Új Ifjúság, 1981. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1981-10-20 / 42. szám
2 M I kommCKiráRUKik A szocialista munka iskolája A szocialista munkábrigá- dok mozgalma ma már a népgazdaság szerves része. A brigádok fontos szerepet Játszanak a munkához való szocialista viszony kialakításában, a termelési feladatok maradéktalan és idő e- lAtti teljesítésében. Soraikban dolgoznak az egyes ü- zamek, vállalatok legkiválóbb dolgozói, a szocialista munka hősei. Valamivel újabb keletű a szocialista munkabrigádök tartalékainak mozgalma, képletesen szólva a szocialista munkabrigádok „kistestvére“. Ez a mozgalom 1970-bén az észak-morvaor- szági fiatalok, pontosabban a szakmunkástanulók kezdeményezésére Indult a Szocialista Ifjúsági Szövetség és a Forradalmi Szakszervezeti mozgalom védnöksége alatt Az elképzelés a felnőttek példájából Indult ki. A szocialista munkabrigá- dók tartalékainak célkitűzése: a munkához való szocialista viszony kialakítása, ás arra nevelni a szakmunkástanulókat, hogy legyenek büszkék a munkásosztályhoz való tartozásukra. A mozgalom révén a SZISZ még nagyobb részt vállal a szakmunkástanulók neveléséből. A szocialista munkabrigádok tartalékainak kollektíváiban a fiatalok a tananyag és a szakmai ismeretek alapos elsajátítására törekednek. Nagyon elterjedt körükben az újító- és feltaláló mozgalom, valamint a különböző tanulmányi és szakmai versenyek. Minap országos aktíván találkoztak a szocialista munkabrigádok tartalékai nak képviselői, hogy megvitassák a további teendőket Örömmel állapították meg, hogy hazánkban immár 5000 kollektíva kapcso lódott be a mozgalomba, és közülük több mint 2000 elnyerte a címet. Hatezernél is több fiatal viseli már a mozgalom Jelvényéi. Ez a gyakorlatban azt Jelenti, hogy egyre több fiatal készül elmélyültebben leendő hivatására. Figyelemreméltó mozzanat a mozgalom történetében, hogy egyre több szocialista munkabrigád vállal védnökséget ifjabb partnere felett. A szakmunkástanulók így a legjobb szakemberek, példás dolgozók állandó felügyelete alatt sajátítják el ä szakmai fogásokat és nem utolsósorban alkotó, eszményi környezetben formálódik a Jellemük. Az Ilyen védnökségl kapcsolat azt eredményezi továbbá, hogy a fiatalok köny- nyebben beilleszkednek a munkába. Sok esetben a tartalék kollektíva tagja e- gyenesen beolvad a munkahelyi szocialista munkabrigádba. Ezt a kapcsolatot kell a jövőben továbbfejleszteni pusztán abból a a egyszerű megfontolásból is, hogy mindannyian tudjuk, milyen nehéz a munkahelyi beil leszkedés. jó példákkal járnak elöl a nyugat-szlovákia) kerületben, ahol egyes szocialista munkabrigádok megalakították a védnökség! tanácsot, és teljesen módszeresen foglalkoznak a tartalék kollektívákkal. Jóvoltukból létrejön az iskola és a gyakorlat kapcsolata, amelyről oly sokat beszélünk, sajnos, Időnként hatástalanul. Éppen ez Indokolja a szocialista munkabrigádok mozgalmának létjogoEultságát, mert mindannyiunk ügye, hogy a leendő munkásnem- zedők eszmeileg, szakmailag és erkölcsileg Is sokoldalúan fejlett és szilárd legyen, K. I. VISSZHANC - VISSZHA NGVISSZHANG-VISSZHANG ■ VISSZHANG Hozzászólások a 38. számban megjelent „Unatkozom: mit csináljak?“ című íráshoz. Olvastuk az ŰJ Ifjúság 38. számában az Unatkozom, mit csináljak? clr mű cikket, s a ml körünkben Is visszhangra talált. Sok mindenben e- gyetértünk Csillával. A felnőttek a- zonban a mai fiatalok helyzetét sokszor nem értik meg. Mivel nekünk — középiskolásoknak elég sok a ta- nulnlvalónk, s ha akad is némi szabad Időnk, szórakozni vágyunk. Ez csak természetes. Azonban a műkedvelő csoportokban, valamint a színjátszó csoportokban való működés korántsem nyújt szórakozási lehetőséget, ezzel szemben időt és felkészülést kíván, míg a diszkók és a teadélutánok ezt sem Igénylik. Közülünk egypárat érdekelne Ilyen színjátszás, azonban legtöbbünk bejáró, és délután ötkor megyünk csak haza. Ezt követi természetesen a tanulás, így kevés Időnk Jutna a szerepek tanulására. Felesleges hiányolni, hogy nem veszünk részt különféle nyelvtanfolyamokon, ugyanis a legtöbb középiskolában, sőt a szaktanintézetekben Is kötelező az Idegen nyelvek tanulása. Varga Tibor elvtárs szerint nem egyetlen szórakozási lehetőség. Ezzel égyet is értünk. Szórakozást nyújthat még a mozi Is, Már régóta ígérik, hogy mozit építenek, pedig ezt már régebben el kellett volna kezdeni. Még akkor, amikor a másik működhetett. S hogy Nagymegyer Ilyen „fényűzést“ nem engedhet meg ma- gának?! Miért? Nyárasd, Ekecs és még Jó néhány falu, ahol modern kultúrház és mozi van, megengedheti magának? A mozin kívül azonban lehetnének különféle könnyűzenei műsorok is. Ilyen volt például a popturmix. Miért nem folytatták ezt a műsort? Pedig elég sok fiatal megtekintette, sót kétszer Is be kellett mutatni, akkora volt az érdeklődés. Még valamit. A diszkóról és a tea- délutánokról. Akárhogy bizonygatja Is a SZISZ-vezetöség, hogy gyakran van diszkó, az az Igazság, hogy „leggyakrabban“ köt-háromhönaponként, s a nagymegyerlek arra kényszerülnek, hogy a környező falvakba járjanak. Mindehhez még csak annyit, hogy Dunaszerdahelyen például hetente rendeznek diszkót, pedig ott sem Jobbak a fiatalok, mint Megye- ren. Mi ezt nem kívánjuk, de legalább havonta lehetne. Végezetül pedig csak annyit, hogy a tisztelt vezetőség ne csak ígérjen, hanem az ígéretek be Is teljesüljenek. Ml nem szabhatjuk meg városunk kulturális tevékenységét, nem is ezt tesszük. Ml csupán magunk és jó néhány fiatal válaszát írtuk meg az Oj Ifjúságban megjelent cikkre. Néhány nagymegyeri középiskolás Az Of Iffúság 38. számában meglelem „Szabálytalan levél egy unatkozó kislányhoz" című írása ösztönzött e levél megírására. Furcsának és bosszantónak tartottam a cikkben néhány tény elferdítését, pontatlan közlését. Ogy gondolom, hogy mindez nem egyeztethető össze az úfságírót etikával, azzal az irányvonallal, a- mely saftőnk munkáját meghatározza fejlett szocialista társadalmunk jelenlegi időszakában. Tisztelt Szerkesztő Elvtárs! ön a cikkében a következőket írta a városunkban található néprajzi tájház kialakításával kapcsolatban: „A több helyiségben látható tárlatot néprajzzal foglalkozó egyetemi hallgatók ál ■ lították össze a SZISZ városi bizottságának védnöksége alatt.“ Szeretném, ha közölné velem azoknak az egyetemi hallgatóknak a nevét, akikről Ön ebben az írásban említést tesz. Sziveden felvenném velük a kapcsolatot, ugyanis van még egy kis teendő a létrehozott tájház körül. Én csak azokat a lelkes gimnazistákat ismertem, akik abban az időben (1979—1980) a Nagymegyeri Magyar Tannyelve Gimnázium 2—4. évfolyamának tanulói voltak, akiket a néprajzi tájház valódi létrehozói között tartunk nyílván, és nem a SZISZ városi bizottsága, hanem a CSBMADOK helyt szervezetének irányításával és védnöksége alatti Sajnos, a gyűjtés kevés a tájház berendezéséhez, s a SZISZ várost bizottságától se anyagi, se szervezést segítséget nem kaptunk. Így az Ön állítása nemcsak pontatlan, hanem egyszerűen nem Igazi Hogy a valóságban kik voltak e néprajzi tájház létrehozói, milyen szervezet vállalt felette védnökséget, minderről az ön kollégái már a kűlőnMsS hazat lapokban Informálták a közvéleményt. Engedje meg, hogy szíves figyelmébe ajánljam ezeket az írásokat: Táj- ház Nagymegyereh lOj Szó, 285. sz. 33. évf.j, Kincskereső gimnazisták (Hét, 40. sz. 25. évf.j, Tájházavatás Nagymegyeren (Csallóköz, 20. évf.50. sz.), Mlnulost pod trstím (Pravda, 31. sz. 62. évf.). Kulcs a szomszédban (Hét. 26. évf., 7. sz.). A felsorolt írások szerzői egész másról informálták olvasóinkat, mint ön. Ezért mint a CSEMADOK helyi szervezetének elnöke, kérem, hogy az 0) Ifjúság hasábjain az igazságnak megfelelően helyesbítse a néprajzi tájházról írt tényeket. Ugyanakkor az írásban a mi munkánkkal kapcsolatban sem voltak a tények egészen pontosak és konkrétak. Így például; a CSEMADOK nagy- megyeri szervezete a fenntartója az írásban említett művelődési klubnak, amelynek vezetősége nem hetente, hanem általában kéthetente szervez egy-egy rendezvényt. Szervezetünk is az egyik fenntartója az említett szín- fdtszókőrnek, sőt szervezője volt az ön által felsorolt egyik-másik rendezvénynek (Popturmtx I, diszkók, Mács Józseffel szervezett író-olvasó találkozó, táncház, egészségügyi előadás, Nagymegyer története című e- lOadás, Rtblt Zoltánnal szervezett találkozó stb.). ön említést tett mindezekről a rendezvényekről a szervezet megnevezése nélkül, pedig a művelődési központ naplójában a rendezvény szervezőjének a neve is szerepeli Vagy talán, mini ön írja, valóban annyira „hevenyében“ lapozta át azt a bizonyos naplót? Vagy tán más célja volt a pontatlan írásnak? Tisztelt Szerkesztő Elvtársi Mindarról, amit az ön cikkében kifogásoltam, pontosabb Információt szerezhet (esetleg az én állításaim igazát ellenőrizheti) a kővetkező szerveknél: a Nagymegyeri Városi Nemzeti Bizottság, a CSEMADOK Dunaszerdahe- lyi Járást Bizottsága, a dunaszerda- helyi Csallóközi Múzeum. Varga László, a CSEMADOK nagymegyeri szervezetének elnöke Az Oj Ifjúság 38. számában közölt „Unatkozom, mit csinálják?“ című cikk elolvasása után nevethetnékem támadt, de el Is keseredtem, örültem, hogy legalább valami történik körülöttünk, fiatalok körül, vagy ez csak látszatra van így? Szomorú, de való dolgokra Jön rá az ember olvasás közben. Az tényleg szerencse, hogy a városban a helyzet nem romlott, nem Is tudott, mivel már évek óta ugyanolyan szürke és formális. A formalitások sakkban tártanak bennünket. „Mindent megkaptok“ érzést keltik bennünk azzal, hogy néhány akciót rendeznek nekünk, fiataloknak. Nem tagadom, nagyon szép az a műsoranyag, amelyet a kultúrház nyújtott és rendezett! De ha valaki mélyebben áttanulmányozza, rájön, hogy Itt valami hiányzik. Egyetlenegy olyan akció sem volt, ami nekünk és rólunk, a ml gondjalnkról- -bajalnkról szól, és ezen főleg értem a fiatalok egymásközti kapcsolatát, viszonyát a társadalom sok más ts- rületén. Visszatérve a mozihoz. Idézek; „Igaz, hogy már hosszú ideje nincs mozi.“ És ahogy így elnézem. Illetve olvasom, még Jó darabig nem is lesz. Tehát városunk kb. 8—10 évig mozi nélkül marad. Addig is választhatnának valamilyen kényszermegoldást (pl. a kultúrház nagytermében vetíthetnének). De ha ez sem sikerül, akkor a fiataloknak nem marad más hátra, átmennek a környező falvakba filmet nézni, és ez még mindig kellemesebb, mint otthon sóhajtozni, hogy a mozi épületének falai ránk dőlhetnek. A műkedvelő színjátszást én is hasznosnak találom. Érdekes, hogy ott nemigen tolongtak a kultúrára éhes fiatalok — mondja Varga Tibor. De az Is érdekes, hogy „az a kevés fiatal (2J, aki „tolongani“ szeretett volna, nemleges választ kapott. Es különben Is, a színjátszáshoz nem mindenki tehetséges. Az is megfordult a fejemben, hogy belépek a műkedvelő színjátszók közé, de csak a fent említett módon „éhezhettem“ a kultúráért, diák létemre. A város sportszervezetének munkája elismerésre méltó, de jobban ki kellene használni a tómegakciókban rejlő tartalékot. Több más szervezettel karöltve tömegsport-rendezvényeket szervezni a kikapcsolódni vágyó embereknek (ezen nemcsak a fiatalokat értem], például kispályás fociban, lábteniszben, tollaslabdában, hiszen ehhez minden adva van. Lehetne rendezni vitafórumokat vagy a fiatalok körében is népszerű emberekkel beszélgetéseket (zenészekkel, sportolókkal, színészekkel]. A klubok is segítenének az unatkozókon. A város több területén kellene néhány. A túlzsúfoltság elkerü- lé.se végett 30—40 fős klubokra gondolok. Ahogy olvastam a cikket, többször előfordul ez a megnevezés: a SZISZ várost szervezete. Egyáltalán létezik? Az egyik barátom, aki velem együtt a „kultúrára éhezett“, be szeretett volna lépni ebbe a szervezetbe, ha... És ez az a ha, ami szeget ütött a fejembe, mivel a következő választ kaptam: városi SZISZ az nincs, csak a vezetőség van megválasztva (?). Talán próbálkozzon valamelyik üzemi szervezetnél. Ez egy kicsit meglepett, vagy nem vagyok eléggé tájékozódva? A tájház megtekintése nem rossz ötlet. De ezt sem lehet a végtelenségig nézni. J6, teszem azt, megtekintem kátszer, de' utána? Sajnos, ott a tájékozódás sem a legmegfelelőbb. Az ember belép, s csak az eszközök, a szerszámok, a berendezés csupasz látványa fogadja, nem tudja, mi mire szolgált, milyen volt az életmód régen, csak ami felvilágosítást kap az tdós Fazekas nénitől. És ami a tárlat anyagának összegyűjtését illeti; nem néprajzzal foglalkozó egyetemi hallgatók gyűjtötték össze, na- nem Varga László tanár elvtárs vezetése alatt a nagymegyer! gimnazisták. Én azt hiszem, máshol sem nagyon Jobb a helyzet. Ezen kellene segíteni, hogy ne érezzünk sok napot egyhangúnak, üresnek. De ezért nekünk, fiataloknak Is tennünk kell valamit. Kovács Zoltán A szerző megj^yzése Almomban sem mertem volna gondolni, hogy írásom ekkora vihart kavar fel. Utólag mégis ügy vélem, hogy annál jobb. Remélem, hogy ahol ekkora a felzúdulás, ott majd találunk is konstruktív megoldást. Es ha ez így lesz, akkor elértem a szándékom. Néhány dolgot azonban meg kell magyarázni. Mindenelótt Kovács Zoltánnak, akinek a levelét a legtárgyl- tagosabbnak tartom. Elsősorban azt, hogy a Szocialista Ifjúsági Szövetségnek alapszervezetet vannak, akárcsak minden más tömegszervezetnek az országban. Ezek alkotják a városi szervezetet, amely tulajdonképpen csak csúcsszerve, a városi bizottság révén létezik. A „Néhány nagymegyert középiskolás“-nak csupán annyit, hogy figyelmesebben elolvashatták volna a vitatott írásomat, és akkor azt is tudhatnák, hogy senki sem zárkózik el a diszkó elöl, még a népművelési otthon Igazgatója sem. Kár, hogy e- zek a középiskolások, akiknek a nevében megint az a bizonyos. Csilla írt (nem kellett hozzá írásszakértő, hogy megállapítsam I, megint nem fedték fel kilétüket. Négy- és sokszemközt mindig többet meg lehet oldani, mint ilyenféle levelezéssel. A CSEMADOK elnökének csupán annyit, hogy az információkat — az írásból egyértelműen kitűnik — Varga Tibortól, a SZISZ városi bizottságának elnökétől, a Vhb osztályvezetőjétől és a népművelési otthon igazgatójától kaptam. A nyomda ördöge folytán valamiképpen „kiesett" a szövegből, hogy a tájházat magyarországi egyetemi hallgatók „rendezték“. Ezt Varga Tibor nyomatékosan közölte velem. Elnök lelvíárs, a méltatlankodásában felsorolt írásokon kívül Időközben, 1981. október 2-án megint megjelent az Oj Szóban egy cikk a tájházról, s ebben Ön szó szerint ezt mondja; „A gimnázium diákjai végezték a munka egy részét (a tájházban — a szerző megj.j" Tudomásom szerint a gimnázium diákjai majdnem kivétel nélkül tagjai a SZISZ-szervezetnek, tehát nem tévedtem, ha azt állítottam, hogy a munka nagy részét a SZISZ-tagok végezték. Örülök, hogy megerősített meggyőződésemben. Mindazonáltal úgy vélem, az a leglényegesebb, hogy van ez a tájház — és nem is akármilyen —, bárki hozta is létre. A CSEMADOK-iiak is köszönet érte. Palágyl Lajos VISSZHA NG • VISSZHA NG • VISSZHANG “VISSZHANG • VISSZHANG Moi országból Gustáv Húsúknak, a CSKP KB főtitkárának, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnökének meghívására 1981. október .9— 12. között hivatalos baráti látogatáson Csehszlovákiában tartózkodott Jósé Eduardo dos Santos, az MPIA-Mnnkapárt é« az Angolai Népi Köztársaság elnöke. A látogatás során a CSKP KB főtitkára, köztársasági elnök és az MPLA-Munka- párt elnöke, köztársasági elnök aláírta a barátsági és együttműködési szerződést, amely kifejezi a kölcsönös kapcsolatok elért színvonalát, valamint a két ország további együttműködésének távlatait. A látogatás során aláírtak még; hltelraegállapo- dást, energetikai együttműködésről szóló megállapodást, s különböző Iparágakban megválósulö gazdasági memorandumot, végrehajtó tervet, a Csehszlovák Sajtóiroda és az ANGOP angolai hírügynökség együttműködéséről szóló Jegyzőkönyvet, a Csehszlovák Televízió és az Angolai Népi Köztársaság Televíziója közti együttműködésre vonatkozó jegyzőkönyvet. A két fél részletesen elemezte a nemzetközi helyzetet, s a megtárgyalt kérdésekben teljes nézetazonosság mutatkozott. A legsürgetőbb feladatnak a béke megőrzését és az atomháború veszélyének elhárításét tartják. Aggodalmukat fejezték ki a nemzetközi helyzet veszedelmes romlása miatt, amelyet az Imperializmus, de elsősorban az E- gyesült Államok agresszív politikája váltott ki. Ez a szocialista és más haladó országok, valamint a nemzeti felszabadító mozgalom ellen irányul. Mindkét fél határozottan elítéli az észak- -amerikal imperializmus beavatkozását más államok belügyelbe, és határozottan visszautasltja az Egyesült Államoknak azon kísérleteit, amelyek arra irányulnak, hogy a világ egyes térségeit az amerikai „létérdekek szférájának“ minősítse azzal a szándékkal, hogy az említett térségeket politikai, gazdasági és katonai befolyása alá vonja. Mindkét fél mély aggodalmát fejezte ki az Afrika déli részén kialakult helyzet miatt, és határozottan elítélte a fajüldöző pretoriai rezsimet, amely az Egyesült Államokkal együttműködve fokozza beavatkozását és fegyveres támadásait a frontállomások, de elsősorban Angola ellen. A beavatkozás és a támadás célja, hogy destabilizálják az an golal forradalmat, és megakadályozzák a békés fejlődést. Moszkvában nyilvánosságra hozták a szovjet kormánynak az amerikai kormányhoz intézett nyilatkozatát, amelyben többek között ez áll: Az utóbbi napokban az Egyesült Államok durva nyomást gyakorol a szuverén Egyiptomi Arab Köztársaságra. Csakis ily módon lehet értékelni azt, hogy a- merlkaí hadihajókat irányítottak az egyiptomi partokhoz, fokozott harci készültségbe helyezték a Földközi- -tenger térségében tartózkodó amerikai tengerészgya- log.ságot, valamint az ún. intervenciós gyorshadtestet. Hasonlóképpen megengedhe- tetlenek egyes amerikai vezetők nyilatkozatai, melyekkel lényegében elő akarják írni Egyiptomnak, hogy miként kell cselekednie. Teljesen nyilvánvaló, hogy az egyik vagy másik országban lejátszódó belső e- semények — ez esetben E- gylptomról van szó — nem Igazolhatják. egy idegen nagyhatalom efféle akcióit, melyek ellentétben állnak az államok közötti kapcsolatokat szabályozó általánosan elismert normákkal. k
