Új Ifjúság, 1981. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1981-10-06 / 40. szám

(M3

R

eggel hatkor indul az autóbusz. Legnagyobb meglepetésemre alig vagyunk tizen a megállón. Mindenki kényelmesen elhelyezkedhet, de pár perc múlva már minden ülőhely foglalt, pedig még csak néhány falut érintettünk a főváros felé haladva. Félúton sem lehetünk, s már állni is alig van hely az autóbuszban.

Délelőtt tíz óra. Az autóbuszmegállón legalább hatvanén várakoznak. Húszperces késéssel megérkezik az autóbusz, holott ez a kezdőállomása.

— A mentesítő autóbusz sem Jött — mondja valaki a hátam mögött —, de hát örüljünk, hogy egyáltalán Jött valami. Az utóbbi Időben elég gyakori, hogy ez a menetrendszerű Járát kiesik. Olyankor mehetünk a fél órával később Induló Járattal, a hosszabb útvonalon, kétszeresen zsúfolt autóbusszal, mert a későbbi Járatnak Is megvannak a maga törzsutasaí.

Az Autóforgalmi Vállalat dunaszer- dahelyi (Dun. Streda) üzemének vezetői cseppet sem lepődnek meg, amikor előadom nekik az említett észrevételelgondot az Autőforgalmi Vállalat duna- szerdahelyl üzemének, hanem a teherfuvarozás Is. Ennek a részlegnek Nó- gell Zoltán mérnük a vezetője. Az Idei feladatok alakulásáról és azok teljesítéséről vele beszélgettem.

— Idén a múlt évhez képest megnövekedtek feladataink. Már az év elején tudtuk, hogy teljesítésükre nagyon nagy erőfeszítésekre lesz szükség. Feltételezéseink sajnos máris beigazolódtak, mivel ebben az évben nem olyanok az eredményeink, mint amilyenek a múltban voltak.

— Mi okozta a lemaradást?

— Ennek több oka van. Szerintem a tervfeladatok néhány mutatóban sokkal nagyobbak voltak, mint amilyenek reális körülmények között lehettek volna. Például a szállítási feladatok több mint hat százalékkal növekedtek, ami körülbelül 300 ezer tonna, s ez rengeteg. Nálunk a bevételi terv alapját a megtett kilométerek képezik. Ebben a tételben mem növekedést, hanem csökkenést ír elő a terv, vagyis kevesebb kilométer megtételével kell elérnünk

9 MILLIÖ UTAS

met (hasonló példákból akadnak még bőven). Pontosan ismerik a problémákat.

— Az utóbbi időben igen nagy feladatok hárulnak az üzemünkre — mondja Csóka Károly igazgatóhelyettes. Ebben az évben huszonhat vonalon összesen 9 millió 120 ezer utas szállítását kell lebonyolítanunk. Ez menetrendszerű járatokon történik, de ezenkívül jelentős kötelezettségeink Is vannak a környező üzemekkel szemben.

— Es milyen kapacitással rendelkeznek?

— Jelenleg 86 autóbuszunk van, s valamennyit üzemeltetjük. Csak a nyári hónapokban vonunk ki néhány buszt a forgalomból, amikor az üzemek és intézmények dolgozói kirándulásra mennek, és hát ezt az Igényt Is ki kell elégítenünk, ha buszt kérnek. Ezzel a kapacitással eleget tudunk tenni feladatainknak, persze az már más kérdés, hogy milyen színvonalon. A legnagyobb gondot a reggeli és a késő délutáni Időszak okozza, amikor a munkába. Illetve haza kell szállítanunk a dolgozókat. Viszont napközben vannak olyan járataink is, amelyek kihasználtsága alig ötvenszázalékos.

— Ogy tudom, hogy az utóbbi időben gyakori a járatkiesés. Mi okozza ezt?

— Legtöbbször a Járatok kiesését a buszok műszaki állapota okozza, de közrejátszik Itt az emberi hanyagság is. Többször előfordult már, hogy az autóbusz vezetője elaludt, s az utasok hiába várták a megállókon. Tudom, ez gyatra magyarázat azoknak, akik munkába vagy iskolába sietnek, de sajnos, így van. Lényegében ml is csak későn értesülünk az ilyen esetekről, úgyhogy operatívan nem tudunk beavatkozni, de azért ezek a kihágások nem maradnak büntetlenül. Az az elvünk, hogy minden vonalon, ha kiesik a menetrend szerint közlekedő autóbusz, azonnal segítséget küldjünk.

De nemcsak a személyszállítás okoz

az előirt bevételt, ami szintén növekedett a múlt évihez képest.

— Műszaki szempontból hogyan vannak felkészüive ezekre a feladatokra?

— Ebből a szempontból sem rózsás a helyzetünk. Nagyon fontos tényező lett, hogy milyen költségekkel dolgozik az üzem, s mivel a terv teljesítésébén lemaradás mutatkozik, a költségek fedezésére szolgáló alap is kisebb lett. Ez azt eredményezte, hogy kevesebbet költöttünk a berendezéseink karbantartására, ami érezhetően megmutatkozik a kocsik műszaki állapotán is.

— Milyen hatással volt az elért eredményekre a munkaerőkérdés?

— Sajnos, a második helyen kell említenem azok között a tényezők között, amelyek a gyengébb eredményeket o- kozzák. Produktív munkaerőnek nálunk főleg a gépkocsivezetők számítanak. Az utóbbi időben eléggé megcsappant a számuk. Elég nagy konkurrencia nekünk a bősl (Gabőíkovo) építkezés, van mit tennünk, hogy biztosítsuk a szükséges létszámot.

— így ősszel, amikor a mezőgazdaságban is megsokasodnak a szállítási feladatok, gondolom, önöknek i'' megsokasodik a munkájuk. Hogyan vannak erre felkészülve?

— Most, a répakarapány alatt legfontosabb feladatunk a termés elszállítása. Erre a célra 22 szállítóeszközt terveztünk. A tervek szerint 120 ezer tonna cukorrépa elszállítása vár ránk, de úgy vélem, a kampány végéig ennél nagyobb mennyiséget is elszállítunk. Ml ennek csak örülünk, mert javítja majd eddigi mérlegünket.

Minden évben a mi feladatunk a zöldségfélék szállítása. Ez a munka azért nehéz, mert teljesen Idényjellegű, pontosan előre tervezni nem is lehet, hiszen minden a termés mennyiségétől és a kereslettől függ. Ebben az évben Jó a termés, tehát lesz mit szállítanunk.

KAMOCSAI IMRE

KÉRDÉS

VÁLASZ

1. Az elmúlt tanévhez viszonyítva milyen változások vannak iskolájukban?

2. Mit tudnak végzői növendékeikről, akik az 1980-Bl-es tanévben érettségiztek?

3. Hány példányszámot rendeltek meg lapunkból a múltban, és mennyit terveznek ebben az évben?

4. Véleményük szerint milyen témákkal foglalkozzunk lapunk hasábjain, hogy diákolvasóink igényeit jobban kielégíthessük?

CSIZMAZIA JÓZSEF mér- nOk, az Ersekújvári (Nővé Zámky) Elektrotechnikai Szakközépiskola igazgató)a:

1. Minden évben van bizonyos változás. így az idén egy magyar osztállyal bővült iskolánk tanulóinak a száma. Rövid Időn belül átadtunk egy ÚJ épületei, iel- újítottuk a központi fűtést, új kazánokat állítottunk on.

2. Százttzennégy tanulónk érettségizett. Ebből tizennyolc a lány, a többi fiú. Negyvenhetén jelentkeztek főiskolára, a többi hatvankettő munkába állt. Ami a főiskolára Jelentkezett tanulóinkat illeti, számunkra is meglepetés volt, hogy majdnem száz százalékra felvették őket. Hét tanulónk Jelentkezett katonai főiskolára, és mind a hetet felvették. Az Iskola tízéves fennállása óta többen Is rangos beosztásban tevékenykednek. A főiskolások, de azok is, akik dolgozni mentek, megállják a helyüket és érdekesnél érdekesebb állásokban válogathatnak. Így például a ' Nyugat-szlováklal Energetikai Művekben mindig szívesen fogadják tanítványainkat, a hőerőművekben úgyszintén. Nagy felvevőnk a vasút, sokan dolgoznak vlllanymozdonyokon, de az elosztöállomásokon, az üzemekben, gyárakban, és ma már a szövetkezetekben is fontos feladatkörök vár ják az érettségizett elektrotechnikai technikusokat. Elmondhatom, hogy tanítványainknak nem gond az elhelyezkedés. Bárhol, bármelyik üzembe, gyárba, termelési egységbe kopogtatnak, mindenütt tárt karokkal fogadják.

3. Most a tanév elején még nem tudjuk, hány lapot rendelnek a tanulöink, de az osztályfőnökök, a tanárok már megkapták a feladatot, és megindult az újságok terjesztése. Azt azonban tudjuk, hogy elég sokan és szívesen olvassák az Oj Ifjúságot, de kívüle más lapokat is. Különösen a szakfolyóiratokat kedvelik.

4. Szerintem a kollégiumok \ kérdésével kellene többet

foglalkozniuk, nálunk ugyanis szinte katasztrőfális a helyzet. Az ötszáznegyven tanuló kétharmada albérletben lakik, és így nem tudjuk kellőképpen szemmel tartani őket, nem tudunk hatni tanulöink fejlődésére. Letelik az óra, és a 14—16 éves gyerek megy, sokszor azt sem tudjuk, hová. Ml, amikor tíz évvel ezelőtt megnyílt az iskola, csak egy gyümölcsöst kaptunk. Az első években nem annyira a tanítás, mint inkább az építkezés kötötte le erőnket, így aztán a kollégiumra már gondolni sem mertünk. Most azonban már gondolunk. De hogyan megoldani, ki ad rá pénzt, ki építené fel? Nem tudjuk.

FRIEDRICH IRMA, ez Érsekújvári (Nővé Zámky) Egészségügyi Szakközépiskola igazgtftúhelyettese és Éva Péfiiová tanárnő.

1. Változás? Nem nagyon van a mi iskolánkban. Esetleg annyi, hogy egyre többen vannak egy-egy osztályban, harmincketten-har- minchárman, sőt többen is. Gondot okoz az, hogy míg az érsekújvárl Járásból sokszor csak tiszta egyesekkel juthatnak be hozzánk Jelentkezők, addig más Járások bői ha kisebb onnan az érdeklődés a gyenge tanulókat is kénytelenek vagyunk felvenni. öt Járásból kerülnek hozzánk a tanulók, a lévai, a komáromi, a galántal, az érsekújvári és részben e nyltral Járásokból, és mivel mindenki arra törekszik, hogy a lehető legközelebb tudjon elhelyezkedni, egyes járásokból kimondottan csak a gyenge tanulók Jelentkeznek hozzánk.

2. Ami a tanulöink elhelyezkedését Illeti, nem okoz különösebb gondot. Ez érthető, mert most fejezték be az új kórházat, több ú] részleget nyitottak mór és mindenhová kell az új ember. De nem ritka, hogy a szlovák fővárosba vagy Prágába mennek dolgozni végzőseink. Vidéken Jobb a helyzet, de

viszont a fővárosban kevesebb az ápolónő. Jönnek, toborozzák őket, pénzt kapnak, ha hozzájuk mennek dolgozni. Megszolgált pénz, az amit kapnak, meg kell hagyni. Sajnos sokan hátat fordítanak hivatásuknak, mert elég megterhelő sokhelyütt a munka. Fizikailag is. Kimutatott dolog, hogy Rgy-egy régi kórházban olykor tizenhat kilométert Is kénytelen gyalogolni a nővér egy műszak alatt. A fiatal házasoknak. Induló családoknak sem éppen kedvez ez a foglalkozás. Az anya sokat van távol, műszakokra Jár, nem tud eleget foglalkozni a gyermekeivel.

3. Az a tapasztalatunk, hogy lányaink szeretik az Oj Ifjúságot, olvassák is. Sokan haza rendelik, hogy szombat-vasárnap is olvashassák, amikor egy kicsit több az idejűk. Ilyenkor, tanév elején ml magunk is propagáljuk, de olykor nem Is kell, megrendelik a lányok maguk Is.

4. Amivel többet, talán nagyon is sokat kellene foglalkoznia a lapnak, az a szülői hivatásra valé nevelés. Mert mit látunk? Eljön hozzánk a gyerek, áld tizennégy-tlzenöt éves, ás fogalma sincs áréi, hogy milyen is az élet, miért fontos, hogy hivatása legyen, és egyszeresek meg azzal rukkol ki, hogy terhes, férjhez megy, szülni fog. Nincs felkészülve az eseményekre sem lelkileg, sem testileg. Aztán megszületik a gyerek, és Jönnek a gondok. Ml megteszünk érte mindent, de milyen nővér lesz abból, aki a betegápolás gyakorlati tudnivalóival nem

ismerkedett meg. Hogyan bízzák rá magukat a betegek, ha nincs meg a kellő gyakorlata, tapasztalata, ha maga Is segítségre szorul, ßs milyen lesz az a gyerek, akit ennyi gond közé szülnek? Számtalan példa közül hadd említsünk egyet. A kislány fiatal, még nem e- gészen érett az anyaságra. Megszüli a gyereket Idő előtt, a csecsemő gyenge, különös gondoskodásra lenne szüksége, de nincs nagymama, bölcsődébe sem lehet beadni, mert nem bírja a kollektívát, azonnal megbetegszik. Az anyának meg itt van az iskola. Szeretné befejezni, de hogyan? Természetesen az egyiket a másik kárára, mert nemcsak a gyerek, az iskola Is megsínyli. És ilyenkor kezdődik aztán a siránkozás: ha én ezt tudtam volna. Itt nálunk sokat beszélünk ezekeröl a dolgokról, előadásokat tartunk, de mindez kevés. Általánosabb és összehangoltabb figyelmeztetésre lenne szükség, mert egyáltalán nem mindegy, hogy milyen lesz a jövő nemzedéke, milyen körülmények között élnek majd a fiatalok. Az állam mindent megad, azt tudjuk, és ez helyes Is, de nem szabadna, hogy ez a segítség megtévessze a fiatal anyákat, mert 6k maguk felelősek a gyermekeikért.