Új Ifjúság, 1981. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1981-09-29 / 39. szám
f 4 lllll A III. B leányosztály, de az egész Iskolának is csupán négy fiúdtákja van. Kollektívájuk nehezen formálódott, tulajdonképpen csak a második év vége felé mondhatták el magukról, hogy az igazukért kiálló, sokat kérdező és tudó, vitatkozó lányok közösségévé kovácsolódtak. Szeptembert osztályfőnöki órájuk témája rendhagyó volt; egy szociológus jelenlétében az öltözködésről, divatról vitatkoztak. A vitára az Iskola egyik régebbi intézkedése adott okot, az, hogy az Iskola területén megtiltották a farmer viselését. Erre az osztályfőnöki órára en- qemet is meghívtak. Itt a lányok véleményét igyekeztem szó szerint lejegyezni, és olvasóink témával kapcsolatos hozzászólásainak is szívesen helyt adunk lapunkban. J ÄZ öltözködést mindenki«legbelsőbb magánügyének tartom. Természetesen vannak általános érvényű öltözködési elvek, amelyek megszabják, hogy adott Időben ml Illik és ml nem, meghatároz- eák az esztétikus és erkölcsös öltözködés határait, de az, hogy ki mit vesz magára végső soron — magánügy. Éppúgy, mint annak számít barátaink megválasztása Is. Egy diák mindig egy bizonyos iskola diákja. Az Iskolát nemcsak vetélkedőkön, versenyeken képviseli, hanem mondjuk az utcán, a vasútállomáson, de a szomszéd faluban is. Igazságtalannak tartom egy olyan ruhadarab kitiltását az iskolából, amelyet más iskola diákjai viselhetnek, és ellentmondást látok az intézkedés megnyilvánulásaiban; reggeltől délutánig a táskában lapul a farmer, tanítás után pedig villámgyorsan felhúzzuk az állomás vécéjében. Az iskolára már ráragadt az apácanevelde elnevezés. Hát kinek jó ez? Igazán nem értem, miért csak az Iskolán kívül magánügy az öltözködés. Talán jobb lenne, ha előírnák az Iskolaköpeny viselését. Ez kötelező lenne, túlságosan nem rajonganánk érte, de becsületesebb megoldásnak tartanám a farmer kitiltásánál. Mindenki tudja rólam, hogy nem vagyok nadrágpárti, én még a tavalyi osztálykiránduláson is ruhát viseltem. Ezért talán senkit sem fog meglepni, ha nem veszem védelmembe a farmert. Viszont Igazságtalannak tartom, hogij bármiképpen is megszabják az öltözködés módját. Miért lehet szövetnadrágot viselni és farmert nem? A barátnőm tegnap mesélte, hogy a gimiből hazaküldták egy lányt, mert nem volt hajlandó leszedni magáról a Ezerkilencszázhetvennégyben Bratlslavá- ban a Duna jobb partján Ligetfalu (PetrZal- ka) mögött megjelentek az első földgépek és a Magasépítő Vállalat dolgozói. Az arra- járó Idegenek kíváncsiskodó kérdéseire csupán azt válaszolták, lakótelep lesz itt, méghozzá vagy .százezer ember részére. Három év múlva elkészült a lakótelep első része, és az Erdők {HájeJ nevet kapta. Jelenleg a Legelők (Lúky) elnevezésű rész épül. Itt összesen 12 464 lakás lesz, ezekből már 3372-őt át is adtak. A harmadik rész, az Udvarok (Dvory) felépítésére a nyolcadik ötéves tervben kerül sor. A méretek Ismertetése után már érthető, miért adtuk cikkünknek a város a városban címet. A házakkal egyidöben épül a lakótelep üzlethálózata, és a szolgáltató üzemek, éspedig úgy, hogy valamennyi kéznél, a lakóházak földszinti, esetleg szuterén helyiségeiben lesz. Eddig 7552 ilyen többfunkciós lakóház épült fel 78 üzlet- és szolgáltató helyiséggel, mosodákkal, tisztítókkal, borbély- és íodrászüzemmel... Egy ilyen hatalmas ütemben épülő lakótelepen szinte havonta átadnak egy-egy új épületet. Olvasóinknak most elmondjuk, hogy hogyan is zajlik le egy objektum építészeti átadása, szaknyelven kollaudáciőja. A Kún Béla utcai A 3—1 számú lakóháznak a földszintjén vagyunk, itt adnak most át két üzletkomplexumot, egyikben háztartási cikkeket (üveg, porcelán, villamossági áruk) vásárolhatnak majd a lakók, a másikban pedig csemegeüzlet lesz. Építészeti szempontból különösen igényes volt a csemegeüzlet kivitelezése, hiszen ezekben a helyiségekben fagyasztőpultokat. speciális munkapadokat kellett beszerelniük a szakembereknek, ami nagyon pontos munkát igényelt a mesteremberektől. Mindkét üzlet- komplexumhoz tei inészetesen raktár- és szociális helyiségek is tartoznak« saját készítésű többsoros bizsuláncot. Ä volt osztálytársam, aki jelenleg egy távolabbi városban szakközépbe jár, elmondta, hogy ha finoman sminkelik magukat, az iskolában még „elmegy“, de a nevelőnők a legfinomabb sminket Is észreveszik és nagy lármát csapnak. Azt hiszem, hogy az osztályunkban senki sem használ sminket, nagy merészségnek tartanám, ha közülünk bárki is klrúzsozná a száját, aznap legalább két ötöst kapna, még ha betéve tudná is a tananyagot. De mi egyelőre a sminkkel még egymás közt sem foglalkozunk. 'Viszont a farmer a mi viseletűnk. Sokan közülünk naponta utaznak, így én is. A vonatra fel és leszállónk, megtörténik, rohanunk is, hogy elérjük, s az ilyen teljesítmény nehezen képzelhető el szűk szoknyában. Iskolánkban sok a fiatal tanár, nagyon rendesek, modern pedagógiai módszerekkel tanítanak, sakat lehet tőlük tanulni, de hát miért olyan konzervatívak az öltözködés kérdésében? Elképzelhető, hogy ők is szívesen viselnének farmert... Én Igazán nem tudom« mikor kezdhetek „lánykodnl“. Van egy négyesem« ezért nem szándékszom továbbtanulni, 19 évesen fogok érettségizni. Addig tulajdonképpen nem tehetek az arcomra egy csipetnyi festéket sem, nem öltözködhetek úgy, amint szeretnék. Nem, nem érzem ennek szükségét, de van az osztályunkban egy-két lány, akik szívesen palástolnák festékkel kisebb szépséghibáikat. A bátyám mesélte, hogy iskolájukban egy tanítónak kétszeri borbélylátogatás után sem tetszett az egyik diák frizurája, hát fogta az ollóját és belenyírt a fiú hajába. Milyen jogon? Én ugyan még csak 17 éves vagyok, de azt hiszem, hogy aki ilyesmire képes, az nem hátrálna meg súlyosabb beavatkozásoktól sem. Szüleim mindig kioktatnak, ne okoskodjunk annyit az osztályban, jobb, ha elfogadunk mindent úgy, ahogy azt tanáraink várják. Talán nincs még egy osztály az iskolában, amely úgy tisztelné a tanárait, mint a miénk. Beavatjuk titkainkba, és mi is nagyon sokat- tudunk róluk. Felnőttekként kezelnek bennünket, elmondják gondjaikat, és látszólag meg is. könnyebbülnek utána, de mindig ők azok, akik tanáccsal jönnek segítségünkre. A farmerhez: már abba is beletörődtünk, hogy nyáron a farmer nem a legideálisabb viselet. Beletörődtünk és ez igaz is. Nem kívánhatjuk senkitől sem, hogy csengetéstől csengetésig, 45 percen át párolódjon illatainkban. De akkor legalább ősztől tavaszig enyhüljön meg a szívük ... A PRIOR áruházakban már megjelentek a Lee Cooper licencben gyártott csehszlovák farmerek. Klasszikus indigó és kordbársony kivitelben • is. Láttam mindkettőt, nagyon isteniek, főleg a kordbársony nadrágok jók. Ezek a termékek elsősorban nekünk, fiataloknak készülnek, bizonyára nem volt olcsó a licenc sem, de hát a mi iskolánk diákjai csupán a szünidő két hónapjára vá- várathatják meg. Szeretem a nőies holmikat, nadrágot csak akkor viselek, ha osztályunk valahová dolgozni megy. Engem nem zavar a farmer, és azt hiszem, ha néhány lányt nem figyelmeztettek volna, hogy ne viseljék, nem is kerekedett volna üggyé. Egymás közt nagyon gyakran beszélgetünk az öltözködésről és a ruha szerepéről. Elítélem például azt a magatartást, amelyet néhány szórakozóhe"n ir.vFnNöKi Óra Am. Blyen tanúsítanak a sajátosan öltözött fiatalokkal szemben. ’A presszókból kinézik, hosszú idő is eltelik, míg kiszolgálják őket. Héhány szórakozóhelyre meg csak a jegykezelők, vagy az aj- tónállók ízlése szerint öltözött egyének mehetnek. Természetesen nem az öltözék tisztasága a döntő, az teljesen mellékes, hogy az öltönynek és a nyakkendőnek nevezett kacat b'űzlik-e a kosztól vagy sem. Az a fontos, hogy nem farmer. Sajnos, nagyon sok az ízléstelenül öltözött fiatal nő. Visszataszító például a feltűnő feliratú trikókba bújtatott 75 kilós hústömeg. Sok nőnek nincs önkritikája. A harmincon felüliek‘még általában szépek, de már meg kellene válogatniuk, hogy mit vesznek magukra, már nem viselhetnek mindent a fiatalok divatjából, főleg ha az alakjuk már nem a legtökéletesebb. Nevetséges látvány például a széles csípőjű nő farmerben, és egyenesen visszataszító a feszülő pulóvert, blúzt viselő Idősebb nő. A múltkor a srácom figyelmeztetett egy ilyen látványra, nagyon szégyelltem magam. A divat nyáron dívik csak igazán. Nem ritka a vállpántos ruhában feszítő 50—60 éves nagymama, és ha ilyet látok, azonnal eldöntőm magamban, hogy nem szabad ilyen magas kort megérnem. Az ilyen korban már bizony inkább eltakarni, mint fitogtatni illik a testet. A strandokon is rengeteg a „látnivaló“, hajaji Férfiak, nők negyedrészének nem szabadna levetkőznie, de nyugodtan megteszik és rontják a közízlést. m Csengettek, de ebben az osztályban még nincs vége az órának. Felbomlik az osztály belső rendje, de csak azért, hogy valamennyien körülvehessék a katedrán ülő osztályfőnököt és a szociológust. Nem várnak szentenciákat, kioktatást, továbbra is tulajdonképpen csak ők beszélnek, a két hivatalos személy Időnként összenéz, mosolyog és mintha elégedettek lennének. Miről is volt szó? Nem csupán az öltözködésről... Lejegyezte: ZÄCSEK ERZSÉBET VÁROS t \Árosba\ A beruházó vállalatot Eduard Mllata, a bérlőket, tehát a Domáce potreby és a Zdro] vállalatokat FrantiSek Strakos és Frantiäek Jaros képviselte. A kollaudáción képviseltette magát a ház tulajdonosa, a IV. körzeti lakásszövetkezet is. A Magasépítő Vállalat részéről az építésvezető, Ján Macho, valamint Jifi Baéa vett részt az átadáson. A két üzletkomplexum több mint három és fél millió koronába került, s ekkora beruházásnál előfordulhatnak kisebb hiányosságok is. Az üzlethelyiségekben az átvevők mindössze kilenc kisebb hibát találtak, vl- , szont több orvosolnlvaló akadt a szociális és raktárhelyiségekben. A beruházó az említett hiányosságok eltávolításán kívül néhány utólagos munka elvégzésére kérte az építőket. Ilyen volt például a raktár természetes szellőzésének megoldása, a küszöbök eltávolítása, a folyosó talajának lejtős megoldása stb. Mindezt azért kérték, hogy a csemegeüzlet helyiségei között a tolókocsis közlekedés zavartalan legyen. A hiányosságokat és az utólagos munkákat a kivitelezőnek 14 napon belül el kell végeznie, e határidő leteltével a beruházó naponta 500 korona büntetést számit. A Magasépítő Vállalat munkásai azonban jóval e határidő letelte előtt elvégezték az átadási jegyzékbe foglalt valamennyi munkálatot. Időkö/ben letelt a két 500 kg teherbírású felvonó, és a csemegeüzlet nagy- kapacitású gépeinek próbaüzemelési ideje, és mire az a cikk megjelenik, lehet, hogy a két üzlet polcai még nem lesznek tele áruval, de már legfeljebb csak félig lesznek üresek. A lakótelep két további nagyon szükséges üzlettel lesz gazdagabb. IVAN SCHWARZ mérnök
