Új Ifjúság, 1981. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1981-10-20 / 42. szám

Nem az olimpiai eszme van válságban . ott ■ Szymiczek úr,, az Olümplában székelt Nemzet­közi Olimpiai Akadémia ma­gyarországi származású rek­tora nyilván nem veszi zo­kon, hogy e rövid eszmefut­tatás címéül eegyik minap elhangzott gondolatát hasz­náltam jel. , Nyilván nem, már csak azért sem, mert ha valaki, akkor ö már az­tán csak Igazán szívén vi­seli az olimpiai mozgalom sorsát. Márpedig az embe­riség e pótolhatatlan kincse az utóbbi időben gyakran a válság szélére sodródott. Először akkor tornyosul­tak viharfelhők a nemes mozgalom fölé, amikor Car­ter amerikai elnök pusztán politikai megfontolásból éiegpróbálta megakadályoz­ni a XXll. nyári olimpia megrendezését. Igyekezete mint tudjuk — csúfos ku­darcot vallott. Legutóbb pedig, az embe­rek közötti megértést és a béke ügyét szolgáló olim­piai játékok ádáz ellenségei a XV. olimpiai kongresszus alkalmából próbáltak zavart kelteni. Már korábban elhí­resztelték, hogy a mozgalom válságban van, és minden­féle újítási javaslatokkal megkísérelték a maguk szá­ja íze szerint befolyásolni további fejlődését. Ez a kí­sérlet sem járt sikerrel, s ha most még nem is hárult el a mozgalom sorsát fe­0 9S6> Baden Baden 1081 nyegető minden veszély, be­bizonyosodott, hogy az olim­piai eszme él, egészséges és képes ellenállni minden ás- kálódásnak. Az ügyrendi pontok soka­ságából és fontosságából ki­folyólag valóságos mammut- kongresszus volt Baden-Ba- denben. Mindenekelőtt ismé­telten elítélték az olimpiai mozgalom egységének meg­bontására irányuló törekvé­seket. Ezzel kapcsolatban lord Killanin, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság előző, és tiszteletbeli örökös elnöke, a moszkvai olimpia bojkot­tálásával kapcsolatban a kongresszus előtt többek között kijelentette: „Mind­annyian mihamar tudatosí­tottuk, hogy az Amerikai Egyesült Államok elnöke jel akarja áldozni az olimpiai mozgalmat és az olimpiko­nokat megfontolatlan és rosszindulatú törekvésének azzal, hogy bojkottdlja a moszkvai olimpiai játéko­kat, azt a játékot, amely valamennyiünk tulajdona. Boldog vagyok, hogy ez a kísérlet kudarcot vallott. Nyilvánvaló^ hogy a modern kor legjobban szervezett o- limpídjának voltunk tanúi. Kár, hogy némely sportolók nem versenyezhettek Moszk­vában.“ Ugyanilyen hangnemben beszélt Ignaiyij Novikov, a moszkvai olimpia szervező- bizottságának elnöke, söl Juan Antonio Samaranch, a NOB jelenlegi, elnöke is. Egyes nyugati országok részéről sok támadás érte az olimpiai győztesek ered ; ményhirdetésénél eddig szó kásos ceremóniát. Minden­áron meg akarták akadd lyozni, hogy a győztesek tiszteletére felvonják nem­zeti lobogójukat és eljátsszák a himnuszt. A törekvés hát­tere a napnál is világosabb Egyesek képtelenek „meg­emészteni“ a szocialista sportolók előretörését. Nyil­ván bántja a fülüket, hogy egy-egy szocialista ország nemzett himnuszát hallgas­sák vagy kénytelenek le­gyenek , szemmel ' kuvetvl nemzeti lobogójukat, és hagy ettől szabaduljanak, mkább saját országuk sportolóját is képesek lennének meo- fosztani attól a fennkölt ér­zéstől, amit egy sportoló i- lyenkor átél. Erről egyébként már számos amerikai, angol vagy más ország sportolója is nyilatkozott. Szerencsére a javaslatot elvetették. . A leghevesebb támadás a- zonban az Olimpiai Alapok­mány 26. cikkelyét érte, a- mely többek között az ama­tőrizmus fogalmát, ponto­sabban az olimpiai játéko­kon való részvételt szabá­lyozza. Nyugati körök meg­próbálták elérni, hogy az olimpiai játékokat tegyék nyílttá, s azon hivatásos sportolók is rajtolhassanak. A kongresszus egyhangúlag elvetette a javaslatot, le­szögezte, hogy a profiknak továbbra sincs helyük az o- limpián, és erélyesebben fel kell lépni a sportban fe­nyegető üzleti szellem ter­jedése ellen. Először vettek részt a kongresszuson aktív, vagy korábban aktív sportolók, a- kík tolmácsolták a legéraé- keltebbek véleményét. El­ítélték többek között az aj­zószerek használatát, és Se­bastian Coe angol középtáv­futó világbajnok javaslatára eldöntötte a tanácskozás, hogy a tiltott szerekkel élő sportolókat örökre tiltsák el az olimpiai játékokon váló részvételtől. Mindenki helyett nagyon találóan beszélt a kongresz- szusi küldöttek előtt Tho­mas Bach,' NSZK-beli, vívó. Az amatörvítáról a követ­kezőket mondta: „A vitából kiviláglik, hogy a túlnyomó többség — persze, modern felfogásban — az amatőr státus mellett áll. Mi, spor­tolók nem akarunk magunk között az olimpiai játékokon professzionistákat, olyano­kat, akik kizárólag a sport­ból élnpk, és nem akarnak űzni semmilyen polgári fog­lalkozást. Ugyancsak nem akarjuk, hogy reklámcélok­ra visszaéljenek velünk." Az olimpiai mozgalom bi­zonyos demokratizálódására vall, hogy első ízben kerül­tek a Nemzetközi Olimpiai Bizottságba nők. Egyelőre csak kettő, de már ez ts több a semminél. Azért a baden-badeni kongresszusi tanácskozás­nak is volt egy fekete folt­ja. Az 1988. évi játékok megszavazásánál bizonyos köröknek sikerült elérni azt, hogy a téli olimpiát rende­ző Calgary mellett a nyárU a dél-koreai főváros, Szöül rendezhesse. Ez a döntés sok vihart ígér a következő' évekre. A NOB teljesen fi­gyelmen kívül hagyta a reá­lis világpolitikai, illetve a dél-koreai belpolitikai hely-. zctet. Azt, hogy az ország­ban katonai diktatúra van, az esedékes olimpiai színhe­lyen, Szöulban pedig már évek óta éjszakai kijárási ‘dalom van érvényben. A szöuli szervező bizott­ság helyszínen tartózkodó képviselői megnyugtatták a kongresszus küldötteit és a világot, hogy szavatol­ják a résztvevők biztonsá­gát, és a kijárási tilalom az olimpia résztvevőire és a vendégekre nem vonatkozik majd. Szép kis olimpia lesz majd az, amikor a világ sporto­lói a néptelen utcákon sé­tálnak, és esetleg kiteszik magukat annak a veszély­nek, hogy tévedésből golyót röpítenek beléjük. Elvégre a sötétben minden ember egy­forma. Palágyi Lajos BRONZOK A PffiAMISOK ALÖL A nton HolfjJ, a Trnavai Magasépítő Vállalat léőmfivesa j6 tíz esztendeje«, amikor szaktanlntázetbe kezdett Járni, aligha hitte volna el, hogy a csehszlovák válogatott színeiben beutazza majd fél Európát; hogy Amerikában a világ legjobb body-building (kulturlsztlka) versenyzőinek a találkozóján bronzérmet akasztanak a nyakába, s nem sokkal később újra a dobogó harmadik fokára állhat majd a Kai­róban, a híres piramisok alatt rendezett VB-n. Pedig mind­ez megvalósult. Tonó suhanckorában kacsingatott ugyan a súlyzók felé. Mint minden kamasznak, őneki is imponáltak a jő felépíté­sű, izmos, erős sportolók. Ám kezdetben ez csupán afféle ál­modozás volt. Ossze-ősszejöttek a barátokkal az erösítöterem- nek- berendezett pincében, de ugyanúgy vonzotta a motorke­rékpár is, a gitárról nem is beszélve... Mostani versenyzőtársa és egyben edzője, Peter Uricek épí­tészmérnök mosolyogva mesélte, hogy annak Idején, amikor ö Trnavába költözött és először ment ej a, fiúk. közé, Tonó az edzésidő alatt inkább a gitárt pengette. Az akkori divat szerint zenekari is alakítottak, de UrlCek, az erős egyéniség aki még ma, harmincnégy éves korában is aktív versenyző (tavaly Európa-bajnoki aranyat nyert), egyre inkább a sport felé terelte a jó adottságokkal rendelkező fiút. EGY KŐMŰVES, AKI LEGALÁBB KÉT AUTÓT MEGEVETT... Holíö aztán fokozatosan haladt felfelé a létrán. Ma már, amikor egyebek között a kontinens legjobbjának címével is büszkélkedik, szinte hihetetlennek tartja, mekkora öikimet szerzett neki annak idején a csehszlovák bajnokságon elért ötödik hely — pedig úgy volt. Alaposan megdolgozott érte, míg idáig jutott. Rengeteg mun­kát végzett. Naponta két-három órán át gyúrta a vasat, ter­mészetesen munkaidő ■ után, a legkisebb kedvezmények nél­kül. (Ma már a világversenyek előtti néhány hétben közös edzőtáborban készülnek a válogatottak.) Kevesen tudják, hogy nem kis szellemi erőfeszítést, koncentrálást is kíván az ilyen munka. £s hányszor kellett az évek folyamán akaraterejé­nek megfeszítésével átlendülnie a holtponton, újabb és újabb edzésmódszerekkel kísérleteznie. A kalória- és fehérjedús koszt biztosításával járó komplikációkat most ne is említsük. „A, megettem már vagy két autóti“ — legyint nevetve. S ez nemcsak viccnek jő, az igazságnak is megfelel. Legutóbb Egyiptomban jártak a csehszlovák kulturisták.őtt rendezték az idei világbajnokságot. Sajnos, mint egyéb pontozásos sportágakban, itt - is gyak­ran részrehajlók a bírók, nyilatkozta visszatérése ptán a szö­vetség elnöke, Jaroslav Veseiy mérnök, a tudományok kan­didátusa. Az egyesült államokbeli versenyzőknek minden áron meg kellett védeniük presztízsüket, ami viszont a mieink számlájára ment. Valamennyien legalább egy ' helyezéssel jobbat érdemeltek volna. Ezt nem én mondom, ez volt a leg­több külföldi résztvevő véleménye. A kötelező versenyek után sokan jöttek gratulálni az első helyekhez, ám a jóslás sajnos, korainak bizonyult. A híres gizehi piramisok alatt felállítatt szabadtéri szín­padon rendezett szabadon választott gyakorlatok után azon­ban így is három érmet akasztottak versenyzőink nyakába: HolíC a 90 kg-osok kategóriájában, dr. Veseiy 90 kg felett harmadik, Minafík pedig a 80 kg-ban végzett a negyedik helyen. A harmadik bronzot a csapat nyerte, az USA és Fran­ciaország mögött. „Nem vette el a kedvemet a dolog — mondta a hazaté­rés után Anton Holíő. — )üvőre ismét bizonyítani akarok.“ Nem könnyű a dolga, hiszen családos ember, s az edzés mellett esténként építészeti ipariskolai érettségire is készül. De jó időbeosztással, no meg a családtagok megértésével több poszton is helytállbat az ember — állítja, Nem vitás, igaza van. Ezt már eddig is igazolta — saiát példájával. MAJOR LAJOS Anton HolíÉ (Fortuna Trnava) lógbajnoki bronzérmes Eiii'ópa-bajnok, kétszeres vi- A szerző felvétele Requiem egy atlétáért Ojsághir: „Vasárnap, szeptember 27- én autószerencsétlenség ál­dozata lett Bronislaw Mali­nowski, a 3000 méteres a- kadályfutás moszkvai olim­piai bajnoka, a montreali olimpia ezüstérmese. A ki­tűnő lengyel sportoló teme­téséről később intézked­nek.“ Mindenki megrendül, ha rokonainak, ismerőseinek halálhírét hallja. Megrendü­lünk akikor is, ha a filmvá­szonról, képernyőről ismert valamelyik kedvenc színé­szünk távozik az élők sorá­ból. Megrendülnek a sport hívei, ha a sportvilág vala­melyik neves alakjának ha­lálhírét hallják. Megrendü­lünk és emlékezünk, s ilyenkor eszünkbe jut egy- -egy emlékezetes élmény, a- mellyel az elhunyt pályafu­tása során megajándékozott bennünket. Bronislaw Malinowski hosszú és sikeres pályafu­tása során a legmaradan­dóbb élménnyel a moszkvai olimpián ajándékozta liieg az atlétika rajongóinak mil­liós táborát. Moszkvában azon a for­ró Júliusi napon ott volt mindenki a 3000 méteres a- kadályfutás rajtjánál, aki valamit is számított. így u- tólag tudjuk, hogy a ver­senynek három főszereplője volt, a többire most ne „fi­gyeljünk“, ők csak statisz­táltak a három töszerepl.“) mellett. Malinowski már négy évvel korábban is ott rajtolt, de a svéd Gárderud, -világcsúcstartó gyorsabb volt nála, így neki csak az ezüst jutott. Moszkvában a­ranyéremmel akarta fölten ni a koronát hosszú pálya­futására. Filbert, Bayi Tan­zániából korábban az egy- inérföldes síkfutásban volt vllágrekorder, de jött Wal­ker, Ovett és Cbé, ezért a hosszabb távra fért át, hogy gyorsaságát itt válthassa aranyra... Me.^' Eseiu lnru Etiópiából. Nos, Abebe Bi­kila óta minden etiőpiaira oda kell figyelni. Eldörren a rajtpisztoly. Az elején nem történik semmi különös, ami váratlan len­ne. Filbert Bayi az élre áll, mellette az etióp, és Mali nowski is az élbolyban ha­lad. A harmadik körben a két afrikai iszonyatosan rá­kapcsol, senki sem tudja át­venni az Iramot, fokozato­san 20—30—40 méteres e- lönyt szereznek. Már . túl­vannak a verseny kétharma­dán, és akár fogadni is le­hetne a kettős afrikai győ­zelemre, Malinowski az ül­döző boly élén kétségbeejtő helyzetben van. Ekkor vala­mi történik: Túra lankadni látszik, Malínowskit abbin a pillanatban mintha áram­ütés érné, megvonagUk s előre lendül. A távolság közte és Túra között pilla­natokon belül szemlátomást csökken, a közönség iölmo- rajlik és Filbert Bayi a ka­nyarban rémülten hátrapil­lant. Még két köri Soha nem látott üldözöverseny kezdődik. A közönség léleg- zet-visszafojtva figyel, a lengyel szurkolók extázis­bán biztatják Malínowskit... Bayi hátra-hátratekint, ar­ca eltorzul, nincs már ere­je, hogy újabb „rakétát“ gyújtson, és visszaverje a lengyel. mindent elsöprő ro­hamát. Malinowski pedig nemhogy nem lankad, a győ­zelem közelsége megsokszo­rozza erejét, elvlharzik a tanzániai mellett, és a kö­zönség tomboló lelkesedése közepette átszakítja a cél­szalagot. Filbert Bayi, majd Túra betámolyognak a célba, Ma­linowski tiszteletkört fut, felemelt jobbjának két uj­ja mutatja a győzelem je­lét, a V betűt: „Viktória!“ Bronislaw Malinowski o- limpiai bajnoksága a moszk vai játékok egyik legna­gyobb fegyverténye volt. A- ki látta, sokáig fog még rá emlékezni.., Mészárus (aims

Next

/
Thumbnails
Contents