Új Ifjúság, 1981. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1981-10-06 / 40. szám

BESZÉLGETÉS BENCSICSNÉ G. KATALIN RAJZTANÁRRAL

NEM MŰVÉSZEKET AKAROK NEVELNI

I,Örömmel értesítjük, hogy a VII. nemzetközi gyermekrajz-pályázat- ra küldött szakköri anyaguk alapján Ont a zsUrl emlékplakettel és oklevéllel jutalmazta, szakkörének tagjai a következő eredményt érték el:

Korosztályi II. díjat kapott Ben- csics Ákos III. osztályos tanuló.

Kiállításra kerül: Nagy Katalin y. osztályos tanuló Furulyázó kislány című rajza,

Kahler Zsuzsa V. osztályos tanuló Cirkusz című munkája,

Garal Mária V. osztályos tanuló Koncert című munkája. Az elért kitűnő eredményhez gratulálunk, és szeretettel várjuk önt és szakkörének tagjait a kiállítás megnyitására, 1981. augusztus 2- án, a Művelődési Központ melletti parkban.

Debrecen, 1981. július 20. Ud Vözlettel: dr. Gyarmati Kálmán igazgató. Kölcsey Ferenc Városl- -Megyei Művelődési Központ és Ifjúsági Ház, Debrecen, Hunyadi u. 1—3. szám“ — írják Bencsicsné S- Katalinnak az egyik komáromi (Komárno) iskola rajztanárának.

Olvasom a levelet, kimásolom az idézett sorokat, és arra vagyok kíváncsi, hogy hogyan is kerülnek a munkák a nemzetközi gyermekrajz-pályázatra, hogyan

Bencsicsné G. Katalin

dolgoznak, mi mindent csinálnak?

— Semmi különös — mondja Bencsicsné G. Katalin —, hét éve, az új szakosítás bevezetése óta, amióta csak rajzot tanítok, sokat dolgozunk, és nemcsak a debreceni, hanem más rajzpályázatokra is elküldjük munkáinkat.

— És van mit küldeni?

— Még soha nem voltam zavarban. A fél világ rajzpályázatára küldhetnénk anyagot, és persze sokfelé küldünk is. így Lidlcébe, 2illnába, a Csehszlovák-Szovjet Barátság Házába, a járási pályázatra, versenyekre és még sok helyre. De ezenkívül még különböző ajándékokra is marad.

— Szívesen járnak a gyerekek a szakkörbe?

— Ezt leginkább tőlük kellene megkérdezni, de azért én is elmondhatom, hogy igen. Olykor hatvan gyerek is nyüzsög, játszik,, test, rajzol a szakköri foglalkozáson. És milyen szlvesenl Igaz, semmi sem kötelező, szabadon, önszántából jön a gyerek, és lényegében minden feladatot a saját elképzelése szerint old meg. Ez az óra tehát egészen más, mint a többi, ezért is szeretik. Az a legérdekesebb, amikor a szülők megállítanak vagy eljönnek, hogy érdeklődjenek, megnézzék, mit is csinálok én a gyerekekkel, hogy ennyire le tudom őket kötni, el tudom őket bolondítanl.

■— Igaz, hogyan is sikerül ez neked?

Nem szoktam fontoskodni. Elmondom nekik elképzeléseimet, hogy ezt így, azt meg úgy kellene, és aztán hagyom, hogy a gyerekek munkához lássanak. Azt kellene látni, hogy mennyi fantázia, mennyi elképzelés, akarat, menynyi ötlet van bennük. Néha már magam sem tudok rajta eleget csodálkozni. Van gyerek, akinek a szQlel mindent megvesznek, másnak nem, de ez sem esik kétségbe, még vésőket is csináltak már maguknak, azzal dolgoznak, amivel tudnak. Azt mondtam, hogy van fantáziájuk, de talán ez így nem teljesen igaz, mert rengeteget olvasnak, figyelik az újságokat, a tévét, és amikor jön egy- -egy téma, a gyerekek csak úgy ontják a szebbnél szebb, érdekesebbnél érdekesebb képeket. Látszik, sokat tudnak, az én feladatom pedig az, hogy lehetőséget adjak nekik gondolataik kifejezéséhez.

— Ki tudják magukat fejezni?

De mennyire! Tobzódnak a

színekben, ötletekben. Nem, nem akarok én művészeket nevelni, dehogy, csak azt akarom, hogy tudjanak bánni a kezükkel, az agyukkal, tudják kifejezni, formába önteni azt, amit elképzelnek, látnak, meg hogy szeressék azt, amit általában rajznak vagy képzőművészetnek nevezünk.

— Szeretik?

— Azt hiszem, igen. Huszonkét éve tanítok, vannak tanítványaim, akikre már nem is emlékszem, de egyszerre csak jelentkeznek, és örömmel mondják, hogy tanítottam őket, jó volt, szívesen emlékeznek rám. Aztán vannak olyanok is, akik plakátokat gyűjtenek, leveleznek szerte a világba, és küldik nekik a plakátokat.

— Említettük már a pályázatokat. Hogyan készülnek a gyerekek egy-egy pályázatra?

— Nem csinálunk belőle nagy ügyet. Bejelentem, hogy ez van, erre kellene készülni, és ők készülnek.

— Aztán?

— Megnézzük a munkákat, ki- ki elmondja, melyik az, amit a legjobbnak talál, a többiek is véleményezik, és aztán elküldjük.

— Közösen?

— Mikor hogyan. Együtt Is, külön is, és aztán várjuk az eredményt. Nem vallják be a gyerekek, de nagyon várják.

— Nagy a csalódásuk, ha nem díjazzák a munkáikat?

— Nem mondhatnám.

— Miért?

■— Azért, mert mindig új és új feladatok csábítanak. Gyűjtünk például gyökereket, különböző egzotikus tárgyakat, színes köveket, cserepeket, rajzolnak, festenek. Tanítványaimnak nincs idejük csalódni.

— Örömed telik a munkában?

— Igen, hogyne! Nagyszerű dolog látni a gyerekek örömét. Nincs velük gond, nem kell fegyelmezni. Ezért nem értem, ha valamelyik pedagógus panaszkodik, hogy ez vagy az a gyerek szófogadatlan. Nálam még az sem szokott előfordulni, hogy a gyerek esetleg ne hozná el azt, amire megkértem őt. Sőt, többszörösen túlteljesítik a feladataikat. Szőfo- gadók, okosak, akarnak ...

Németh István

AKÁR A GYÖNGYÖK

Amíg keresem, nem találom; másnap teliesan Tiletlanll a filmgyárban futunk Bssze.

— Nem, most nem forgatok — mondja Balogh Erika —, szabad a délelCttOm, hát eljöttem kOrOlnéznl. Meghúzódni a díszletek kOzOtt, és figyelni JancsOt, hogyan rendez, közben szöt válthatok egy-két Jóbaráttal Is. Egyébként ki nem állliatom a tétlenséget. Ha van egy-két szabad órám, olvasok, ha még több az időm, akkor sportolok. Most éppen lovagolni Járok, mintha ezzel akarnám pótolni az elsumákolt főiskolai mozgásörákat.

Arca, neve nem Ismeretlen elfittfinfc. A jókedvemben vettelek el cimfi tévéjátékban, amelyet SzurdI Mlklúa rendezett Pásztor Erzsi és Goér Nagy Mária partnere volt: egy met niasz lányt játszott, aki első önálló lépéseit teszi az életben — egyszer bátortalanul, máskor semmivel asm tB- rődVB.-L Rövid Ideje vagyok a pályán, nem kell hát sokat törni a fejemet, melyik szerepemre gondolok a legszívesebben.

A főiskolán Szép Ernő Kávécsarnokában egy vénlányt Játszottam, s talán kimondhatom, hogy Jöl sikerQIt. Másodévben aztán valahogy elkényelmesedtem, és ez nagy hiba. Aranyos, kedves, szép lányok Jöttek, akiket más oldalról kellett volna megközelítenem, mert egy idő után magam Is észrevettem, hogy hasonlítanak egymásra. Hogy mindegyiknél ugyanaz a báj Jelentkezett. Változtatni kellett rajtuk, mert egy-egy előadás után, ha megkérdeztem, milyen voltam, azt mondták: szép. Ez Igazán kellemes kritika, de én tudtam, mllyan keveset Jelent.

Felcsillan a szeme, ujjal Idegesen knpognak az asstalon, s percekre elhallgat. Aztán hátrasimltja arcába hulló barna haját, s akár a gyöngyük, ágy hullanak ajkáról a szavak.

— igen, lobbanékony vagyok, ezt, azt hiszem, édesapám- töl örököltem. Édesanyámtól érzékenységet hoztam és nyitottságot. Ha érzem, hogy szeretet vesz körül, Jókedvű vagyok, s attól látom igazán másnak a világot.

Arnlkodö az arc, huncut az előbb még szomorkás szempár: nem kell, hogy hangsályozza, sokan kedvelik. I|

— Tudom, Kazlmlr Károly számit rám a Thálla Színházban, s nekem ez most nagyon fontos. Már a főiskolán Is sokat kaptam tőle. A kollégák? jó mellettük Játszani, figyelni őket. Szerencsére csaknem minden este színpadon vagyok. Persze ez sein tart örökké, tudom. De a következő egy-két évben úgyis kiderül, hogyan alakul a sorsom. Még Jó, hogy optimista vagyok.

Mostanában Irodalmi összeállításokban és Rátonyl Róbert operett-mOsorában tűnik fel a képernyőn, a kOzalmált- ban pedig Zsombolyai János á| tévéfilmjében, A családban kapott főszerepet.

— Az apa alkoholista, s ez szétzülleszti a családot. Lánya

csavarogni kezd, alig van otthon. A forgatás? Nagyon Jö hangulatban dolgoztunk. Bodrogi Gyula és Margltal AgI nemcsak partnereim voltak ebben a tévéjátékban, hanem szinte a tanáraim is. Olykor úgy éreztem magamat, mintha még a főiskolán sztnészmesterség-örán lennék, s diákként figyeltem a Játékukat. SZABÚ G. lASZLO

(Fotó; Máté Magda)

m ,

PETER ADDAMS:

Angyalok tíz shillingért

I— legyük fel, hogy igaza van a Castle Home-botránnyal. De Itt van még két halott. Miért ölték meg Muriéit és az öreg levéltárost? — kérdezte Midiié.

Most June-on volt a sor. Elmondta a dolgokat a gyémántról. Majd Abernathy az információját a biztosításról.

r- Muriel tehát tudott a gyémántokról. Eljött értük, és itt csak értéktelen üveget talált. Aki elvitte a gyémántokat, az tudta, hogy Muriel jönni fog, és egyszerűen lelőtte. Arra azonban nem számított, hogy amikor a hullát a sírboltba vitte, June lefényképezte. LInor tudta, ki Muriel, azonosította a fényképen, ezért nek' is meg kellett halnia, mielőtt felfedhette volna Muriel kilétét.

No, ezen még majd gondolko dunk — mondta Midiié —, most mindenesetre visszamegyek Glasgowba, és magammal viszem Porgesnét meg McGlvent kihallgatásra.

Amikor a rendőrautók abbahagy ták a szlrénázást, halk kopogtatás hallatszott az ablakon. Chad az ajtóhoz ment, és kinyitotta. Az ajtó előtt hibátlan öltözékben Robert Wade állt.

— Midiié kész Idiótái Tudja, hogy maga az első számú jelöltje az akasztótára? Meg van győződve, hogy maga a gyilkos — mondta Chadnak üdvözlés helyett

— Minek köszönhetjük ezt a váratlan látogatást?

— Egyszerű. A kedves nővérem és a sógorom, amikor megkapták a maga zsaroló levelét, veszélyben látták összeharácsolt vagyonukat Ezért kérték Ismét sürgősen a segítségemet

— De hogyan találták meg ilyen gyorsan?

— Hosszabb Ideje a Royal Ritz Szállodában lakom. így kívánja a foglalkozásom és társadalmi helyzetem.

— No igen, és maga szerint most mit kell tennünk? — álmélkodott Chad.

— Ezt elsősorban magának kellene tudnia. Ha érdekli. Midiié Ittha- gyott két embert, akik magát és Hub- bardot fogják figyelni. Holnap viszont egy sereg specialistát küld, a- ktk kutatni fognak a gyémántok után, és meg Is találják majd, hacsak mi meg nem előzzük őket.

1— Ebből engemet hagyjanak kt — berzenkedett Abernathy —, szeretnék még rendőr maradni, és az Ilyen magánnyomozások nincsenek összhangban az előírásokkal.

Amikor Abernathy elbúcsúzott, Wade kis kézikoffsréből elemlámpát, egy.

köteg álkulcsot és egy pár gumikesztyűt húzott elő.

— Itt akarja kezdeni a kutatást?

—. Itt? Uram, ön sérteget engemet.

Egy héten keresztül kutattam ebben a házban, és ha nem találtam semmit, akkor arra mérget vehet, hogy itt nincs semmi. Elvégre szakértő vagyok.

<— Az Istenért, nem akartam megsérteni szakmai önérzetét

— Nem történt semmi. Mivel én, Mldlle-lel ellentétben nem hiszem, hogy maga a tettes, így csak egy gyanúsított marad, Hubbard. Ott kell tehát kezdeni.

Es hogyan akarja ezt Hubbaiddal véghezvinni? Gondolja, minden nélkül beleegyezik, hogy átkutassák a lakását?

— Azt nem. De van Itt egy bűbájos teremtés — s Wade meghajolt june előtt. — Mivel Hubbard úr különösen fogékony a gyengébb nem iránt, bizonyára nem okoz nehézséget egy kis sétára invitálni.

— Most este? — pattant fel June.

— Nincs szebb séta, mint édes kettesben alkonyat után. Persze, úgy kell rendezni a dolgot, hogy a Hubbard megfigyelésére kirendelt nyomozó Is szemmel tarthassa az incselkedő párocskát.

Chad nem nagyon lelkesedett ezért a megoldásért, hiszen June a menyasszonya.

—I Mondja, maga a saját menyasz- szonyát is megbízná Ilyen, hogyls mondjam, kényes feladattal?

ma A nemes ügyért mindent megtesz az ember. Egyébként nincs oka a féltékenységre, June kisasszony □kos lány, és elvégre államilag fizetett „gardedámja“ Is lesz.

De mi legyen a másik detektiv- vel, aki rám „vigyáz"?

Ez a maga feladata lesz — Wade a kofferjéből egy kis üveget vett elő —, fogja ezt az üveget. Ha kimegy az „árnyéka“, a nyoméba ered. Hirtelen visszafordul, és szembe megy vele. Nem fog tudni már kitérni. A további már gyerekjáték. Az arcába önti ezt a folyadékot. Az majd káromkodik egy jót, de ez lesz az utolsö életjel, amelyet az elkövetkező érákban még hallat Reméljük, közben valami szépeket álmodik majd. Lehet, hogy éppen a gyémántokról. Garantálom, a folyadék egyébként teljesen ártalmatlan. Ez nagyon fontos tény, Így ugyanis a büntető törvénykönyv százharminchetedik paragrafusa értelmében legfeljebb két év börtönt kaphat Ha ez a folyadék káros lenne a tervezetre, az említett paragrafus szerint hét évig terjedő büntetést kaphatna.

^ Nagyon megnyugtató.

—• Szakmai rizikó. De más nem marad hátra, mint megtenni. Ha ma éjszaka nem tudjuk bizonyítani Hubbard bűnösségét, sokkal kellemetlenebb dolgok várnak magára.

— Nagyon Izgalmas az egész — lelkesedett fel June, amiért rögtön rá is szolgált Chad lesújtó pillantására.

Egy éra múlva Hubbard June körül kakaskodott Christchurch magányos utcáin, amit távolabbról árgus szemmel figyelt egy rejtőzködő alak. Ugyanebben az időben Wade és Chad módszeresen kutatta Hubbard lakását A Castle Home parkjának egyik bokra alatt az Igazak álmát aludta a szerencsétlen nyomozó. A „házkutatás“ azonban nem vezetett eredményhez. Wade már a hűtőszekrény tartalmát vizsgálta, amikor kinyílt az ajtó, és June-nel belépett Hubbard. A csábítás szemmel láthatóan holtpontra jutott. Nem látszott, hogy Hubbard meglepődött volna a szokatlan látogatáson.

— Keresnek, keresnek? Nem nagyon találnak valamit i— mondta mosolyogva, és egy dobozt vett ki a zsebéből. A dobozból kiemelt egy bonbont és a szájába tette.

— Mióta eszik maga édességet? csodálkozott Chad.

^— Felhagytam a dohányzással s—- és még három szemet dugott a szájába.

Chadnak hirtelen valami átfutott az agyán. Odaugrott Hubbardboz, elkapta az állát, de már késő volt. A négy bonbont lenyelte. Wade Is feleszmélt. Pillanatok alatt egy üveg ricinusolajat kerített elő, és Jókora pohárral Hubbardba erőszakolt. Mir« megérkezett Midiié, Hubbard, Wade felügyelete alatt „begyűjtötte“ a négy gyémántot. így a kihallgatást, amelyen bevallotta a gyémántlopást és a kétszeres gyilkosságot, Hubbard már egész jó testi állapotban vészelte át.

(Vége)