Új Ifjúság, 1981. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)

1981-09-29 / 39. szám

A “—™ Bßdm j szakosztály t 'A tolmácsi /Tlmaäel Spar-\ I tak huszonhárom tagú tu- • '■ riszttkai szakosztálya, mely-1 nek uezetöfe immár harma- ’ dik éve Jozef Horoát, Ügye- í . lemreméltó eredményeket ér I ; el. Tavaly részt vettek a ■: : spartakiád alkalmából ren- \ í dezett turisztikai összejőve- . ' télén, s tizenketten a felté­teleknek eleget téve elnyer- ; ték az „Arany Prága“ jel- ' vényt, további tizenegyen pedig a in. teljesítményi osztályt szerezték meg. Szin­te nem akadt olyan verseny, amelybe' ne kapcsolódtak volna be. A 100 tavaszi kilométer el- \ nevezésü versenyből szerve- | zőkként is kivették részűket. \ Ezenkívül részt vettek a Sít- no emlékműhöz vezető tör- \ ténelmi nevezetességű túrán, \ a Cajkovban megrendezett \ ifjúsági turisztikai összejö- j vetelen, valamint a Lévai | Húszak elnevezésű verse- i nyen is. 1 Munkájukra felfigyeltek a | sportszsrvek, és eredmé- ] . nyeik elismeréséül a Cseh-1 szlovák Testnevelési Szövet-1 ség SZKB-tól megkapták aí Vörös Szalag kitüntetést. A j lévai járási bizottságtól pe- ; dig kiérdemelték a Példás i Ifjúsági Turisztikai Szak- j osztály címet. i Horváth elvtárs további j igényes . feladatot tűzött ki j a csapat elé: készülnek az | ifjúsági turisztikai szakosztá- i lyok XII. szlovákiai találka- ;■ zójára, de a legfontosabb e- semény idén az országos if-1 júsági bajnokság lesz, ame- 1 lyet valószínűleg Tolmácson rendeznek meg. Rendkívül kemény munka vár rájuk, de vállalják a versenyt, mert nem szeretnének hazai kör- . nyezetben csalódást okozni. ; ÁBEL GABOR SPORTCSARNOK - AVATÁS A CSALLÓKÖZBEN Németh Pál edző és neje. Némethné Oőmény fölén, a nyárasdi kéiilabdá- zás immár élő legendái. ELŐSZÖR OTTHON Még nagyön jól emlékszem a Né­meth Páilal készített első interjúmra. Nyérasdon Jártam, talán öt esztende­je, egy vasárnap délelőtt, megnézni azokat a kézilabdázó lányokat, akik­ről egyszerre divat lett beszélni. A Dru2stevník Topohiíky a Szlovák Nem- ti Ligában szerepelt akkoriban, ha­zai találkozóit az alapiskola melletti aszfaltpályán játszotta, a félidők kö­zötti szünetben az iskolai clpöcserélő öltözőbe „vonult vissza“ a gárda, hogy meghallgassa az edző utasításait. Németh Pál kémia-biológia szakos tanító, a hobbiból lett edző akkor azt mondta: ..Fiatalon kerültem ebbe a csallóközi faluba, és tenni szerettem volna valamit. Az itteniek vagy a kocsmába mentek, vagy fociztak. A lá­nyok számára semmiféle sportolási lehetőség sem kínálkozott. Elhatároz­tam, megtanítom őket kézllabdázni. tgy kezdődött.“ A folytatást szinte mindannyian fej­ből fújjuk már. A nyárasdlak beju­tottak az első ligába, csehszlovák kupát nyertek, és Párizsba utaztak ellenfelük után, aztán a Druzstevník kiesett a legfelsőbb bajnokságból, és mindenki azt hitte, ezzel vége, a csil­lagszóró csonkig égett, nincs több szlpbrka, volt egyszer egy csodacsa­pat és befellegzett. Szeptember húszadikait, amikor is­mét ebben a háromezer-háromszáz lakosú községben jártam, hogy része­se lehessek egy nagy és szívós kö­zösség örömünnepének, megnyugvás­sal állapítottam meg, hogy a közöset akarók előtt nincsenek legyőzhetet­len akadályok. A vadonatúj sportcsar­nok megnyitójára jöttem, a Druzstev­ník első, igazi hazai bajnokijára, a- melyet az ostravaiak ellen készült megvívni. A csarnok festékszagú még, de kész. Kísérőim, Bognár Zoltán és Juhos József végigvezetnek a termál- vízfűtéses helyiségeken, az öltözőkön, a szaunán, és mesélik, hogy sokan még a helyiek közül is kételkedtek abban, vajon elkészül-e időre a léte­sítmény. Szeptemberben talán nem is akadt olyan nyárasdi, aki ne segéd­kezett volna a csarnoképítési munká­latokban. Dolgozott a falu apraja- -nagyja, pionírok, SZISZ-tagok, a li­gás csapat tagjai és mindenki, aki tudatosította, nem mindennapi dolog születik. Amikor vasárnap délelőtt megérkeztek a meghívottak, vendé­gek, újságírók és az ostraval ellen­fél, minden a lehető legnagyobb rend- ■ ben volt. ' |.:.' Jó egy órával ,a bajnoki mérkőzés kezdete előtt összefutottam Németh Pállal is, azzal a férfival, aki a lánc­reakciót elindította, aki az első ma­got elvetette, aki a községet az or­szágos érdeklődés homlokterébe állí­totta: „Mondanom sem kell, hogy na­gyon örülök Azt, arait az itteniek az utolsó két hét folyamán tettek, csak a legforróbb szavakkal tudom meg­köszönni a csapat nevében is. Van már korszerű, saját csarnokunk. Én azért higgadt maradok, nem szakadok el a valóság talajáról, és most is hangsúlyozom, hogy a legfelsőbb baj­nokság nnhéz mérkőzések sorozatából áll. Ne várjunk húszgólos győzelme-' két, még az Ostrava ellen sem, bár egyelőre pont nélkül az utolsók. E­gyik győzelmet sem adják ingyen, ezt már megtanultuk.“ Aztán elkezdődik az első hazai 11- .gamérközés. A DruZstevník megszerzi a vezetést, a góldobó Némethné Dö meny Jolán sokszoros csehszlovák vá lógatott, olimpiát járt sportoló. Ele inte kissé idegesen játszik az együt­tes, de a második félidőre már bele­lendül, és sziporkázik, fergeteges tá­madásai felőriik az ostravaiak alak zalait. Talán ez lesz az a találkozó, amelyről úgy beszélnek majd, hogy az új kapus, Kopecká összeforrott a csa­pattal. Egymás után hárítja a lövése­ket, és végül Is több mint tizgólos ha­zai győzelem születik. Zemanová hig­gadtsága, labdablztonsága aranyat ér. A többiek pedig, Polacsekné Angyal Piroska és mindenki a csapatban, egy­mást múlják felül. Németh Pál az el­ső félidei Ingerültségét levetkőzve egyre többet mosolyog, és elégedettek a nézők is, több mint ezren, köztük Magyarlcs Vince a járási pártbizott­ság vezető titkára és Balogh Géza, a Szlovák Testnevelési Szövetség csal­lóközi származású alelnöke. Aki ezt a pár sort eddig elolvasta, bizonyára gyanúsnak találja a lelken­dező hangot. Tudom, tudom, nem ment minden simán, sok könny Is ve­gyült az évek folyamán a kemény munka fakasztotta izzadságcseppek- hez. Egy szorgalmas csallóközi falu­ban új életstílust kellett teremteni. Egy vadonatúj sportágat megszeret­tetni, lányokkal vagy fiatalasszonyok­kal elhitetni, hogy a hétvégéket nem­csak otthon lehet eltölteni, hanem meccsekre utazva Is. vagy meccsekre készülve. Még mindig sok a gond az otthon hagyott apróságok körül, a csapat fiatal édesanyái nem utaznak könnyű szívvel az edzőtáborozásokra vagy a bajnokikra. De ugyanakkor bizonyára valami más, eddig még nem tapasztalt érzés is hatalmába keríti őket: a közösségnek örömöt szerzők gyönyörűsége. Talán nem túlzók, ha azt állítom hogy arra a vasárnapi hangulatra, a tapsokra és biztatások­ra életük végéig emlékeznek majd a főszereplők. Milyen szerencse, hogy Németh Pál fiatalon éppen Nyárasdra került taní­tani! Milyen nagyszerű, hogy akkori­ban Dömény János volt a szövetkezet elnöke, és milyen remek, hogy ezek a szívós, kemény és lelkes emberek méltó utódokra lelnek napjatnkbani A visszaindulás előtt még jól szem­ügyre veszem a csarnokot. Szinte a termékeny földek közepén, pár mé térré a termálvízzel fűtött meleghá­zak mögött áll. Csodálatos szentély, örömforrás, és bár nem építészeti kü­lönlegesség, egy kicsit mintha hang versenyteremre emlékeztetne, amely úgy bújt ki a földből, mint az ország szerte ismert csallóközi zöldség vagy gyümölcs gyönyörű palántája. (batta) SajtÓRapí oromoK Az idei Pravda-kupa hozta ; az eddigi öt évfolyam leg- \ i kiegyensúlyozottabb, legna- i gyobb küzdelmeit. Ezzel a mondattal jellemezhetnénk, leginkább a Pravda napilap, a Rofnícke noviny. a Prav­da Kiadó és az Oj Szó szer­kesztősége toll forgatóinak idei. szeptember végi futball- j tornáját. j A .döntőbe jutottak mind-i össze egygólos győzelmet tudtak csak aratni, és ilyen arányban diadalmaskodott ellenfele, a Pravda fölött azt új győztes, a Rolnícke novi­ny is a fináléban. A tavalyi gyfetes, a haza) tojlforgató- inkat tömörítő Új Szó-csapat a harmadik helyen végzett, arai szép siker, tekintve, 1 hogy az elődöntőt mind össze kilencen harcolták vé­gig. Az Idei sajtónapi öreg- i flúktorna jól sikerült. A bra- j tislavai Pravda-pályán Ján ; látvangin kiadóigazgató adta át a díjakat. (btj St.A'DÖ 'Á :KB?SS SPORT 155i. 135*:,^ 1,357. f7I, TBL- lES; É'VfOMAMA, AZ 195d hs É.VPOI*AMSHGX RESZE lt<v EOTÉB; korábbi KEI TEZÉStJ SPORITOLyiOpiA Tők’.ÍRBEKLOO^I ASZER KESZTÖSÉGBEN LEHET Tőkést So, a hallgatag japán. Kolár felvétele Még néhány nap, és eldördül a rajt- oísztoiy a kassai jKo'stce) Békemara fon startjánál. Az időpont hagyomá nyos: október első vasárnapja, délt egy óra. A pisztoly csöve még ki sem hűlt, még látni a vékony füstcsíkot, amikor az atlétákkal egyszerre „elraj •ólnak“ 0 béke jelképei, a galambok. 4 rendezők évről évre ezzel a szép szimbólummal is jelzik: ez a verseny a tisztességes emberek békeépítésének egyik eszköze Csehszlovákiában. Az idei Békemaraton két szempont ból is jelentős. A krónikaír ók fel iegyztk majd, hogy 1981. október ne lyedtkén fennállása második fél év '•századába lépett a viadal. A hosszú ‘ávfutás hazai szakemberei pedig azt állapítják meg, hogy ezúttal számos nő is ott áll majd a rajtolók között. Az ötvenegyedik évfolyam ugyanis egyúttal a női maratoni futók első országos bajnokságai MARATONI PILLA NTÓ A második Fél évszázad küszöbén A résztvevők között — ezernél is több futót várnak a rendezők — ezút­tal nem szerepelnek világhírű ver­senyzők, olimpiai bajnokok, egzoti kus országokból érkezett atléták. Az első maratom Európa-kupa. amelyet három héttel a Békemaraton előli Franciaországban bonyolítottak le. elszippantotla az európai élmezőny tagjait. Az idei évfolyam azonban tgy is szép verseny lesz, ezt megjósolhat­juk. Most pedig pillantsunk vissza a kő zelmúltba. Az eddigi ötven verseny közül tizenkilencet láthattam, jó pár maratoni futóval készíthettem inter jut. Szívesen emlékszem vissza rájuk amit mondtak, most is érdekes ol uasnivaló számomra, emberségük, kor rektségük példamutató ma is. A japánokat MEGSZERETTÉK A kassai és környékbeli közönség szinte egy csapásra megkedvelte a rapán futókat. Ezek az apró termetű, szerény sportemberek nem utasítót iák el az autogramkérö gyerekeket, néhányszor együtt futottak velük az edzéseken is, sőt, láttam olyan ja­pán maratoni futót is — az 1976-ban győztes szemüveges Takesi So —, aki önfeledten rajzolgatott valamit kis, tízéves itteni barátjának a homok­ba. Hogy a japánok ilyen közel ke­rültek a közönséghez, azt annak is köszönhetik, hogy általában már egy héttel a verseny előtt megérkeztek a városba, és szinte együtt éltek az it­teniekkel, A korai érkezésre a meg­felelő akkltmaiizáliódás végett volt szükség. Ezért történhetett, hogy oly­kor — a pályát kipróbálandó — még a szinai (Sehaj országúton is láttam poroszkáló japánt. (Ebben a község ben van a Békemaraton fordulója.! Egy évvel a mexikói olimpia után ajthoz állt Kassán Klmihara, az ezüst­érmes. Eddigi legfurcsább interjúmat készítettem vele: a negyvenperces „te- refere“ alatt legalább jél órán át hall­gatott. Mindegyik kérdésre hosszú, alapos gondolkodás után válaszolt, és kb. olyan terjedelemben, mintha épig rammalró lett volna. íme, néhány mondat Kirntharától: „Számomra a maratoni futás hasonló jelenség, mint az ig'avonás .. A lelki edzés legfon­tosabb módszere: az edzSst sohasem szabad kihagyni, kifogás nincsi Ha esik? -Futni kell. Ha havazik? Futni kell. Ha villámuk? Futni kell. Ha fá­radt vagyok? Futni kell. A célt min­denáron el kell érni, a feladatot min­denképpen teljesíteni kell... Futás közben százszor is eszembe jut, hogy abbahagyom, elég volt, nem megyek tovább. De százszor hurrogom le ma­gam azzal, hogy semmiképpen sem szabad tAbahagynii“ A SZOVJETEK ‘ Amióta megjelentek a Békemarato non, a legnagyobb esélyesek közé szá­mítanak. Csendesek, rendkívül fegyel­mezettek és szívósak. A szovjet mara­toni futók a legtzmosabbak közül va­lók biztosra veszem hogy súlyzóznak az alapozó időszakban. Nemcsak az egyéni, hanem a nem hivatalos csa patversenyt is ők szokták nyerni ak­kor, ha az élbolyban végeznek, és ez eléggé gyakran van, ugyanis mindig alaposan felkészülten jönnek- Ján Marglta, a szervező bizottság elnöke mondja: „Tulajdonképpen azóta van igazán nemzetközi rangja versenyünk­nek, amióta a szovjet futók rajthoz álltak. A Békemaraton azóta vált iga­zán nemzetközivé, és vált nemcsak sport-, hanem társadalmi esemény- nyé is. MÉG MINDIG A LEGGYORSABB! Szerencsém veit, mert interjút ké­szíthettem Derek Claytonnal, minden idők leggyorsabb maratoni futójával. A hórihorgas ausztrál atléta ügy ér­kezett Kassára, hogy előzőleg Hollan­diában szédületes, máig is fennálló „rekordot“ állított fel: két óra nyolc perc alatt száguldottá végig a távot! !A zárójelet azért alkalmazom, mert ebben a futásnemben nincs világre­kord, hiszen helyenként más-más ta­lajon, feltételek között rendezik meg a maratoni futóversenyeket.! Clayton nemcsak távfutónak — embernek is rendkívüli volt. Mint interjúalany, nyomban válaszolt kérdéseimre Mint­ha előre tudta volna, miről akarom iaggatnl. Befejezésül néhány jellegzetesen claytonl mondat: „Nem hinném, hogy az emberek közül bárki is lefuthatja egyszer kél órán belül a maratoni távot. Képtelennek tartom erre az embert szervezetet. Amikor Antwer­penben a kettő nyolcat elértem, testl- leg-lelkileg teljesen kimerültem. Meg- gyrsülhat az emberi gondolkodás, s vele együtt az élet ritmusa is, de al­katunknál fogva lehetetlennek tartom a két órán belüli időt: nem bírják ki az ízületeik, tokszalagjaik, csontoza­tuk ezt az iramot. Én magam is há­rom térdműtéten estem át a rekord utáni“ BATTA GYÖRGY

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents