Új Ifjúság, 1981. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1981-10-20 / 42. szám
im 5 H ollandia már nem a szőlmal- mok országa. Rotterdamból szélmalomnézö- be Indultunk. A helyi Idegenvezető kíséretében közel három órát bolyongtunk, míg rájuk találtunk. A szélmalmok valamikor a németaltöl- dl emberek életében létfontosságú szerepet töltöttek be. TIIRISTAATTRARCIÖK ORSZÁGA A kedves olvasó próbáljon elképzelni egy óriási, 33 ezer négyzetkilométernyi sík területet (országot], a- melyen a legmagasabb emelkedő 322 méter magas (Vaalserberg). Olyan terület, amelynek nagyobb része a tengerszintnél alacsonyabban fekszik. Hogy ez milyen csapás Európának e csücskében élők, a hollandok számára, arról egyebek mellett az 1421-es katasztrófa is tanúskodik: óránként 120 kilométeres seoes- ségú szélvihar kergette maga előtt a tenger hullámait >— s az áradat korabeli dokumentumok tanúsága szerint — 100 ezer embert temetett maga alá, a lakosság egytizedét. Akkor még csak fölismerték a németalföldiek, hogy valamilyen tormában védekezni kell a számukra egyben életet (halászatot] és halált jelentő tengerrel szemben, hogy valamiképpen meg kell fékezni a vizet, de erejükből, tudásukból a fölismerésnél többre nem futotta. Évszázadok kellettek hozzá, míg céljukat jól betöltő, erős gátak épülhettek. Mindez csupán az utóbbi két-három évtized során valósult meg, hiszen 1953-ban sok szempontból az ötszáz évvel korábbihoz hasonló árhullám vonult végig a tengerparton. Az újabb katasztrófa után a kormány határozott, 8 megkezdődött a világ legnagyobb gátépítést akciója: négy tengeröblöt zártak el. A munkálatok hárommll- liárd holland fontba kerültek. Sőt, a gátépítésnek magán a védekezésen kívül egyéb jelentősége Is van. Nevezetesen az, hogy újabb területeket nyernek a tengertől. Egyre nagyobb szükség van a szárazföldre, mivel Hollandia Európa leggyorsabban szaporodó és legsűrűbben lakott országa (366 fő jut egy négyzetkilométerre), a 14 mllltú ember minden Hollandia csodálatos ország. Hangulatos, történelmi városai mellett — a lakosság több mint fele városokban él >— tanyasi jellegű vidéke állandóan érdekes látnivalót kínál az utazónak. És utazni itt igazán nem gond. Nemcsak a kis távolságok (Hollandia közel négyszer elférne Csehszlovákia területén), hanem a remek, négy-hatsávos autópályák, kitűnő autóutak miatt is, amelyek, mint a pókháló, úgy szövik keresztül-kasul az országot. Arról már nem is beszélve, hogy a 38 500 kilométernyi közút mellett 6788 kilométer hosszú belvízi úton is közlekedik Hollandia. Így aztán az ország minden pontja gyorsan, kényelmesen elérhető. Hollandiában csavarogva az az érzésem támadt, hogy itt a lakosság nagy többsége állandóan úton van, valamivel közlekedik: repülők csúcsidőben kétpercenként indulnak és érkeznek az Amszterdam — Schiphol reptérről; az utak állandóan telistele személyautókkal. Egyébként jogo* sitványt csak az kap, aki úszótanfolyamon is részt vett; a tengeröblök, folyók, csatornák, egyéb vlzlutak motorcsónakjai, ladikjai, vitorlásai egymást érik; és mlndenfélé annyi a kerékpáros, hogy a városokban, közutakon külön sávot jelöltek ki számukra, forgalmukat külön villanyrendőrök irányítják. A vidék tehát csodálatos. Sík, füves, zöld terület mindenfelé. Egy-egy földparcella határát keskeny- ke csatorna szegélyezi. A csatorna egyben vlzlút is meg gát, itató a jószágnak és öntOzőforrás. A parcella közepén hangulatos, fákkal övezett porta. A hajdani porta mindössze egy hatalmas, négyzet alakú épületből állt Középen volt a széna, szalma, takarmány (hogy meleget adjon), köX ehhez a ruhához szokva. Izzadtak benne a tűző napon, ellenben a „tu« rlstákért mindent“ jelszó alatt ezt is elviselik. Hiszen a turizmus itt Is a világ legjobb üzletének bizonyult, akárcsak Európa-szerte mindenütt, ahol a helyzeti adottságokat kihasználva áldoztak is fellendítéséért Miután pedig már beindult a gépezet, csak a színvonalat kell tartant Bár ez sem olcsó, de még így is a világ legolcsóbb valutaforrásának az Idegenforgalom bizonyul. Hogy valóban meg lehet élni a turistákból, azt a volendaml főutca egyik étterme előtti kép is bizonyltja: a hangulatos ház előtt három népviseletbe öltözött lány ücsörög reggeltől estig. Csupán az a dolguk, hogy ott üljenek és hagyják magukat fényképezni; tehát csalogassák az étterem, a bolt elé a kíváncsi turistát (manap-' Ság már nincs is olyan turista, akinek legalább egy fényképezőgép na lógna a nyakában!), akiből Ily módon hamar lehet vevő is. De míg kint a fényképezés Ingyen történt, addig bent annál borsosabbak az árak. Persze borsos árat kérnek minden idegenforgalmi nevezetesség vagy csak annak kikiáltott „valami“ megtekintéséért. Mert pénzért szinte az ‘égvilágon minden megnézhető. S aki fizet, annak idillikus környezetben, rózsás színekben és ékes szóval tálalják a látnivalót Kicsit visszataszító ez a kirakat élet Kiábrándító és elszomorító, hogy a turista bármerre tekint, mindenfelől megkapja a pózoló mosolyt, hogy bárhová néz, mindenütt minden — pontos^ forgatókönyv szerint — meg van rendezve. Akár egy színházi e- löadás, olyan ez a turisták Hollandiája. Mindenfelé rengeteg a díszlet. talpalatnyi földet hasznosít. A szélmalmokra Is ehhez a földszerzéshez volt szükség. A Rotterdamhoz közeli Kinderdljk az országnak az a ritka pontja, ahol a legősibb és legtöbb polder- malmot látni együtt. Néhányat a tizenkilencből még a XVIII. század e- lején építettek — kőből. Nem gabona őrlésére használták őket, hanem víztelenítésre, vizenyős területek kiszárítására. Szélszlvattyúk voltak ezek a „malmok“. Segítségükkel a- ránylag könnyen és gyorsan el tudták távolítani a vizet a mocsaras, ingoványos,, semmire sem alkalmas területekről. 1848—53 között például ilyen. malmokkal szárították ki a Haarlemi-tengert, vagy később — bár Itt már jobbára gépek játszották a főszerepet —, 1923—57 között a Zuider Zee nevű hatalmas északi öbölből mesterséges tavat képeztek, s ezzel 1240 négyzetkilométernyi termőterületet nyertek. De az ember és a víz harca nem ért még véget, folytatódik. A grandiózus Delta terv egyre nagyobb méreteket ölt, újabb és újabb területek bekebelezését,. víztelenítését irányozza elő. rOIÖtte kaptak helyet a jószág istállói, és azok körül a lakóhelyiségek. Mindez egy tető alatt: még a kutyaól Is. Mára már részben megváltozott a helyzet, az emberek másképp építkeznek, de a holland farmer portája változatlanul ragyog a rendtől, tisztaságtól. A tizenhárom tartományra osztott holland vidék külsőre hasonló képet mutat mindenfelé. A lakosság hasonlóságáról, egységéről már mindez nem mondható el, mert az országot keresztben kettészelő Rajna akár a katolikusok és protestánsok lakta területek határvonala is lehetne, s egyben a népszokások, népviseletek, politikai nézetek határvonala is. Igaz, ha nem is problémamentesen, mégis különösebb csetepaték nélkül, vl-, szonylag jól megférnek egymással a protestánsok a katolikusokkal, mint a többségben lévő hollandok a lakosság mindössze 11 százalékát alkotó frízekkel. — Hollandia — az egész ország egy nagy-nagy turlstaattrakció. Kirakat kirakatot ér. Az utóbbi évtizedek, évek során már szinte minden falu, minden település turistaparadicsom lett. Az emberek élete, munkája Is ebhez igazodik. Már a volendaml halászok se akkor indulnak el fogás után, amikor azt a kedvező idő épp megkívánná, haza se akkor térnek, amikor már tele a háló, hanem alkalmazkodva a turistákhoz, a délelőtti órákban. Meg aztán — az egykori anoglnavadászok már jószerével nem is a hal, halászat kedvéért bontanak hálót, hanem a turlstacsaloga- tó attrakció végett. A városban több a giccsbolt, mint a halászhajó, ahol a porcelán (fa(cipőtől kezdve a bűvös kockáig minden kapható. No meg aztán, a hírhedt, agyonhangoztatott népviseleti A fiatalok közül már senki sem hordja. Az Idősebbek Is csak akkor veszik föl, ha nagyobb turistahad érkezik. De a jellegzetes csúcsos fehér női fejfedőt, hiába kószáltam végig a festői városka leg- eldugodtabb utcáit, hiába kukkantottam be a nyitott pitvarajtókon, csak képeslapokon láttam. S a férfiak népviseletét, a bő, bugyogószerű fekete nadrágot, hozzá szűk, rövid, fekete kabátot mindössze kettőn láttam: a parkoló két jegyszedőjén. Szemmel láthatóan nincsenek már a kosztüm; a rendező — és nem az élet — fantáziája szülte „tünemény“. Mindent szépítve, kozmetikázva, eltúlzott színekben lát az Idegen. Így aztán olyan az egész, mint a képeslap: csalókai Hollandia pedig egyre inkább a turizmus törvényei szerint rendezi be életét. És ezek a képeslap színek egyre rikítóbbak, az arányok egyre csábítóbbak, s a valóságtól egyre távolabbiak. Bármennyire színes, vonzó is a látvány, a táj hangulatába nem illő képről nem tudok megfeledkezni: néger gyerek tereli a birkákat az útszéli legelőn, színes bőrű traktoros kormányoz, és megint csak fekete srác a tehenek között A holland gyarmatosítás szelleme az országban tovább él, folytatódik. Még ha a néger kisfiút, török traktorost ma vendégmunkásnak nevezik is. V. É. A szerző felvételei
