Új Ifjúság, 1981. július-december (30. évfolyam, 27-52. szám)
1981-09-22 / 38. szám
egveszett az éjszaka. Nem akar vége lenni. Sötétje van csak és csöndje — itt 02 alagútban is, odakinn is. Mintha a teljes világ mélységes tenger jenekére sülljfedt volna. Megpróbálkozok majd a jeltápászkodással. Ha r^em sikerül, kúszok. Nincs értelme, hogy itt maradjak. Az egyik lábam — a jobbik? nem tudom — eltörött-e vagy csak megsérült, de nemigen remélem, hogy ráállhatok. K6 zúdult rá, görgetegét a tenyerem alatt érzem. Éppen elegem lesz, amire lehányom a lábamról. Talán jobb, ha segítségért kiáltok — bár mintha megkukult volna a világ. De az őrmester csak erre lehet valahol — előkerül az, ha kell, ha nem, hát mindjárt hallom majd, amint az alagút kapujánál csörgeti a kulcsait. Pedig talán kulcs sem kell a nyitásra. Ngaliur itt járt az éjszaka, és másutt, mint a kapun, ki nem juthatott ebből a kutyaszorítóból. A vasrácsok ugyan meg nem állítják. Az öntött falról sem pattanlk visz- sza. A fehérek sohasem akarták elhinni, hogy Ngaliur támasztja a maramara dörgés-villámlást, s hogy felhőket tép szét, úgy jön le a földre, és felhőfoszlányokon át tér vissza megint. Ngaliur addig surranhatott be, amíg aludtam, mert arra riadtam, hogy a maramara egyet villan, és a hegyhát alatt elnyúló mérföldes alagút egyszerre megtelik fénynyel. Minden kövét, minden porszemét, amit a bányászok csak otthagytak valaha, világosan láttam. Hatalmas üköm alig fordulhatott meg a keskeny alagútban. Vállal a falán horzsolódtak, feje a mennyezetét verte. Térde s könyöke körül galparok, kObal- ták vtllózó fűzére lengett. — Ládd, mit tettél földünkkel, namana- matdjzsalt Lukak maradtak csak a helyénl — förmedt rám. Hiába mondtam volna: „Nem az én művem, a fehéreké“ — nem fért ki szó a számon. — Még a testvéreidet is eladtad, hogy ássákl A teljes törzs fér- fiátl Holtra váltam. Nemhogy szavam — gondolatom sem volt. Igaz, ha szólok is, mi haszna? Ngaliurral feleselni nem lehet a fehérek sincsenek másképp az 6 istenükkel. Hanem a kövek! Megpróbálom mégis, kiszabadítom alóluk a lábamat. Talán csak zúzódott, nem törött el. O^y érzem... Ni csak, nem mind kő ez itt, hanem valamiféle suvadék. Még szerencse, hogy nem feleseltem. Ngaliurnak nem is lett volna szive, hogy olyan szerencsétlent büntessen, amelyik szóra sem- meri nyitni a száját. Benne is csak érző szív él, akár mibennünk... Eszébe juthatott, hagy fehérek fizettek meg ennivalóval, dohánnyal, itallal, másképp nem ástam volna alagutat. Amint nagy seb- hel-lobbal fordult, s a baltái nekicsapódtak az alagút falának, akkor támadt a nagy maramara. De mikor megfordult, akkor már ment, mint a villám — kicsapott ax alagút torkából, és elröppent a völgy iránt. Már az aprító fölött járhatott, amikor villáma belerepegett a sötétségbe, és a telep minden sarkát még a missziós házat is elárasztotta a völgy végében. Kár, hogy a fehérek jobban meg nem tágítják az ilyen alagutat, amikor a követ fejtik, mert ha Ngaliurnak helye van a fordulásra, nem omlaszt rám ennyit. Tátogatott ő ide máskor is a vizes évszakban, és mara- mará-ja illanó fehér fényeket gyújtott a környéken. Nagy kárt nem tett. Olykor fát döntött a fejszéje, máskor csak ágakat tördelt itt meg a bozótban emlékeztetőül, hogy a vidék ura erre járt. Egyszer a Missztó előtt a lobogó póznáját hasította ketté, de feketét nem sértett soha. Nyamvadt lábam! Mered, akár a fa dereka, de rá kell állnom ... Sietni nincs miért — eldöcögök rajta a kapuig. Még szeren- '' cse, hogy felkeltem ... Nem baj, majd az őrmester, ha megtalálom, segít rajtam. Az a sok tudós holmija, amit a vörös kereszttel megjelölt dobozában hord, az meggyógyít. Megmarí egyszer a kígyó, elmulasztotta azt is. Megteszi, miért ne tenné. Tettem neki én is mindenfélét. A fehérek nem értenek a nyomozáshoz, s az őrmester énnélkülem még bölényt se fogott volna. Hanem valahányszor egy fekete elszemtelenedett, mi lenyomoztuk. Napokig hajszoltuk néha a szerencsétlen párát, de az őrmester üres kézzel haza nem tért soha. Így tanította engedelmességre a mieinket, hogy azt a sok követ kivájják a Hegyhát alól. enn a völgyben éjjel-nappal dolgozott az aprító. Morogva emésztette eledelét, mint valami óriás fenevad, és fakó porfelhőt eresztett namanamaidj-unk fölé. Világot látok végre — az alagút szája lesz azl A kaput nem látom, a rácsot se — talán mégis lámpás fényé? Az őrmester jön lámpásával a keresésemre? főn reggelente, és kiereszt a kapun, majd este megint beereszt. Hálni itt a legalkalmasabb, mert akár megrészegedek, akár benzingőzzel tele a fejem, akár csak harapós a kedvem, itt nem birizgálnak a fehérek. „Bújj he, nem fáj a fejünk aztán“ — szokta mondani az őrmester, s amint a kapun beljebb kerülök, mindjárt megcsöndesít a föld melege. Akár takaró alá bújnék — minél mélyebbre befészkelődök, annál barátságosabb. Kinn lehet olyan hideg, hogy hat kutya meg nem melegít — a Hegyhát alatt kutyabajom. Nem az őrmester az. Nem az 6. lámpása fénylik, hanem a gunivingu törzs embereinek tábortüze. Starra, Lurr, Aroona, Uralla, Galang, Honka, Thoar, Eyerah, Rob — mind egybesereglett. — Gyere közénk, hiszen közülünk váló vagyi — szól rám Starra, a legidősebb. — Te is kicsöppentél? — kérdi Lurr. — Mi haszna körülöttük legyeskedni, ha egyszer Italt nem adnak. Aroona lép elém, a testét agyaggal festette meg. — Ngaliur elbánt végre velük. Az aprító!, a dúsítót, a teljes telepet letörölte a föld színéről. — Egyet vtllámlott csak, nem többet — teszi hozzá Uralla, a legfiatalabbik, és táncra perdül. A kakadu-fejdíszes Galang is felkap. — Gyere, táncolj velünk, a nagy bugamani ideje eljött. Thoar buzgón veri pálmalevéllel az ubar törzsökét. — Táborok messziségében egy fehér semerre! Eyerah odalép s odahajUk hozzám, annyira, hogy mind látom a melle bőrébe metszett törzsi jeleket. — Nem felejtetted el a bugamani-t? Akkor gyere és táncolj. A fehérek soha nem térnek vissza. Rob a didjeridut fújja. Szusszant egyet s beleszól: — Ngaliur kivégezte őket a világból! Csak a gombafelhő maradt utána, az fekszt meg a telepet. Kurjantásra mindannyian táncra perdülnek. Járják, amíg a talpuk alól kavarodó porral együtt elnyeli őket az alagút mélye. Olykor még hallom a hívásukat. Ha a lábam nyavalyás nem lenne, szaladnék utánuk. Nem várnak. A fény halványul, és már a didjeridu meg az ubar muzsikáját alig hallani. Velük kellett volna tartanom. Tehettem akármit, mégis az én népem. Ártó szót nem mondtak rám, hiszen törzsijét nem átkozza el az ember... Pedig nem tetszett a törzsnek, hogy a fehérekkel tartok. Az asszonyok nem állhatták, és a gyerekeiket azzal ijesztették, hogy majd hívnak, s a fehéreknek adom őket. agy kövekbe nem botlik itt már. Az alagút alja merő por. Távolabbra kerülhettem el Bgaluirnál, mert a Hegyhátnak ezt a felét meg sem rendítette. Visz- sza kellene fordulnom a kapunak. Nyitva is találnám ... Bgaluir kifelé útjában kivághatta. Ott ette volna meg ...De nem átkozom el, sem a törzsieket, hogy itt hagytak. Magamra vethetek csakis. Azt hittem Heten nővér majd magával visz, amikor a Missziót itt hagyja — mivel 6 tanított, hogyan bánjak késsel-villával. Minden vasárnap tanít-' gatott mise után, de beletelt egy évbe is, amig a szürcsölés szokását kibeszélte belőlem. Valahányszor ki akart ruccanni a vidékre, csak énrám hagyatkozott. Gyékényszatyrot hordott, és hazafelé mindig megtöltötte kövecsekkel. Nem értettem, mtnek neki az a sok kövecs — varázsol-e, mint a tudós asszonyok, vagy a fehéreknek készít gyógyszert — restellettem tnegkérdení. Álljunk meg egy szóra... Vége az alagútnak: Nem, ez az egyik ága lesz. A szegletet kitapintom, csak éppen nem tudom, merre fordul. Erről az. ágról nem hallottam — talán az őrmester sem tud felőle. Vagy mégis? Mert a telkemre kötötte, akárhányszor éjszakára beeresztett, hogy el ne csatangoljak. Nem is keveredtem én messzibbre soha, éppen csak annyira, hogy szél ne érjen a kapu felöl. Reggelente aztán, amikor kieresztett, meg is kérdezte akárhányszor: „Nem kutattál másmerre, igaz-e? 'Mert így tűnt el akárhány törzsbélid.“ A Hegyhát teljes hosszában a Jingana folyó mentén húzódik, s a java üres már, annyi követ kthordtak belőle a fehérek. Uránnak mondják. Klhordfák, viszik le a völgybe, s etetik vele az aprít ót meg a dúsítót. Hordanák máig talán, ha jobb helyet nem találnak fenn a hegyen. Teljes fennsík az ott, sziklákkal beborítva, bele sem kell fúrniuk a hegy gyomrába. Hanem amikor a fehérek éltakarodtak, rácsos kaput tettek a gádorára, ennek az alagútnak, s a kulcsát az őrmesterre bízták. Így maradi rá az uraság. Sok törzsbelink bejött erre, de visszatérni egyet sem láttam. Lesz talán mégis másik útja kifelé. Addig botorkálok itt, amíg egyszer a Hegyhát túlsó feléről süt rám a nap. Aki fekete arra kijut, az a nyakába szedi a lábát, s iramodik a bozótba, hogy többé ne lássák ezen a tájon. Meredek lett az út itt — jobb lesz aprózni, másképp megütöm a fájós lábamat. Talán ez a járat visz le a maralln-barlang- ba! Az jó lenne, mert onnan csak a folyó mentén kell maradnom, és eljutok a telepünkre. Sok járás, se arra már el nem tévedhetek, hiszen gunwingu föld mindvégig., vének regélik, hogy valamikor az Alomidőben Kingana, a Szivárványkígyó lejött az esőfelhőkből, és a mt namanamatdj-unkon kúszott által — akkor maradt a nyomában a Jingana folyó medre. Három napba tellett az útja, $ ahol megállt pisálni, ott nagy tavakat hagyott — meg is vannak máig, nem száradtak kí évhosz- szat. Az útja végén Jingana a fennsík alján kúszott vissza a földbe, akkor vájta azt a mély barlangot a folyófőnél. Jingana barlangjába csakis meglett emberek mentek be az avató ünnepre, s kijövet nem szóltak semmit. Gyerekek, nők a barlang tájára sem merészkedtek. Helen nem ériette, miért nem, s csak nevette a figyelmeztetésemet. Jingana nem az ő maraiinja, mondta, azért őt nem is bánthatja. Még az egyik tóban is megúszott, és engem is berántott volna... Nem azért, hogy nem gázoltam volna szívesen utána, mert pucéran fUrdötí, hanem a barlang, a fák, a sziklák... maraiín. mind. Még a halakat, teknősöket, krókodilokat sem illetjük arrafelé. Odúvá szűkül az alagút — hasmánt kell továbbcsúsznom. A lábamat nemigen sajdí- tom. Eszembe se jutna, ha a kövek éle nem horzsolná a sebet. Nem kell már messzire menni. Hányán végigjöhettek erre, asszonyok is, gyerekek is, akiket az őrmester bezárt. Nem kellett több, mint elemelni egy kenyeret vagy a bánya körül kerülgetni a bozótot (a fehérek tilosát), vagy a telep szemétjében turkálni, s máris bezárt ide. Kár, hogy nem csatlakoztam hozzájuk Idején. Ha a magam fajtája között élhettem volna azóta Is, köny- nyebb lenne a lelkem. Nagyra nem vágyhatsz, de megértésre, jóakaratra találsz. Csak nem akar vége lenni. Pedig már a barlang táján járhatok. Amikor Helennel látogattunk el, nem is volt olyan messzi... Igaz, a folyófö felöl kerültük meg a Hegyhátat. Hiába magyaráztam Helennek, hogy nem tanácsos a Jingana kígyót felbosszantani, nem hallgatott rám. Tudhattam volna, hogy hiába a szó, a fehérek a maguk feje után mennek. Helennél kalapács volt, s amerre jártunk, letört a sziklákból mindenfelé. Órákig bóklásztunk a barlangban zseblámpavilágnál, és hiába kérleltem, hogy ne csapjon akkora zajt a kalapáccsal, Helen meg sem hallott. Bővül az alagút. Már lábrja Icaphatak, s itt- -ott követ érzek a talpam alatt. Fény dereng valahonnét. Csoport ül körül hunyó tábortüzet ... Vigyáznom kell, beléjük ne botoljak. Vénasszony a djadjára, ásóbotjára támaszkodva kel jel, s a kezét nyújtja. Édes répát nyújt, a hamu kérge még rajta, hogy a tűzböl kikotorta. — Tessék. Frissen sült. Nem sok, de több nincsen. Ezt az egy gu- gut kellett, a törzssel megosztanom. Fiú áll elő a sötétből, fél kezével arcát takarja, másikban egy doboz csokoládé. — Add vissza az őrmesternek — súgja. — Talán akkor elereszt. Egy ember falnak vetett háttal ül, a bányászsisak szinte az arcát is elfedi. Fedeles kancsó nyakát szorongatja. — Igyál — szól rám, s a kancsóját emelt. — Én vagyok a walá-d, ha nem tudnád. Igyál velem. K ét fiafal nő tántorodik elém. Fél lépésre torpannak meg, de a lábukon alig állnak. Ezek meg a húgaim, a ngalingálm, ha nem tudnám. Egyiknek az arca fakadásos s a hajának java kihullott, a másiknak a mellét törött üveg hasogatta össze. Legénykék sompolyognak oda egy nagy benzineshordóhoz. Várják, hogy odajárulhassanak, és hódító gőzével megszívhassák magukat. Órákra megszédülnek szegények, némelytkje nyomban beteges álomba zuhan.- Djalám- néném ez, amelyik itt ül s zokog. Plasztik zacskóra kiterítve fekszik előtte pucér gyermeke, legyek lepik. — Barátnéd, a kedvesnővér dugott a szájába egy süteményt. Néhány órára rá kimúlt. Sötét öbölből nyúl felém két kéz. Matat a tömeg közt, majd egyszerre az én arcomnál állapodik meg, és kövekkel megrakott gyékényszatyrot lenget. — Barátnédnak, a kedvesnővérnek add oda — szól a hang a sötétből. Nemigen láttam pedig Helent aztán, évekig nem, hogy kiruccantunk a Jingana barlangjába — mert akkor egykettő összeeső magolta a köveit, s elpályázott. Azt hittem, sose tér vissza. Mind ilyen a fehér — jön nek, szimatolnak, hánytorgatják az életűn két, aztán úgy eltűnnek, hogy hírük sem marad. Hanem Helen, . az visszalátogatott egyszer. Éppen amikor földmérők járták a Vidékünket, és állították a táblákat, hogy ZART terület, IDEGENEK BELÉPÉSÉT A TÖRVÉNY SZIGOROAN BÜNTETI. Nem is annyira engemet sújtott, mint inkább a véneket, mert attól fogva nem járhattak ünnepelni a Jingana barlangjába. S aki mégis megpróbált besurranni, azt az őrmester meg a keze alá osztott fehérek elkapták, s mive! akkor még nem vájták az alagutat, hát csak odaláncolták napokra a nagy kajaoutfához a táborban. Helen az új missziós templom szentelőjére jött vissza. Csupa acélból meg' üvegből é- pült óriás, hegyéből roppant kereszt tör a felhőknek — talán hogy ne az angyalokat bámulják, ha csókra odajárulnak. A vének hozzám folyamodtak, kérjem meg Helent, hogy szedesse el a tiltó táblákat a Jingana barlang tájáról. Az ő kedvéért meg is tették volna, csak én nem szólhattam vele aztán, mert nem sokkal az érkezése előtt az őrmester egypárunkat helikopteren elrepített Tnesszi a namanamaid- junkon túl, s ott letett a bozótban. Először nem tetszett messzinek, mert csak két óra járásnyira vittek, de aztán a gyalog út visz- sza két napba tellett. De ha Helen tesz is valamit értünk, a fehér bányászokat annyira megszédítette az uránkő, hogy velük nem érthetett volna szót. Vékonyka fénycsík nyomul be, és ketté repeszti a sötét sziklatömböt. Kiférek raj ta __Nem, akkora rés, hogy csak a fejem f ér kt, de legalább napvilágot látok. Nyirkos a föld odakt. Csönd van. Lenn a völgyön még ott ül a gombafelhő — terebélyes fehér kaptatója Ngaliurnak, hogy a felhők közé visszaléphessen. Tiszta munkát végzett. Elsöpörte a völgyet. Még az aprító kö rül halmozódó uránércet !s szétfújta. A Hegyhát lábába valami leszakított épületrész vagy ml állt bele összegörbülten ... Nini, a kereszt! Mekkorát facsart rajta, ahogy a sziklához odavágta! egmérgesíthették a fehérek Ngaliur! nagyon. Lerontott a felhők közül már sokszor, de ilyen dühösen soha. Most aztán jó darabig nem kell jönnie. BARTOS TIBOR fordítása E kUlSnög hangulatú (rág Ausztrália ásza ki tájaira, az Alligátor folyó vidékére vezeti el az olvasókat, ahol a világ egynegyed uránérckészlete található. Az óriási kincs megpecsételi a bennszülöttek sorsát is. Hogy maga Banumbir Wongar írhat róla, a véletlen műve, hiszen kevés bennszülött tanulhat. Különben a világhirű tró azt sem tudja, hogy hány éves, mert abban az időben, amikor világra jött, még az anyakönyvek sem Tették emberszámba a bennszülötteket. NAGY ZOLTÁN tusrajza B. WONGAR MARAMARA
