák gépfegy­verekkel, karabélyokkal és revolverekkel voltak fel­fegyverkezve. Azt Is megállapították, h ogy a gyilkos gépfegyvert maga Capone kezelte, mi­után kénytelen volt példát mutatni a kevésbé bnsgé társainak. Az automobilokat részben a halálra ítélt Oo- herty-badna követésére, rész­ben menekülésük biztosítá­sára használták tel.. .** Capone eltűnt. A rendőr­s ég nagy apparátussal ke­reste, de hiába. Egymást követték a razziák. Még a- sok 8 kocsmák és mulató­helyek sem maradtak ki, a- malyek — hála a magvesz­A rendőrfőnök hasonló h atározottsággal beszélt. Vé­leménye szerint: — Capone biztos akart l enni a dolgában. Importált gyilkosokkal, biztos kezű mesterlövészekkel dolgozott, és a tett elkövetése után a- zonnal vidékre küldte őket. Az elkeseredett rendőrfő­n ök még hozzátette: — Teljesen hiábavaló vol­n a elfogni Caponét. Már nemegyszer gyanúsítottuk gyilkossággal, mindig hiába. Caponénak most is van ali­bije. Amikor a gyilkosság történt. Ciceróban volt. William H. McSwiggin, az ü gyész, aki először próbálta meg, hogy gyilkosságot bi­zonyítson AI Caponéra, ú- jabb akcióba kezdett az al­világ koronázatlan császári’ ellen. Egy Doherty nevű bandita és társa, Duffy vál­lalkozott rá, hogy McSwig­gin segítségére legyen. Az ügyész meglehetősen furcsa körülmények között ismer­kedett meg Dohartyvel. Né­hány hónappal előbb gyil­kossággal vádolta a bandi­tát, de az esküdtszék fel­mentő ítéletet hozott. A tisztára mosott gengszter -és az ügyész AI Capone elleni gyűlöletükben szövetségre léptek. Doherty és Dnffy ne­vű társa is vállalkozott rá, hogy az ügyész besúgója le­gyen. Ettől kezdve hármas­ban járták Capone birodal­mának „suttogólt", hogy terhelő adatokat gyűjtsenek. 1926. április j27-én este az e gyik kocsma előtt géppisz­tollyal mindhármukat leka­szabolták. A merénylők au­tóból tüzeltek, s pillanatok alatt eltűntek. Az eset óriási port vert f el. Természetesen Caponét 4. A támadás mintegy tíz m ásodpercig tartott. A kha- kiinges, miután utolsó go­lyóját is kilőtte, visszasétált az autóhoz, melynek vezető­je kürtjével jelt adott, és erre a karaván villámsebe­sen elrobogott Chicágó irá­nyába. A rendőrségi szakértők b ecslése szerint a támadók több mint ezer lövést adtak le. A Hawthorne és egy szomszédos, ugyancsak AI Capone tulajdonát képező szálloda összes utcára uéző ablakait betörték, és ugyan­az a sors érte a környék­beli üzletek kirakatait is. A Hawthorne vendéglőben, a- hol a golyók AI, Rio és a vendégek teje felett fütyül­tek el, még ijesztőbb volt a pusztítás képe. Mialatt leggyűlöltebb el­l ensége a temetkezési válla­lat kápolnájában kiterítve feküdt, a sebhelyes arcú ge­nerális ingujjban és papucs­ban fogadta az újságírók lá­togatását. — Sajnálom, hogy Weisst m eggyilkolták — ,mondta —, de nekem semmi közöm az egészhez. Telefonáltam a rendőrségre, hogy szívesen bemegyek, ha beszélni akar­nak velem, de azt niumilák, hogy nincs szükségük rám. Tudtam, hogy ezt is rám a- karják kenni, pedig nekem igazán nem volt okom meg- gyilknllatni szegény Weiss*... A detektívfőnök mérgelő­d ött: — Capone ne tudná, hogy m i oka volt? — nyllatko- znlt, g hozzátette, hogy nin­csenek bizonyítékai, tde Ca­pone a kettős gyilkosság tettese vagy legalábbis fel- bújtója. AZ AimAG KIRÄIYA . ÉROEKESSÉCCK A TV DO MÁN*! „ ÉS TECHNim VÍLÁCÁBÓL A LEGGYORSABB EXPRESSZVONAT Ü] fejezet kezdődik a vasút történetében. A napokban menetrendszerű forgalomba aü az SNCF, a francia vasút TGV vonala Pá­rizs és Lyon között. (TGV: Train á Grande Vitesse •• nagy sebességű vonat.) A két város közti utat az eddig! 3 óra 46 perc helyett 2 óra 40 perc alatt teszi meg. Uta­zási (átlag) sebessége: 260 kilométer órán­ként. A H. osztályú jegy ára 170 frank. Er­re az útra az autóbusz 269, a repülőgép 500 frankba kerül. De a TGV gyorsabban ér célba, mint a repülőgép, ha tekintetbe vesszük, hogy a repülőtéren fél órával e- löbb kell Jelentkezni, a városból a repü­lőtérre és a repülőtérről a városba való au­tóbuszozás egy-másfél órába kerül, meg­érkezéskor pedig várni kell a poggyászra. A TGV-terv megvalósítását Franciaország leglorgalmasabb vasúti szakaszának moder­nizálását 15 év előtt kezdték meg. Akkor 10 milliárdra becsülték a költséget, hogy végül Is mennyibe fog kerülni, azt ma még senki sem tudja. Leszelték a kanyarokat, kiegyenesítették a pályát, az alépítményt megerősítették, új szakaszokat építettek, o- lyan sinhálózatot fektettek le, amely el­bírja a megnőtt sebességet, és olyan moz­donyt fejlesztettek, amelyet óránként ma­ximális 300 kilométeres sebességre mérete­zett vontatómotorok hajtanak. Az új moz­dony könnyű, de kevesebb energiát fo­gyaszt. A TGV-szerelvény elöl és hátul egy-' -egy motor- és nyolc személykocsiból áll. Minden motorkocsinak hat vontatómotorja van, a személykocsikban 403 utas utazhat szuperkényelemben. Az óránkénti 260 kilométeres sebesség­hez az eddigi pályajelzések már nem meg­felelőek, a vezető nem tudná azokat elég­gé gyorsan érzékelni. A TGV utazási biz­tonságáról az elektronika gondoskodik: a vonatvezetö a síneken keresztül táplált kls- írekvenclájú áramkör ütján kap utasításo­kat és állandó kétirányú rádlótelefon-ösz- szeköttetósben áll az irányító központtal. Ha a vezető nem követi az így kapott u- tasltásokat (például rosszul lett) a szerel­vény azonnal reagál. A TGV forgalomba állításával a francia vasút elhódította a japánoktól a világ leg­gyorsabb vasútja büszke elmet. A Tokió és Osaka között megépített nyílegyenes pályán 1964 óta közlekednek óránként 200 kilométeres utazási sebességgel az ágyúgo­lyó alakú mozdonyoktól vontatott vonatok. £s emlékezzünk a régiekről is, mivel u­gyancsak e napokban, 155 évvel ezelőtt, 1825 szeptember 27-őn nyitották meg ün­nepélyesen az első nyilvános vasútvonalat az angliai Stockton és Darlington között. A 155 év előtti gözvasúipremieren a Loco­motion No 1 gözraozdonyhoz 33 kocsit kap­csoltak. Az első hatba liszteszsákokat rak­tak (de ezek tetején is utasok ültek). Az­tán következett egy vasúti kerekekkel fel­szerelt hintó, amelyben a vasúttársaság 1- gazgatól és a helyi előkelőségek kaptak helyet. A hintó után kapcsolt húsz szén- szállító kocsiban rögtönzött fapadokon 450 utas szorongott. A sort hat, szénnel megra­kott kocsi zárta le. Az első, embereket szállító vasúti szerelvény óránként 24 ki­lométer sebességgel haladt. Előtte zászlót lobogtató lovasember ügetett — nem a na­gyobb tempó kedvéért, hatósági rendelke­zés parancsolta öt a sínek közé, hogy fi­gyelmeztesse és óvja a jótét lelkeket a kö­zelgő veszedelemre. FÉNYTELEFON Több országban dolgoznak az üvegszá­las fényvezetésen alapuló távközlési esz­közök kifajiesztésén. A szakemberek azúrt tartják előnyösnek ezt a magoldáat, mart ezek a berendezések nem érzékenyek elekt­romos zavarokra. A Belorusz Tudományos Akadémia Rádiőelektronlkal Intézetének munkatársai most kétoldalú telefon-össze­köttetési rendszerre tettek javaslatot, a- mely msgbizbatőan működik távvezetékek közelében, vlllBnyvonaton és más körülmé­nyek kOzOtt. tegetett detektiveknek és rendűröknek — mindaddig teljes immunitást élveztek. Chicago és környéke meg­szállt város képét mutálta. Múáltak a hetek, héna- pok, és Capone még mindig nem került elő. Arra várt, hogy a felháborodás kissé lecsillapodjon. Azután egy szép nepon újra megjelent Chicagóban, és ügyvédje kíséretében lel- keresta a büntetőbíróság el­nökét. Azonnal értesítették az ügyészséget, ahonnan ki­küldtek egy ügyészt és meg­tartották a tárgyalást, ame­lyen az esetleges letartózta­tásról döntöttek. Az ügyész a bírói emelvény elé lépett: — A Capone ellen kiadott elfogatási parancsot szóbe­széd és magánvélemény a- lapján a rendőrség kérelmé­re adtuk ki. A későbbi vizs­gálat sem tudta törvényesen alátámasztani a rendőrség állításait. Capone tehát folytathatta ott, ahol elhagyta. A tár­gyalóteremben ott ült Swig- gin apja, egy kivénUlt de- tektlvörmester, aki évek bosszú során át hűséggel és bacsUlettel szolgálta a tör vényt. — Érmet tűztek a mellé­re, ás szabadon bocsátották — mondta a tárgyalás után. Dover polgármesternek közben lejárt a mandátuma, ás ismét meg kellett sze­reznie a „választók bizal­mát“. AI Capone hajlandó­nak mutatkozott rá, hogy békét kössön vele is, s oe- gyedmillió dollárt ajánlott fel választási alapjára. A da­cos polgármester azonnan visszautasította, ezzel szem­ben Dever egyik párton be­lüli vetélytársa, William Hale Thompson űrümmel el­fogadta a gen’gsztervezér támogatását. &ek után sem­mi csodálkozni való sincs azon, hogy a republikánu­sok jelölógyűlése nem Do­vert, hanem Thompsont vá- laastotta polgármester-jelölt­té. A választások előtt Thompson programot adott: „Chicago népe megkövete­li, hogy a banditák elképesz­tő uralmának haladéktalanul vessenek véget... Ennek a tarthatatlan helyzetnek a kulcsát nem a rendőrségen kell keresni, hanem ott, ahol a látható és láthatatlan ha­talmak ülnek és a rendőrség működését irányítják ,.. Ez­zel 8 rendőrséggel megtisz­títom Chicagót a banditák­tól — ha engem választa­nak meg polgánnesíornak.“ Thompson ellenfeleként dr. John Dili Robertson in­dult a választáson. Fűkor- lesként egy bizonyos .Mr. Ludin támogatta. Thompson győzött a választáson, s be­költözhetett a városházára. Az új polgármester kebel­barátját, Michael Hughes! nevezte ki rendőrfőnöknek. Hughes! kétezer-ötszáz sze­mélyes banketten ünnepel­ték hivatalba lépésekor. Gyémántokkal kirakott jel­vénnyel lepték meg, ó pe­dig beszédében kijelentette, hogy megtöri a banditák u- ralmát. Hogy a polgárok ne féljenek túlságosan a szomj- haláltöl, hozzátette: — A rendőrök helye a posztjukon van. Nem fogom tűrni, hogy a polgárok ott­hona körül ital után szag­lásszanak ... A rendőrfőnök egyébként többnyire kissé iilnminált állapotban volt. Hivatalá­ban tucatszámra sorakoztak a pálinkásüvegak, amelyek­ből szívélyesen klnálgalta látogatőit, főleg az újságíró­kat. A1 Capone megerősítette pozícióit a chicagói város­házán és a rendőrségen, tegyverletétre kényszerítette a konkurrens bandákat, de az Aieilók, egy újonnan szerveződött banda tagjai személyében új, veszedelmes ellenfelei támadtak. Az Aiel- lök nem vettek részt a bé- kekonferancián, s A1 Capo­ne életére törtek, hogy ű- rökéba léphessenek. Először tízezer dollűrt ajánlottak fal a Little Italy kávéhúz sza­kácsának, ha kéksavat tesz A1 Capone levesébe. A sza­kács először ráállt, de ké­sőbb begyulladt, és mindent elmondott a gengsztervezér­nek. Aztán az Aieilók köz­hírré tették, hogy ötvenezer dollárt kap, aki megöli A1 Caponét. Többen pályáztak a télszázezer dollárra, de valamennyien a hullaházban végezték. A1 Capone megtorlásul halálra Ítélte joseph Alellút. A konkurrens bandavezért egy társával együtt valami­lyen ügyben őrizetbe vette a rendőrség. Még egy órája sem voltak foglyok, amikor a rendőrség előtt néhány taxi állt meg, és a kocsik­ból körülbelül huszonöt em­ber szállt ki. A taxik uta­sai pár pedeig élénken gesz­tikulálva tanácskoztak, az­tán szétszéledtek. Néhányan az épülettel szemben foglal­tak helyet, mások megkerül­ték az épületet, és a hátsó kijáratot őrizték. Útközben az egyik pisztolyt vett elő, és azt a kabátja külső zse­bébe csúsztatta. Egy rendőr- tiszt kinézett az ablakon, s látta, amint három ember áll meg a főbejáratnál. — Ezek mind Capone em­berei! — kiáltott lel a rend­őrtiszt. Parancsot adott, hogy tar­tóztassák le az épület előtt állő három banditát. Mind­hármukat Aiello cellája mel­lé zárták. Aiello könyörgött nekik, hogy engedjék futni, mindent elad, á elpucol A- merikából. Miután kienged­ték, sikerült is elbújnia, de egyik fivérét rövidesen agyonlőtték. Ez a banda sem veszélyeztette többé A1 Ca­pone egyeduralmát. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents