Új Ifjúság, 1981. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1981-10-20 / 42. szám

/

{úlins Morávek, ai Iskola Igazgatöja

Ot (ii osztályt nyitottunk a szakközép- iskolákban >— mondta ér eleji nyilatkozatában Fodor Zoltán, az Iskolaiigyi Miniszté- rinm Nemzetiségi 'Osztályának vezetője, és én arra gondoltam, jó lenne megnézni, va- fon milyen körülmények között tanulnak ezeknek az áj osztályoknak a diákjai. Fodor Zoltán azt is elmondta, hogy több be- tyan, fgy Léván (Levioe), Sellyén (Sala), Nyitrán olyan iskolákban nyílnak ezek az osztályok, ahol korábban nem volt magyar ayelvá oktatás.

Vajon (elkésziiltek-e, tel tudtak-e készülni azek az iskolák az áj teendőkre? Kik tanítják majd ezeket a gyerekeket, és mi- lyonek ők magák, a tanulók, milyen is volt az indulás? — ezekkel a kérdésekkel indulok Vágsellyére (Sala) a város közepén lévő veg3ipari ssakkOzépiskolába.

Megtudom, hogy az igazgató, jálius Mo- rávek épp az I. É osztályban bospltál. Várom a csengetést, de még mielőtt megszólalna, már nagy a mozgolódás, a diákok zörögnek a székekkel, és kinyílik az osztály ajtaja. Hamarább fejezik be a mate- matikaörát?

Nem, dehogy >— mondja később Varga Lívia tanárnő. — Kezdetben nem volt csengőnk, megszoktuk, aztán amikor a következő évben lett volna, már zavart, úgyhogy megegyeztünk abban: jobb lesz, ha mindenki maga Irányítja az óráit. Jobban odafigyel ó maga Is, és a tanulókat sem zökkenti ki esetleg az utolsó mondatnál a csengd hangja.

Július Morávek mosolyogva nyújtja kezét, és amikor leülünk, elégedetten mondja:

— Jó óra volt, tetszett a gyerekek hozzáállása a tantárgyhoz, aktivitása az órán. A kollégáknak is az a véleménye, hogy ezek a gyerekek nagyon akarnak. Bár azért van egy kis gond is: nagyon sokan vannak, összesen harminchétén, és ez bizony sok, különösen a többi osztályhoz viszonyítva, fgy a kollégáknak nemcsak a nyelvi változáson, hanem a létszámgyarapodáson Is túl kellett magukat tenniük. Egy másik gond, ami azonban a Jövőben megszűnik, hogy a tanulók fele a Vlll-böI, a másik fele pedig a IX-ból való. Es ez visszatükröződött a mai órán is. Megtörténik, hogy a tanárnak a tananyag bizonyos részeit jobban meg kell magyaráznia, mert a fiatalabbak nem mindig értik. Mégis azt hiszem, hogy az

I. E egészen jó osztály, és ez nem véletlen. A felvételikor volt kikből választani, több mint hetven gyerek Jött el a felvételi vizsgákra. Köztük a leggyengébbnek a tanulmányi átlaga sem baladta meg a 2,3-et. Eredetileg az egész kerületből fogadtuk a gyerekeket, de a felvételt vizsga után megnéztük, ki honnan van, hogyan tudja megközelíteni a várost, és azokat, akik köny- nyebben utazhatnak Bratislavába, átirányítottuk oda, a bartlslaval kollégák pedig átengedték hozzánk a környékünkről való gyerekeket.

— Nem okozott gondot, hogy magyar tanítási nyelvű az osztály?

— Ma már én is értem, és egy kicsit beszélem Is a magyar nyelvet. Ugyanakkor Iskolánkban vannak olyan tanárok, mérnökök, akiknek végképp nem okozott gondot, hogy magyar osztályban kell tanítaniuk, sót egyenesen örültek. Hozzá kell rnég tennem, és ezt szívesen Is mondom, hogy iskolánk alig öt éve nyitotta meg kapuit, így a tanári kar is többségében fiatal, nekik pedig végképp nem okoz gondot az átállás, öt tantárgyat tanítunk magyarul, és ebből csupán a történelmet és a magyart taníUa vendégtanár, a galántal gimnáziumból. 0 hetente kétszer Jön el hozzánk. Az osztályban különben olyan tanárok tanítanak, akik beszélik a nyelvet.

Befejezésképp elfogadom az Igazgatónak azt az ajánlatát, hogy hallgassak végig egv tanítási órát az I. E-ben.

!—0-»

N- Mit tanultunk a múlt órán? •— kérdi Varga Lívia tanárnő, miután beírta az otz- tálykönyvbe az órát

ISKOLA,

AHOL

NEM

CSENGETNEK

I“ Az egyenes vonalú egyenletesen gyorsuló testeket — zúgja az osztály.

Remélem, kiszámítottátok a házifeladatul adott példát Is.

A másodikat nem egészen értettük — mondják kórusban a tanulók.

A tanárnő higgadtan csillapítja az osztályt, majd Patonyi Gabriellát szólítja, mondja el, ml Is az egyenes vonalú egyenletesen gyorsuló test Gabriella nem értette meg az új anyagot vagy talán a Jelenlétem zavarja, tény, hogy belebonyolódik mondókájába. Viszont az Ismétlésből mér egészen tökéletes, úgyhogy végül is hármast kap. A tanárnő aztán Molnár Evél hívja a táblához, hogy együtt számítsák ki azt, ami otthon sokuknak nem ment Éva telelrja a táblát. Későbbi beszélgetésünk során megtudom róla, hogy Jökáröl való, valamennyi osztályban tiszta egyes bizonyítványa volt. így nem csoda, hogy a felvételi vizsgán, miután felírták a táblára a példákat, további három társával bizonyítványukra való tekintettel hazamehettek, nem kellett felvételezniük. Édesanyjával, aki könyvelő, és édesapjával, akt gépkarbantartó a szövetkezetben, azt sem tudták hlrtelenében, hova legyenek az ö- römtöl.

Az osztályban elég sok a Jó tanuló, bár azt Is tapasztalják, hogy nem mliidenki tudja megtartani a korábbi Jó Jegyekex. De nem Is ez a lényeg, hanem hogy mindenki akarjon. Igyekezzék, s ha így lesz, nem lehet baj. Az utóbbi gondolatokat természetesen már nem az osztály tanulóitól tudom, hanem Varga Lívia tanárnőtől, akivel az óra után beszélgetek. Lívia négy évvel ezelőtt végzett matematika-fizika szakon, és a város környékéről származik. Szívesen tanít az osztályban, nem számít neki, hogy nincs tankönyv. Előfordul ez a szlovák osztályokban is. Ott cseh nyelvből szlovákra fordítják a szöveget. Itt u- gyanabból a tankönyvből magyarra.

Tóth Istvánnét, az I. E osztályfőnökét a kollégiumban találom meg, ahol az Iskola hét kihelyezett osztálya tanul. Olyan embert Ismertem meg benne, akt egymaga ís lelket tud önteni az osztályba, képes magával ragadni a gyerekeket, és számára is élmény az új osztály.

— Régi álmom volt, hogy egyszer még taníthatok magyar osztályban, és nagyon vártam, hogy ez az álmom megvalósuljon — kezdi t beszélgetést. — A főiskolán é- lelmlszerlparl mérnöki oklevelet szereztem, de miután megszületett az elsó gyermekem, átjöttem Ide, ebbe az Iskolába. Az álmomat sokáig csak magamban hordtam, aztán tavaly jött a hír, hogy nyithatunk magyar osztályt. Addig nem volt osztályom, mert közben két évig iskolába Jártam, a mérnöki diploma mellé pedagógiai képesítést szereztem. Ezt tavaly fejeztem be. A- mlkof véglegessé vált, hogy lesz egy magyar osztály, szívesen elvállaltam, és most nagyon örülök, hogy így lett. Hét fiú és harminc lány Jár az osztályomba. A fiúk még nagyon félszegek, a lányok viszont már érettebbek, ennélfogva zajosabbak Is. Képzelheti, mennyit tud beszélni harminc lány. De ez nem baj, mert nemcsak a szünetekben, hanem az órán Is, amikor a tananyagról kell beszélni, akkor Is aktívák. Jó hallani a kollégáktól, hogy ezek a gyerekek mások. Jobban akarnak, sokat Jelentkeznek. Remélem, hogy Ilyenek Is maradnak. Tudja, úgy van az, hogy elsőben még kicsit félnek a tanulók, bátortalanok, mé- sodlkban-harmadlkban aztán már otthon érzik magukat, olykor bátrabbak Is a kelleténél, de az érettségi előtt Ismét megko- molyodnak —, mondja a rokonszenves tanárnő, és én már nem Is jegysetelek, csak beszélgetünk.

Ot azonban várják a tanítványai a laboratóriumban, így mennem kell, de azzal az elhatározással távozom, ha alóbb nem 1«, érettségi előtt okvetlen eljövök majd megnézni, ml lett az osztálybóL Jó lenne, be megmaradna bennük ez ■ mai lelkesedés, tűz. Bizonyára így is leez.

NtMETH ISTVÁN

A eiarzA felvétele

Néhány nappal azalőtt bevonultak a sor- kötelea tiatalok, hogy megkezdjék kétéves katonai szolgálatokat. A Honvédelmi Szövetségnek egyik legnagyobb feladata, hogy előkészítse a sorköteles fiatalokat a katonai szolgálatra. Igaz, egy-két hét alatt agylkttkból sem lesz még „igázi“ katona, de általában már az első napokban kitűnik, hogy milyen fiatalokat adtunk a néphadseregnek. Pálos Zoltánnal, a HSZ dunaszer- dahelyi (Dnn. Streda) )b elnökével arról beszélgettem, hogy milyenek is azok a fiatalok, akik október elsején öltötték magukra először a mundért.

— A HSZ-nek valóban az egyik legnagyobb és talán a legnehezebb feladata, hogy eiőkészitse a fiatalokat a katonai szolgálatra. Ezek a fiatalok az Iskolában sok mindent megtanulnak a hadseregről, de azért mégsem tudják teljesen elképzelni, hogy mit Is Jelent a haza védelme, a katonai szolgálat. Maga a kiképzés két részből áll. Az úgynevezett előképzés ideje alatt a sorköteles fiatalok megismerkednek az alapfogalmakkal, majd a sorozás* után szakosított kiképzésen mennek keresztül. Járásunkban a speciális kiképzés három szakterületen folyik. Mind a három ágazatban el kell sajátítaniuk az alaptsmereteket, hogy a tvadtaregben a továbbképzés folyamatos és a követelményeknek megfelelő fi- temben lehéssen.

A kiképzésen a szakmai lamaretek elaa- Játltása mellett a fiatalok belekóstolnak a katonai fegyelembe Is. A fegyelem a katona egyik fegyvere. A katonai szolgálat---------- ii«l 3

lltsuk le. A szakktképzést hivatásos oktatók végzik, akiknek a munkaidejük szintén nyolc és fél óra, tehát kénytelenek vagyunk néhány órára kivonni a fiatalokat a termelésból. De még így is mindent megteszünk, hogy a lehető legkevesebbet hiányozzanak a munkából. Ezt különböző ész- szerüsltő intézkedésekkel igyekszünk elérni.

— Tehát ésszerűsíteni ebben a munkában ís kell, de gondolom, a sorköteles fiatalok kiképzése akkora feladat, hogy a HSZ egymaga nem tud vele megbirkózni.

— Munkánkban számítunk a tömegszervezetek segítségére Is. Hathatós segítséget kapunk a Szocialista Ifjúsági Szövetségtől: minden kiképzőcsoportnak van ifjúsági csoportja, melynek az a feladata, hogy figyelje a tőbblék eredményeit és segítsen a gyengébbeknek, vagy azoknak, akik valamilyen okból hiányoztak az előadásokról.

Meg kell még említeni a testnevelési szövetséget, amely szintén nagy segítséget nyújt nekünk a fiatalok kiképzéséhez, többek között foglalkozunk az úszni nem tudó sorköteles fiatalokkal, évente átlag kétszázzal, akIkneXt kilencvenöt i százaléka a rukkoláslg meg ts tanul úszni.

— Ogy tudom, hogy a színvonal emsIA- sa végett szocialista munkaversenyt szerveznek a sorköteles fiataloknak.

t— Minden csoport bekapcsolódik ebbe a

BEVONULTAK

alatt a fiatalokban kialakul egyfajta tudatos fegyelem, amelynek később is hasznát vészik mindennapi életük nehézségeinek leküzdésében.

— A kiképzés színvonala attól függ, hogy a fiatal tagja-a a HSZ-nek vagy sem?

I

— Ml már tízéves koruktól foglalkozunk a fiatalokkal, amit Inkább politechnikai nevelésnek lehetne nevezni, a fiatalok különböző szakkörökben tevékenykednek. A szakkörökben sokrétű munka folyik. Szinte mindenki találhat érdeklődésének és adott- ságánek megfelelő foglalkozás). Néhány szakkörben a munka már hasonlít a sorköteles fiatalok szakkiképzéséhez. Így pár év alatt rengeteg ismeretet lehet szerezni 8 HSZ-ben, s ez a későbbiek során Is megmutatkozik a fiatalokon.

— Emlitelta, hogy három szakterűloten készítik fal 8 fiatalokat. Mtlyanak a falté- talek ahbez a munkához?

— Hét állandó kiképzőközpontunk van. Három a Járás három városában, a többi pedig a nagyobb községekben. A központok létrehozásánál arra törekedtünk, hogy a járás bármelyik falujából könnyen elérhetők legyenek, hogy a fiataloknak ne kelljen sokat utazgatniuk, mert az idő a HSZ-ben is drága. A kiképzés az aktivisták közreműködésével főleg szombatonként folyik, hogy a résztvevőket ne kelljen kivonni a termelésból. Ez természetesen' ceak az alapkiképzésre vonatkozik. A szakkiképzés annyira Igényes, hogy azt nem lehet a szabad Időben megoldani. E tekintetben elég sok problémánk van az üzemekkel. Egy-egy szakkiképzés időtartama körülbelül kétezer óra és ezt már nem lehet úgy elosztani, hogy csak szombatonként bonyoversenybe, amelynek pontos követelményei vannak, és «zeket leljesíteni kell. De a versenynek nem az az egyetlen célja, hogy 8 fiatalokat a lehető legjobb eredmények elérésére sarkallja, hanem az, hogy megtanítsa őket a közösségi életre, hogy megtanuljanak egymáson segíteni, ami szintén alapkövetelmény a katonaságnál.-• Munkájuk eredményességét legjobban azokból a visszajelzésekből tudják lemérni, amelyeket a hadseregtói kapnak.

~ A járási katona! parancsnokságon tudnának pontos adatokkal szolgálni, hogy hány katona kap kitüntetést a példás szol- gálatteljesftésért. Minket Is büszkeséggel töltenek el ezek a köszönőlevelek, amelyeket a nemzeti bizottságok és a szülök kapnak az egyes alakulatoktól, hogy rátermett és becsületes katonákat adtak a hazának. Kis Járás vagyunk, de az arányainkhoz mérten is nagyon ritkán fordul elő, hogy panaszt hallanánk azokra a fiatalokra, akiket ml készítettünk fel a katona! szolgálatra.

Eddig csak azokról beszéltünk, akik most vonullak be a hadseregbe, de legalább annyian jönnek haza, -ahányan elmentek. Okét hogyan várja a HSZ?

—Tudjuk azt, hogy a HSZ önkéntes szervezet. Többnyire aktivistákkal dolgozunk, akik fizetést nem kapnak a munkájukért. Szükségünk van minden olyan fiatalra, akik értenek ehhez a munkához. A kiszolgált katona számunkra szakképzett aktivista. Ezért mindent elkövetünk, hogy a leszerelő fiatalokból minél többet megnyerjünk erre a munkára.

KAMOCSAI IMRE