Új Ifjúság, 1981. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1981-09-29 / 39. szám

Mint ahogy mi NÉMETH ISTVÁN VERSEI

(SCHÖNHERZ KLÁRÁNAK)

Bisr közötiünk, mint a fák.

Virrasztasz, fekete varfak csőre közt vergődsz, éh az ég süket, a bátyád nem felel. V.agy talán mégis? Miről beszélgettek

egymással,

mikor jön majd el közénk?

ügye, milyen fiatal és milyen bohő.

'Äfkän gyönyörű csók,

villám világította táf a homloka,

tenyerén hordja bolygónkat,

aranyrózsát kovácsol

és pörgeti ujjal közt a villanyáram

szálait.

Tiszta havak ropognak a lába alatt, szél karolja, nyelve alól zubog a forrás, és te hallgatod, hallod, mint ahogy ml a fák zúgását.

Sílnte hihetetlen, hogy a mai Időkben egy normálisan fejlett tizennyolc éves fiatalember ne tudná, mit jelent W>naton utazni. Nos, Ilyen hihetetlen eset voltam én. Tizennyolc éves koromig nem ültem vonaton, ha csak nem tekintem annak azt, hogy egyszer té- yedésbfil ráültem az unokaöcsém vas- iSt>modelIjére. Mindaddig egészen Jól megvoltam vonat nélktíl; részben, mert messze laktunk a vasúttól, részben, mert d mieink rajtam, egyetlen fiacskájukon kívül birtokoltak egy autót is, s így mindenhová azzal jártunk.

így történhetett meg velem, hogy a vonatozásról csak itt-ott tudtam meg valamit barátaim elbeszéléseiből. Ezek az Ismeretek, természetesen, nagyon hézagosak voltak, s főleg arra szorítkoztak, mi mindent lehet csinálni addig, amíg a vonat az alagútban fut. Egyre nagyobb csábítást éreztem, hogy személyesen győződjem meg róla, mit csinálnak az emberek a vonaton. Persze, mindjárt a kezdet kezdetén nemzedéki problémába ütköztem: a szüleim hallani sem akartak az utazásról. Ha néha véletlenSi szóba lioztam, egyenesen kinevettek; azt mondták, megvo- natkáztatnak engem a szemetes konténerben, ha annyira óhajtom. Vagy a- pám, ha éppen jókedvében volt, kiküldött a garázsba, hogy tomboljam ki magam az autóban. Csakhogy a volán tekergetését és a berregést már borzasztóan untam, s gyakran undpk csömört Is kaptam tőle. Ezért aztán két- -három Sparta Illegális elszívására használtam ki az Időt.

Egyszer aztán sikerült megtudnom, miért nem akarnak engem az én szüleim vonatra engedni. Attól féltek, hogy a fülkében elromolhatnék, örült butaságnak tartottam ezt, de csak addig, a- míg egyszer véletlenül ki nem hallgattam a beszélgetésüket, amelynek során Spám félresikerült „tunel“-gyerekként említett engem.

Egyik este, vacsora közben elfogyott a cérnám. Ügy dobtam a tányérra az evőeszközt, hogy lehetetlen volt fel nem figyelni rám. Aztán határozottan kijelentettem;

^ Vagy megengeditek, hogy utazzam Bégre vonaton, vagy nem megyek fő- toliral

Ez szemlátomást megingatta a szi- íelmet, s csak holmi magyarázkodásra futotta erejükből, hogy ők Jót akarnak nekem, gondoljam meg a dolgot, de ha mégsem Jutnék jobb belátásra, akkor mielőbb essünk túl rajta. Szóval elér- jtem, amit akartam, de bevallom őszintén, hogy egy kicsit félni kezdtem az utazástól. Mégiscsak valami új dolog előtt álltam, s amikor az embert már mindössze alig negyvenkét év választja el a nyugdíjazásától, egészen másképp kezd gondolkozni. A legjobban attól tartottam, hogy zavarba Jövök a vonalon, vagy valami ostobasággal megrö- gögtetem az egész állomást. Szerencsé- n a szüleim e téren sem hagytak cseren. Például apámnak sikerét megtudnia, hogy annak a vasútállomásnak a lőnöke, ahol vonatra kell szállnom, izomszédja apám egyik volt Iskolatár- Bának. így már utazásom előtt két hétlel tudtuk, hogy az én gyorsom a má- Bodik vágányról indul.

Ez alatt a két hét alatt szüntelenül (olyt az utazásra való felkészítésem. Főleg az utolsó este halmoztak el a szüleim fölöttébb hasznos tanácsokkal. 161 emlékszem rá, hogyan mutatta be Bpjlm asskat a bonyolulí ugrásokat, aMellén már

Mellén már nem remeg két keze, nem remeg, fázik, fázik, de nem kiált, megüli némán Kháron ladikját.

Megüli némán Kháron ladikját, megüli és átszól, át, hogy ne, ne sirassuk az égen húzó vadlibát.

Ne sirassuk az égen húzó vadlibát,

ne haragudjunk,

hogy vissza már nem talált.

Nyár végi tiszta dal

Apró kis nyírfát ültettem a kertbe, ha fáradtan Ébredünk, rajtunk legyen a szeme.

Amott egy szomorúfűz:

melyek segítségével a zsúfolt folyosón át eljuthatok a fülkémig. Mindenekelőtt arra intettek, hogy a világ semmi kincséért meg ne húzzam a vészféket, az alagútban viselkedjem rendesen, vagyis úgy, ahogy ezt egy gimnázium III. B osztályának a faliújság-felelősétől elvárják, és ami a legfontosabb: cl ne aludjam a vonatban. Az oktatást e szavakkal fejezte be anyám;

— Nón furnéros! — s mentünk aludni.

Ami azon az éjszakán történt, bárminek nevezhető, csak éppen alvásnak nem. Alighogy lehunytam a szemem, az utazásról kezdtem álmodni. Az induló gyorsvonat fülkéjében láttam magam, amint a legfontosabb tudnivalókat Ismételgetem: Nem kapaszkodom a vészfékbe? Nem. A hátam mögött tartom a kezem az alagútban? Igen. Nem aludtam el? A mindenét, elaludtaml — s már ugrottam Is ki az ágyból. Mindez reggelig vagy hétszer megismétlődött, s hálát adtam az ébresztőórának, amikor elkezdett csörögni, hogy véget vessen ennek az éjszakai bolondérlának.

A napsütéses nyári reggel 8,02 órakor (pontosan a menetrend szerint) az állomás második vágányánál talált, a- hol életem első gyorsvonatát kellett várnom. A szüleim azt mondják, pontosan úgy ragyogott a szemem, mint amikor életemben először láttam feldíszített karácsonyfát. Az óra iputatója már a 8.10-re ért, de a vonat sehol sem volt. Kezdtem Idegeskedni. Negyed kilenckor a rendszeresen utazók is kisétáltak a peronra. Fél kilenc tájban arról kezdtek pusmogni, hogy megint pontatlanul késik. Végre háromnegyed kilenckor a gyorsunk berobogott az állomásra, s ml felszálltunk.

A vonat tömve volt, mint a mozi, a- mlkor az Állkapcsokat adták, s bizony nem volt könnyű az ablakhoz jutnom. Szerettem volna látni még az enyéimet, de a vonat elindult, s csak annyit érkeztem odakláltani nekik, hogy legyenek nyugodtak miattam — a szél, amelyet egy telefonoszlop kavart, így Is felborzolta a frizurámat.

Amikor a gyors száguldani kezdett, a mozdonyvezető unokaöccsének adva ki magam, elindultam helyet keresni valamelyik fülkében. Persze, mind foglalt volt. Péntek délelőtt lévén az emberek siettek haza a munkából. Végül aeért mégis találtam egy rejtett Üres helyet.

ílUna még messze volt. Elengedhettem hát egy kicsit magamat, s figyelhettem az utasokat. Egy fiatal család Ült a fülkében két gyerekkel, mellettük egy Idősebb úr, az ablaknál két középkorú férfi sakkozott, s mellettem egy korosabS hölgy Ssjíő'dott valami kereszt- rejfvénnyal. K* «re'dménnyel szemlátomást elégedetlen volt. Egy Ideig magam Is eltöprengtem felette, s kötve hiszem, hogy a KVlUSFGCHUÁBRTOUZ- LOBNEOUGOJRAZIUAFRTl lett volna a helyes megfejtés.

gyerekkorunkban ágaiból korbácsot fontunk, most búsan helyettünk szól.

De a körte, az alma, a barack hordja mégis Igazi ériünk, mindegyik egy-egy nyár végi tiszta dal,

Mint az akácok illata

Éjszaka

a hold ezüsthúrú hegedűjén játszom, dalotok, mint a nyárfák.

figyeld a kezem, mint a friss hó, figyeld a szám.

A legkevésbé feltűnőek a sakkozók voltak. Mindketten a sakktábla fölé hajoltak, s alig szóltak egymáshoz. Csupán a drahovcei megállón túl kezdtek el vitatkozni, amikor a tízóraim után motozva levertem a bábukat. Egészen Nővé Mesto nad Váhomlg azon veszekedtek, melyik tigura, hol állt. Így Is, amikor Trenőlanska Teplát elhagyva egyikük rosálásra szánta el magát, akkor vette észre, hogy a királya hiányzik. Látni kellett volna, micsoda balhét csap ebből az a monarchistal A királyt előkotortam a pad alól, s ezzel a béke a fülkében Ismét helyreállt. Nyugodtan bekajáltam, illemtudóan megtöröltem a számat, felkeltem a helyemről, odasétáltam a szemetesládához, szépen töl- nyltottam a fedelét, s beledobtam a hasinált papírszalvétát. Az az öregúr, aki szemben ült velem, figyelni kezdett, s amint visszaültem a helyemre, megszólított:

^ Ugye, fiam, te nem valami gyakran utazol vonattal?

Szégyenlősen bólintottam, s bevallottam, hogy életemben először Ülök vonaton. Erre a bácsi szeme felcsillant.

— Fogadjunk három százasba, hogy mire tízet számolsz, megáll a gyors — mondta minden teketóriázás nélkül.

Először csábítóan hangzcrtt az ajánlat, de hirtelen eszembe Jutott az előző este; hogyan sulykolta apám a fejembe a vasúti rendszabályokat és büntetéseket. Azonnal átláttam a ravasz szándékon, amelynek megvalósulásával az öreg egy százast keresett volna rajtam. A fogadásból természetesen nem lett semmi, de a kapcsolat kettőnk között létrejött. A bácsi azzal Igyekezett mellékvágányra terelni a fogadás témáját, hogy csak próbára akart tenni. Az az ember volt, aki szívesen beszélget, főleg magáról. Csakhamar megtudtuk, hogy még nem Is olyan régen váltókezelő volt. Azután hagyta ott a vasutat, miután sikerült a Pannónia nemzetközi expresszi a diószegi cukorgyár rakodójára térítenie. Számtalan élménye gyűlt össze a bácsinak a szolgálatban eltöltött évek hosszú során. A leg- felejthetetlenebbek többnyire valamilyen szerencsétlenséghez kapcsolódtak. Ezeket olyan színesen tudta előadni, hogy elállt tőle a lélegzetünk. Szüntelenül attól féltünk, hogy a mi szerel vényünk Is kinyiffan. A fiatal házaspár szorosan bújt egymáshoz, kicsinyeiket is magukhoz ölelve, mivel az öreg vér- fagyísztó történeteiben az ablakon kirepülő gyermekek szörnyű látványa szerepelt a leggyakrabban. A fülke légköre szinte elviselhetetlenné vált. örültem, hogy közeledünk Zlllnához, s végre elhúzhatom a csíkot. Zlllnában át akartam szállni a ruíomberokl vonatra, mivel a ruüomberoki állomás volt útl- célom. Ki gondolta volna még akkor, hogy nem Is kell átszállnom, hogy a gyors, amelyben ültem, Ruäiomberokban Is áll. Én akkoriban kezdtem Ismer- kedBi a menetrend rejtélyeivel. A SlllANTON SOMORCIK

Kalandjaim a vonattal

I

kék karika, gyöngysor a szó.

Ólálkodik a szél a lábam körül, lustán, mint egy macska, elnyúlik a homokban, és a hangok, mint az akácok Illata.

Egy csudaszép dal

Egy csudaszép dal babrál a fák között, tétováz, körbejárja az almafákat, szerelmesen bámulja a körtefát.

Egy Csudaszép dal suhan a kerteken, pengeti a gereblye fokát, szája széle harmattól ragyog.

Egy csudaszép dal fut a földeken, szalad lélegzet-vlsszafojtva, kapkod a szó után.

nal érkezés és indulás közötti kettős választóvonal és időbeli különbség volt az egyetlen útbaigazítás számomra. Ez pedig arra ösztökélt engem, hogy csipkedjem magam, ha nem akarok a másik vonatról lekésni. Zllinában tehát kipenderültem a vonatból, s szüleim tanácsaihoz Igazodva, hogy csakis vasutasoktól kérjek útbaigazítást, leszóll- tottam az első kék egyenruhás férfit, aki az utamba került. Kérdésemre, hogy melyik vonat megy Ruíomberokba, habozás nélkül arra á gyorsra mutatott, amelyből kiszálltam.

Te aztán rendesen megkergültél — gondoltam magamban, és megvetően végigmértem a pofát. Szerencsére valamivel odébb vagy tíz, vidáman szórakozó vasutast pillantottam meg. Több fej többet tud — villant át az agyamon, s hozzájuk rohanva, nekik is feltettem az Iménti kérdést. Először értetlenül megbámultak, aztán egyszerre ők is mindnyájan arra a vonatra mutattak, amelyre az imént a kollégájuk. Meginogtam, nem tudtam mire vélni a dolgot. Vagy be akarnak ezek Itt engem ugratni, vagy megváltozott a menetrend. Tovább érdeklődtem. Huszonkilenc megkérdezett közül huszonnyolcán azt állították, hogy a gyorsunk megy Ruüomberokba. Csupán egy ember akadt, aki azt mondta, hogy az a vonat Iprl- csonba megy, de abból az Ipséből dőlt a pállnkaszag. A biztonság kedvéért megvártam a forgalmistát, aki minden kétséget kizáróan meggyőzött. Felszálltam hát az egyik kocsiba, s jólnevel- ten be akartam zárni magam mögött az ajtót, nehogy valaki útközben kiessen. Pechemre önműködően záródtak az ajtók. Persze ezt csak most tudom. Akkor sehogy sem értettem, miért nem boldogulok vele. Neklfeszűltem teljes erőmből, de meg sem moccant. Talán be van biztosítva —- gondoltam, s vizsgálni kezdtem az ajtó szerkezetét. Közben észrevettem, milyen jól mulatnak rajtam az utasok a peronon. No, agyöl Még az ajtót sem tudom bezárni — öntött el a szégyen, s még nagyobb erővel veselkedtem a kilincsnek. Közben fél szemmel azt figyeltem, hogy dől a röhögéstől a tíz vasutas tányérsapkáját csapkodva a földhöz.

Bizonyára magamtól is csakhamar fütyültem volna az ajtóra, de egy jótét lélek, egy leány, aki előttem szállt fel, hozzám lépett, s azt mondta, hagyjam, gombnyomásra záródnak. Megköszöntem neki a felvilágosítást, de azután sem nézhetett valami jófejnek a világot látott csaj, mert egyből ejtett. Annál inkább kezdtem bámulni én őt. Klassz bőr volt. Azonkívül, hogy úgy mozgott a vonaton, mint otthon, á trikója is úgy vonzotta a pillantásomat, mint mágnes a vasat. Elöl az ormótlan Detva fiainak ábrázata csábítóan domborodott, mivel a cucc két-három számmal kisebb volt a kelleténél. Nem csoda hát, hogy ilyen körülmények között alig voltam képes klnyögnl néhány mondatot az időjárásról, s máris Vrútkyban voltunk; a lánynak ki kellett szállnia. A világért sem hagyta rászedni magát, hogy jöjjön át Ruáíomberokba. Támadt egy bolondos ötletem, hogy én is kiszállok Vrútkyban, de azonnal el Is vetettem. Mit szólnának hozzá a szüleim, akik a széllel és a vasúttal versenyezve szá- .guldottak Ruüomberok felé, hogy ott Ismét birtokukba vegyenek. Azonkívül elég fáradt ts voltam. A vonat kikészíti az embert.

Fordította: Szenk Sándor

!